Magyar Élet, 1943. október (5. évfolyam, 222-247. szám)

1943-10-01 / 222. szám

V. évfolyam, 222. sz. (1367)) . Ára : 16 fillér Péntek, 1943. október 1 . mÍR ÉLET Előfizetési ára egy hónapra 4.30 pengő, negyedévre 12.40 pengő­­ Postatakarék­pénztári befizetési lap száma 15714 KÉR. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal Miskolc, Rákóczi­ u. 7. — Telefon : szerk. 17-12, kiadóhivatal 11-22, éjfél után 18-69 .............................. ........ .... ....... O­któber 4-től kezdve este 8 órakor kell elsötétíteni A németek erőteljes csapásokkal fosztották meg a bolsevistákat óriási fegyver- és véráldozattal járó áttörési kísérleteik sikerétől Nápolyban szétrombolták a kikötőberendezéseket a bandák ellen küzdő németek A lengyel-orosz viták miatt sürgetik az angol-szovjet hármas értekezletet Gibbels: Csak egy mód van arra, hogy vissza lehessen térni az igazi békére,­­ez a kémnél győzelem A harctéri események közül vál­tozatlanul a keleti arcvonal­­ese­ményei a legfontosabbak. Az ott lejátszódó harcokkal kapcsolatban nagyon érdekesen világítanak rá a helyzetre­ azok a jelentések, me­lyek arról számolnak be, hogy a német seregek rendkívül súlyos csapásokat mérnek a bolsevisták­ra. Olaszországban megállították a németek a brit páncélosok táma­dását, Nápolyban pedig szétrom­bolták a kikötőbe­rendezéseket.­­ Ezzel lehetetlenné vált az ellen­ségnek az a­ szándéka, hogy itt a német arcvonal hátába csapatokat tehessen partraszállással. * „Nem félünk az ellenségtől, a mi oldalunkon van nemcsak az igazság, hanem a hatalom is és ezt­­be fogjuk bizonyítani, ha rá­kerül a sor” - ezekkel a szavak­kal fejezi be Göbbels miniszter a Das Reich című hetilapban „ha rákerül a sor” című cikkét. Göbbels kiemeli, hogy mosta­ni óriási küzdelemben nincs egyet­­­len olyan hadviselő ország sem, amely át ne eset­t volna halálos­nak látszó válságon. Az angolok ezt a válságot Dünkirchen után élték át, a bolsevisták akkor, ami­kor a német csapatok Moszkvát, fenyegették, az amerikaiak pedig Pearl Harbournál és a Fülöp szi­getek elvesztése után. Különös volna — folytatja Göb­bels — ha ez a­l­ábbra minket, németeket megkímélne az ilyen­ megpróbáltatásoktól. — Ezeket anyagiakban viszont, mi könnyeb­ben tudjuk leküzdeni, mint a tul­­£ó oldal, mert a mi birtokunkban lévő tartalékok gazdag tőkéjéből meh­hetünk. A miniszter hangoztatja, hogy csak egy mód van arra, hogy a háborúnak igazán véget vessünk és vissza lehessen térni az igazi békéhez és ez a német győzelem. Ha egyszer egy nép az utolsó vis­kóig el volt valaha szánva a tör­ténelemben,, hogy egy rákénssze­­rített háborút csak győzelemmel fejez be, akkor ez a nép most a német nép. A világ egyetlen ha­talma sem fog bennünket arra kényszeríteni, hogy lemondjunk elemi jogunkról, a szabadságról, életteljes nemzeti függetlenségünk és fejlődésünk lehetőségeiről. — Tévednek az ellenséges oldalon, ha azt hiszik, hogy mi már fáradtak vagyunk és kiadtuk erőnket a harcban. Mindenesetre kevesebb jelét nyújtjuk ennek, mint ellen-­­feleink. Ha a zsidó újságírók­ Londoban ma a Berlin ellen való menetelésről álmodoznak, akkor mi túlfűtött idegeik lehűtése cél­jából csak arra figyelmeztetjük őket, hogy a mi Atlanti védősán­­cunk óriási