Magyar Élet, 1944. május (6. évfolyam, 98-121. szám)

1944-05-02 / 98. szám

Kedd, 1944. évi május hó 2. MAGYAR ÉLET MiM­ih­ars­zóp szerepe a­z Slfárd szemében Most lassan fény derül arra is, milyen hiábavaló volt a józan in­tés, mennyire falrahányt borsó ma­radt minden figyelmeztetés azok részéről, akik tisztán látták, hogy Magyarország számításait csak azok oldalán találhatja meg, akiket hoz­zá hasonlóan s­úlyos sérelmek és igazságtalanságok értek. Súlyosbí­totta­ a helyzetet az is, hogy az idő­közben diadalmasan előretörő új európai világszemlélettel, a szocia­lista nacionalizmussal való szembe­­helyezkedés újból végzetes késedel­meskedések, a tizenkettedik órában meghozandó rendszabályok elmu­­lsztását jelentette. A belső rothadás, az ide-oda kap­kodás egyik, legjellemzőbb tünete volt, hogy a külföldön egyre-másra jelentek meg Magyarországról olyan megjegyzések, hogy a „po­tyautas” szerepét igyekszik elfog­lalni s hogy lehetőleg teljesítmények és áldozatok nélkül próbál magá­nak hasznot biztosítani. A magyar jellemtől, a magyar lélektől annyira távolálló kétszínű mesterkedések, az annyiszor emle­getett nem is két-, hanem sokkal több kulacsosság, a szövetségeseink­kel szemben tanúsított, a becsületes magyar tömeghez nem méltó és azok kívánságait semmibe sem ve­vő, álnok és lelkiismeretien viselke­dés azután annyira elmérgesítette a helyzetet, hogy végül is megéltük 1944 március 19-én. Vesse jól emlé­kezetébe mindenki: a márciusi ese­ményeknek nem a magyar jobboldal az előidézője s annak előzményei­hez a magyarságát százszázaléko­san védelmező, de európai elkötele­zettségeinket is tisztán ismerő nem­zet­iszocialista magyar tömegeknek és vezetőiknek semmi köze­ sincs! A felelősség azokat terheli, akik gyengeségükben és hitványságok­ban már-már a Szovjettel is hajlan­dók lettek volna kiegyezni, csak­hogy az angolszász körök tetszését megnyerjék­ Magyarország történelmének leg­súlyosabb pillanataiban, — folytat­ta vitéz Rátz Jenő miniszterelnök­helyettes, — egyetlen szempont és egyetlen vélemény lehet csak­ dön­tő tényező és ez a katona szava. A mostani súlyos és válságos időkben, amikor egész Európa napok alatt a végső döntést meghozó csatatérré változhat át, Magyarországon is csak a katonapolitika követelmé­nyei érvényesülhetnek. A katonai szemszögből nézve pedig m­a első­sorban az szükséges, hogy harcoló csapataink mögött, — akik ma nagyszerű küzdelmekkel bizonyít­ják be a Kárpátok lejtőin, hogy a tavalyi eseményekért nem a magyar katona, hanem azok az urak felelő­sek, akik megfelelő fegyverzet nél­kül indították harcba, — az ország­ban rend és béke uralkodjék. a belső tisztogatás A belső tisztogatás megindult, — mondotta vitéz Rátz Jenő — de tévednek azok, akik azt hiszik, hogy mint minden alkalommal ed­dig, úgy most is bekövetkezik majd a kompromisszumok, a félmegol­dások ideje. Megmásíthatatlan el­határozásunk és magam is felelek azért, hogy a megkezdett után megtorpanás nélkül és félelem nél­kül haladunk tovább, mindaddig, amíg százszázalékosan meg nem ol­dottuk feladatunkat. Hosszas el­lenzéki szereplésünk alatt éppen elég alkalmunk volt látni azt a ká­ros és pótolhatalan mulasztást, amit a félmegoldások és elodázá­sok okoznak. — Fokozottabb mértékben, mint valaha, hirdetjük azt is, hogy új korszakot csak új, fedhetetlen jel­lemű és életű emberek hozhatnak. Éppen ezért ne számítson senki