Magyar Élet, 1939. február (1. évfolyam, 1-8. szám)

1939-02-19 / 1. szám

Vasárnap, 1939 február hó 19. MAGYAR ÉLET Keresztény Miskolcot! ötven-hatvan-kilencven százalékát tartja birtokban a kereskedelmi pályáknak Miskolcon a tizenhét százaléknyi zsidóság . A zsidók térfoglalása Miskolcon Miskolc, február 19. Amióta a zsidókérdés boncasz­talra került, Miskolcon, ha két ember találkozik, biztos, hogy a második kérdésük: — Mit szólsz a zsidótörvényja­vaslathoz ?. . . Jobboldalon és baloldalon egy­formán érzik, hogy Miskolcon ez a kérdés különösebb hangsúlyt érde­mel, mint az ország bármely más vidéki városában. Itt, ha a zsidó­javaslatból törvény lesz, a ma­gyarság jóval többet nyer, a zsi­dóság jóval többet veszít, mint bárhol az országban. Miskolcon zsidónak lenni évtize­deken át előnyt, hasznot, sőt ha­talmat jelentett. Középítkezés, közszáj­lítás zsidót il­letett. A város gazdasági életének irányítása is kisajátított zsidó jog volt. Magyar Tel Aviv volt a zsidóság számára Miskolc, ahol a zsidóság egyre gyarapodott számarányban, vagyonban, hatalomban, a keresz­ténység is gyarapodott szegény­ségben, nyomorte­lepekben, mun­kanélküliekben, állástalanokban, amelyek között különösen jellem­zőek : a Miskolci Izraelita Egyesült Ipar­­társulat, a Magyar Cionista Szö­vetség Miskolci Csoportja, a Ma­gyar Zsidók Pro Palesztina Szövet­ségének Miskolci Csoportja. Ezek a zsidó egyesületek semmi­esetre sem a hirdetett asszimiláló­­dás termelvényei. Érthető... Nem érthető... Érthető tehát a miskolci zsidó­ság különös izgalma a zsidótör­vény megvalósulása küszöbén, ért­hető, hogy tiltakozik minden ren­delkezésére álló eszközzel ellene, érthető, ha egyes zsidó egziszten­ciák összeroppanásától tart, ért­hető, hogy végső erőfeszítésében a közsajnálathoz apellál,­­ csak az nem érthető, hogy miért fe­lejtkezett el az általa összeroppan­­tott egzisztenciákról, miért felejt­kezett el akkor az állástalan fia­talságról, amikor még módjában lett volna beavatkozás nélkül is segíteni rajtuk, miért felejtkezett el a miskolci paloták építése ide­jén inséglakások építéséről, miért felejtkezett el a 8000 miskolci nyomorgóról és végül nem érthe­tő, hogy azokhoz folyamodik el­nézésért, jóindulatért, akiket év­tizedeken át könyörtelenül elgá­zolt — éppen itt Miskolcon — ha érvényesülésének útjába kerültek. Ha a zsidóság Miskolcon megelége­­det volna szerényebb koncokkal, ma nem volna részére olyan nagyon el­keserítő a bitorolt hatalom és ve­zetés elvesztése. Előbb kellett volna rátalálnia arra az egyszerű igazságra, hogy: Ma­gyarország a magyaroké, Miskolc a miskolci magyaroké. A Magyar Élet keresztény ma­gyar életet akar Miskolcon és a keresztény Miskolcért mindaddig harcolni fog, ameddig meg nem valósul. A törvényhatósági bizottságban ötvenhét százalék a zsidó virilis Ijesztő és megdöbbentő lenne úgy megvilágítani Miskolcon a zsidók térhódítását, ha az Ország­háza felől nem hallanánk a magyar­ság egybehangzó véleményét a zsi­dójavaslat sürgős törvényre emelé­­séről, így azonban remélő lélekkel próbálunk fényt deríteni arra a hatalomra, amelyet Miskolcon a zsidóság jelentett és amely hata­lomnak végre