Mindenes gyűjtemény 3. (Komárom, 1790)

1790-01-02 / 1. levél

it ( 0 ) !? ! személyekkel való társalkodással! Eggy szó­­val, a’kik ha sok száz esztendökig élnének is, mindenkor foglalatoskodhatnának az esmé­­retnek ’s virtusnak keresésében , ’s a’ kik é­­leteknek minden óráiban elébb elébb me­hetnek a’ böltsességben és jóságban ! Minekutánya jó darab ideig így elmél­kedtem volna, eggy könyvet vettem kezem­be, hogy minekelőtte el­aludnám, még eggy kevés ideig mulattassam elmémet. A’ könyv mellyet kezembe vettem, volt Luciánus , mellyben is a’ holtak köztt való beszéllge­­tést olvastam eggy darabig, ’s hihető, hogy ez az olvasás adott­­alkalmatosságot nékem e’ következendő álomra. — Úgy tetszett hogy az ítélet’ he­lyen voltam, a’ hol ült akkor Rhadamantus, eggy a’ hólttak’ Bírájik közzül, az ítélő szék­­ben, hogy az embereket meg­ítélje. Bal keze felől álltt a’ Pokolnak , jobbja felől ped­g az Eliseumi mezőnek őrizője. — Ép­pen az As­szonyokon volta’ sor, a’ kik igen nagy számmal várakoztak az ítélő szék kö­rül , nem tudván még mint lészen ki­mene­telek. — Rhadamantus el­kezdvén az ítéle­tet, azt kérdezte közönségesen az As­szo­­n­­októl, hogy mivel töltötték életekben az időt . Erre az As­szonyok el­bámultak , egymás szemébe néztek, és nem tudták m­it feleljenek. A­ Bíró látván , hogy nem A *3 ve-

Next