Ellenzék, 1910 (9. évfolyam, 2-154. szám)

1910-01-04 / 2. szám

Miskolc, 1910. IX. évfolyam 2. sz. Kedd, január 4. ELLEN­ZÉK A MISKOLCI FÜGGETLENSÉGI ÉS NEGYVENNYOLCAS PÁRT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Felelős szerkesztő : Szerkesztőség és kiadóhivatal. Vidéken: Egész évre 12 . Fél évre . . 6 . SASSY CSABA Széchenyi­ utca 36. SZELÉNYI ÉS TÁRSA nyomdája Negyed évre 2*60 K Negyed évre 3 K Laptulajdonos : lap megjelenik: ■gyes szám­ára 8 fillér. — Kapható minden hirlapelárusitónál. SZELÉNYI LAJOS minden _, csütörtökön és szombaton.^ Helyben: Egész évre . 10 K Fél évre . . 5 K Az a bizonyos „bank.“ Irta: Lengyel Zoltán országgyűlési képviselő. A bankkérdést a tavasz óta úgy állít­ják a magyar közönség elé, mint a függet­lenségi politika sarkpontját, amelynek el­őéltétől függ az, ha várjon előre megyünk-e vagy hátra és hogy feladtuk-e elveinket, vagy „egyenes szálfaként“ megállottunk annak talaján. Van benne sok igazság is, de még több a huncutság. Ezért kell vilá­gosságot deríteni rá! Elsőbben is a politikának sem most, sem ezelőtt nem volt ez a sarkpontja. A bankkérdés nem volt kérdés 1906-ban, még most sem az. Ha pedig kérdés, akkor csakis azokra nézve az, akik az önálló bank elvi álláspontját vallják magukénak. Ellenben a választási reform kérdése mindnyájunkra kötelező feladat. Elfogadta a nemzet és király együttesen. Magukévá tették kormány és pártok kivétel nélkül. A bécsi békekötésnek ez volt egyetlen indo­­kolása. Ez hát a kérdés politikailag. De alkotmányilag is, a nemzet szempontjából is ez az a nagy kérdés, melyen eldől az, hogy magyar marad-e az ország s lesz-e a függetlenségi politikának valaha jövője. Mert íme, feltéve, hogy az önálló bank felállíttatik, de a választási reform olyan lesz, mely földarabolja az országot, kétessé teszi a magyarság uralmát és leszállítja a parlament színvonalát és ellenálló képessé­gét: mi haszonnal jár az országra ? Olyan volna, mintha valakinek sikerül egy szép parádés fogatot vásárolni, de ezért az ön koldusbotra jut és elárverezik a birtokát. Ne engedje magát tehát senki se félre­vezetted a jelszavak által. Ügyeljünk a választási reformra és eszerint döntse el ki-ki, hogy hova csatlakozik. Ha ez jól sikerül, a jövő parlamentje minden egye­bet kivívhat még; ha egyszer e téren csatát vesztettünk: nincs aki helyrehozza se bankkal, se anélkül. Ámde maga a bankkérdés is egészen más, mint ahogy hirdetik. Bank nekünk nem azért kell, hogy legyen. Hiszen van most is. Hanem azért kell, hogy pénzügyi helyzetünk jobb legyen mint ma. Aki pe­dig a kérdést alapjában ismeri és nem kortes szempontok szerint kezeli, annak azt kell mondania, hogy ez a cél elérhető a közös bank alapján is és viszont elront­ható az önálló bankkal is. Az nem kérdéses, hogy az önálló bank­hoz jogunk van, az sem lehet vitás, hogy a többség akarja is. Még az sem, hogy ezért mindnyájan harcolni vagyunk hajlan­dók. De az sem kérdéses, hogy egy kész­fizető önálló bank felállítható és fentartható­­ is. A kérdés azonban nem ezeken a ponto­kon sarkallik. A kérdés első lényeges pontja a hitel­­viszonyok javítása. Nekünk szükségünk van a világpiac jóindulatára, mert máskép meg nem élhetünk. Nem hívhatjuk ki magunk ellen az uralkodóház, az osztrákok és az egész hatalmi kör harcát, mert akkor a pénzviszonyaink teljes romlása következik. Már most e részben is a dolog úgy áll, hogy az önálló bank segít rajtunk, ha annak felállítása teljes egyetértésben tör­ténik mindezen hatalmi körökkel. Ha ők annak felállítása után is békét és nem harcot akarnak, akkor a dolog­­rendben van. De ki olyan bolond, hogy ezt elhigyje? Ha pedig harc jön, akkor harc lesz az egész vonalon. Hogy nézünk ki e harc­ban? A külföldi piacot nem szereztük még meg, az osztrák piacot pedig elveszítjük ez esetben. Honnan szerzünk pénzt? Csak nem fogunk úgy tenni, mint 48­49-ben, hogy bankót nyomatunk korlátlan meny­­nyiségben. Más módját pedig nem isme­rem. A bankkérdésnek