Magyar Élet, 1942. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-01 / 74. szám

4 MAGYAR ÉLET Szerda, 1942. április hó 1. Angol tengeralattjáró drámája­­ a cigaretta miatt... Az „X sommergibile“ így süllyesztett el egy angol tengeralattjárót Csak a Diesel-motorok egyhan­gú zúgása duruzsol bele a mély éjszakai csendbe. Könnyű ingás­­sal, nesztelenül siklik a karcsú fekete árnyék az itt-ott halványan megcsillámló sötét vízsivatagon. Az őrszemek fázósan topognak helyükön. Hűvös szellő segít nekik megvívni a nehéz csatát az ólmos álmossággal. Két fénypont... — Hej, a teremburáját, — tör ki az egyik őrszem száján a jó olasz „indulatszó”: „Két gyenge fénypont elől balra!” Kinyújtott karral mutatja a nyurga sziluett az irányt. Az erős éjszakai távcsövön is alig látszik a két halvány vörös fénypont, de az ügyeletes tiszt is megerősíti az észleletet. Riadó! Mintha dróton rángat­nák őket, egyszerre ugrik elő hálófülkéjéből a teljes készenlét­ben alvó legénység. Egy szempil­lantás és már mindenki ott áll a helyén. A parancsnok is nyomban előkerül. Néhány halk szó az ügye­letes tiszttel és már el is hangzik a parancs: — Kanyar balra! Gyorsan, a biztos cél határozott­ságával, de végtelen óvatossággal nyomul fel a tengeralattjáró a két fénypont irányában. Talán percek sem telnek bele, a vörös pontocs­kák alatt már a hosszú fekete ár­nyékot is ki lehet venni. Tenger­alattjáró! A pontosan könyvelt adatok szerint nem lehet más, csak ellenséges tengeralattjáró. Az árnyék alja is kétségtelenül er­re vall. Halkan, nyugodtan cseréli ki a parancsnok és az ügyeletes tiszt észrevételeiket, messzelátó­­jukat azonban egy pillanatra sem engedik le. „A távolság tíz, legfel­jebb tizenöt hektométer.” meg. A sötét árnyék a közepén kettészakad és pillanatok alatt eltűnik.­­ — A torpedókamrát érte a talá­lat — suttogja maga elé a pa­rancsnok szinte megbabonázva. „X sommergibile” a tragédia szín­helyére siet. A hajó lassú menet- | Izgalmas percek Feszült percek következnek. Az ellenfél sebességét és irányát már sikerült megállapítani. Az „X sommergibile” támadás­ra kerül. — Kettes számú torpedóvetőcső, készenlét — szól bele a parancsnok a kagylóba.­ — Kettes cső kész, bugyboré­kol ki a válasz. Csak most, az utolsó pillanatban ne vegyen semmit észre az ellen­ség. Ha egyet fordul, már egér­­utat is nyert.. Már csak néhány másodperc van hátra... most... „Rajta!” A hajó megbillen a hir­telen súlyváltozástól. Egy, kettő, három... csak most ne vegyenek észre. A dráma kilenc, tíz... Hála az égnek, éjjel a torpedó útját majdnem lehetetlen észrevenni... tizennégy, tizenöt... Változatlanul, szinte mozdulatla­nul fekszik a hosszú, fekete ár­nyék... No most! A kezek görcsösen ka­paszkodnak a parancsnoki híd korlátjába, óriási tűzoszlop szökik az égnek. Szörnyű robbanás resz­kette­ meg a levegőt. Az egész hajótest minden izében megre­ FERENC JÓZSEF KESERÜVIZ­ ben szántja keresztül a hatalmas Olajfoltot. Néhányszor megfordul. Csupán hajórészek küzdenek még az elmerüléssel, embereknek nyo­ma sincs. Egyetlen ember sem me­nekült meg!... És mindennek az a két égő cigaretta az oka... Pufitok is tiltakozik a tröszt áremelése ellen Miskolc, március 