Miskolczi Estilap, 1915. december (24. évfolyam, 277-298. szám)

1915-12-04 / 277. szám

1915 december 4 MISKOLCZI ESTILAP A Borsodmegyei és Miskolcz bhrt. i városi katonák, valamint a megyei­­ és miskolczi kórházakban ápolt se­­­­besült katonák karácsonyi ajándéká­nak gyűjtésére indított, a nemes célt szolgáló mozgalom sikerének elő­mozdítása érdekében tisztelettel fel­kérem t. Címet, hogy a kibocsátott 1 koronás és 10 koronás füzetes je­gyet minél nagyobb mennyiséget át­venni és azt elárusítani méltóztas­­sék. Katonáink és sebesültjeink ka­rácsony estéjén hálatelt szívvel fog­ják a szeretetadományt venni és Isten áldása kiséri azokat, akik ezt adományaikkal előmozdítják. Az átvett szelvényeket méltóztas­­sék folyó évi december hó 15 éig Horváth Árpád úrnál, a bizottság pénztárosánál, Széchenyi­ utca, a Mis­­kolczi Takarékpénztár hivatalában elszámolni. A felülfizetéseket, vagy közvetle­nül hozzám, vagy fent nevezett pénz­táros úrhoz méltóztassanak bekül­deni s azokat hirlapilag nyugtázzuk, a gyűjtők neveit pedig közzé tesz­­szük. Miskolcz, 1915 december hó. Borsodvármegye és Miskolcz thjf. város közönségének együttes gyűjtő bizottsága. Hazafias üdvözlettel: Dr. Tarnay Gyula, főispán. A felhívás szétküldését már meg­kezdték és örömmel állapítható meg, hogy a társadalom minden rétegében nagy érdeklődés nyilvánul meg a nemes és hazafias akció iránt. A rendezőség élén dr. Tarnay Gyula főispánnal, Vidats János máv. felügyelővel és Horváth Árpád bank­­igazgatóval, ezúton is felkéri azokat a kávésokat, vendéglősöket, szállo­dásokat, kereskedőket és magánoso­kat is, akik eddig még nem kaptak volna jegyeket, vagy akik már elad­ták azokat, szíveskedjenek ezt Hor­váth Árpáddal tudatni, aki készség­gel bocsátja rendelkezésre a kívánt mennyiséget a Miskolczi Takarék­­pénztár hivatalában. — Hirdetmény. Az állattartás céljaira szükséges árpa- és zabmeny­­nyiség bejelentése tárgyában kiadott felhívásunkra hivatkozással, értesít­­­jük mindazokat, akik árpa- és zab­szükségletüket a kitűzött határidőn belül bejelentették, hogy a bejelen­tett árpa és zab kiosztása a Hunyadi­utca 11. szám alatti városi épület­ben eszközöltetik naponta délelőtt 8-tól 12 óráig és délután 2 től 5 óráig. Az árpa és zab átvételére a városi főjegyzői hivatalban megsze­rezhető hatósági utalvánnyal kell a kiosztási helyen és időben jelentkezni. Az árpa ára métermázsánként 35 K, a zab ára métermázsánként 31 ko­rona, — zsák nélkül. Miskolcz, 1915. évi dec. hó 2-án. Dr. Nagy Ferenc, polgármester. H­ÍREK. — Köszönetnyilvánítás. Dr. Frank­furter Sándor ügyvéd úr utján egy peres ügyből Bárczay Ferencné úr­asszony (Felsőzsolcza) 10 koronát, Rosenberg József ur (Felsőzsolcza) 20 koronát és Bárczay Zoltán ur (Onga) 40 koronát volt szives fele­részben a háborúban megvakult ka­tonák javára, felerészben pedig a rokkant katonák javára adományozni. — Pollák Lajos úr egy perben meg­állapított 40 korona szakértői díját egyharmad részben a háborúban megvakult katonák javára, egyhar­­mad részben a rokkant katonák ja­vára és egyharmad részben az el­esettek árvái javára volt szíves ado­mányozni. A nemeslelkű adományokért ezúton mondok hálás köszönetet. Mis­kolcz, 1915. évi december hó 1-én. Dr. Nagy Ferenc, polgármester. (Budapest, december 2.) — Hivatalos. Orosz hadszíntér: Nincs neve­zetesebb esemény. Olasz hadszíntér: Az olaszok megindították a tolmeini hídfő és az attól északra a hegyen levő hadállásaink ellen irányított tá­madásaikat. A Mrzli Vrh előtt az ellenségnek három, a Doljetól északra fekvő hegygerincek előtt két előretörése omlott össze. — Az olasz tüzérség a tolmeini völgykatlanban romba lövi a harcvonalunk mögött fekvő köz­ségeket. A hídfő helyenkint újra pergő tűz alatt állt és igen nagy haderő ismételten hasztalanul tá­madta. Az ellenség gyalogsága Oslaviánál megkísérelte, hogy a köd védelme alatt áttörjön. — Az 57. számú gyalogezredünk osztagai itt három rohamot ver­tek vissza. Egyébként nem voltak nagyobb gyalogsági harcok. Délkeleti hadszíntér: Ma reggel bevonultunk Plevljébe. A várost szívós harcok eredményeként fog­laltuk el. A Metalka-nyeregen elő­nyomuló hadoszlop tegnap az el­lenséget Boljanicsnál vissza­vetette. A Pribojnál előnyomuló csoport rohammal vette be a Plevljétől északra fekvő magas­latokat. Egy hadcsoport Jabuká­­nál elűzte a montenegróiakat. A csapatokat a mohamedán lakos­ság örömrivalgással fogadta.