Magyar Élet, 1944. május (6. évfolyam, 98-121. szám)
1944-05-02 / 98. szám
Kedd, 1944. évi május hó 2. MAGYAR ÉLET MiMiharszóp szerepe az Slfárd szemében Most lassan fény derül arra is, milyen hiábavaló volt a józan intés, mennyire falrahányt borsó maradt minden figyelmeztetés azok részéről, akik tisztán látták, hogy Magyarország számításait csak azok oldalán találhatja meg, akiket hozzá hasonlóan súlyos sérelmek és igazságtalanságok értek. Súlyosbította a helyzetet az is, hogy az időközben diadalmasan előretörő új európai világszemlélettel, a szocialista nacionalizmussal való szembehelyezkedés újból végzetes késedelmeskedések, a tizenkettedik órában meghozandó rendszabályok elmulsztását jelentette. A belső rothadás, az ide-oda kapkodás egyik, legjellemzőbb tünete volt, hogy a külföldön egyre-másra jelentek meg Magyarországról olyan megjegyzések, hogy a „potyautas” szerepét igyekszik elfoglalni s hogy lehetőleg teljesítmények és áldozatok nélkül próbál magának hasznot biztosítani. A magyar jellemtől, a magyar lélektől annyira távolálló kétszínű mesterkedések, az annyiszor emlegetett nem is két-, hanem sokkal több kulacsosság, a szövetségeseinkkel szemben tanúsított, a becsületes magyar tömeghez nem méltó és azok kívánságait semmibe sem vevő, álnok és lelkiismeretien viselkedés azután annyira elmérgesítette a helyzetet, hogy végül is megéltük 1944 március 19-én. Vesse jól emlékezetébe mindenki: a márciusi eseményeknek nem a magyar jobboldal az előidézője s annak előzményeihez a magyarságát százszázalékosan védelmező, de európai elkötelezettségeinket is tisztán ismerő nemzetiszocialista magyar tömegeknek és vezetőiknek semmi köze sincs! A felelősség azokat terheli, akik gyengeségükben és hitványságokban már-már a Szovjettel is hajlandók lettek volna kiegyezni, csakhogy az angolszász körök tetszését megnyerjék Magyarország történelmének legsúlyosabb pillanataiban, — folytatta vitéz Rátz Jenő miniszterelnökhelyettes, — egyetlen szempont és egyetlen vélemény lehet csak döntő tényező és ez a katona szava. A mostani súlyos és válságos időkben, amikor egész Európa napok alatt a végső döntést meghozó csatatérré változhat át, Magyarországon is csak a katonapolitika követelményei érvényesülhetnek. A katonai szemszögből nézve pedig ma elsősorban az szükséges, hogy harcoló csapataink mögött, — akik ma nagyszerű küzdelmekkel bizonyítják be a Kárpátok lejtőin, hogy a tavalyi eseményekért nem a magyar katona, hanem azok az urak felelősek, akik megfelelő fegyverzet nélkül indították harcba, — az országban rend és béke uralkodjék. a belső tisztogatás A belső tisztogatás megindult, — mondotta vitéz Rátz Jenő — de tévednek azok, akik azt hiszik, hogy mint minden alkalommal eddig, úgy most is bekövetkezik majd a kompromisszumok, a félmegoldások ideje. Megmásíthatatlan elhatározásunk és magam is felelek azért, hogy a megkezdett után megtorpanás nélkül és félelem nélkül haladunk tovább, mindaddig, amíg százszázalékosan meg nem oldottuk feladatunkat. Hosszas ellenzéki szereplésünk alatt éppen elég alkalmunk volt látni azt a káros és pótolhatalan mulasztást, amit a félmegoldások és elodázások okoznak. — Fokozottabb mértékben, mint valaha, hirdetjük azt is, hogy új korszakot csak új, fedhetetlen jellemű és életű emberek hozhatnak. Éppen ezért ne számítson