Felsőbb Leányiskola, Miskolc, 1921
4. Tanítás és nevelés. Tanári karunk ez évben is minden lehetőt elkövetett, hogy tanítói és nevelői munkánk minél egységesebb, tervszerűbb és növendékeinkre nézve minél eredményesebb legyen. Értekezleteinken állandóan megbeszéltük a tanítás és nevelés felmerülő kérdéseit. Első módszeres értekezletünkön Budaker Károly kortársunk olvasott fel tartalmas és tanulságos értekezést a német nyelv tanításáról, második értekezletünkön pedig azokat az elveket és módokat beszéltük meg, amelyek legsikeresebbnek mutatkoznak növendékeink irredenta szellemben való nevelésére. A tanítás különben mindenben a legújabb állami tanterv szerint haladt és az előírt anyagot minden osztályban és minden tantárgyban teljesen feldolgozták. A tanítás sikere érdekében az alsó osztályok növendékei szaktanáraik vezetése alatt több ízben tettek kirándulást földrajzi, természetrajzi és történelmi ismereteik gyarapítására. A IV. osztály növendékei megtekintették a helybeli kerámiai gyárat, ahol maga a gyár igazgatója kalauzolta őket a lehető legnagyobb előzékenységgel. A IV—VII. osztálynak 105 növendéke pedig június 11-én a sajószentpéteri üveggyárat és szénbányát tekintette meg, ahol Szathmáry Elek főjegyző úr végtelen szívességgel fogadta intézetünket, amelyért e helyen is hálás köszönetet mondunk. Többször megnézték növendékeink az Apolló mozgószínháznak az ifjúság számára rendezett földrajzi és természetrajzi előadásait is. Ez évben is fentartottuk képző- és iparművészeti tanfolyamunkat Fűrész Róza és Hornné Scholz Irén szaktanárok vezetése alatt. E tanfolyamunknak 56 növendéke volt. Önképzőkörünk Oláh Sándor kartársunk buzgó vezetése alatt működött s igyekezett növendékeink önálló munkásságát és szavalásbeli készségét fejleszteni, ápolva és erősítve egyúttal hazafias érzésüket is. Énekkarunk Demes Péter kartársunk szakavatott és fáradtságot nem ismerő vezetése alatt állandóan szerepelt iskolai ünnepélyeinken és nyilvánosan is, a ref. egyház egyik vallásos estélyén, konfirmációs ünnepén és a Turáni Szövetség egyik kulturestélyén. Különben egész működésünk arra irányult, hogy a megvesztegethetlen nemzeti érzést minél erősebben meggyökereztessük növendékeink lelkében. Ez a cél vezette iskolai ünnepeinket is. Megünnepeltük október 6-át, amikor Budaker Károly kartársunk tartott emlékbeszédet, március 15-ét, amikor az igazgató méltatta e nagy nap jelentőségét. Az irredenta szellem erősítésére minden osztályunk részére megszereztük a Magyarország integritását ábrázoló emlékplakettet, megszerezték a menekültek javára kiadott, »Szenvedők az éhezőkért« c. versfüzetet, megjelentek a Turán Szövetség kulturestélyein, meghallgatták Ispánovics Sándornak Finnországról és népéről szóló, vetített képekkel kísért előadását. Részt vettek a Miskolczi Nemzeti Színház ifjúsági előadásain, melyeken Shakespeare Velenczei kalmárja és Csepreghy Ferenc Piros bugyellárisa került színre igen jó előadásban, továbbá a Közalkalmazottak Nemzeti Szövetsége már miskolczi csoportjának színházi előadását, hol »A renegát« című erősen hazafias dráma került bemutatóra. Három felső osztályunk növendékeire tanulságos és gyönyörködtető volt Lévay Lajos szavalóművész Madách-matinéja, valamint az Uránia- mozgószínház Szép Ilonka című előadása is. A hazafias érzés fejlesztésére s az ifjúság erkölcsi és esztétikai nevelésére munkálkodott Hámor cserkészcsapatunk is Évva Anna kartársunk lelkes vezetése alatt. Az Amerikai Vöröskereszt magyarországi anya- és csecsemővédelmi akciójának támogatására május 27-én gazdag és vonzó műsorral ünnepélyt rendeztünk a nagyközönség jelenlétében, melynek 2925 K tiszta jövedelme volt s ezenkívül az ugyane célra kibocsájtott sorsjegyekből 1000 K. Ez ünnepségünkön az alkalmi beszédet Schmitzné dr. Scholz Margit kartársunk tartotta s a rendezés fáradságos munkáját is ő végezte. Nagy gondot fordítottunk növendékeink vallásos nevelésére is. Minden tanítási napot imádsággal kezdtünk és végeztünk s ez imádsághoz hozzáfűz.