Magyar Élet, 1944. augusztus (6. évfolyam, 172-197. szám)
1944-08-01 / 172. szám
Kedd, 1944. augusztus hó 1. HAJSZA Titkos és sötét politikai felhőkből már hetek óta röpcédula-zápor szitál alá az ország legkülönbözőbb tájaira. A piros, kék, zöld és hupiszínű fecnik minden fekete petűje hamis vád és rágalom vitéz Imrédy Béla. személye, becsülete, jó magyarsága, politikai felkészültsége, tudása és nemzetiszocial címlista hite ellen. A cédulák jól titkolt írói és kiadói magukat nemzetiszocialistáknak tüntetik fel. A tetteseket kinyomozni a rendőrség dolga, a vádak viszont annyira képtelenek, nagyképűek és naivak, hogy komoly időkben épp úgy felesleges vesztegetni rájuk a szót, mint ahogy azokra az irigy, féltékeny és gyűlölj-e '• kis klikkekre, amelyeknek satnya agytrösztjei a nemzet szolgálatát ma sem tudják másként elképzelni, mint minden nekirugaszkodott energiájukkal, verejtékes igyekezetükkel hamis vádat csiholni sötét kelléktáruk, bél. Valóban kár lenne a szó ezeknek a röpcéduláknak zavaró repdesésére, ha közben nem akadt volna elénk Nagy-Budapest legutóbbi bombázása után egy másik, fajta röpcédula, is, amit, viszont az angolszász csillogó aluminium-gépekből hullottak alá, bizonyára ezrével a budapestiek közé. Ez az angolszász röpcédula, akár a „nemzeti szocialista” röplapok, ugyanazt a személyt vádolja és rágalmazza: Imrédyt. Mindkét fajta röplap olyan egymásba olvadt lelkesedéssel rágtat neki vitéz Imrédy Bélának, hogy szinte már gyanús ekkora összhang az azonos igyekezetben. Ha ez a gyanú talán alaptalan is, a homolokegyenest ellenkező irányból szállingózó rágalmak célja mégis csak ugyanaz: minden eszköz- szel, minden áron,, minden vonalon lehetetlenné tenni Imrédy Bélát. Hogy mennyire nem válogatottak az eszközök, arra mi sem jellemzőbb, mint a következő példa: a nemzeti szocialista színezetű röplap egyik nagyágyúja az, hogy Imrédy Béla akadálya a zsidókér,dés megoldásának, a majdnem ugyanakkor ölünkbe hulló angolszász röplap szerint viszont Imrédy Béla személyében felelős a magyarországi zsidók kitelepítéséért, és ezért bünhödése nem maradt el! Az egyik röplap messzire vetett sulyokkal angol kémnek nevezi Imrédyt, az angolszász röpcédula egyazon időben nácibérencnek címezi . . . Ép ésszel, ugye ezt nem nehéz megérteni, épp úgy nem lehet vitába szállni az egymást csépelő vádakkal, mint ahogy ép ésszel ilyen vádakat koholni sem lehet. Az a szomorú bizonyság viszont nyilvánvaló, hogy a „magyar” röplap is, mint az angolszász röpcédula, a zsidó-bolsevizmusnak tesz jó szolgálatot, amikor a magyar fajvédelem Imrédy-pillérét akarja kiütni védelmi vonalainkból. Az angolszászok íészéről ez a törekvés közérthető, azt azonban, hogya „nemzeti szocialista” oldalon is ugyanezt akarják, igazi nemzeti szocialisták előtt csak úgy érthető, ha ez esetben feltételezzük, hogy álnemzetiszocialisták éltek vissza a nemzeti szocializmus nevével, fogalmával, lényegével és azzal a, mai parancsával, hogy olyan napokban, amikor egész fajtánk lét vagy nemet kérdéséről külső és belső frontunk helytállásának aránya és keménysége dönt, minden idegszálunkkal,, energiánkkal, erős vagy gyenge két karunkkal a győzelmet és csakis a győzelmet szabad, szolgálnunk. Ezt aligha lehet elmondani az Imrédy elleni rágalmakat főhivatással gyártó röplapszerkesztőkről. * De, ha már vitéz Imrédy Béla politikája ilyen röplapcsatát váltott ki két homlokegyenest ellenkező irányból is, érdemes végigszáguldani, ha távirati