Miről beszélgessünk? - Falun, 1955
1955-01-01
sereget, amelytől már olyan sokat szenvedett a magyar nép is. Ennek a hadseregnek a létrehozása veszélyezteti a világ békéjét. Besze Pintérné arról is, hogy az elmúlt háború csaknem minden édesanyának sebet hagyott a szívében, s ezek a sebek még be sem gyógyultak, az imperialisták máris újabb háború előkészítésén törik a fejüket. Pintérné szavaira határozott tiltakozással válaszolnak az asszonyok. Nem akarunk háborút! Nem szabad megengedni Nyugat- Németország felfegyverzését hangzik innen is onnan is az édesanyák véleménye. Keszi Antalné, aki a második világháború után özvegyen maradt, elmondja, hogy vele együtt sok asszony várta vissza hiába a férjét. Sokan maradtak özvegyek, s ezért nem akarja, hogy ismét ilyen sorsra jussanak a magyar asszonyok. Falu Istvánné arról beszél, hogy két kicsiny gyermekével maradt itt a háború után, mert férje szintén a háború áldozata lett. Ezért tiltakozik ő is a nyugatnémet hadsereg felállítása ellen. Egy másik asszony két testvérére emlékezik, s őket is a háború rabolta el. Keserű emlék, régi sebek fájdalma csendül az asszonyok hangjából. S ezeknek az emlékeknek a felelevenítése még erélyesebb tiltakozást vált ki valamennyiőjükből. Megígérik: többet és jobban dolgoznak, hogy megvédjék a békét gyermekeik számára. Ugyanakkor olyan határozottan tiltakoznak a fasiszta hadsereg feltámasztása ellen, ahogy csak édesanyák tudnak tiltakozni. Táviratot is fogalmaztak, melyet az MNDSZ országos központján keresztül Franciaországba küldenek: »Ács község MNDSZ asszonyai és szülői munkaközössége tiltakozásunkat fejezzük ki Nyugat-Németország felfegyverzése ellen. Mi azért dolgozunk, hogy béke legyen, hogy boldog jövőt biztosítsunk gyermekeinknek. Ezért ellene vagyunk a nyugatnémet militarizmus újjáélesztésének, ami veszélyeztetné a mi békénket, a mi céljaink megvalósítását is. Mi nem akarunk többé hadirokkantakat látni!« Az ácsi asszonyok, édesanyák tiltakozó táviratát nagyon helyesnek tartjuk. Szükség van arra, hogy a magyar nők is minél erősebben hallassák szavukat, hogy a tiltakozó gyűlésekről a magyar nők táviratai is eljussanak az imperialista kormányokhoz: érezzék, hogy itt egy 10 milliós nép békét akar, a békét erősíti, mert boldogan akar élni. De ha békéjét veszélyeztetik, meg is fogja azt védeni. Javasoljuk, hogy minden MNDSZ asszony keresse fel szomszédait, beszélgessen velük arról, mit jelent a nyugat-német felfegyverzés veszedelme. Emlékeztesse őket, mit szenvedtek községük lakói a két háborúban. De mondja el azt is, hogyan harcoltak az országban és ott helyben is az igaz hazafiak a két világháború között és a II. világháború idején a német fasiszták ellen.