Evangélikus Algimnázium, Miskolc, 1885

Az ifjúsághoz intézett alkalmi beszéd. ,,Qui proficit in litteris et deficit in moribus, plus deficit quam proficit!" mondja egy ős latin közmondás s jelentése ennek az, hogy a ki a tudományokban elő halad, a jó er­kölcsben pedig vissza marad, az tulajdonképen inkább vissza maradt, mint előre haladt. Isten, mint a világnak, s az embernek jóságos teremtője, felruházta az embert lélekkel, szellemmel, mindkettőt pedig oly tehetségekkel, melyek segítségével és birtokában győze­delmeskedik a legnagyobb akadályokon, ereje megküzd a leg­nagyobb erőkkel. A végtelen és megmérhetlen tenger, mely elnyeli a láthatárt s befogadja mintegy az aláhanyatló napot, biztos útja az embernek: hazája a szárazföld, melyen hatal­máról beszél minden: tetteiről regél a múlt, dicsőségéről ta­núskodik a jelen, arról tanúskodik majd a jövő is. Az em­beri szellem az, mely leszáll a múlt idők katakombáiba, fel­idézi a múltnak szellemét, olvassa a pyramisokról a múlt tör­ténetét, felszáll a föld légkörén a magasba s kiszámítja az égitestek járását és forgását s majd leszáll­va ismét a földre ku­tatja önmagát, keresi azt, ki mindennek kezdő oka : Istenét ! Mindannak, a mit az emberi lélek, az emberi szellem ezen útjában felfelé és lefelé e tekintetben elért és bir­­. tudo­mány a neve­s örökségképen száll az nemzedékről nemze­dékre. Az egyik nemzedék általadja azt, a másik elfogadja azt és majd tovább fejleszti, gyarapítja becsületes munkájá­val, jóakaratú törekvésével. Két iskola van, melyek közzül az egyik, melybe most jártok közli ama tudományt, a másik pedig majd szá­mon kéri, a­hol az egyik iskola végződik, ott kezdődik majd a másik, a nehezebb, a gondokkal, ter­hekkel járó iskola ! Midőn majd nem ültök padok között, nem lesznek tanáraitok, a szűk padok helyett az élet tágas iskolájában fogtok helyet foglalni, tanítótok lesz az, a­mit

Next