Állami Felsőkereskedelmi Iskola, Miskolc, 1925
o rm? REV 2010 !Pas I REV 98 I......»’-nft«» «i.........-............* Herczeg Ferenc írói működésének 40 éves jubileumán Soha nálunk annyi jubiláns, centennáris ünnepet nem ültek, mint az utolsó években. Történelmünk, irodalmunk emlékezetes eseményei és nagyjai mind sorra kerülnek s íme a nagy halottak után ma az élőket is kezdjük ünnepelni, ami még politikusoknak is ritkán kijáró megtisztelés, de egészen szokatlan magyar földön a tollforgató emberrel szemben. Érdemes fölvetni azt a kérdést, hogy hol keressük ennek az okát? Lesznek, akik azt mondják, hogy ez természetes és tervszerű cselekedete azoknak, akik ma felelős pozíciókban a megrabolt, megcsalt magyarság sokszor hangoztatott kultúrfölényét akarják így dokumentálni az örökünkbe tolakodott körüllakókkal szemben. Ez igaz, de még igazabb, ha úgy mondjuk, hogy egy halálraszánt faj megrendült életösztöne szólalt meg most azokon keresztül, akik ennek az életfentartási ösztönnek engedelmeskedvén, a nemzet életerejét legnagyszerűbb megnyilatkozásaiban, történelmi és kulturális életének óriásaiban akarják meszszehangzó szóval a világ fülébe kiáltatni. Akit ma az ünneplések során országszerte pajzsra emelünk— Herczeg Ferenc —, 40 év óta rójja a betűket. A művészember sóvár kíváncsiságával keresi az élet arcát, hogy alkotásaiban tükröt mutathasson róla. Mert ez a művész halálosan komoly élethivatása. Keresni az élet arcát, ezer és ezer arcát, annak az arcnak minden vonását, felragyogását és elborulását, derűjét és haragos felhőződését, élvező ellágyulását és kínos vonaglását és mögötte a nagy titkot, a szent misztériumot, a lelket. Az ember lelkét, a természet lelkét, a világ lelkét. Lehet-e ehhez a titokhoz hozzáférni? Ezer és ezer esztendők óta hányan, de hányan nyitogatják a zárat, de még sohasem nyílt, sohasem is fog megnyílni. De az érte folyó erőfeszítések mégis a tudás és megismerés pazar kincseivel tették gazdagabbá a világot. Ebben a titáni küzdelmében az emberi szellemnek a művészek állnak az élen. Minden idők és minden nemzetnek művészei. Az ő művészetük tükrében ismerünk rá legjobban az élet arcára, a magunk arcára, hisz bennünk él a nagy titok: az Élet. Minden nemzet művészei pedig annak az életnek az arcát mutatják, ami az ő fajtájukban, nemzetükben lett /Életté. így válnak a művészek a maguk népének, nemzetének nagy értékmérőivé, így lesz Munkácsy Krisztusa az igaztalanul bántott magyar fájdalom megváltó ecce hómójává, így ül a Paál László Páris-környéki erdeiben is magyar melankólia, Liszt zenéjében igy hullámzik a magyar sirás vagy szökik fel a magyar táncos kedv s ha messzeszakadnak is tőlünk, ha idegen életet akarnak is mutatni, akkor is mindig a magyar vér és föld gyökerein át szívják alkotásaik virágaiba az éltető erőt s az magyar erő lesz. — Hát még akik szinmagyar életet szinmagyar kön ?