ar­ra, hogy most, amikor a zsidóságot kikapcsolják ,a nemzet életéből, — ugyanazok, akik eddig az igazga­tósági tagságok védett szobáiból irányították a zsidóbujtatást, hogy ugyanazok most előállhatnak és vezetőjogot követelhetnek maguk­nak a magyar gazdasági életben. Volt elég időnk ahhoz, hogy pontos 3 „Vagy helytállunk, vagy elveszünk“ Vitéz Rátz Jenő miniszterelnökhelyettes előadása Hódmezővásárfe­lyen Hódmezővásárhelyről jelentik. A hódmezővásárhelyi Turul sza­badegyetemének­­keretében szomba­t­on tartotta meg előadását vitéz Rátz Jenő minisztere­lnökhelyettes . „Háború és béke katonaszemmel”­­ címmel. A színmagyar város társadalma stömött sorokban hallgatta végig a­­miniszterelnökhelyettes előadását. Bevezetőjében vitéz I­otz. Jenő I hangsúlyozta­, hogy nem elméleti ■síkon, a valóságtól elvonatkoztatva­­kívánja a háborúban álló Magyar­­­­ország helyzetét megvizsgálni,­­mert ez az álláspont, amely az adott­­­ságokat és a való helyzetet elsiko­lkasztható tételnek tekinti, a közel­múltban elég bajt okozott már. — Magyarországira — mondotta vitéz Rátz Jenő — a trianoni legke­servesebb időkben is tudnia kellett ■volna minden felelős államférfinek, hogy az úgynevezett békekötések tartha­tatlanok. Katonaszemmel már a harmincas években meg lehetett­­állapítani, hogy 1940 táján újból kirobban egy, az elmúlt háborúnál százszorta súlyosabb küzdelem. — Minden háborút tulajdonkép­pen már a békében, az előkészület éveiben kell megnyerni. Magyaror­szág háború utáni húsz esztendeje a legsiralmasabb erő­pocsék­olás volt ebből a szempontból, ahelyett, hogy iparkodtunk volna 1940-re kemény, harcias és magabízó nemzeti kö­zösséget kiépíteni, ahelyett, hogy elősegítettük volna a szociális meg­békélést, erős hadsereget szervez­tünk volna és a magyar elhivatott­ságot a gyermekben is felébresztet­tük volna, — ehelyett Lillafüredet építettünk, angol mágnásokat igye­keztünk revíziós céljainknak meg­nyerni és szabad teret engedtünk a nemzetköziségnek, a zsidóságnak s megtűrtük a suba alatt még mindig itt bujkáló marxizmust is. Ilyen ál­lapotban, ilyen széthulló erőkkel, különösen a felsőbb rétegeknek a magyar létkérdések felismerésétől való teljes eltávolodásával kerül­tünk be a világ valamennyi népét megmozgató küzdelembe, képet alkossunk magunknak erről a néha fillérekért, de legtöbbször súlyos pénzekért működő szégyen­teljes frontról. Ma már nem lehet magyarázkodni és nem lehet utó­lagos ménségeket találni,­­ aki merte a saját fajtája érdekeivel szemben az elmúlt években a zsidó nagytőkét védelmezni, annak le­gyen most is bátorsága elviselni nemzetvesztő cselekedetének követ­kezményeit. — A­zoknak pedig — folytatta vitéz Rátz Jenő, — akik azt hi­szik, hogy most már minden rend­ben van, azt üzenem: nem vagyunk túl a veszedelmeken, a legnehe­zebb harcok most jönnek csak. A magyarság megmaradásának titka minden időkben abban rej­lett, hogy a veszély óráiban nyu­godtan és megfontoltan cseleke­dett. Ma is ez az idők parancsa ! Súlyos feladat, mert­­a sorsdöntő külső alakulással egyidőben bent az országban is egyenrangú fel­adatot kell végrehajtanunk. Vissza kell állítanunk a­z önma­gunkba, a saját erőnkbe és elhi­vatottságunkba vetett bizalmat,­­ ki kell irtani a „kis nép vagyunk” csalfa és hazug tévhitet és minde­nekelőtt össze kell fogni a magyar erőket, hogy történelmünk ez egyik legizgalmasabb szakaszában