Magyar Jövő, 1920. január-december (2. évfolyam, 4-299. szám)

1920-05-23 / 119. szám

MiekoBox, H. évf., (S3, вжат. г Ára I кргкра* Vasárnap, 2320 május 23. Előfizetési árak: Miskolczon házhoz hordva vagy vidékre postán küldve Egész évre — — — Fél évre — — — — Negyed évre — — — Egy hírnapra — — — 248 Ft 120 . 60 „ 20 . Egyes szám ára 1 korona Szerkesztőség és kiadóhivatal : Széchenyi u. 1., Korona-szálloda. Telefonszámok: ««да H.VKiadóhivatal — — — 194. . Nyomda — — — — 882. . Főszerkesztő : Dr. PUTNOKI BÉLA FOLGYÓKRI NAPI LAP. Felelős szerkesztő: FÜREDY GÉZA Pünkösd. Volt e sereg gyöngébb, levertebb, mint az az elárvult 11 tanítványa a Szennybeszállt Megváltónak? Volt-e feladat aránytalanul nagyobb, mint az, amelyet e pár vámszedő és halász lelkére helyezett az Úr: „menjetek és tegyetek tanítványaitokká minden népeket.“? Ők, akik saját anyanyelvük dialektusait sem ismerték, ők tanítsák a finom beszédű, illatos fürdőik márványos csarnokaiban filozofáló neoplatonikus bölcseket, a világ első jogbölcsészeit ? ők hódítsák meg a talpig vasba öltözött római légiókat, ezeket a vihart hozó acybas-fajokat, melyek beszállták a világot? . . . De történt velük valami . . . Lélek áradt rájuk. Titokzatos, villámszerű tűz lobbant meg szemük előtt s valami sebes szél csapta meg csüggedt fejüket... És talpra álltak. Ez a pár szürke emberke egy szent cezáromániába esik: világhóditásról gondolkozik, nem: elindul meghódítani az akkori túlkulturált világot. Ők a senkik fölényben érzik magukat minden országfoglaló, népigéző milícia és minden gondolatfaragó bölcselő társaság fölött. Valamijük van, ami erősebb az erőnél, hatalmasabb a hatalomnál: a Lélek. Minket — mint mostanában beszélik — levertek és mint levert népet meg akarnak fenyíteni. Gonosz beállítás. Minket nem vertek le. A mi seregeink mindenütt idegen ország földjén állottak, mindenütt rettegett az ellenség egy-egy roham sejtésétől. A mi vesztességünk nem a stratégia, hanem a pszichológia lapjaira írandó. Igen. A fegyvert keményen tartották vitézeink, lőszer és élelmiszer volt annyi, amennyi elég, csak a lelkük vesztetteti erejét. Lassú marketizálással elérték az itthon manipuláló gonosz lélekmérgezők, hogy az izmos kar kiejtette a fegyvert, mert a lélek elbágyadt, elájult. A front gondolatvilágát megmérgezték a betűk, a lelket elájultató betűk. Most ébredezünk már. Kezd visszatérni a lélek. Kezdi szemeit felnyitni az öntudat. Még most sem késő. Elvehetik kincsrejtő hegyeinket, balzsamot-lehelő erdeinket, elorozhatják szent sírjainkat, bennük áldott ereklyéinket, a Hunyadiak, Rákóczi és Tököli tetemeit, meglophatják kenyerünket, fojtogató gyűrűt vonhatnak körénk, hogy megfulladjunk, de van pünkösd. Egy tényezőről tanít ez a napsugaras, rózsaillatos ünnep, egy erőről, melyet a fegyvertáraikat túltömő országrablók kifelejtettek a számításból, egy hatalomról, mely felborítja terveiket, széttépi átkozottul gonosz és betegesen kicsinyes „békeszerződéseiket“. Ez az erő a világegyetemet átölelő örök Istennek egy paránya, a lélek. Ez a mi erősségünk. Amily mértékben törik, lopják állami címerpajzsunkat, úgy nő bennünk a lélek. Tényező ez. Hatalom ez. Ágyuk ezreinél és szuronyok millióinál nagyobb hatalom. Nincs mit félnünk, míg a lelkünk erős. A lecsapódott turul kibontja még szárnyát, a tompult kardok köszörűre kerülnek s a golyótépett zászlók gyűrött selymét kisimítja még a szél, az a sebesen zendülő, titokzatos szél. Mikor? Holnap vagy holnap után. Mindegy. Csak jöjjön, csak zúgjon föl az a lelket ébresztő, lelket árasztó szél. Mig országrabló ellenségeink lelke belefullad a mámorba, mig a lelkiismeretük — ez is tényező ám — mardossa, vádjaival szurdalja szivüket, mig a bolsevizmus pusztító miazmáit lehelik be, itt egy megbántott, megrabolt nép vár, virraszt, vigyáz. A megsebzett tigris visszahúzódik a vadon rejtekébe s gyógyul. Hajh de mikor erőre kap, újra ugrásra feszíti izmait, jaj annak ki karmaiba kerül. Pünkösd van ma nálunk. Tegnap is az volt, holnap is az lesz. Mostanában ez a mi életünk. Lassan, titkon árad szívünkbe a kurucok tüze, a hajdúk ereje, honvédek