Magyar Élet, 1940. március (2. évfolyam, 49-72. szám)

1940-03-01 / 49. szám

4 volt, hogy oroszlánrész illette azon , mennyi állama érez. Horthy Miklós szimpátia felkeltésében, melyet ha-1 visszaadta Európának Magyarországot ránk iránt ma Európa csaknem vala- t és Magyarországnak Európát. A Kormányzó arcképének ünnepélyes leleplezése — Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! A Nemzeti Kaszinó fennállásá­nak 100 éves évfordulóján tartott ünnepi közgyűlésen elhatározta, hogy megfesteti Főméltóságú Urunk arc­képét. A kép elkészült és azt a mai ünnepélyes alkalomkor — ezennel le­leplezzük. Beszédének ennél a részénél lehul­lott a lepel a képről. Az aranykeretből Magyarország kormányzója nézett vissza az ünneplő közönségre. A nagy­szerű kép teljes egészében adja vissza azt a fenséget, amely a kormányzó alakjában, arckifejezésében, szeme bölcs tekintetében van. A közönség felállva helyéről perce­ken át lelkes éljennel ünnepelte Ma­gyarország Kormányzóját. Majd to­vábbra is állva hallgatta végig Urbán Tibor nagyszerű beszédének ünnepi szavait. — Legyen szeretett és mélyen tisz­telt Kormányzó Urunk arcképe min­dig közöttünk, hogy mindennap emlé­keztessen bennünket arra a nagy igazságra, mely szerint a talpig férfi, bátor és elszánt akarata, akadályt nem ismerő tettrekészsége és izzó hazaszeretettel párosult kitartó mun­kássága bámulatos eredményeket tud elérni. — Uram áldd meg a mi szeretve tisztelt kormányzónk minden lépését, adj neki erőt és egészséget, hogy még sokáig állhasson országa élén és sike­resen vezethesse előbbre az ő szeretve szeretett és atyailag dédelgetett lelkes magyar népét. Az Isten áldja, az Isten éltesse vitéz nagybányai Horthy Mik­lóst, Magyarország kormányzóját! Urbán Tibor ünnepi beszéde után újra feltört a közönség lelké­ből és szívéből a mélységes hódo­lat és szeretet, amely az ünnepség hatalmas közönségét eggyé for­rasztotta a kormányzó ünneplésé­ben Miskolc társadalmának nagy­szerű hódoló ünnepe volt ez, amely leplezetlen őszintességében mu­tatta meg azt az őszinte hódolatot és szinte gyermeki szeretetet, mely Miskolc minden polgárát lelke mélyéig eltölti a kormányzó sze­mélye iránt. tette gróf Teleki Pál miniszterel­nök rádióbeszédét, amelyet a kö­zönség hangos éljenzése kísért. A rádióbeszéd után újra nagy lelke­sedéssel ünnepelte Miskolc társa­dalma a Kormányzót. A díszközgyűlés közönsége a rádióbeszéd után egyhangú lelke­sedéssel határozta el, hogy hódoló táviratot küld a Kormányzónak. Az ünnepi díszközgyűlés Hom­­rogdi Lichtenstein László főispán zárószavaival ért véget. A Nemzeti Kaszinó ünnepi vacsorája Este ünnepi vacsora volt a Nemzeti Kaszinóban amelyen Homrogdi Lichtenstein László fő­ispán, a Nemzeti Kaszinó elnöke mondott a Kormányzóra pohárkö­szöntőt. Hódoló távirattal köszön­tötte a kormányzót a dísz­közgyűlés Homrogdi Lichtenstein László főispán, amikor az ünneplés za­ja elcsendesedett, bejelentette, hogy Teleki miniszterelnök rádióbeszé­dét hallgatja meg ezután az ünnep­ség közönsége. A bejelentést hatal­mas lelkesedéssel vették tudomá­sul. Tíz perc szünet után a nagyte­rembe szerelt hangerősítő közvetít Nyomtatványok ízléses kivitelben