Magyar Élet, 1940. április (2. évfolyam, 73-97. szám)

1940-04-02 / 73. szám

Kedd, 1940. évi április hó 2. MAGYAR ÉLET Teleki Pál gróf miniszterelnök nyilatkozik római útjáról „Lelkileg mindig elég nagynak éreztük magunkat arra, hogy a Duna­­medencében magasabb hivatást töltsünk be.. Budapest, április 1 A Magyar Távirati Iroda jelenti: Gróf Teleki­­Pál miniszterelnök Olaszországból visszatérve, fogad­ta a Magyar Táviratt­ Iroda mun­katársát, akinek olaszországi ú­tjá­­ról a következőket mondotta: — Amidőn elutaztam,­ azt mondtam, hogy utazásomnak ma­gánjellege van. Ezen nem változott semmi.­­Mert mit jelent az, hogy magánjellegű? Korántsem azt, hogy valaki titokban utazik. Nem is utaztam titokban. Hanem azt je­lenti, hogy nem valamely külső, pillanatnyilag adott okból men­tem, hanem húsvétikor, mert ilyen­kor vehettem ki legkönnyebben szabadságomat és nem valamely sajátos, elérendő céllal mentem. jók hosszú évek óta, hogy céljain­kat, hacsak lehet, békés uton kí­vánjuk elérni. És ugyanúgy meg­mondtuk azt is mindig, — ha ugyan történelmünk tanulságai után ez egyáltalán szükséges, — hogy Európa egyetemes érdekeit szem előtt tartjuk, mert a mi ész­járásunk természetes s természet­­szerű az, hogyha egy nép ebbe a nagy európai életközösségbe lépett, kölcsönösség és önérdek szerint is ezeket az egyetemes érdekeket is kell, hogy szolgálja. „Sok fontos felvilágosí­tással gazdagodtam“ — Megmondtam, hogy a Ducé­val és Ciano gróffal beszélni fo­gok és az lett volna a legtermészet­ellenesebb, ha Olaszországba me­gyek és — nem beszélek velük. Hogy politikáról beszéltünk, az is eleve nyilvánvaló volt. A trieszti Piccolo szerkesztőjének már meg­mondtam, hogy ha ma két ember találkozik az utcán vagy kávéház­ban, politikáról beszélnék, miért legyen ez éppen azoknak tilos, akik a politikáva­l felelősségteljes állás­ban foglalkoznak. Hogy a beszél­getések hosszúak voltak, az azt mutatja, hogy sok témáról beszél­tünk s nem tudom, miért jelentet­te volna azt, hogy bármelyikünk is új fordulatot adott volna politiká­jának. Megbeszéléseink rendkívül értékesek voltak, különösen reám nézve. Sok fontos felvilágosítással gazdagodtam és megerősödött az utóbbi idők eseményeiről vallott felfogásom. — Az olasz—-magyar barátság nem lépett semmiféle új fázisba, mint ahogy egyes lapok írták, mert ez a barátság természetes adottság. „Ez a két nép megérti egymást“ — Ez a két nép megérti egymást a hagyományok tiszteletében, de megérti egymást lelki alkatának bizonyos déves hasonlóságából ki­folyólag is. A hagyományok tiszte­lete, a legrégibb hagyományokhoz való visszanyúlás , azoknak soha fel nem adása jellemzi mindkét né­pet. Ez is közelebb hozza őket Eu­rópa sok népe közt. Az ilyen ha­gyománytisztelő népek gondolko­dásának, felfogásának lényege nem változik. És nem változnak a leglényegesebb problémák sem, nem változnak a nemzeti élet ele­mei, ha valamikép problémákká is válnak. Ugyanazok maradnak azok, ugyanaz marad felfogásunk, politikánk s nem változik sem olasz barátainké, sem a miénk. — A mi politikánk és céljaink nyitott könyv és nem is változhat­nak. Mindenki tudja, százszor meg­mondtuk. De ugyanúgy hangoztat­ „Is pillanatnyi békét fenntartjuk“ — így fogjuk fel a Dunameden­­cében való helyzetünket is, így fog­tuk fel mindig:­­tanítással és példá­val előljárni abban, hogy ezt az érdeket szolgáljuk. Lehettünk erő­sek vagy gyengék a különböző kor­szakokban, lelkileg mindig elég nagynak éreztük magunkat arra, hogy a Dunamedencében ilyen ma­gasabb hivatást töltsünk be.