Magyar Jövő, 1919. október-december (1. évfolyam, 1-73. szám)

1919-10-09 / 4. szám

M­­ rt U y H 1\ J U V w Államosítani kell a munkásbiztosító pénztárt A munkásbiztosítás kérdése: Dr. KATONA JÓZSEF. A „Szózat“ c. politikai napilapban egy hír jelent meg, mely szerint „A kormány a munkásbiztosítás legfőbb felügyeletének és irányítá­sának jogkörét az állami munkás­­biztosító hatásköréből az újonnan felállított népegészségügyi minisz­térium hatáskörébe tette át. A nép­egészségügyi miniszter javaslatára a minisztertanács már­is rendeletet fogadott el, mely a munkásbizto­sítás ügyét egészen megreformálja. A reform legszembeszökőbb in­tézkedése az, hogy az országos munkásbiztosító pénztár és a kerü­leti munkásbiztosító pénztárak ad­minisztrációját államosítja." Ennek a reformnak a súlyosan latba eső politikai vonatkozásoktól eltekintve a közegészségügy ellá­tása szempontjából is rendkívüli fontossága van Nem lesz tehát fe­lesleges, ha a reform várható kö­vetkezményeiről a közönséget tájé­koztatni kívánjuk. Az 1876. évi XIV. tc. abból a célból, hogy az orvosi segélyt a szenvedőknek az ország legfélre­­esőbb helyén is biztosítsa, akként rendelkezett,­­ hogy a községek egészségügyi körökbe csoportosít­tassanak és az így körbe osztott községek lakosságának egészség­ügyét a községek által szabadon választott körorvos lássa el. Mivel pedig a körorvostartásból származó összes költség, fizetés, la­káspénz, utazási átalány terhe , kizárólag a körbe osztott községek lakosaira hárult, ennélfogva úgy oldatott meg a kérdés, hogy a kör minél nagyobb, a teher ellenben minél kisebb legyen. Voltak olyan vármegyék, ahol 20, 30, 40 község egészségügyi ellátása nehezedett egyetlen orvos vállaira, — a fizetést azonban minden vármegyében úgy állapították meg, hogy 1200 ko­ronát, melyben a lakáspénz és úti átalány is bennfoglaltatott, valahogy meg ne haladja. Nyugdíjról szó sem volt és az előjegyzés egészen bizonytalan. Ezeket figyelembe véve igazán nem csoda, ha állandóan megha­ladta a százat azoknak az egész­ségügyi köröknek a száma, melyek orvossal nem voltak betölthetők s így évenként közel 2 millió ember maradt hazánkban orvosi segély nélkül. Itt ott a gyermekhalandóság ijesztő mérveket öltött és nem ja­vított a helyzeten a törvény azon rendelkezése sem, hogy a körorvos a 7 éven alul levő gyermekeket fél­­­díjért (25 fillér) tartozik rendelé­senként gyógykezelni. Lehetetlen a törvény tervezői és megalkotóitól az érdemet elvitatni mert kétségtelen, hogy ez a tör­vény vetett véget az eddigi zavaros állapotnak és ezzel a törvény­nyel léptünk a művelt államok nyom­dokaiba. De az a tiszteletreméltó törekvés, mely ezzel a közegész­ségügy rendezését és javítását cé­lozta a mindennapi élet hulllámai között minduntalan zátonyra futott. A hatóságok zúgolódtak, hogy hiába írják ki a pályázatokat,­­ a körorvosi állásokra nem akad vál­lalkozó; az orvosok keseregtek, hogy nincs tisztességes lakásuk, hogy nyomorogniuk kell ; a kö­zönség pedig panaszkodott, hogy hiába fizeti a körorvost, mert sok­szor hetekig nem látja. Ilyen körülmények között telje­sen érthető, hogy az egészségügyi közállapotok nem javultak, sőt hogy a modern életviszonyok követel­ményeivel szemben a egészségügyi közigazgatás napról-napra tehetet­lenebbé lett. Így jött létre sok vajditás és ne­héz küzdelmek után az 1908 évi XXXVIII. ik törvénycikk, mely megfelelő javadalmazás és többi közt a nyugdíjjogosultság megálla­pításával a körorvosi intézményt szilárdabb alapokra helyezte. Azonban az előmenetel, a hiva­tali előlépés ezen törvény által sem lévén biztosítva a hozzá fűzött re­mények és várakozások nem váltak be. Jobb lett a körorvosok helyzete hasonlíthatatlanul , de azért az egész­ségügyi körök nagy része a mi vármegyénkben, a körök egy­ötöd része, ezután sem volt állandóan betölthető. Most azonban meg fog változni a helyzet, mert a munkásbiztosítás szóban forgó reformja kapcsolatban az egészségügyi közszolgálat álla­mosításával lehetővé teszi, hogy az összes körorvosi állások betöltes­senek. A népegészségügyi minisz­ter fogja ugyanis kinevezni a pénz­tári és hatósági orvosokat, akik egy országos státusba tartozván a kör­orvosok részére az előlépés lehető­sége biztosítva lesz. De másfelől azok az orvosok is, akik eddig a nagy városok feleslegei voltak, a társadalomra nézve megnyugtató elhelyezést találnak. És ha az egészségügyi körök megfelelőleg kisebbíttetnek, és ál­landó körorvosi lakásról gondosko­dás történik , akkor a népnek min­denütt meglesz a maga orvosa, a­kihez hamarosan és könnyen el­juthat. Rám nézve a ..Szózat" hire kü­lönös érdekességü, —­hogy ne mondjam, nagy elégtétel, mer én voltam az első, a­ki a munkásbiz­tosító pénztárak államosításának esz­méjét. .A közegészségügyi törvény reformja'­ című röpiratomban 1910-­­ben a körorvosi intézménynyel kapcsolatban felvetettem , s mert én voltam az, ki az 1917 ben Buda­pesten lefolyt „Népegészségi Or­szágos Nagygyűlésen” tartott előadá­somban a munkásbiztosító pénz­tárak államosítását, mint az egész­ségügyi körök betöltésének egye­düli biztosítékát, nyomatékosan meg­sürgettem. munkásság meglátogatását és e cél­ból folyó hó 11-én érkezik váro­sunkba A nemzeti eszméért hevülő keresztény munkástestvéreink fogad­ják őt azzal a szeretettel, mellyel közénk jön. Oláh Dániel nem ismeretlen Miskolczon. Itt élt, itt tanulta mes­terségét és innen került a máv­ gépgyárába, honnan a munkások szeretetteljes bizalma a maguk jó­létét és jövőjét munkáló munkás­­ügyi minisztérium élére helyezte. A munkásügyi miniszter útiprogramm­­járól a "Magyar Jövő" legközelebbi száma nyújt ismertetést. A mu­­kásminiszter Miskolcon Meglátogatja Miskolc és vi­dékének összes ipari telepeit Oláh Dániel, az első munkásmi­niszter Magyarországon Nem a de­magógia, nem a szociáldemokrata munkásvezérség emelte erre a polcra, hanem a saját tehetsége, a munkás­ügyekben való páratlan jártassága és főleg az az osztatlan becsülés, mely őt a munkásság körében övezi. Oláh Dániel most sorra járja a nagyobb munkástelepeket s min­denütt a munkássággal személyesen érintkezik, hogy meggyőződjön munkaviszonyaikról, gazdasági hely­zetükről s általában közvetlenül lássa és tapasztalja munkástestvérei életviszonyait, bajait és panaszait. Örvendetes hírként közöljük, hogy a munkásminiszter országos körút­jában egyik legfontosabb dolgának tekinti a miskolczi és diósgyőri Összeírják a tiszteket Román hirdetmény. Miscolt la 8 octombrie 1919. Numarul ord. 39. Incunostintare. Cu incepere de azi sa va faca recentamantul ofiterirlor savi au facut sparte din armata imperiala — regala austro-ungara, din ar­mata rotie sau din armata natio­nal ungara in organizare si cari sa gasel stabiliti de prezent in Miscolt si imprejurimi sau sant numai in trecere. In zilele si orele indicate sa vor prezenta toti ofitarii, fie ca faz parte din politia nulitara locale de sub ordinele delui maior Szabó (inainte d. colonel Szatmáry fie ca fáz parte din jandarmaria judetului de sub­ordineie dini colonel Török, fie ca sant faza ocupatie actuala militara proveniti din zand­ule armatie austro ungare, armatie rosu sau ar­­matei nationale ungare, activi sau de rezerva sau imparati din cap­­tivitate. Toti acestia sa vor prezenta la Comanda Garnizoani romana din Miscolt Strada Kossuth-nr. 5 — la biroul Diu Maior Ottlik, care cu aceasta ocazie le va face si anunte comuncncari din partea autor tatilor romane militare. Prezentarile sa vor face in chipul urmator : Miercuri 8 —X, ora 2­6 p m.: capitanie, Jei 9—X, ora 8—12 a. m. : lo­­cotenantu, Joi 9 —X ora 2—6 p. m. : sub­­locotenantu' Vineri 10 —X. ora 8 — 12 a. m. : stegaru si elevic pilot Comandantul Sectorului Miskolc Capitan Orasanu Alexandrus mp. 1919. október 8. 