jutányos áron Ludvig István könyvnyomdájában Rákóczi utca 18 Telefon: 25—69 MAGYAR ÉLET Péntek, 1940. március hó 1. Ma délelőtt díszközgyűlésen ünnepli a Kormányzót Miskolc és Borsod vármegye A mai ünnepségek sorrendje Miskolc, február 29 A Kormányzó húszéves ország­­lásának ünnepén, ma a következő társadalmi ünnepi megemlékezé­­sek l­esznek: A város és vármegye délelőtt 11 órakor díszközgyűlést tart. Ünnepi istentiszteletek lesznek minden templomban. A mindszenti templomban dél­előtt 10 órakor Viezer József ka­nonok-plébános ponti­fikál­ja az ün­nepi szentmisét, a minoriták tem­plomában szentbeszédet Deák Já­nos tábori esperes mondja. A Szent Anna templomban 9 órakor Rétay Kálmán apát-plébános pontifi­kál hálaadó szentmisét, a gör. kát. templomban Schirilla Solon kano­nok mutatja be papi segédlettel az ünnepi szentmisét. A Kossuth­ utcai református templomban nemes Müller László tábori főesperes prédikál az ünne­pi istentiszteleten délelőtt 10 óra­kor. Az evangélikus templomban Du­­szik Lajos tb. főesperes látja el az ünnepi szent szolgálatot. A Deák­ téri görög alapítású gö­rög keleti egyházközség templo­mában délelőtt fél 10 órai kezdet­tel les­z az ünnepélyes hálaadó istentisztelet. A honvédségnél és a hivatalok­ban ma általános szünnap lesz. A Polgári Kaszinó ma este 8 órakor ünnepi társasvacsorát ren­dez. A Kereskedelmi és Iparkamara déli 12 órakor díszközgyűlést tart. A miskolci Ref. Fiatalok Szö­vetsége este fél 9 órakor tart ösz­­szejövetelt, melyet szeretetvendég­­ség követ. Ezen tartanak ünnepi beszédet. Vitézek részvétele a március el­sejei ünnepségeken: Kormányzó Urunk, Vitéz Főkapitányunk or­­száglásának emlékünnepén már­cius elsején a vitézek vezetése m­eliatt — felekezetek szerint — úgy a római katolikus, mint a reformá­tus egyház ünnepélyes istentiszte­letein résztvesznek. Gyülekezés a református templom, illetve a Mi­noriták templomával szemben a Nemzeti Bank előtt. A vármegye és város által rendezett rendkívüli díszközgyűlésekre az istentisztele­tek végeztével vonulunk fel. Vitézi Székkapitány. Miskolczy Kálmán regénye: Délborsodtól Miskolcié és vissza in) Két nap elmúltával István megköszönte a szíves vendéglátást és elköszönt: — Isten áldjon meg benneteket, Péter! — Segítsen meg tégedet is, István! Ha esetleg szükséget látnál, tudod, merre lakunk. Ha tehetjük, szívesen. Megindult a cók-mókjával az Emberpiacra. Hát­ha, hátha? Hátha el tudja majd magát adni? Hátha lesz olyan, aki éppen őt veszi meg? Egy napra, egy­­pengő ötven, szakmánymunkára, ki hogy tud alkudni. Hét óra körül járt az idő. A városi forgalom már megindult. Tejeskocsik álldogáltak, társzekerek dübö­rögtek, autók tülköltek, villamos csilingelt, újságárus vörösen kiáltozott, érkező vonat helykén füttyentett. A Széchenyi­ utcára kanyarodott. A teljes pompá­jával ébredt Nap sárgánpiros fényözönben fürdette a szemben levő házsort. Csodálatosan színes és változa­tos kirakatok hatalmas üvegablakai, márvány cégtáb­lái úgy csalogtak-villogtak az aranyfolyamban, mint mesebeli, óriás, csiszolt gyémántok. El kellett kapni róluk a tekintetet. István megállt. Lába gyökeret vert. Közel két év óta apró, nádfedéses