Felsőbb Leányiskola, Miskolc, 1921

4. Tanítás és nevelés. Tanári karunk ez évben is minden lehetőt el­követett, hogy tanítói és nevelői munkánk minél egységesebb, tervszerűbb és növendékeinkre nézve minél eredményesebb legyen. Értekezleteinken állandóan megbeszéltük a tanítás és nevelés felmerülő kérdéseit. Első módszeres érte­kezletünkön Budaker Károly kortársunk olvasott fel tartalmas és tanulságos értekezést a német nyelv tanításáról, második értekezletünkön pedig azokat az elveket és módokat beszéltük meg, amelyek legsikeresebbnek mutatkoznak növendékeink irredenta szellemben való nevelésére. A tanítás különben min­denben a legújabb állami tanterv szerint haladt és az előírt anyagot minden osztályban és minden tantárgyban teljesen feldolgozták. A tanítás sikere érde­kében az alsó osztályok növendékei szaktanáraik vezetése alatt több ízben tettek kirándulást földrajzi, természetrajzi és történelmi ismereteik gyarapítá­sára. A IV. osztály növendékei megtekintették a helybeli kerámiai gyárat, ahol maga a gyár igazgatója kalauzolta őket a lehető legnagyobb előzékenységgel. A IV—VII. osztálynak 105 növendéke pedig június 11-én a sajószentpéteri üveggyárat és szénbányát tekintette meg, ahol Szathmáry Elek főjegyző úr végtelen szívességgel fogadta intézetünket, amelyért e helyen is hálás köszö­netet mondunk. Többször megnézték növendékeink az Apolló mozgószínháznak az ifjúság számára rendezett földrajzi és természetrajzi előadásait is. Ez év­ben is fentartottuk képző- és iparművészeti tanfolyamunkat Fűrész Róza és Hornné Scholz Irén szaktanárok vezetése alatt. E tanfolyamunknak 56 növen­déke volt. Önképzőkörünk Oláh Sándor kartársunk buzgó vezetése alatt mű­ködött s igyekezett növendékeink önálló munkásságát és szavalásbeli kész­ségét fejleszteni, ápolva és erősítve egyúttal hazafias érzésüket is. Énekkarunk Demes Péter kartársunk szakavatott és fáradtságot nem ismerő vezetése alatt állandóan szerepelt iskolai ünnepélyeinken és nyilvánosan is, a ref. egyház egyik vallásos estélyén, konfirmációs ünnepén és a Turáni Szövetség egyik kulturestélyén. Különben egész működésünk arra irányult, hogy a megvesz­­tegethetlen nemzeti érzést minél erősebben meggyökereztessük növendékeink lelkében. Ez a cél vezette iskolai ünnepeinket is. Megünnepeltük október 6-át, amikor Budaker Károly kartársunk tartott emlékbeszédet, március 15-ét, amikor az igazgató méltatta e nagy nap jelentőségét. Az irredenta szellem erősítésére minden osztályunk részére megszereztük a Magyarország integri­tását ábrázoló emlékplakettet, megszerezték a menekültek javára kiadott, »Szenvedők az éhezőkért« c. versfüzetet, megjelentek a Turán Szövetség kul­­turestél­yein, meghallgatták Ispánovics Sándornak Finnországról és népéről szóló, vetített képekkel kísért előadását. Részt vettek a Miskolczi Nemzeti Színház ifjúsági előadásain, melyeken Shakespeare Velenczei kalmárja és Csepreghy Ferenc Piros bugyellárisa került színre igen jó előadásban, továbbá a Közalkalmazottak Nemzeti Szövetsége már­ miskolczi csoportjának színházi előadását, hol »A renegát« című erősen hazafias dráma került bemutatóra. Három felső osztályunk növendékeire tanulságos és gyönyörködtető volt Lévay Lajos szavaló­művész Madách-matinéja, valamint az Uránia- mozgó­­színház Szép Ilonka című előadása is. A hazafias érzés fejlesztésére s az ifjúság erkölcsi és esztétikai nevelésére munkálkodott Hámor cserkészcsapatunk is Évva Anna kartársunk lelkes vezetése alatt. Az Amerikai Vöröskereszt magyarországi anya- és csecsemővédelmi akciójának támogatására május 27-én gazdag és vonzó műsorral ünnepélyt rendeztünk a nagyközönség jelenlétében, melynek 2925 K tiszta jövedelme volt s ezenkívül az ugyane célra kibocsájtott sorsjegyekből 1000 K. Ez ünnepségünkön az alkalmi beszédet Schm­itzné dr. Scholz Margit kartársunk tartotta s a rendezés fáradságos munkáját is ő végezte. Nagy gondot fordítottunk növendékeink vallásos nevelésére is. Minden tanítási napot imádsággal kezdtünk és végeztünk s ez imádsághoz hozzáfűz.

Next