Református leánygimnázium, Miskolc, 1935
Az osztályfőnöki óráról. Amelyik szülő figyelemmel kíséri és kísérte eddig gyermeke tanulmányait, észre kellett vennie, hogy az idén az eddigi, a megszokott tantárgyak közé egy új, eddig ismeretlen órát írtak be a leánygimnazisták az órarendbe. A magyar, német, latin, számtan stb. mellett helyet talált az osztályfőnöki óra. Mi az? Mi a lényege? Miért van létjogosultsága? Miért vált szükségessé ép most? Mi a célja tulajdonkép? — kérdi magától sok szülő s még több gyermek. Nem egészen új dolog ez, meg volt tartalmilag az elemiben, meg van a polgáriban 1930 óta s meg van egy éve a fiúiskolákban s most 1935-ben a leánygimnáziumba is eljutott. Amit az osztályfőnök ez órán elintéz, az kétféle munkálkodás: a) az egyik: adminisztratív, hivatalos, írásbeli dolgok, óraigazolások, ifjúsági könyvkiosztás, könyvek, füzetek vizsgálata, tisztaságvizsgálat s hasonlók; b) a másik: erkölcsi nevelés, a növendék nevelése, szó szerint a rendeletből: „hogy ez órán az osztályfőnök kizárólag a tanulók erkölcsi nevelésének ügyeivel foglalkozzék”, —„hogy a tanuló lelkiségére irányító és termékenyítő módon hasson s az iskola belső életének tartalma hasznosan öregbítessék”, így szól a rendelet és előírás, számmal ellátott, pontosan, óratervenként kidolgozott utasítás foglalja össze az osztályfőnöki órák anyagát. Szerepel itt: ismerkedés, viselkedés utcán s iskolában, köszönés, tanulás módja, napjaik beosztása, takarékosság, kegyelet, tisztaság, tisztelettudás, emberszeretet, tartózkodás idegenektől, barátok megválogatása, munka, kötelességtudás, udvariasság, meg az ú. n. „lelki szeplők”-től való óvás és hasonlók. Amint látjuk, mind olyan dolgok, amit a régi, jó világban, mint gyermekszobai tudományt, megérzéssé vált, belénevelt tulajdonságot a középiskola már készen kapott a növendékekben; a rend, a tisztaság, a tisztelettudás, az engedelem, az erkölcsiség alapelveit eddig a nevelőszülők oltották gyermekeik lelkébe s ezt az iskola tananyagával pótolni, erősíteni, művészien kiépíteni, feldíszíteni, gyarapítani kellett csak és lehetett is olvasmányok alapján irodalmi órákon, nagy példákkal történelem s földrajzórákon s maximálni hittanórákon. Azaz: eddig nem kimondottan a kötelességtudásról, a háláról, a hazaszeretetről tartott a tanár órát, hanem megtanította a növendéket kötelességtudásra a nagy római példáján, ki önként tér vissza börtönébe, hálára a hálóba jutott oroszlán meséjével, hazaszeretetre nagy Rákóczi fejedelem ön .