házak, kútágasos udvarok, szűk falusi utcák szemléléséhez szokott két szeme káprá­­zott.... Odahúzódott az egyik kapu alá és bámult ide­­oda tágranyitott szemmel, széttárt lélekkel. Mennyi úri nép! Köztük csak itt-ott egynéhány falusi. Mintha itt mindenki pap, tanító meg jegyző meg tiszttartó volna! Legalább is olyan urak, ha nem különbek — a ruhájukról ítélve. Csak itt-ott néhány falusi. Mint veréb a fecskék között. Derekukon szere­­dás, a kezükben meggyfabot. Milyen fejfájós az arcuk! Talán kevés a pénz és drága az áru. Talán a bíróság... Mert törvényre rendelte amiatt a múltkori... Hej, hej, nehéz­ sors! Ha tanúnak kell megjelenni, még akkor is. .. Ha pedig a... A legkisebb per is egy borjú nagy ára. Ha van borjú... De ha nincs? Akkor meg váltó meg kamat, kamat és kamat... S a végén máshoz vándorol egy darab földecske. . . Elmerengett és arra riadt fel a kapualjban, hogy valaki meglökte: — Ne áscja el a kijárást, hallja! . .. Tán ezzel az ásomordállyal lövöldözni akar?... Igen bosszús arccal találkozott a szeme: — Bocsánat, uraság — szólt István és magához vonta a csakugyan kijebb álló szerszámot. Ez a bosszús arc a merengéséből visszatérítette. Megindult. Üzletek előtt ballagott ek, amelyeknek ajtaja már nyitva állt és a tulajdonos az ajtófélfához támaszkodva olvasta a reggeli újságot. Ahol csende­sebb volt a forgalom, a szomszédok tereferéje ütötte meg a fülét. Kövér, kopasz férfi kérdezte a nagyságá­tól: — Hogy aludt, nagyságos asszonyom? — Köszönöm, Schwarczkám, meglehetősen... És maga? —­­Rövid vold, nagyságoskám... Igen rövid. — Ej­ej, maga lumpfráter.. . István jól szemügyre vette a kövér, kopasz urat, hát csakugyan meglátszott, hogy nem az ágyban töl­tötte az éjtszakát. Tovább ballagott. Az egyik üzlet előtt fehérkö­penyes férfi földig hajolt egy ősz feketeruhás úr előtt: — Jó reggelt kívánok, méltóságos uram. — Magának is mesterkém. — Gyönyörű tavaszi reggel, méltóságos uram. — Remek, mesterkém, úgy látszik magának van finom­ érzéke. — Ennek a remek tavaszi reggelnek megünneplé­sére egy szép tavaszi frizurát, méltóságos uram!... — A teremtésit magának, mester, még az időjá­rást is beleszámítja a munkájába — nevetett a méltó­­ságos és úgy fordult be az üzletbe. István is kuncogott. Ügyes, ember ez a borbély, így kell bánni az emberekkel. És hamis is, mert ami­kor szembenézett vele, még rá is kacsintott. Mintha mondta volna: no, mit szólsz hozzá, te falusi? Ugy­e, hogy értek az emberek nyelvén? Ja, barátom, erre születni kell. István kuncogva szaporázta a lépteit. A városi nép pedig rohant. Rohant a robotba, ahová eladta ma­gát egy hónapra egy-két százasért, a műhelyekbe, ahol megvették egy órára hatvan-nyolcvan fillérért. (Folytatjuk.) ! .. A női betegségek gyógy­kezelésé­ben a természetes „Ferenc József“ ke­serűvíz gyakran alkalmaztatik, mert reggel éhgyomorra egy pohárral könnyen bevehető, rendkívül enyhe hashajtó hatása pedig gyorsan és minden kellemetlenség nélkül jelent­kezik. Kérdezze meg orvosát! Tavaszi kabátanyagok megérkeztek Pénzesné Weidlich-udvar A polgármester felhívása A város polgármestere felhívja a háztulajdonosokat, hogy házaikat március 1-én lobogózzák fel.

Next