is meg­van tehát az előkészülete. És ezt munkálta utóbbi időben a Wekerle kormány, midőn előbb a világpiacot akarta megszerezni akként, hogy papírjaink jegyzését akarta keresztül­vinni a párizsi börzén és egy óriási ösz­­szegű olcsó kölcsönt kapott volna, ha a békét és rendet garantálni tudja. És ezt a nagy dolgot akadályozta meg a bankakció. A másik pont volt az előkészítés körül a készfizetés felvétele. Ez is meghiúsultnak látszik. A további kívánságok voltak, ami érckészletünknek Budapesten való elhelye­zése, a magyar főtanács önálló jogköre, az üzletvitel és a hitelkérdések megálla­pításában és a teljesen külön magyar bank­jegyek kiadása. Ezek a reformok nagy, értékes és biztos pénzügyi haladást jelen­tettek volna. E mellett Magyarország egész politikai területe Horvátországgal együtt megmaradt volna teljesen magyar vezetés mellett a budapesti főtanács kezében a bank üzlete köréül. Mi van ezzel szemben a bankosok tar­solyában? Ha felállítani tudnák a külön bankot, akkor ez. Ha nem tudják, akkor a provizórium, ami más szóval annyi, hogy mi meghosszabbítjuk a közös bank szaba­dalmát, feltételek nélkül és a követelések elengedésével. Ez az egyik eshetőség. És a másik? Hát kérem, szeretettel, essék erről a kánaáni állapotról is egy pár szó. Vitat­kozom a bank­bizottság jelentése alapján. Ebben van lefektetve az, milyen bankot akarnának felállítani a bankosok. Olyan bankot, amely a pénzforgalom és az üzleti forgalom kölcsönösségén alapulna. Vagyis az osztrák bank pénzét továbbra is elfo­gadjuk mi, ők pedig a miénket. És aztán: az ő bankjuk a mi országunkban továbbra is fentartja fiókjait, mi pedig állítunk fel Ausztriában, ha tudunk. No kérem, mit jelent ez? Elsősorban elveszítjük Boszniát egészen a bank üzlet­köre részére, másodszor elveszítjük Hor­vátországot. Harmadszor pedig az összes nemzetiségi intézetek direkte csak az osz­trák bankkal állanának szóba.[Negyedszer, ami megmarad, ott irtózatos versenyt kel­lene kiállanunk a jobb feltételekkel, több hitelt nyújtó osztrák bankkal. Köszönöm szépen. Az osztrák bank szilárdan áll. Ha itt elveszti szabadalmát, dupla tőkével rendelkezik. Az új magyar bank külföldi tőkével alakulna, kisebb pénz­zel, drágább pénzzel, nehezebb viszonyom között, világos, hogy a versenyt nem fogja bírni. És ezen se lárma, se hatalmi presz­­szió nem segít, mert a pénzvilág nemzet­közi relációi hatalmasabbak országnál, ki­rályoknál, törvényeknél, sis ezért fordítsul fel az országot? A gazdasági önállóságnak híve vagyok, de nem a vámsorompóknak, nem a formu­láknak, a jelszavaknak és a külsőségeknek A lényeg a fő: a rendelkezés szabadsága, a közgazdasági viszonyok javítása, a pénz bősége és olcsósága, a termelés könnyű­sége, jósága és olcsósága, a kereskedelem fellendülése, a szállítási eszközök alkal­massága stb. Ez kell nekünk összes elő­feltételeivel egyetemben. De ki volt az a bátor bankos, aki ki­merte volna mondani, hogy a külön bank felállítása esetén nem fogadjuk el többé az osztrák bankjegyet fizetési eszközül, ki­tiltjuk az osztrák bankot az országból és biztosítsuk Bosznia megfelelő üzleti for­galmát magunknak. Ezt a lényeget, a tel­jes önállóságot és a politikai területen a kizárólagos pénzügyi uralmat nem hirdette senki. Nem kereste, mert tudta, hogy ilyen programm előre is lehetetlen Bécsben. Hanem igenis, hirdetett olyan megoldási lehetőségeket, amely a lényeget feláldozza és minket pénzügyileg tönkre tesz. Hir­dették abban a tudatban, hogy úgy se lesz belőle semmi, hanem csak a válság szé­lesedik ki, ennek révén hatalomra jutnak s ha a hatalom és a többség meg van hozzá, provizórium címe alatt fentartják a mostani formájában a közös bankot és el­ejtik mindazon óriási pénzügyi követelé­seket, amelyektől borsódzik a német háza és amelyeket a további kormányzás felté­teléül állított fel Wekerle. Így áll tehát a kérdés rövid dióhéj­ban. És most nem az áll az ország előtt, hogy lesz-e külön bank vagy sem, hanem

Next