39 sz. parancs. Hirdetmény. A mai nappal megkezdődik a tisztek összeírása és ellenőrzése. Még­pedig összeírva és ellenőrizve lesznek az összes tisztek, akik a volt cs. és kir. osztrák-magyar, a Vörös, vagy pedig a jelenlegi szer­vezkedő magyar nemzeti hadsereg­ben szolgáltak, illetve szolgálnak és jelenleg Miskolcon és környékén állandóan vagy csak átmenetben is tartózkodnak. A jelzett, illetve a majd jelzendő napokban és órákban megjelenni tartoznak mindazok a tiszt urak, kik a helybeli Katonai Rendőrségben szolgálnak Szabó őrnagy ur pa­­rancsnoksága alatt (azelőtt Szat­máry ezredes úr). Továbbá meg­jelenni kötelesek azok a tisztek, akik a Török ezredes úr parancs­noksága alatt a vármegyei csend­őrségben szolgálnak. Akár az oszt­rák-magyar, akár a vörös, akár a jelenlegi magyar nemzeti hadsereg­ben szolgáltak, illetve szolgálnak, akár hadifogságból tértek vissza, akár tényleges, akár tartalékos tisz­tek, mind megjelenni kötelesek a román kir. miskolci Helyőrség pa­rancsnokságánál Kossuth­ u. 5. (öt) szám alatt — az Ottlik őrnagy ur hivatalos helyiségében — aki ez alkalommal a román katonai ha­tóság egyes közölni valóját is tu­domásul fogja hozni. A megjelenések, illetve jelentke­zések a következők: 1919. október 8- án d. u. 2-6-ig a százados urak, 9- én d. e. 8-12 óráig a főhadnagy urak, 9-én d. u. 2-6-ig a hadnagy urak, október 10-én d. e. 8-12 ig az alhadnagy, illetve zászlósok. A miskolci román kir. hadtápparancs­­noka . Orasanu Alexandra s. k. törzstisztjelölt, százados. Lakásvis­rlt' ‘ ' Betekintés a szállodák életébe A lakáshivatalok lisztviselői nap­nap mellett óriási munkát végez­nek s a következő napokon mégis oly nagy a tolongás az ajtók előtt, hogy szinte életveszélyes a belső szobákba bejutni. A tapasztalataink alapján az ed­digiek szerint alig lehet remény arra hogy a lakáskérdés megold­ható legyen, hacsak erőteljesebb s radikálisabb eszközhöz nem nyúl a város Erre lehetnek eltérőek és kü­lönbözők a vélemények, de az két­ségtelen, hogy a fenyegető tél előtt meg kell oldani radikálisan e kér­dést, mert különben Miskolczon éppen az a szegény munkáselem marad télire lakás nélkül, melyről gondoskodnunk első­sorban köte­lesség. Még a lakásínségnél is gyorsabb megoldást követel a lakásuzsora megszüntetése. Az hallatlan, hogy kéz alatt micsoda árakat követelnek egy-egy piszkos, sötét és egészség­telen szobáért. Még ezt is megértenék, ha pri­vát ember a saját kényelmét ál­dozza fel másért, de a szállodai lakás­uzsora egyszerűen botrányos és el­várjuk a rendőrségtől, hogy rövi­desen rendet teremtsen. A Grand szállóban például egy lehetetlenül piszkos szobáért 12 ko­ronát követelnek naponta. Az ágyon fehérnemű nincs, törülközőt hiába kér az egy éjszakát ott átszenvedett halandó, a tisztaságra oly kevés, sőt annyira abszolút semmi gondot sem fordítanak, hogy életuntság kell ahhoz, hogy bárki is ott napokat kibírhasson. Felhívjuk úgy a rendőrség, mint a tiszti orvosi hivatal figyelmét erre a szállóra és reméljük, hogy rövidesen úgy a tisztaság, mint az árszabály tekintetében rendet terem­tenek Miskolcz e sötét rejtelmeiben.­­ A Magyar Nemzeti Szö­vetség ezúton is felkéri azokat, kiknél taggyűjtőivek még vannak, hogy a taggyűjtőivekkel haladékta­lanul számoljanak el a Magyar Nemzeti Szövetség hivatalos helyi­ségében (Széchenyi u. 32. Boholy­­féle üzlet.) 11011207

Next