stílusban is, az elmúlt évtized politikája fölött; miben mennyi része, — vagy mondjuk a röplap szájaíze szerint, — mennyi bűne volt vitéz Imrédy Bélának? Annyit előre is leszögezhetünk, hogy vitéz Imrédy Béla ma is és holnap is vállalja a felelősséget mindazért, amit tett. Mert talán Imrédy Béla bűne volt-e, hogy 1931-ben pénzügyi összeomlást örökölt a Bethlenrendszertől ? Vagy az volt a bűne, hogy merte vállalni az ország anyagi vadságát és sikerült is három év komoly munkájával, a konzervatívok ellen és a válság ellen folytatott szizifuszi munkával mégis áthidalni, keresztülvészelni azt a válságot, amelynek megoldására nem akadt vállalkozó? Bűne volt, hogy elhárította az infláció veszélyét, nyereséges vállalatokká fejlesztette a veszteséges állami üzemeket, szanálta a Hangyát, biztosította a devizaszükségletet, az állami alkalmazottak havi illetményeinek folyósítását, amely mármár elakadt a kéthetes pénzügyi tervezetei válságos korszakában? Vagy talán az volt a bűne, hogy sikerült biztosítani exportunk ellenértékét s ezáltal importunk külföldi fedezetét, hogy erőtartalékokat gyűjtött s nyersanyagkészleteket halmozott, amelyek birtokában az összeomlást prófétálókkal szemben is merte vállalni az első zsidótörvényt, akkor, amikor az ország háromnegyed része még rettegett a zsidók gazdasági hatalméitól? Esetleg abban vétkes, hogy bevezettea gazdavédelmet, amellyel nyolcvanezer gazdát mentett meg az árveréstől, nyomortól, földönfutástól , így az államot sem engedte át olyan megrázkódtatásnak, amilyen Közép- és Kelet-Európa számos más agrárállama ugyanez okból megsínylett? Bűne volt, hogy rögzítette és megszilárdította a pengő értékét, hogy az antant katonai és pénzügyi ellenőrzése idején is százmilliókat szerzett a legbonyolultabb hitelkonstrukciókkal a hadsereg fejlesztésére, hogy amikor 1937.év őszén az európai konfliktus előszele arcunkba legyintett, vállalta hatalmas összegek előteremtését fegyverkezésünkre s győri programjában az egymilliárdos hitelből, hatszázmilliót fordított a magyar fegyverek erősítésére, mindezt a terhet csakisa nagy vagyonokra hárítva át? Vagy a Horthy Miklós repülőalap megteremtése volt talán a bűne , amelyből mai honvéd repülő életünk kifejlődött, esetleg a honvédelmi törvény benyújtása, — amelyben nagy, érdemeket szerzett vitéz Ráta Jenő, — s amely az ország védelmének egyik alapfontosságú törvénye lett, vagy a kisebb jelentőségűek, a szeszkartell felszámolása és a szeszmonopólium bevezetése, amellyel évi húszmillióval növelte az állami bevételt? Esetleg a második zsidótörvény benyújtása, amelynél, mint emlékezetes, szinte felhorkant nemcsak a zsidó plutokrácia és ezek parlamenti előőrsei, hanem a konzervatívok is? Ki ne ismerné, ki ne tudná, hogy kik kényszerítették akkor a kormányt kompromisszumokra? Az akkori politikai erők többsége enyhíteni igyekezett a második zsidótörvényt, és azok, akik ma oly hevülettel támadják Imrédy Bélát, akkor még korántsem tartották alkalmasnak az időt, hogy ugyanolyan lelkesedéssel és súllyal álljanak ki a zsidókérdés megoldása érdekében Imrédy mellé, mint amilyen nekirugaszkodással keveslik most a konjunkturális időkben Imrédy Béla zsidótörvényét. Vagy az volt a bűne, hogy mert hozzányúlni a földbirtok kérdéséhez s már hat évvel ezelőtt többet javasolt és akart megvalósítani, mint amennyit ezen a téren a jelen földbirtok törvények lehetővé tesznek? A családi munkabérről szóló törvény a közalkalmazottak családi pótlékának