senki arra, hogy most, amikor a zsidóságot kikapcsolják ,a nemzet életéből, — ugyanazok, akik eddig az igazgatósági tagságok védett szobáiból irányították a zsidóbujtatást, hogy ugyanazok most előállhatnak és vezetőjogot követelhetnek maguknak a magyar gazdasági életben. Volt elég időnk ahhoz, hogy pontos 3 „Vagy helytállunk, vagy elveszünk“ Vitéz Rátz Jenő miniszterelnökhelyettes előadása Hódmezővásárfelyen Hódmezővásárhelyről jelentik. A hódmezővásárhelyi Turul szabadegyeteménekkeretében szombaton tartotta meg előadását vitéz Rátz Jenő miniszterelnökhelyettes . „Háború és béke katonaszemmel” címmel. A színmagyar város társadalma stömött sorokban hallgatta végig aminiszterelnökhelyettes előadását. Bevezetőjében vitéz Iotz. Jenő I hangsúlyozta, hogy nem elméleti ■síkon, a valóságtól elvonatkoztatvakívánja a háborúban álló Magyarország helyzetét megvizsgálni,mert ez az álláspont, amely az adottságokat és a való helyzetet elsikolkasztható tételnek tekinti, a közelmúltban elég bajt okozott már. — Magyarországira — mondotta vitéz Rátz Jenő — a trianoni legkeservesebb időkben is tudnia kellett ■volna minden felelős államférfinek, hogy az úgynevezett békekötések tarthatatlanok. Katonaszemmel már a harmincas években meg lehetettállapítani, hogy 1940 táján újból kirobban egy, az elmúlt háborúnál százszorta súlyosabb küzdelem. — Minden háborút tulajdonképpen már a békében, az előkészület éveiben kell megnyerni. Magyarország háború utáni húsz esztendeje a legsiralmasabb erőpocsékolás volt ebből a szempontból, ahelyett, hogy iparkodtunk volna 1940-re kemény, harcias és magabízó nemzeti közösséget kiépíteni, ahelyett, hogy elősegítettük volna a szociális megbékélést, erős hadsereget szerveztünk volna és a magyar elhivatottságot a gyermekben is felébresztettük volna, — ehelyett Lillafüredet építettünk, angol mágnásokat igyekeztünk revíziós céljainknak megnyerni és szabad teret engedtünk a nemzetköziségnek, a zsidóságnak s megtűrtük a suba alatt még mindig itt bujkáló marxizmust is. Ilyen állapotban, ilyen széthulló erőkkel, különösen a felsőbb rétegeknek a magyar létkérdések felismerésétől való teljes eltávolodásával kerültünk be a világ valamennyi népét megmozgató küzdelembe, képet alkossunk magunknak erről a néha fillérekért, de legtöbbször súlyos pénzekért működő szégyenteljes frontról. Ma már nem lehet magyarázkodni és nem lehet utólagos ménségeket találni, aki merte a saját fajtája érdekeivel szemben az elmúlt években a zsidó nagytőkét védelmezni, annak legyen most is bátorsága elviselni nemzetvesztő cselekedetének következményeit. — Azoknak pedig — folytatta vitéz Rátz Jenő, — akik azt hiszik, hogy most már minden rendben van, azt üzenem: nem vagyunk túl a veszedelmeken, a legnehezebb harcok most jönnek csak. A magyarság megmaradásának titka minden időkben abban rejlett, hogy a veszély óráiban nyugodtan és megfontoltan cselekedett. Ma is ez az idők parancsa ! Súlyos feladat, merta sorsdöntő külső alakulással egyidőben bent az országban is egyenrangú feladatot kell végrehajtanunk. Vissza kell állítanunk az önmagunkba, a saját erőnkbe és elhivatottságunkba vetett bizalmat, ki kell irtani a „kis nép vagyunk” csalfa és hazug tévhitet és mindenekelőtt össze kell fogni a magyar erőket, hogy történelmünk ez egyik legizgalmasabb szakaszában