be­csülettel, magyarságunk érdekeit százszázalékosan képviselve­­ állhas­suk meg a helyünket. Nem szabad megismétlődnie még egyszer 1918-nak, de 1938-nak sem,­­ mindazok, akik ma túllici­tálnak, akik azt hirdetik, hogy a legjózanabb megoldás sem ér sem­mit, ha nem ők csinálják,­­ csak azt üzenhetem, hogy előbb-utóbb végzetes zsákutcába kerülnek. Ma nem egyéni szempontok, egyéni politikai vélemények érvényeülésé­­ről van szó. Egyformán érezzük, hogy minden erőnket latba vetve tudjuk csak végre megvalósítani a magyar birodalmi gondolat jegyé­ben felépülő új, szociális, magyar munkaállamot!! A világosan és felelősségteljesen gondolkodó magyarság egyetlen mondatban sűríti ma össze minden energiáját, tehetségét és akaratát: Vagy helytállunk, vagy elve­szünk ! Vitéz Rátz Jenő előadása után a hódmezővásárhelyi Turul helyisé­geiben az ifjúság és a parasztság kiküldötteivel töltött el hosszabb időt. A birodalmi németek május elsejei ünnepe Budapesten Budapestről jelentik. Az egyik fegyverkezési üzem munkatermé­ben gyűlt össze vasárnap Buda­pest­­ birodalmi német közönsége május elsejének megünneplésére, jelenti az MTI.­­ Az ünnepségen résztvett Sztójay Döme miniszter­­elnök és a kormány több más tag­ja, megjelentek továbbá a szövet­séges és baráti országok követei, a honvédség tiszti kiküldöttei, a ma­gyarországi német népi szövetség, valamint a nemzetiszocialista párt magyarországi csoportjának kül­döttségei és a magyar közélet ki­válóságai. Dr. Edmund Veerenma­­yer követ, a Nagynémet Birodalom magyarországi meghatalmazottja beszédében rámutatott a nemzeti munka május elsejei ünnepnapjá­nak jelentőségére a nemzetiszocia­lista Németország újjáépítése szempontjából és hangsúlyozta, hogy a német népnek a totális há­ború keretében kifejtett hatalma® erőfeszítése csak a dolgozóknak a Führertől megteremtett erkölcsi alapja segítségével vált lehetséges­sé. A magyar-német fegyverbarát­ság szellemében a háború ötödik esztendejének ez a napja Magyar­­ország számára is rendkívüli je­­lentőségű. Az ünnepség a német Himnusz és a Horst Wessel-dal eléneklésével ért véget. Szolgálattételre osztják be a tanítókat a közigazgatási hatóságokhoz Budapestről jelentik. A hivata­los lap keddi számában jelenik meg a minisztériumnak rendelete, amely szerint a Tankerületi kft. főigazga­tó a tanítás szünetelésének idejére azokhoz a közigazgatási hatóságok­hoz és hivatalokhoz, amelyek felada­taikat a rendkívüli viszonyok kö­vetkeztében meglévő tisztviselőik­kel ellátni nem tudják a törvényha­tóság első tisztviselőjének megkere­sésére az állami­­és községi tanítókat szolgálattételre beosztják. ((MTI) Honvédelmi munkaszolgálatot végeznek az egri hát. papnövendékek Budapestről jelentik. A Magyar Kurír írja: Czapik Gyula egri ér­sek most kiadott rendeletével in­tézkedett, hogy az egri érseki pap­nevelő intézet növendékei a nyár folyamán honvédelmi munkaszol­gálatot végezzenek. A növendéke­ket eddigi nevelési kereteik érin­tetlenül hagyásával elöljáróik szervezik munkacsoportokba. A papnövendékek az ostoros gazda­ságban teljesítenek majd munka­­szolgálatot, ahol a szegények szá­mára bérelt földeket fogják meg­művelni és ugyanakkor gondosko­dás történik arról is, hogy a had­­­bavonultak családtagjait is föld­munkával segítsék. (MTI) A japán császár szombaton ünne­pelte 43-ik születésnapját. Ezt a na­pot egész Japán nemzeti ünnepként ülte meg.

Next