újjárendezése, szellemi életünk zsidótlanítására fordított kezdeményező igyekezete és törekvése volt talán a bűne? Esetleg az a nagy átfogó és minden magyar sorskérdést felölelő ■munkát erve, amelynek beterjesztésével a konzervatívok felhördülését, reakcióját, ellenszenvét sőt heves ellenállását érte el? Bűn volt, hogy magyar politikát mert folytatni, úttörő vállalkozásokat égrehajtani és merte, kövezni az utat a nemzeti szocializmus felé akkor, amikor még bűn volt a szót is kiejteni? és tette ezt akkor is, amikor már tudta, érezte, hogy: nemcsak politikai hatalma, de személye is felmorzsolódik abban a küzdelemben, amelynek legfőbb célja az volt, hogy megtegye nemzeti haladásunk további lépéseit a nemzeti szocialista állami élet felé, az új európai államok életstílusa felé, akár egyedül is, miután a mai oly nagyhangúak akkor is csak a zugokból mertek kontrázni . . . Ezek után érthető, hogy a bizonyárazsidó tollból fakadt angolszász röplapok felelősnek, bűnösnek mondják ki mindezekért vitéz Imrédy Bélát és meghirdetik a véres bosszút ellene. Azt azonban, hogy a nemzeti szocialista színbe öltöztetett röplapok is ugyanígy lihegjék a bosszút ellene, legfeljebb csak úgy lehet megérteni, ha a röplap gyártó klikknek csak álarca a nemzeti szocializmus. Másként hogyan volna magyarázható, hogy nemzeti szocialisták ugyanannak a vérét kívánják, akit az angolszász röplapok őszinte önvallomása szerint a zsidó-bolsevizmus és zsidó-plutokrácia legveszedelmesebb és legsúlyosabb ellenfelének tartanak Londonban is, Moszkvában is? Az ország külső és belső frontjának biztonsága érdekében, ezek után kétszeresen fontos számontartani: kik azok, akik magyar álarcban a londoni plutokratákkal fújnak egy követ vitéz Imrédy Béla ellen?! ox’las IMRÉDY ELLEN , A II ELI. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A m kir. vallás és közoktatás,ügyi miniszter a félreértések elkerülése végett közli, hogy a tanítás sem a népiskolákban, sem a közép és középfokú iskolákban nem kezdődik meg szeptember előtt. Szeptember előtt nem kezdődik meg a tanítás Rosábia assgsltauil az istentelenek Uzittséga Triesztből jelenik: Rómában megalakult az istentelen olasz nemzeti bizottság, amely felhívással fordult az olasz néphez, amely szerint a fasizmus szövetséges társa a csukásoknak. Isten nincsen és az Isten a csukásoknak a találmánya. Gyújtsátok fel a templomokat, sem, nősítsétek meg a bálványképeket — fejeződik be a felhívás. (MTI) A zárgondnokok kötelessége, hogy felkutassák a zsidó vagyonokat Miskolc, július 31 Tréki Török Andor Jr. miskolci árvaszéki elnök, mint gyámhatóság a miniszteri rendelkezések értelmében kijelölte a lefoglalt zsidóháztulajdonosok birtokában levő házakra a zárgondnokokat. Elme az az intézkedésre azért volt sürgősen szükség, hogy a megüresedett házak ne maradjanak sokáig gondozatlanul és kezelés nélkül. Körülbelül 1200 ház gondozásba vételéről volt szó, amelynek elintézésére a gyámhatóság száz zárgond, titkot nevezett ki. Ennek a kinevezésnek jóváhagyást kellett kapnia a pénzügyigazgatóságtól is. Az erre vonatkozó, tárgyalások a városi gyámhatóság és a pénzügyigazgatóság között, a legteljesebb, eredményre vezettek. A zárgondnoki kérdéssel kapcsolatosan azonban hangsúlyozzák illetékes helyen, hogy a zárgondnokok kötelessége a telkes zsidó vagyonok, felkutatásai, mert lehetséges, hogy, több zsidótulajdonban levő házbirtok maradt még ki a nyilvántartásából. A bolsevizmus ellen küzd a Magyar Élet