Állami Hunfalvy gimnázium, Miskolc, 1920

osztottak be Pólay Vilmos dr., zombori állami főgimnázium­, Kósch János temesvári állami főgimnáziumi és Lukács Béla, temesvári állami főreáliskolai menekült rendes tanárok. Az intézeti épület. Az épület, melyet a város a főreáliskola ideiglenes elhelyezésére szánt, a lefolyt iskolai évben sem állott rendelkezésünkre teljesen. Nyolc osztály számára tulajdonképen csak hat tantermünk volt; két tantermet és mellékhelyiségeket a nagy lakásínség miatt az intézeti igazgató, illetőleg az intézet két tanára lakásul foglaltak le. A VIII. osztály október közepéig, és november 1 -től az I/b és II/a osztályok délutáni tanításra jártak be. Ígéretét bírjuk azonban a városnak, hogy az új iskolai évre a feltétlenül szükséges helyiségeket megfelelő állapotban ren­delkezésünkre bocsátja, s a tantermekben lakó igazgatónak és tanároknak megfelelő elhelyezéséről gondoskodik. Egészségi állapot. A tanulók egészségi állapota kielégítő volt. A városban járványos vörheny és hasihagymázban csak néhányan betegedtek meg és inkább a családban felmerült ilynemű betegedések miatt 12 esetben tiltattak el hatóságilag az iskola­­látogatástól egy időre. Mikulecz János dr., iskolai orvos a vizsgá­latot szeptember hóban megtartotta. Egy szembeteg tanulót bajá­nak gyógyítására utasított. Vallás-erkölcsi állapot. R. kath. vallásu tanítványaink min­den vasár- és ünnepnapon szent misét és szent beszédet hallgattak. Részt vettek a húsvéti szent gyakorlatokon. Háromszor gyóntak és áldoztak. A nem kath. vallásu tanulók lelkészeik és hitoktatóik utasításai szerint jártak el vallási kötelességeik teljesítésében. Az istentiszteleteken a tanárok a tanulókkal együtt vettek részt. A tanítást imával kezdtük és végeztük, után mondva a kegyetlenül igazságtalan békével szemben élő tiltakozásunkat kifejező Magyar Hiszekegy­et. Fegyelmi és tanulmányi állapot. A tanulók magaviselete álta­lában megfelelő. Csak két esetben kellett nagyobb szigorral eljár­nunk. A gáncsolni való hiba ifjúságunkban nem annyira erkölcsi fogyatkozás, mint inkább bizonyos szögletesség és modortalanság, amit az iskolának türelmes szoktatással lehet és kell lecsiszolnia a tanulókról. A tanulmányi eredmény még mindig nem üti meg a békebeli átlagot. Mintha a könnyű érvényesülésnek törtető szel­leme, mely a háborús évek alatt lábra kapott, még most is kísértene. Pedig ennek az ideje elmúlt. A tanártestület ma már szigorúbb mértéket­­ alkalmaz, hogy tehetsége kifejtésére szorítsa a tanulót. Az eredményes tanítást egyébként a tanulókon kívül álló

Next