­­ Ebből­­kifolyólag szolgáljuk a Dunamedence békéjét, amit a ró­mai kommünikében kifejezésre is juttatunk. S itt kettőt kell szem előtt tartanunk: a pillanatnyi bé­két és azt a békét, amelynek a nagy európai konfliktus végével kell lét­rejönnie. A pillanatnyi békét fenn­tartjuk, mert sok mindenféle ok­ból káros volna az európai kon­fliktust kiterjeszteni. Ez Európa országainak ma közös érdeke. A végleges bé­ke tekintetében viszont minden, az európai életközösség­ben hivatást érző nemzetnek olyan békére kell törekednie, amely meg­szünteti az igazságtalanságokat és lehetővé teszi az európai népek fennta­rtás nélkülli békés együttélé­sét. — Ma annyian vannak, akik nem a történelem felelősségében, hanem az élet mozijában élnek. Pe­dig ma nemcsak érdekes, de a leg­nagyobb mértékben felelősségtel­jes időket élünk. Az eseményeket nem pillanatnyi értékükben, ha­nem annak a na­gy rendezésnek szempontjából kel megítélnünk, amellyel állandó békét, virágzó fejlődésre való lehetőséget és meg­elégedettséget kívánunk a nemze­teknek teremteni. — Aki ebben részt akar venni — és többé-kevésbbé a maga nagy vagy kis körében mindenkinek részit kell vennie — el kell telivé lenni­e bizonyos hivatástudattal és kötelességérzettel. Ilyen hivatástu­datok emelhetnek nemzeteket a mindennapiság gondjai fölé. A mi hivatástudatunk magában foglalja nemzetünk megerősítésének köte­lességét a Földnek ezen a táján, amely természetünk szerint való, magában foglalja európai köteles­ségünket, a századokat változatlan erővel átélt szentistváni gondolat értelmében és magában foglalja változatlanul hívően kereszténysé­günket. a pápai fogadásról . És ezért minden magyar em­bernek mindenkor élmény, de kü­lönösen éssimlódy annak, aki a nemzet képviseletének felelősségét érzi, ha Rómába mehet és a Pápa Őszentsége előtt megjelenhet. Kü­lönösen erős ez az érzés a mai pil­lanatban, amikor erős hitünknek még nagyobb megerősítésére van szükségünk és XII. Pius pápa előtt, akinek fenkölt alakja élénken él az Eucharisztikus Kongresszus óta, nekünk magyaroknak lelkében. Amidőn átadtam őszentségének Főmél­tóságú Urunk tiszteletteljes üd­vözletét és a Főméltóságú Asz­­szony hódolatát, mély meghatott­sággal töltött el a Szentatyának irántunk, nemzetünk és hazánk iránt érzett őszinte szeretete, a ma­gyar szentek iránti érzéseinek élénk érdeklődése. Nagy szó ez egy kis ország számára a mai idők nagy problémái és gondjai köze­pette .A Szentatya látogatásomkor áldását ad­tja hazánkra és minden fiára. Élénk érdeklődéssel viselte­tik mindenféle problémánk iránt Magnone bíboros államtitkár is, akivel nagyon örültem eszmecse­rét folytathatni. Sok régi ismerős­sel találkoztam Rómában, köztük Pavolini miniszter úrral is, akivel az olasz-magyar kultúrkapcsolatok el­mé­lyítéséről beszélgettem. Ezen a téren még sok a tennivaló. Az olasz nyelv tanítását sokkal élén­kebbé és eredményesebbé kell ten­nünk, többet kell járni Olaszor­szágba. Magam is, ki ezúttal ma­gánember is