31 Miskolc város, mint ismeretes, a tröszt magas áramdíjemelése ellen til­takozását jelentette be és az ügy jelen­­­leg az illetékes kormányhatóságok­ előtt van. Most az indokolatlanul magas díj­emelés ellen foglal állást Putnok is. Tudvalévő, hogy a miskolci villamos­­társaság szolgáltatja Putnok részére is az áramot, ahol a tröszt magas áreme­lése hasonló felháborodást váltott ki. Kedden felkereste Fekete Bertalan­dr polgármestert gróf Serényi János földbirtokos, putnoki képviselőtestületi tag is megkérdezte, hogy Miskolc vá­ros milyen jogalapon foglalt állást a tröszt áremelése ellen, miután Putnok község is tiltakozni kíván a magas és jogtalan ármegállapítással­ szemben. a ,,tacw&q&" 1fozxakwcsde*t Nagyszabású akció indult a matyófővárosban a matyóviselet eredetiségét bántó drága cicomák ellen Mezőkövesd, március 31 Nagyszabású akció indult Me­zőkövesden a színpompás matyó viselet ősi eredetiségének megóvá­sa érdekében. A zsidó kereskedők az utóbbi években mindenféle csillogó cicomákkal, úgynevezett ragyogókkal” árasztották el Me­zőkövesdet, és a­­ község lányai kezdték teleaggatni velük ruhá­jukat. Mezőkövesden a képviselő­­testület már régebben betiltotta a „ragyogók” árusítását, de a zsidó­ság nem igen törődik a betiltás­sal, s rövid idő múlva ismét meg­jelentek kirakataikban az érték­telen és a matyóviselet eredeti szépségét is rontó csillogó cico­mák. A zsidók saját zsebükre refor­málják a matyódivatot Számos panasz érkezett a köz­ségházára a szülők részéről is ez ellen a lelkiismeretlen kufárkodás ellen, mely nemcsak az ősi szín­pompás matyóviselet eredetiségét rontja meg, de a női hiúság révén erősen próbára teszi a zsebeket is. Különösen értendő a sok panasz most, amikor a matyó lányok szertelenül kezdik teleaggatni szoknyáikat és zubbonyaikat bizo­nyos „szőrzsinórral”, melynek métere átlag negyven fillér, s melyből sok lány közel negyven pengő értékűt is magára aggat. Ugyanakkor semmi köze nincs a matyó népviselethez. A ragyogók és a szőrzsinórok mérték nélküli használata ellen egyszerre indult meg a küzdelem. A község bír­ája kidoboltatta, hogy eleget téve a szülők kérésének nem engedi a híres matyó népvi­seletet újabb zsidó találmánnyal tönkretenni és nem engedi, hogy évente százötvenezer pengő ván­doroljon a zsidók zsebébe szőrzsi­nór címén és ezáltal tönkretegyék a tisztességes családokat. Gátat a féktelen hóbortnak! Bayer Róbert tanügyi főtaná­csos elnöklete mellett most össze­gyűltek a varróasszonyok és az értekezlet határozata alapján Gyümölcsoltó Boldogasszony nap­ján a lányok és a szülők részére tartott misén ismertette a papság a matyóviselet megfertőző zsidó kezdeményezés helytelenségét. Délután a Katolikus Körben Pa­­lágyi János községi bíró az össze­gyűlt asszonyokkal egyetértésben a következő határozatot hozta: A szoknyán ezentúl csak egy sor bársony és három sor szőrzsinór lehet, a zubbonyon pedig csak há­rom sor. A sarcon csak egy pánt­lika, az előkéjén pedig csak egy sor kézimunka. A testállásra csak egy sor pántlika mehet, de bár­sony csipkét alkalmazni nem sza­bad. A gyűlés annak a reményének adott kifejezést, hogy a mezőkö­vesdi nép józan gondolkodásának segítségével