serdülete, lassan megteljesedünk a mi csataterveinkről beáradó hőseink sírjaiból kipárásodó erővel, lassan megihlet a nagy gondolat, mely Zrínyi lelkét sütötte ... Ah és a temetésünk feltámadásra fordul.. A végzet szekere, ördögszekere, melyet most nekünk bocsájtottak Paksból, kifordul útjából, mert talpra áll a magyar. Jöjj el, oh jöjj el szent Lékt . Ur Isten s töltsd be szivünket a mi hőseink nagy lelkével! Amen. Duszik Lajos. g пшрг bene dlairsssnah Kérdése. — Illetékes körök véleménye. — Budapest május 22. A békeszerződésre adott válaszunkat ma nyújtották át párisban. A válaszjegyzék némiképpen uj helyzetet teremtett. Ezzel és a jövő helyzettel kapcolatban illetékes helyről ezt a nagy fontosságú információt kaptuk : — Az aláírás kérdése voltaképen külpolitikai komuzációkból folyik- Miditálnunk ma attól sem nem célszerű, sem nem tanácsos. Számos kedvező jelenségről beszélhetünk, ami a békedelegáció munkájának ezedménye. Munkájuk megadja annak az alapfeltételét, mely minden jónak és kedvezőnek az alapfeltétele lehet : a mi igazságunk melletti hangulatot. Anglia, Amerika és Olaszország közvéleményére nem kell utalni. Ezekben az országokban a háború alatt a magyarsággal szemben nem volt ellenséges hangulat soha Inkább sajnáltak bennünket azért, mert a német politika jármába kerültünk. Az ellenséges hangulatot leginkább Franciaországban sátották, ahol a cseh és román törekvések erős meghallgatásra találtak, míg a szerbek Wilsormál találtak támogatásra, a francia politikában azonban nem nyertek támaszt és sigítséget. A cseh és román politikusok, amikor a belgrádi megállapodást felrúgták, a demarkációs vonalat mindg beljebb és beljebb, az ország szíve felé tolták ki. A francia közvélemény könnyen lelkesülő és éppen ezért nem alapos, de már ők is belátják, hogy a mai állapotok, miatt őket terheli a felelősség és hogy az, amiben eddig hittek és bíztak, nem elég fikciónál , amelynek alapja nincs. Már cikkek jelennek meg rólunk és mellettünk. Ezt a pszichológiai momentumot ki kell használni lojális és becsületes munkával, amelybel nemcsak határainkat nyerhetjük vissza, de amelyben egyéni kvalitásaink is érvényre jutnak. Oly politikát kell csinálnia, hogy barátokat szerezzünk magunknak. Ebből a perspektívából nézve és ítélve a dolgokat, minden magyarnak az legyen a gondolata, hogy ne legyen jobb hazafi Apponyinál, és ne tartsa magát nagyobb külpolitikusnak Teleki és Bethlen grófoknál. Ezeknek bizalma és reménykedése abban a ténykedésben rejlik, amely a békeszerződés úgynevezett reparációs része megállap". Tudni kell, hogy a békeszerződés nem definitívum addig, míg azt a nemzetgyűlés nem ratifikálja, addig pedig még hónapok is eltelhetnek. Ez az örvendő szomszédaink számára állandó veszedelmet rejt magában, mert a békeszerződés ratifikálsa előtt a nagyhatalmak még mindig nem mondták ki az utolsó szót. Ha addigra oly belső konszolidációt és a regenerálásnak oly bizonyítékait produkáljuk, mint amilyent kivárunk és várunk, úgy annak gyümölcse semmi esetre sem maradhat el. Versailles, május 22. (Szikratávirat) A L’ Homme Libre legutóbbi számában cikket közöl a népszövetség munkájáról. A cikkíró kifejti, hogy Magyarországot nem szabad meghagynai elkeseredettségében, amely mögött rejtett ellenségeskedés van. Kérésüket, a határkiigazítást annál könnyebben lehet teljesíteni, mivel ezt a kérdést úgyis újból tanulmányozni fogják. 20.000 korona segély érkezett a kath. világ fejétől, XV. Benedek pápától Miskolcz város legszegényebb sorsú gyermekeinek pünkösdi ajándékul. Benedek pápa 1914 óta mint a szeretet és béke apostola sietett enyhíteni Európa szenvedéseit és főkép tönkretett keresztény magyar hazánk sorsa érdekli közelről, minek kedves bizonyítéka a Miskolcz katholikusainak juttatott 20.000 is. Az összeg Zábrátzky György apátplébánoshoz érkezett, ki illetékes tényezőkből segélybizottságot alakított és közös megállapodással 250 gyermeket részesített egyenkint 800 segélyben. Hasonló adományokban részesült az ország számos városi, községe és — e segély — milliókért Benedek pápa gondoskodását kiséri a magyar katholikusok hálája.