betonépületein kívül van még elegendő helyünk angol tömegsírokra is. A brit államfér­fiaknak az angol—amerikai légi­fegyvernem tomboló terrortáma­dásai honi vidékeink ellen, úgy lát­­szik, kissé nagyon is a fejükbe szállt. Erre egyelőre csak annyit válaszolunk, eddig még egyetlen ütés sem maradt viszonzatlanul. Válaszunk néha sokáig, talán na­gyon sokáig várat magára, de mindég eljött, még akkor is, ha ellenségeink már azt­ hitték, hogy ezzel többé nem kell számol­n­i­ok. angol és amerikai fák az utób­bi hónapokban ismét, megnőttek, de azért nem fognak az égig érni. A miniszter kiemelte, hogy a németség feljogosítva érzi magát erre a­ beszédmódra, katonai lehe­tőségei teljes ismeretében. — Ez minden más, csak nem megtévesz­tés. Ha Londonban így akarják felfogni, a németeknek ez teljesen közönyös. Mi feltétlenül bizonyo­sak vagyunk dolgunkban — fejez­te be dr. Göbbels — és elvégre ez a döntő. Ezt a háborút, ellentétben az első világháborúval, nem a ha­zugságok fogják eldönteni. Az el­lenség felemelte ellenünk fegyve­rét, tehát most használni kell ezt a fegyvert. Nem félünk tőle. Német hivatalos jelentés a nagy dnyepszi csatáról Berlin, szeptember 30. A vezért főhadiszállásról jelen­tik a Német Tl-nak. A véderő főparancsnoksága közli : A kubáni hídfő középső szaka­szán meghiúsult az ellenségnek egyik támadása. A bolsevisták számos friss had­osztály kíméletlen harcbavetésével és erős harci repülőgép kötelékek támogatásával ismételten át akar­ták­ törni védelmi arcvonalunkat Zaporozsje térségében. A táma­dókat mindenütt visszavertük. A Dnyeper középső folyásánál az ellenség számos helyen át akart kelni. Ellentámadással visszaver­tük a­­bolsevistákat egy nehezen áttekinthető térségben, ahol híd­­főállást akartak létesíteni. Az arcvonal középső szakaszán csapataink a legrosszabb időjárá­si és terepviszonyok ellenére is végrehajtották kijelölt mozdula­tukat, miközben heves ellenséges támadásokat hárítottak el. A délolaszországi arcvonalon az ellenség általában csak gyengébb erőkkel követte mozdulatainkat. A Vezúvtól délre megállítottuk a he­vesen előretörő brit páncélos kö­telékeket. Az arcvonalunk mögött, fekvő Nápoly városában ellensé­ges partraszállások megakadályo­zása céljából alaposan szétrombol­tuk a ki­kötőb­erendezés­eket. A legszigorúbb rendszabályokat foganatosí­tottük a fellobbanó kommunista zavargások ellen. É­szakol­a­s­zország szlovén és kommunista bandáktól való meg­tisztítása a Görztől északra el­te­rülő térségben igen előrehaladt. A bandáik az utóbi napokban ezernél több halottat és többezer foglyot vesztettek. A szeptember 30-ára virradó éj­jel­ brit bombázók berepültek a raj­­nawestfáliai terület fölé és igen el­szórtan bombákat dobtak több hely­ség lakónegyedeire, főleg pedig Bo­­chumra. Több templom és kórház körében veszteségek voltak. Eddig még nem állapították meg, hány re­pülőgépet lőttünk le. T­ergeralatt­járóink a Földközi­­tengeren az ellenséges partraszálló­­hajók ellen és az Atlanti-óceánon az ellenséges utánpótlási közlekedés ellen vívott harcban elsüllyesztettek 42.200 tonna tartalommal hat hajót és egy rombolót. Német tengeri erők és kereske­­delmi hajók fedélzeti ágyúi szeptem­ber 1-től 30-ig elpusztítottak 121 repülőgépet.

Next