Evangélikus Algimnázium, Miskolc, 1885
Az ifjúsághoz intézett alkalmi beszéd. ,,Qui proficit in litteris et deficit in moribus, plus deficit quam proficit!" mondja egy ős latin közmondás s jelentése ennek az, hogy a ki a tudományokban elő halad, a jó erkölcsben pedig vissza marad, az tulajdonképen inkább vissza maradt, mint előre haladt. Isten, mint a világnak, s az embernek jóságos teremtője, felruházta az embert lélekkel, szellemmel, mindkettőt pedig oly tehetségekkel, melyek segítségével és birtokában győzedelmeskedik a legnagyobb akadályokon, ereje megküzd a legnagyobb erőkkel. A végtelen és megmérhetlen tenger, mely elnyeli a láthatárt s befogadja mintegy az aláhanyatló napot, biztos útja az embernek: hazája a szárazföld, melyen hatalmáról beszél minden: tetteiről regél a múlt, dicsőségéről tanúskodik a jelen, arról tanúskodik majd a jövő is. Az emberi szellem az, mely leszáll a múlt idők katakombáiba, felidézi a múltnak szellemét, olvassa a pyramisokról a múlt történetét, felszáll a föld légkörén a magasba s kiszámítja az égitestek járását és forgását s majd leszállva ismét a földre kutatja önmagát, keresi azt, ki mindennek kezdő oka : Istenét ! Mindannak, a mit az emberi lélek, az emberi szellem ezen útjában felfelé és lefelé e tekintetben elért és bir. tudomány a neves örökségképen száll az nemzedékről nemzedékre. Az egyik nemzedék általadja azt, a másik elfogadja azt és majd tovább fejleszti, gyarapítja becsületes munkájával, jóakaratú törekvésével. Két iskola van, melyek közzül az egyik, melybe most jártok közli ama tudományt, a másik pedig majd számon kéri, ahol az egyik iskola végződik, ott kezdődik majd a másik, a nehezebb, a gondokkal, terhekkel járó iskola ! Midőn majd nem ültök padok között, nem lesznek tanáraitok, a szűk padok helyett az élet tágas iskolájában fogtok helyet foglalni, tanítótok lesz az, amit