hanyatlik a napja. A zsidóság súlya, ereje, hatalma elsősorban is a törvényhatósági bizottságban jutott kifejezésre. Az 1939. év végéig érvényes törvény­­hatósági bizottsági tagok névsorá­ban 135 név szerepel. A zsidók a liberális, szociáldemokrata és füg­getlen demokrata pártok útján olyan arányban képviselik önma­­gukat, hogy ha a tiszteletbeli zsi­dókkal összefognak, ma is érvé­nyesíthetik akaratukat a törvény­­hatósági bizottságban. Negyvenhét virilis közül 28 zsidó (57 százalék), 12 érdekképviseleti tag közül 3 (25 százalék), 47 vá­lasztott tag közül 14 (30 százalék) izraelita, összesen pedig hatvanöten képviselik a város parlamentjében a zsidó érdekeket. Minden keresztény városi párt minden magyarjának össze kell fogni, ha azt akarják, hogy ne a zsidó és zsidópárti keresztények akarata érvényesüljön. ötvennégyezer keresztényből kevesebb a legtöbb adófizető, mint tizenegyezer zsidóból A zsidóság számaránya 17 szá­zalék Miskolcon, térhódítása azon­ban ötven és kilencvenöt százalék között mozog. — Adótfizető polgárok va­gyunk! . . . Ez a jelszó Miskolcon, ezzel do­­rongoltak le mindenkit, aki fék­telen terjeszkedésük ellen szót emelt. Hát ez igaz. Kétszáznyolcvan legtöbb adót fizető miskolci lakosból 150 izraelita. Te­hát ötvennégyezer keresztény mis­kolci magyar nem tud annyi virilist kimutatni, mint amennyit a 10,892 miskolci zsidó. De ügyvédet, se orvost se tud annyit. Nyolcvan zsidó ügyvéddel szemben például alig van ötvenhat keresztény. De ebben már 5—6—7 idejében kikeresztelkedett is akad. Százharminc orvos közül is több az izraelita, mint a keresztény. Különösen hangzik, de nem si­került pontos statisztikát talál­nunk arra például, hogy milyen arányban oszlik meg Miskolcon a kereszténység és az izraeliták kö­zött az ipar és kereskedelem. A miskolci Kereskedelmi és Iparka­mara nem készített még ilyen ki­mutatást, így csak az 1920-as ada­tok közül áll néhány rendelkezés­re, amely adatok — szakértők szerint — még romlottak a ke­reszténység szempontjából azóta. Például 1920-ban Miskolcon a kereskede­lemből és hiteléletből 1457 izraelita férfi és 258 izraelita nő élt. Ugyan­akkor például katolikus: 351 férfi és 231 nő. Ezerhétszáz nyittárusí­­tású kereskedő közül 1400 volt zsidó. A kereskedelmi tisztviselők beje­lentett — és el nem titkolt — cso­portjában 34 kereszténnyel szem­ben 38 zsidó szerepel. Fakereske­delmi tisztviselő kettő volt ke­resztény és 18 izraelita. Az „aszimilált“ zsidóság egyesülete: Cionista Szövetség Néhány közelmúltból vett kö­rülbelüli adat szolgáljon a részle­tekből is: 21 bőrkereskedőből 20 izraelita, 33 divatárukereskedő kö­zül legalább 28 izraelita, 83 rőfös­­rövidáru kereskedő közül mind­össze négy keresztény akad és egy készruhakereskedő az összes ru­haüzletekből. A pékek 85 százaléka izraelita. A cipőkereskedések, kozmetikai szalonok, divatszalonok, ékszeré­szek, női kalaposok, bútorkereske­dők között is alig akad nagy ke­resés után a kisebbek között egy­­egy keresztény mutatóba. A tüzifakereskedelem és építési anyagkereskedelem Miskolcon 87 százalékban van zsidókézen. A biztosítási tisztviselők között is két kézen megszámlálhatjuk a