sikerül megvédeni a matyó népviseletet a lelketlen zsi­dó kufároktól. MISKOLCI NEMZETI SZÍHHIsZ HÚSVÉTI MŰSOR»: HÚSVÉT ELSŐ NAPJÁN 4Bgg BORONKAY LÁNYOK_______ 8 ft. BORONKAY LÁNYOK_______ HÚSVÉT MÁSOD NAPJÁN A BORONKAY LÁNYOK BORONKAY LÁNYOK ÁPRILIS ELSEJE Ha a napok emberi arcot ölte­­nének, kétségtelenül április else­je lenne közöttük a­­ bohóc. Az önfeledt kacagtatás, a bűvesztő jókedv, a huncutkodó torzsintor nagymestere, akinek ilyenkor minden szabad és haragudni sem­­ lehet rá, hiszen nincs más célja, mint „áprilist járatni”, mulattat­­­­ni. És ebben az incselkedő vetélke­­­désben a nyertes csak az lehet,­­ aki a nagyobbat neveti és a vesz­tes fél, akinek sikerült beugratá­sa felett kitör a nevetés boldog detonációja, jobban teszi, ha bele­megy a tréfába s maga is moso­lyog a dolgon, egyébként hamar fejére olvassák, hogy „április — bolond, aki járja...” Április elseje az esztendő szá­zadik napja. Nevezik száz napnak­­is. A néphit azt tartja, hogy ápri­lis elsején csak indás növényeket szabad vetni, minden más munka végzésére szerencsétlen, mert ezen a napon akasztotta fel ma­gát. Judás. Maga az áprlis elne­vezés az egyik verzió szerint a ta­vasz kezdetét jelenti. Az is tény, hogy az ókori népek évezredekkel ezelőtt e napon tartották a tavasz kezdetének tréfás ünnepét. Innen jutott el hozzánk is, a tudomá­nyos vizsgálat szerint germán közvetítéssel, a tréfás „ünnep­nap”. De­ mindez a tudományra tar­tozik. Nem fontos, honnan, ho­gyan, milyen úton jutott el hoz­zánk ez a tréfás szokás, amelyről apáink, békés csibukszó mellett, oly sok kedves csinytevést mesél­tek. Viszont annál nagyobb kár, hogy lassan az „április-járatás” is kezd elkopni, mint annyi sok más ízes, jellegzetes magyar szo­kás. Pedig ebből soha senkinek kára nem származott. Senki sem panaszkodott még azért, hogy kora reggel telefonszóval kirán­gatták ágyából: siessen, mert ég a ház a feje felett, nem haragu­dott az orvos sem, amikor április elsején nemlétező beteghez hív­ták ki, nem haragudott az újság­író, amikor zuhogó esőben a város végéhez csalták ki nagy „tűzeset­hez” s kiderült, hogy egyedül ő „égett le” a beugratás révén. Ki­csit talán bosszankodtunk, a vé­gén azonban mi is jót nevettünk , hiszen április elseje van, a huncutkodások, a kedves csínyte­­vések napja... Jó lenne, ha egy évben több ilyen április elseje lenne, még jobb lenne, ha visszavarázsolhat­nánk a régi áprilisi tréfák levegő­jét, boldog korát, derűjét és mo­solyát, a régi békebeli időket, hogy ismét jó nagyokat tudjunk kacagni, legyen időnk s kedvünk tréfákon törni eszünket — és ki­csit elfeledhessük újra, hogy mi­lyen csúnya, háborús világban, megpróbáltatásos életet élünk... (ki.) RÓMA: (Stefani) A londoni rádió kedd reggel jelentette, hogy az ango­loknak St. Nazaire ellen intézett táma­dásuk teljes sikerrel járt és a vállal­kozásban résztvett csapatok hiánytala­nul visszatértek Angliába. Viszont a Reuter Iroda közölte rendkívüli tudó­sítójának jelentését, amely szintén megemlékezik a vállalkozás sikeréről, majd szó szerint ezeket írja: „Vállalko­zásunkért igen nagy árat kellett fizetni, a résztvevő katonák vagy fogságba estek, vagy­ elpusztultak. (MTI)

Next