Magyar Jövő, 1919. október-december (1. évfolyam, 1-73. szám)

1919-10-09 / 4. szám

I. évfolyam Helyben : Előfizetési árak : Egész évre — — — — 120 kor. Fél évre — — — — 60 „ Negyed évre— — — — 30 „ Vidéken : 140 kor. 70 . 35 » MISKOLCI MUZEUM Miskolc, 1919 október 9­4. szám. MAGYAR JÖVŐ FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Censurat: Locot Pop George Reg. V. M Főszerkesztő: Dr. PUTNOKI BÉLA Felelős szerkesztő: KÚN LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal : Széchenyi­ utca 32. száza. Telefon : 133. Egyes szám ára 40 fillér. i fehér terror rémhíreivel töltötték meg a le­vegőt az ország határain belül és kívül. A fehér terror borzal­mairól suttogtak titokban itthon, beszéltek nyíltan a határon túl és írtak még merészebben ide­gen hatalom védelme alatt. A fehér terror borzalmai volt a mindennapi kenyere azoknak, kik mindenáron­ arra töreked­tek, kiknek az volt a fontos, hogy ez ország határain belül az egyenetlenség magvát hintsék el, kiknek az volt az érdekük, hogy a zavarosban halásszanak S ennek az elevenedő ország­nak a szivébe kést mártsanak, hogy utolsó csepp vére is ki­folyón és megáztassa a honfiúi vérrel amúgy is teleitatott föl­dünket. A fővárosi sajtó hasábjain napok óta egy közlemény öt­­lik szemünkbe és ebben a köz­leményben az antant missió egy hivatalos tagja hivatalos formában erősíti meg, hogy a fehér terror esetei „a legtávo­labbról se vezethetők vissza a magyar hadsereg hatóságaira. Ellenkezőleg ezek a hatóságok mindent elkövettek, hogy min­den igazságtalanságot és rend­zavarást megakadályozzanak". Akarnak-e többet a rémhírek terjesztői, kell-e több a zava­rosban halászoknak? Nem tagadjuk, hogy éppen a Dunántúl, a­hol a proletár­diktatúra vörös terrorja a leg­­kegyetlenebbül dühöngött, hol az ártatlan áldozatok százaiban pusztította a vörös téboly a ma­gyarságot, a diktatúra bukásá­val a bosszúvágy elemi ere­jével tört ki a megcsúfolt és megkínzott magyar nép lelké­nek elkeseredése. Nem tagadjuk, hogy a bu­kás után fellélegzett magyar összeszorított ökle habozás és meggondolás nélkül lesújtott a bűnösökre, de — kérdjük — ki volt ezért felelős? Csak az a vörös terror, csak azok, akik még a csöndes magyar tempera­mentumot is kihozták a sodrából, hogy vérbeborult szeme ne lásson, mikor súlyos ökle lecsap. Ez nem terror, ez még csak a hosszú vérszomjas kitörése se. Ez csupán a pattanásig fe­szített idegnek az elpattanása s feleljenek érte azok, kik szá­mításból és rosszakarattal a végsőkig feszítették a magyar lélek idegszálait. Ne beszéljünk a fehér teror­­ról, amit némelyek kútmérgező szándékkal dobnak közénk, ne­hogy felépíthessük új alapjain hazánkat. A keresztény magyarság a terrort nem ismeri és szine a szabadság vörös és a megértés fehér szine mellett a jobb jövő reményének a zöld szine is és ehhez háromszinű zászlóhoz kötött szent eskü­véssel nyújt békés munkáskezet az új Magyarország felépítésére. Friedrich miniszterelnök a Dnnántnlon Friedrich miniszterelnök Fiuszár, Ereky és Csilléry miniszterek tár­saságában a Dunántúlon ismét körutat tett és ez alkalommal Szé­kesfehérvár, Nagykanizsa, Zala­egerszeget és a Balaton melletti községeket látogatták meg. A mi­niszterelnök útja valósággal diadal­­­ut volt, mint egy élő bizonysága annak a szimpátiának, mely a kor­mányt kiséri. Friedrich miniszterelnök a poli­tikai helyzetről nyilatkozva, a kö­vetkezőket mondta : — Ma nem lehet mást csinál­nunk — mondotta a miniszterelnök — minthogy azt a népet, amelyet a lelketlen agitátorok kicsábítottak a templomból, a piactérre és ott őrült tanokkal meghódították, visszaterel­jük az Isten házába, visszatereljük oda, ahol ezer éven át vigaszt és bá­torságot talált. Ehhez a nagy küzde­lemhez kell, hogy valamenynyien a keresztény valláserkölcsi és nemzeti alapra helyezkedjünk. De tűrni nem fogjuk a jövőben magunk között az olyan embert, aki megtagadta a saját nemzetét és az internacionálé nemzet egyikos tanait akarja érvénye­síteni. A miniszterek társaságában volt Nelly of Nally angol lelkész és Mack Kean angol őrnagy. ииишмиидигаативваиви——я———«шшяяея is miskolczi vasutasok kiléptek a szociáldemokrata pártból. A vasutas szövetség ne politizáljon. A miskolczi üzletvezetőség terü­letén működő vasúti tisztviselők és alkalmazottak egy közösen tartott értekezletükön egyhangúlag elhatá­rozták, hogy a szociáldemokrata pártból, illetve a Magyarországi Vasutasok Országos Szövetségéből — mint