becsülettel, magyarságunk érdekeit százszázalékosan képviselve állhassuk meg a helyünket. Nem szabad megismétlődnie még egyszer 1918-nak, de 1938-nak sem, mindazok, akik ma túllicitálnak, akik azt hirdetik, hogy a legjózanabb megoldás sem ér semmit, ha nem ők csinálják, csak azt üzenhetem, hogy előbb-utóbb végzetes zsákutcába kerülnek. Ma nem egyéni szempontok, egyéni politikai vélemények érvényeüléséről van szó. Egyformán érezzük, hogy minden erőnket latba vetve tudjuk csak végre megvalósítani a magyar birodalmi gondolat jegyében felépülő új, szociális, magyar munkaállamot!! A világosan és felelősségteljesen gondolkodó magyarság egyetlen mondatban sűríti ma össze minden energiáját, tehetségét és akaratát: Vagy helytállunk, vagy elveszünk ! Vitéz Rátz Jenő előadása után a hódmezővásárhelyi Turul helyiségeiben az ifjúság és a parasztság kiküldötteivel töltött el hosszabb időt. A birodalmi németek május elsejei ünnepe Budapesten Budapestről jelentik. Az egyik fegyverkezési üzem munkatermében gyűlt össze vasárnap Budapest birodalmi német közönsége május elsejének megünneplésére, jelenti az MTI. Az ünnepségen résztvett Sztójay Döme miniszterelnök és a kormány több más tagja, megjelentek továbbá a szövetséges és baráti országok követei, a honvédség tiszti kiküldöttei, a magyarországi német népi szövetség, valamint a nemzetiszocialista párt magyarországi csoportjának küldöttségei és a magyar közélet kiválóságai. Dr. Edmund Veerenmayer követ, a Nagynémet Birodalom magyarországi meghatalmazottja beszédében rámutatott a nemzeti munka május elsejei ünnepnapjának jelentőségére a nemzetiszocialista Németország újjáépítése szempontjából és hangsúlyozta, hogy a német népnek a totális háború keretében kifejtett hatalma® erőfeszítése csak a dolgozóknak a Führertől megteremtett erkölcsi alapja segítségével vált lehetségessé. A magyar-német fegyverbarátság szellemében a háború ötödik esztendejének ez a napja Magyarország számára is rendkívüli jelentőségű. Az ünnepség a német Himnusz és a Horst Wessel-dal eléneklésével ért véget. Szolgálattételre osztják be a tanítókat a közigazgatási hatóságokhoz Budapestről jelentik. A hivatalos lap keddi számában jelenik meg a minisztériumnak rendelete, amely szerint a Tankerületi kft. főigazgató a tanítás szünetelésének idejére azokhoz a közigazgatási hatóságokhoz és hivatalokhoz, amelyek feladataikat a rendkívüli viszonyok következtében meglévő tisztviselőikkel ellátni nem tudják a törvényhatóság első tisztviselőjének megkeresésére az államiés községi tanítókat szolgálattételre beosztják. ((MTI) Honvédelmi munkaszolgálatot végeznek az egri hát. papnövendékek Budapestről jelentik. A Magyar Kurír írja: Czapik Gyula egri érsek most kiadott rendeletével intézkedett, hogy az egri érseki papnevelő intézet növendékei a nyár folyamán honvédelmi munkaszolgálatot végezzenek. A növendékeket eddigi nevelési kereteik érintetlenül hagyásával elöljáróik szervezik munkacsoportokba. A papnövendékek az ostoros gazdaságban teljesítenek majd munkaszolgálatot, ahol a szegények számára bérelt földeket fogják megművelni és ugyanakkor gondoskodás történik arról is, hogy a hadbavonultak családtagjait is földmunkával segítsék. (MTI) A japán császár szombaton ünnepelte 43-ik születésnapját. Ezt a napot egész Japán nemzeti ünnepként ülte meg.