Mindenes gyűjtemény 1-2. (Révkomárom, 1789)
2. negyed - 1789-11-21 / 15. levél
230 rakásra a’ meghólt test rá tétettetvén , a’ veremből ki hánytt föld két határba öszve hordattatik , és fejér kattoimal körül vétettetik. Eljövén az özvegy azon helyre, míg ő testén lévő ékességeit rokoninak elosztogatja, eggy azok közzűtt azonban a’ rakás fát égő fáklyájával meggyújtja; az Özvegy pedig felhágván az eggyik föld halomra, alig hogy az előtte lévő kallón kerítés megnyittank, nagy sebességgel belé ugrik a’ tűzbe , egy olajjal telyes edényt borítván magára. Az ő rokoni is titánná öntik, magok edényjeikben lévő olajjokat; a’ jelen lévők pedig nagy hírtelenséggel eltemetik ölet földdel és száraz fával , úgy hogy eggy ’s két szempillantások alatt elvégeződik a’ nyomorult’ élete. Némelly tartományokban, ama’ tudós utazó’ Sonnerat’ írása szerint, az özvegyek elevenen eltemettetik magokat meghalt férjekkel. Az 1763-dik esztendőben eggy özvegy, elégettetvén magát meghólt férjével, midőn már a’ rakásban volt, szemébe akadván eggy csetsemő gyermeke, annyira megindúlt azon, hogy már meggyőzni kezdé a’ természeti hajlandókig a’ Vallásbéli vak képzelődéseket; de meggondolván ismét magát, eltaszítja magától esenkedő magzatját, és az égő fáklyát kapván , maga meggyújtá a’ rakás fát. — Istenem! ' / melly