Mindenes gyűjtemény 1-2. (Révkomárom, 1789)
2. negyed - 1789-11-21 / 15. levél
^ ( O ) JP *37 katonaságán. Visszatérvén hazájába , eggy hozzá közel lévő Báróval vetett esmeretséget, a’ kinek jószága csak egy mért föleinyire volt az övétől. Az ő természetek ugyan annyira különbözött egymástól, hogy talán Városon soha se élhettek volna barátságban ; de mivel most senkit nem lelhetett Milivitz , kéntelenségböl is kellett a’ Báróval társalkodni. — Eggyszer váratlan érkezvén Milivitz a’ Báróhoz, midőn köszöntésére elébe menne , nagy hírtelenséggel félre veti a’ könyvet, mellett éppen olvasott, Milivitz ezt látván, minthogy teljes gyönyörűsége az olvasás volt, azt kérdé a’ Bárótól : minéma új könyv légyen az ? A’ Báró erre azt feleli: új is, nem is, a’mint veszi az Úr. Én előttens ugyan új, de eggy olyan ember előtt , a’ ki oly sokat olvasott mint az Úr, talán már avúlt is. Milivit éppen fel akará venni, az elvetett könyvet , midőn a’ Báró félre vonván őtet , azt kérdé tőle: vallyon minéma könyvnek állítja ezt az Úr? Úgy vélem, felele amaz, hogy talán valamelly szerelmes Román , vagy talán eggy útazó-könyv. Eggyik fém — édes Úr, monda a’ Báró, Filósofia, Uram, Filósofia , még pedig az is a’ mélységesebbek közzűl való. ’S melly igen elbámúlt Milloncz, látván, hogy Volter Silflemé de la Nature, az, ’s álmélkodással monda a’ Bárónak : lelie-