­­ A montenegróiak visszavonulása részben menekülésszerűen ment végbe. Egy osztrák-magyar fél­zászlóalj Mitrovicától délnyugatra 4000 szerbet elfogott, két löve­­get s 100 lovat zsákmányolt. — A bolgárok Djakova felé folytat­ják az üldözést. Höfer altábor­nagy, a vezérkar főnökének he­lyettese. — (A miniszterelnökség sajtóosztályától.)­ ­ A világháború hírei. Höfer hivatalos jelentése. A német főhadiszállás jelentése. (Berlin, december 2.) A nagy főhadiszállás jelenti : Nyugati hadszíntér: Az arc­vonal különböző részein folyt tüzérségi és aknaharcokon kívül különös esemény nem történt. St.-Quentintól északnyugatra mo­torhiba miatt egy kétfedelű re­pülőgép két angol tiszttel ke­zünkbe jutott. Keleti hadszíntér: A helyzet változatlan. A nov. 29-iki orosz napi jelentés Illux-Kasimirkinél lefolyt harcokról szóló leírása tisztára koholmány. Bothmer gróf tábornok had­serege az ellenségnek előnyomult gyenge osztagait az elővédek visszaverték. Balkáni hadszíntér: A Limtól nyugatra Boljanicot, Prevljét és Jabukát elfoglaltuk. Mitrovicától délnyugatra 4000 szerb hadi­­foglyot és 2 ágyút szállítottunk be. Legfelsőbb hadvezetőség: (A mi­niszterelnökség sajtóosztá­lyától.) Anglia: népek és nemzetek gyilkosa. _ ____ Sir Roger Casement cikke Anglia dölyféről, vágyairól és alattomos eszközeiről. (Zürich, december 2.) A kö­vetkező írásból népek és nem­zetek lelke szól. Mindannyian érezzük, tudjuk, hogy ezt a vé­res világdúlást egy nemzet ha­talmi őrjöngése inszcenálta. — Most saját fia leplezi le, mi lesz, ha szaván okulva, a gőgös britt nemzet szövetségesei is föléb­rednek és belátják, hogy fiaik vére az angol világuralomért gőzölgött száz és száz csatatéren ? Sir Roger Casement cikke a következő: 1911 júliusában fölszólított en­gem Roel Buxton angol képvi­selő, hogy kísérjem el őt a Bal­kánra, hol az angol kormány megbízásából az Angliában köz­figyelmet keltett „török kegyet­lenkedésekről“ kellett anyagot gyűjtenie.­ ­ A meghívást elutasítottam, mert akkor éppen azzal voltam elfog­lalva, hogy vizsgálatot vezettem abban a szégyenletes bűnperben, amely a londoni „Putumayo kaucsuk-társaság“ ellen indult, mivel ez a társaság a felső Amazon folyó melletti indiánok­kal a legbarbárabb módon bánt el. A vizsgálat érdekében akkor ezekre a távoli vidékekre kellett utaznom. Ezenkívül bizonyos fokú hitetlenséggel is viseltettem a török kegyetlenkedésekről érkező hírekkel szemben és nem biztam az angoloknak a „szerencsétlen áldozatok“ iránti részvétének őszinteségében. Nem kételkedem abban, h­­gy a Balkán már nagy tragédiák színhelye volt, de az angol álláspontot nem tudom osztani, mert erős meggyőződést szereztem aziránt, hogy Angliát a „szenvedőkhöz“ nem annyira a részvét vezeti, mint inkább az, hogy szerencsétlenségükből poli­tikai tőkét akar magának ková­csolni. Tisztán láttam, hogy 1911. és 1912. években Anglia által Török­ország ellen indított lefegyvere­­zési hadjárat nem a humanizmus következménye volt, hanem­­ Angliának sajátos politikai céljait akarta szolgálni. Ezekkel a cé­lokkal nem tudtam megbarátkozni, mert nem a balkáni népek hely­zetén akartak javítani, hanem angol érdeket kellett szolgálniok német érdekekkel szemben. Anglia a Balkánon akarta az utolsó szemet a Németországot körülfonó lánchoz megkovácsolni. Törökországot, mint ősi gonosz­tevőt kellett a világ elé állítani, földjeit föl kellett osztani azok között, akik hajlandóknak lát­szottak a németek előtt a Balká­non akadályt emelni. Ez volt ak­kor a meggyőződésem és ezt a következő négy év eseményei tel­jesen igazolták is. A múlt év szeptemberében, amikor még Amerikában voltam, a következő­ket írtam: „A még csak hat hetes há­ború minden újabb napja egy újabb függönyt lebbent föl, amely mögött a háború megindításának igaz okai láthatók. Anglia úgy nem küzd Belgium semlegessé­géért, mint ahogyan nem harcol a német militarizmus ellen. El­lenben egyes egyedül azért har­col, mert meg akarja szerezni sajátjának az összes tengereket és ezért kész arra, hogy a há­borúba valamenyi népfaját és nemzetét belevonja, ha azt hiszi, hogy ezekkel célt érhet.“ Tizennégy hónap tel el azóta, hogy e sorokat írtam és ma min­denki belátja, hogy igazam volt. Az első áldozat volt Belgium, a második Szerbia és holnap vagy holnapután mások is következnek. Három-négy hónappal ezelőtt lát­tuk Sir William Tyrellt Athénbe indulni, Edward Grey küldte.

Next