Állami Hunfalvy gimnázium, Miskolc, 1920
osztottak be Pólay Vilmos dr., zombori állami főgimnázium, Kósch János temesvári állami főgimnáziumi és Lukács Béla, temesvári állami főreáliskolai menekült rendes tanárok. Az intézeti épület. Az épület, melyet a város a főreáliskola ideiglenes elhelyezésére szánt, a lefolyt iskolai évben sem állott rendelkezésünkre teljesen. Nyolc osztály számára tulajdonképen csak hat tantermünk volt; két tantermet és mellékhelyiségeket a nagy lakásínség miatt az intézeti igazgató, illetőleg az intézet két tanára lakásul foglaltak le. A VIII. osztály október közepéig, és november 1 -től az I/b és II/a osztályok délutáni tanításra jártak be. Ígéretét bírjuk azonban a városnak, hogy az új iskolai évre a feltétlenül szükséges helyiségeket megfelelő állapotban rendelkezésünkre bocsátja, s a tantermekben lakó igazgatónak és tanároknak megfelelő elhelyezéséről gondoskodik. Egészségi állapot. A tanulók egészségi állapota kielégítő volt. A városban járványos vörheny és hasihagymázban csak néhányan betegedtek meg és inkább a családban felmerült ilynemű betegedések miatt 12 esetben tiltattak el hatóságilag az iskolalátogatástól egy időre. Mikulecz János dr., iskolai orvos a vizsgálatot szeptember hóban megtartotta. Egy szembeteg tanulót bajának gyógyítására utasított. Vallás-erkölcsi állapot. R. kath. vallásu tanítványaink minden vasár- és ünnepnapon szent misét és szent beszédet hallgattak. Részt vettek a húsvéti szent gyakorlatokon. Háromszor gyóntak és áldoztak. A nem kath. vallásu tanulók lelkészeik és hitoktatóik utasításai szerint jártak el vallási kötelességeik teljesítésében. Az istentiszteleteken a tanárok a tanulókkal együtt vettek részt. A tanítást imával kezdtük és végeztük, után mondva a kegyetlenül igazságtalan békével szemben élő tiltakozásunkat kifejező Magyar Hiszekegyet. Fegyelmi és tanulmányi állapot. A tanulók magaviselete általában megfelelő. Csak két esetben kellett nagyobb szigorral eljárnunk. A gáncsolni való hiba ifjúságunkban nem annyira erkölcsi fogyatkozás, mint inkább bizonyos szögletesség és modortalanság, amit az iskolának türelmes szoktatással lehet és kell lecsiszolnia a tanulókról. A tanulmányi eredmény még mindig nem üti meg a békebeli átlagot. Mintha a könnyű érvényesülésnek törtető szelleme, mely a háborús évek alatt lábra kapott, még most is kísértene. Pedig ennek az ideje elmúlt. A tanártestület ma már szigorúbb mértéket alkalmaz, hogy tehetsége kifejtésére szorítsa a tanulót. Az eredményes tanítást egyébként a tanulókon kívül álló