Magyar Jövő, 1920. január-december (2. évfolyam, 4-299. szám)

1920-08-01 / 176. szám

2 nem keresztény kurzus az, amelyik tíz­­ zsidót megver de tűri, hogy közben­­ gazdaságilag tönkre menjen a keresz­tény. Az ébredők és a munkások. Mi szeretjük a magyar munkásokat, ha­­a kommunista, szocialista is. Tudjuk: félreveze­ték, hosszú, cél­tudatos munkával. Céltudatos szere­tetteljes munkát válalunk, hogy fel­világosítsuk őket. Ne legyen proletár, polgár legyen a munkás­ is — szabad hazának, boldog, szabad polgára ! Kettős a harc : gazdasági a mun­kások és hatalmi az intelligencia szempontjából. Ki legyen az úr? Hatalmi kérdés ez: ki legyen az ur az ezeréves magyar hazában, a magyar-e, vagy pedig a zsidó? És ebben a faji harcban nincs izgalom. Legyünk erősek agresszívek. Az egyik félnek a porondon kell maradnia ! Ez harc az É. M. E.-nek prog­­rammja. Percekig tartó, tomboló éljenzés, zúgott fel Lenkey Lehel nagy kon­cepciójú beszéde után s a nagygyű­lés egyhangúlag elhatározta, a helyi csoport megalakítását. Szervező bizottságot delegáltak ezután, amelynek tagja a következők lettek : Kaizer József, dr. Görgey László, Kozma Ferenc, dr. Szeremley Emil, Duszik Lajos, Tóth Zoltán, Farkas István, Kronberger Béla, Ausländer Gyula, dr. Számkó Bertalan, Deésy Sándor, dr. Putnoki Béla, But­yky Elemér, Rácz Antal, Passuth Gyula, Csorba József és Szádeczky Sándor. Az Ébredők fegyelme. A választás után Lenkey Lehel még röviden rámutatott arra, hogy az ÉME tagjainak szigorú fogadal­mat kell tenni, amelyben kötelezik magukat a legteljesebb fegyelemre. A demokratikus többség véleménye irányítja az egyesüleket, de a veze­tőség utasítása szerint kell működni mindenkinek. Az ÉME nem­ lát meg semma féle egyéni akciót s kérlelhe­tetlenül kiközösíti tagjai sorából a meggondolatlan elemeket. Beszéde végén még arra kérte a szervező bizottságot, hogy egy héten belül tartsák meg az alakuló gyűlést, az távol esik az anyaintézettől. Egész természetes, régi szokás ez, amely egyképpen szolgálja a nagyközönség s a pénzintézetek érdekeit. De így? Hogy van egy pénz­intézet, amely­­fiókot­ alapít a maga tőszomszédságában ? Ez sem nem szokás, sem nem indokolt. Semmivel sem megokoltabb, mint volna az, ha holnap déli kikiáltó jelennék meg a Pick Jakab ágy — és dollárból jó ajtajában és időnként rá ráharsantana az arra haladókra, hogy: — Ide ide nénémasszony, gazd­­áram, — itt mérik a jó finom dollárt ! . . . Bankfiók - tet-tói ág­ között. Akárcsak Debrecenben, úgy látszik Miskolczon is a polgármester a zsidók főprotektora. Pick Jakab és Kalmár Mór valutaspekulációs zugbankját a rendőrség bezáratta s a polgármester két nap múlva iparengedélyt adott nekik, hogy most már hivatalos tekintély égisze alatt spekulálhassanak tovább. (A Hajdúföld (Debrecen) július 29. megjelent számából.) Ki-ki megnézheti és láthatja: ma már nem­­kirendeltség“ — ma már „fiók.“ Ott a tábla és rajt az írás: „Az Agrarbank fiókja.“ És hogy: „Alaptőke 500000 korona.“ És ha bemegy, látsz két ágyat jobbra és két ágyat balra, amelyekről, bár nem írták rá, illik tudnod, hogy nincse­nek benn az alaptőkében. Az ágyak a Pick Jjakab ágyai, mint ahogy az egész­­üzlet is a Pick Jakab üzlete. Pick Jakab adott hajlékot az Agrár­­bank fiókjának, amely tegnap kiren­deltség volt meg, tegnapelőtt pedig egyszerűen úgy hittük, hogy Fried­mann Manó.