voltam, sok minden szépet láttam az új törekvések te­rén is. Különösen érdekelt az 1942. évii, most épülő világkiállítás. Nagyszerű gondolat, hogy igazá­ban Rómának egy új és hatalmas városrészét építik meg, köz- és ma­­gánépületekkel, amelyek 1942-ben a világkiállítás céljait fogják szol­gálni, azután pedig áradatnak ál­landó hivatásuknak, mint minisz­tériumok, múzeumok, egyéb köz­épületek, magánlakások. — Nagy lendülettel folyik a munka egy állandó szervezőnek Chini szenátornak vezetése alatt, aki mint láttam, mindenkit ma­gával ragad nagy lelkesedésével. Rendkívül érdekes új építészeti problémákat is meg fognak oldani. Meglátogattam a magyar ösztön­díjasokat is a Palazzo Palconieri­­ben. Ezúttal különösen a műterme­ket néztük meg s örültem, hogy fiatal képzőművészeink közt több tehetséget ismerhettem meg .Amint jól esett a magyar fiúkat megláto­gatni, úgy jól esett egy órára geo­gráfusnak vissza vedlenem a Kirá­lyi Földrajzi Társaság szép park­kal körülvett római székházában. aoaaetn«aaHOHmHnHaaBaaEB: Nyomtatványokat rendeljünk Standhaft József nyomdai műintézetében Miskolc, Széchenyi­ u. 3. Telefon: 26-20. Részletes jelentést tett a romai útról a kor­mányzónak a minisz­terelnök Gróf Teleki Pál miniszterelnök nyilatkozata európaszerte méltán találkozik nagy érdeklődéssel, mert jellemzője annak az állam­vezetés­­nek és politikának, amelyet­­a tu­dós és gyakorlati államférfi­ a ma­gyar kérdésben képvisel és meg­valósít. A nyilatkozatban szereplő­ történelmi adottság a magyar-olasz viszony egyik rendkívül lényeges része, az erre vonatkozó álláspon­tot a miniszterelnök a tudományos búvárkodásban eltöltött élet meg­állapításaival támasztja alá. Teleki Pál gróf miniszterelnököt hétfőn kihallgatáson fogadta a kormányzó és meghallgatta rész­letes jelentését a római­ak­ről. Teleki rámai útja a minisztertanács előtt Budapest, április 1 A kormány­­tagjai Teleki Pál gróf miniszterelnök vezetésével hétfőn délután miniszter­tanácsot tartottak, amelyen a miniszterelnök tájékoztatót adott a Rómában foly­tatott eszmecserékről, valamint az olaszországi útján nyert benyomá­sairól. A minisztertanács, amely a továbbiakban folyó ügyeket tár­gyalt,­ este 9 órakor ért véget. ------—— Teleki Mihály gróf m.kir. titkos tanácsos lett Budapest, április 1 MTI jelenti: Magyarország Fő­­méltóságú Kormányzója a m. kir. miniszterelnöknek a kormány ne­vében tett előterjesztésére vitéz széki gróf Teleki Mihály földműve­lésügyi miniszter, országgyűlési képviselőnek a m. kir. titkos taná­csosi méltóságot adományozta. 3 MEGBÍZHATÓ h­arisnya, kesztyű, férfi ing, nyakkendő, külön­leges díszövek! BAGHYNÉ Széchenyi­ utca 12. sz. Telefon 57-35 *Jaross Andort m.­kir. titkos tanácsossá nevezte ki a Kormányzó Budapest, április 1 Hétfőn megszűnt a felvidéki mi­nisztérium. Jaross Andortól meg­hatott bensőséges ünnepség kereté­ben búcsúzott el a minisztérium tisz­tviseőkara. A Budapesti Közlöny április 2-i számában legfelsőbb elhatározás és kézirat jelent meg, amelynek ér­­telméb­en a Kormányzó a minisz­terelnök előterjesztésére vitéz ne­­mjesenti Jaross Andor tárcanél­­k­üli miniszterit ettől az állásától sa­ját­­kérelmére felmenti és ebből az alkalomból néki a. m. kir. titkos tanácsosi méltóságot adományoz­za.

Next