amely szövetség annak idején a szociáldemokráciának tel­jesen behódolt — kilép. A mis­kolczi vasutasok elhatározásukat a következő átiratban tudatták a Köz­ponti vezetőséggel : A szociáldemokrata­ párt a forra­dalmi viszonyok ügyes kihaszná­lásával annak idején saját táborába terelte az egész magyar vasutas társadalmat, oly módon, hogy ma­gához ragadva a Magyar Vasuta­sok Országos Szövetségének veze­tését kimondotta, hogy a vasút al­kalmazásában csak az maradhat meg, aki belép a szövetség tagjai sorába és a szövetségbe való be­lépés egyúttal a szociáldemokrata­pártba való belépést is jelentette. Ilyformán jutottak be a vasutasok a szociáldemokrata pártba. Ezek szerint ez a politikai párt, amely nemcsak saját tagjai, ha­nem az ország minden pol­gára részére pártkülönbség nél­kül évtizedeken keresztül köve­telte a politikai vélemény­nyilvání­tás szabadságát, vállalkozott a leg­első kínálkozó alkalommal arra, hogy tervszerűen megrabolja a vas­utasság tekintélyes részét legszen­tebb jogaiban. Ezután március 21-én tagjai vé­leményének meghallgatása nélkül máról-holnapra rálépett a kommu­nista alapra és életre hívta a pro­letárdiktatúrát országunk, nemzetünk és fajunk végromlására. Bár mindenkor vallottuk és áté­­reztük, hogy a vasutas társadalom­nak országos szövetségbe szervez­kednie legelsőrendű existenciális érdeke, tisztában vagyunk, a tör­téntek után azzal is,­­ hogy a vasutasság szövetségének semmiféle politikai párthoz tartoznia nem sza­bad, mert a szövetségben tömörí­tett és képviselt vasutasság is vi­selni kénytelen azt a felelősséget, amelyet a párt politikája maga után von. Mivel pedig a szövetség köz­ponti vezetőségében nem látunk semmi gararanciát arra nézve, hogy ezt az álláspontot bárhonnan jövő terrorral szemben is kellő erélylyel képviselje, sőt az eddigi kapcsolat megszüntetése iránt sem tett eddig lépéseket, alulírottak kénytelenek vagyunk a magunk részéről levonni a konzekvenciát a fentebb kifejtet­tek alapján és ezennel bejelentjük a Magyarországi Vasutasok Országos Szövetségéből való kilépésünket. Kérjük kilépésünk szíves tudo­másul vételét. Kormányintézk­edést a hazatérő hadifoglyaink ügyében. Mozduljon meg a magyar társadalom. Pár nap óta vasúton és utcáinkon bőven találkozunk fáradt arcú és széles köpenybe burkolt katonák­kal, akik lassú cammogással mérik az utat s dörmögve hallatnak pa­naszos hangokat. Az olasz hadifogságból hazatérő véreink, kik hosszú és keserves rabság után végre újra megláthat­­hazájuk szent földjét, de magunk se tudjuk s ők se tudják, hogy szerencséjükre vagy sem. Kisebb csoporttal volt alkalmunk elbeszélgetni. Doberdó, San Gab­rielle és Piave hősei, a Hét-fensik, a Monte Aza­lone és Col Capril győzhetetlen félistenei most csendes­­ek s csak erős biztatásra hajlandók egy pár szót mondani . Rövid pár hét előtt bocsátották útnak őket s azóta változatos sze­rencsével jönnek hazafelé. Meleg szavakkal emlékeznek meg úgy az olasz nép, mint az ausztriai néme­tek vendégszeretetéről, hol szívesen fogadták s legtöbb helyen kenyér­rel is ellátták. Szemök és lelkük akkor borul el, amikor hazájukba való érkezésükről mesélnek. Itt senki se várta, senki se ismerte őket. Idegeneknek érezték magukat saját hazájukban s legtöbbször kol­­dulniok kellett azt a mindennapi kenyeret, mellyel éhségüket csilla­píthatták. A hang fájdalmas csengése, a mellyel panaszkodnak, szivünkig hat és szóvá tesszük. Ez még sem le­het. Visszatérő, fogságot szenvedő testvéreink útja e hazában diadalut legyen. Elvárjuk, hogy a kormány és a hatóságok mindent megtegyenek a visszatérő foglyok fogadására és elhelyezésére. Elvárjuk, hogy a ma­gyar társadalom megmozduljon s ha nem szórhatja tele virágokkal az utat előttük, csak arról gondoskod­jék, hogy a foglyok, a mi véreink itthon otthont találjanak, meleg, puha otthont, mely kárpótolja ér­tünk viselt szenvedéseikért. Híreink szerint Budapest asszo­nyai dicséretre méltó társadalmi akciót indítottak meg a visszatérő hadifoglyok fogadására. Legyen Miskolcz az első Budapest után, mert a híres tizes honvédek és a hős Ludvig-bakák megérdemlik, hogy a város és megye örömtől lelkesedő érzéssel ölelje keblére a visszatérő hősöket. Elvárjuk a mozgalom megindítá­sát s legyen szabad remélnünk, hogy nőink vetekedni fognak a nagylelkűségben Budapest asszo­nyaival, hisz nekünk talán bősége­sebben folytak a könnyeink s a hazatérő hősök inkább a mieink, akik szivünkhöz nőttek.

Next