­­• Most pedig álljunk meg egy szóra. Fiókot szoktak alapítani a pénzinté­zetek, egy egy forgalmas helyen, ha MAGYAR JÖVŐ Vasárnap, augusztus 1. Lengyelország tusája a vörös rémmel Berlin, július 30. Azt a döntő csatát, mely a lengyel északi hadsereg sorsát eldönti a lomzai ütközettől várják. A varsói várat és környékét hadműveleti területnek jelentették ki, a kormány előkészületeket tett, hogy Varsóból Kalis­ba költözzék. Megépítik a Sajóparti modern sportpályát. A város és a testnevelő bizottság együttes vállalkozása mintegy egymilliós költséggel. Megírta a Magyar Jövő, hogy a város már régóta foglalkozik azzal a tervvel, hogy Miskolczon, Felső­­m­agyarország legelső sportvárosá­ban nagy, modern sportpályát épít. Ugyanezt a tervet akarja megvalósí­tani a miskolczi katonai körlet ifjú­sági testnevelő bizottsága is és most, mint értesülünk, a két fél megálla­podott, hogy a sporttelepet együtte­sen, közös erővel építi meg, még­pedig a Sajó mentén, a katonai uszoda és a közvágóhíd mellett ki­jelölt hét hektárnyi területen, amelyet a MOVE és a MVSC már régeb­ben kiszemeltek modern sportpálya céljaira, így az­is pályán elsősorban a MOVE és az MVSC tarthatnának tréningeket. Az építéshez a testnevelési bizott­ság adja a tervet és a munkaerőt, a város pedig a pénzt. A sport­pályát a dr. Gerencsér sportszakíró ismert könyvében közölt négy terv közül a legnagyobb alapján építik, úgy, hogy a felépítése körülbelül egymillió koronába kerül. Az új pályán lesz négy tenisz­pálya, nagy játszótér, tökéletes fel­szerelésű futballpálya, berendezik továbbá futásra, ugrásra, úszásra, csónakázásra és államban a modern sport és atlétika minden ágára. Az új sporttelepen tartják majd meg a versenyeket, míg a többi pályát csak tréningekre használják. Szó van arról is, hogy a villamost, amelynek megállójától a létesítendő sporttelep csak öt percnyire van, egészen az új pályáig kiépítik. A testnevelési bizottság ebben az­­ ügyben a legközelebbi napokban ■ intézi el az utolsó kérdéseket, úgy,­­ hogy a pálya felépítéséhez valód­i­színűleg még ebben a hónapban­­ hozzákezdenek. Diósgyőrtől Lillafüredig személyszállításra is berendezik a szinvavölgyi vasutat A­ tózsavári erdőhivatal által épí­tendő szinvavölgyi iparvasút föld­területeinek kisajátítási jogát a ke­reskedelmi miniszter megadta és a főispán kormánybiztos az eljárás le­folytatására bizottságot nevezett ki, melynek elnöke Bulyovszky Gusztáv ny. kir. főügyész, tagjai dr. Greutter Antal és Újhelyi Miklós. A kérdéses földterületek tulajdo­nosainak bevonásával tegnap dél­előtt értekezletet tartott a bizottság. Megegyezés azonban nem jöhetett létre, mert kü­önböző differenciák támadtak, ezért a bizottság hétfőn újabb helyszíni szemlét tart és jövő szombaton új tárgyalást tűzött ki, amelyen a kisajátítás, egyezség útján megtörténhetik. Az iparvasút megépítése úgy a kincstár, mint a város szempontjá­ból nagyjelentőségű. A Bük­k­ben termelt fát a kincstár olcsóbban szállíthatja és így a közönség jutá­nyosabb áron jut hozzá. Egy másik igen fontos és szociális természetű követelése a városnak, a megyének, a Vasgyárnak és Diósgyőrnek, hogy a vasutat Diósgyőrtől Lillafüredig személyszállításra is berendezzék. E kérdésről • Bulyovszky Gusztáv kir. főügyész következőkép nyilatkozott munkatársunk előtt: — A szinvavölgyi vasút személy­­szállításra való berendezése ügyében eddig semmi pozitív eredmény nincs. Már­pedig Miskolcz közönségének eminens érdeke, hogy könnyedén és olcsón juttasson ki a kies fekvésű Lillafüredre. Részemről minden tö­rekvéssel azon vagyok, hogy a mos­tani kedvező alkalom kihasználásá­val e régi kívánságot valóra váltsuk. Ha szüksége mutatkoznék, ki kell kérni a minden nemes és közhasznú ügyet felkaroló Lichtenstein László főispán- kormánybiztos támogatását. Arcképeket közöl az egyik miskolczi hírlap, a­mely arcképekben félreérthetetlen célzásokkal a keresztény nemzeti irányzat egy egy párthívének a kom­munizmus alatt viselt dolgait akarja kipel­engérezni. Másfél évvel