keresztényeket, ha nem vesszük bele a legújabban felvett tisztvi­selőket. A városházán is szép számmal vannak zsidó tisztvise­lők. Az egyesületi élet sem pang a zsidóknál. Legalább egy tucat, ki­fejezetten zsidó egyesületük van. 5 Egy éjszakára felfordult a világ rendje Grófnők és koldusok, ördögök és pólyás­­babák, zsidók és torreádorok, pingvinek és palatáblák táncoltak együtt az evangélikus bálon Hogyan vittek táncba öt igazi kínait a magyar lányok ? Miskolc, február 18. Igaz, már egy hete zajlott le az Evangélikus Nőegylet álarcos bálja, de akik a bálon részt vet­tek, azoknak még fülükben cseng az édes muzsika, érzik a bálte­remben elvegyült parfümfelhőt, még most is látják a tarka forga­tagot. Hogy is volt csak . . ! Pazar szikrákat szórtak a csil­lárok, a bálterem sarkában pál­maligeteik alatt puha bársonyfo­telekben Miskolc legelőkelőbb asszonyai, urai nézték a ragyogó estélyt. A színek pazar káprázata keringett, forgott, táncolt a par­ketten. Selymes, színes, tarka­barka, ijesztően komoly és ka­­cagtatóan vidám jelmezek, frak­kok és párizsi estélyk­urkák festői egyvelege hullámzott a zene rit­musára. Biedermeyer hölgy, —­ kiollóz­va valahonnan a táblabirókor egykori divatlapjából — sebesen elsuhan mellettünk. Vájjon kit rejt az álarc! — Pardon szép maszk, hova olyan sürgős igyekezettel! — Megyek a vőlegényem után... Illatos felhő úszik a selymes alakja után. Köble fölött ott vö­rösült a pirospecsétes szerelmes­­levél. De nini! . . . Dehogy a vő­legénye után megy. Hisz a vőle­génye ott magaslik az előkelősé­gek között . . . Nahát ... Pezsgőzik a Pingvin A bárban esetlen pingvin kor­tyolja a pezsgőt. Hogy egy ilyen pingvinnek milyen kacsajárása van!? . . . Már a zsidók ide is bejöttek. Ott van kettő belőlük. Egyenest Galíciából beszivárog­va. A hátukon rongybatyu púpo­­sodik ezzel a felírással: — „min­dent vissza”. A két zsidótól egy keringőfordulónyira az Éj- és Napkirálynő­­tart diadalmenetet a behódolt férfiak sorfala között. Sombreros cowboyok az élő Pa­latáblát tanulmányozzák nagy szorgalommal. A fekete macska egy csillaggal cicázik és ördöggel játszik a pólyásbaba. Hogy ez a karnevál hogy felforgatja a vi­lág rendjét!! ... Itt bizalmas barátságat karol egymásba a grófnő és a top rongyos koldus. nincs köztük osztályharc. Az is csak természetes, hogy az asszonyok jegygyűrű nélkül, a lá­nyok pedig jegygyűrűkkel csal­ják a világot. Üde virágáruslány hóvirágot keltet a vendégek előtt. Nagy az idegenforgalom is. Népi viseletben sincs hiány. Van itt matyó, sárközi, díszmagyar, len­­gyel, kisoroszi, kozák, egyiptomi, török, amerikai és spanyol a vi­lág minden tájáról. Egész kong­resszusra való. Ilyen szépen tán­coló kongresszust azonban még filmre se vettek soha. Könnyű Kínát láncba vinni Az az öt kínai mérnök se látott egyszerre együtt ennyi idegent, akik a karzatról élvezik a tarka forgatagot. Ők az egyetlen erede­tiek a bálteremben. A Vasgyár­ból jöttek bálnézőbe. No, dehát a magyar lányokat nem ismerik ezek. "Ki se nézelődhették magu­kat a kínaiak, máris álarcos, jel­mezes, vidám leánykoszorú köze­pébe kerültek. Hiába a szabódás, táncba viszik a kínaiakat. Köny-

Next