Mindenes gyűjtemény 1-2. (Révkomárom, 1789)
2. negyed - 1789-11-21 / 15. levél
Mo (o) & vitz; de hiszen nem szoktunk hat arranyal süjteni, midőn eggy ’s két hasáb favas lehet. Pedig ez a’ könyv már az enyém; ’s azért meg is olvasom. talan maga veszedelmére, mondá Miilvitz ? — Tréfa! felele a’Báró; ’s bár ha Isten tagadóvá lennék is? Hiszen elhívatom a’ Papot, s a’ szent írásból viszont megterít a’ Keresztyén hitre. — Azonban a’kandalló mellé ülvén, eggv időtirtatva monda: Oh kedves barátom! Kegyelmed sokkal szerentsésebb én nálam, mert mir eleget utazott , és látta e’ világot. JVielly igen elvtelenül tselekedtem én, hogy elmaradtam társaságából; ezerszer is eszembe jutnak, a’mellyeket útazásából énnekem beszéltett. ’S úgy tetszik, mintha egész útazásában jelen letten volna kepzelődésemmel. Estve,, mikor lefeküdtem, hajóba ültem gondolatimban Livornonál, és reggel felkelvén, mintha a’fekete tengeren hajóztam volna. Kedves Millvitzem! beszéljen még némely történeteket útazásából, s mondja meg: hová jutottak a’tengeren? Óh e£gy ollyan tartományba,felele Millvitz, melly stűden még a’ szabadságnak és a’ tudományoknak lakó helyek volt , igen híres valt; vagy inkább csak a’ szigetjébe, mert ugyan csak beléje nem juthattunk. Ha lottaé az Úr valaha Antipiros szigetének, ’s annak híres barlangjának hírét? Én ugyan annak soha hírét se hallottam, felele a’ B író; ’s azért kérem az UrAtt beszéllye elő nékem, annak nevezetességeit. (A’ többi következik.)