ez­előtt, amikor még reggeli laptársunk szerkesztőségéből diktáltak Miskolci­nak, akkor még lámpavasat helye­zett kilátásba azoknak, akik a nem­zeti irányzat mellett mertek szót emelni, de fordultak az idők, lap­társunk ma már kevésbé veszedel­mes módon nem lámpavassal, ha­nem csak a hozzá hasonló sajtó­­orgánumok régi, jól bevált eszkö­zeivel, rágalmazással is rosszhisze­műséggel dolgozik. Ma már nem hívja fel a proletá­rokat, hogy­­„emeljék fel ijesztésül súlyos öklüket és félemlítsék meg azokat, akik „hazafiság hazug árai­ cával és a területi integritás meg­tévesztő ígéretével* „a jj világproletá­rok világszöve­téggé­­egyesülését meg akarják akadá­lozni“, mint ta­valy februárban. (Februárban, tehát a proletárdiktatúra előtt, — még nem „kényszer" alatt ugy­e­bár?!) Ma már nem meri a nemet pártok embereit burzsoá selyemfiúknak ne­vezni, mint akkor, ma csak egy-egy kis piszkolódást ereszt meg róluk és rájuk fogja, hogy kommunisták vo­tak. Persze, amikor a kommunizmus korszakából hoz arcképeket laptár­sunk, a világért sem a saját portá­ján néz körül arcképek után, néma saját izgatóit és házi népbiztosait festi le, sem pedig azokat, akik a Károlyi forradalomnak és a prole­tárdiktatúrának is az első perctől kezdve az élére vetették magukat Mindezekkel ma is jó barátságban él tisztelt laptársunk, de annál ke­vésbé szíveli a keresztény pártok tagjait és ezeket szeretné kikezdeni, egyáltalában nem nagyon tartva ma­gát az igazsághoz. Felhunytorgatja az egyiknek, hogy élni mert a dik­tatúra alatt, sőt még egy átképző tanfolyamon is résztvett, megijedve szptársunk mindennapi éktelen fe­­nyegetődzéseitől és­ feluszított prole­tárjaitól. A másikat leleplezi, hogy szabadkőműves volt valamikor, de elhallgatja róla azt, hogy már 1917 ben megutálta és otthagyta a szabadkőműves destrukciót, mert a többségben levő zsidó tagok a ke­resztény származása miatt elfogult­nak, fömesteri nyilatkozatai és ja­vaslatai miatt pedig túlzó nemzeti sovinisztának minősítették. Azzal a szörnyűséges váddal előhozakodik laptársunk ebben az arcképben, hogy a miskolczi köztársasági párt­nak ez az ur­a lehetett volna egyik vezető embere, ha Miskolczon a köztársasági párt egyáltalában meg­alakult volna, de nem beszél arról, amit a Károlyi forradalom idején a radikális körök felháborodva tár­gyaltak, hogy ez az állítólagos köz­társasági ember nyíltan csirkefogó suszterinas bandának nevezte a Ká­rolyi kormány tagjait. Pechje van laptársunknak! Még a szemenszedett valótlanságokkal együtt se sok az, amit a keresztény pártok kipécézett tagjairól mondani tud. Igazán kár a fáradságot ezekre vesztegetni, sokkal, de sokkal érde­kesebb arcképeket tudna laptársunk a saját környezetéből kiszemelgetni. Végül azonban a miskolczi kir. ügyészséghez van egy tiszteletteljes kérdésünk : Mi van a reggeli hír­­laptársunk ellen bolsevista izgatások miatt tömegével folyamatba tett bűn­ügyekkel ? ! Csak nem szüntették be ezeket, hogy ez a lap már a mások szemében merészeli a kom­munizmus szálkáit keresgélni ? ! Rézgálic a gazdaközönségnek. A földmivelésügyi miniszter értesí­tette ma a borsod vármegyei gazda­sági felügyelőséget, hogy vetőmag­­csirázásra 30 vagyon rézgálicot biztosított és ennek a gazdaközönség részére leendő árusításával a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetét (Buda­pest, V. Alkotmány­ u. 29. sz.) bízta meg. Ennélfogva mindazok, kik az említett célra rézgálicát igényelnek, azt közvetlenül a szövetkezetnél ren­delhetik meg. A rézgálic ára kilo­grammonként 30 korona, mely össze­gen felül a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete a csomagolási és szállí­tási költségeket a vevőnek fel­szá­míthatja.

Next