Magyar Jövő, 1921. január-július (3. évfolyam, 2-172. szám)
1921-02-25 / 45. szám
Előfizetési érák: Egész évre 301 — К 1 Negyedévre 75'- К fièvre; ; 150*— К | Egy hóra 25 - К POLITIKAI NAPILAP Ara 1 korona MAGYARJOVO Egyes számára helyben, vidéken és pálya- -----------Г Kiadóhivatal 8-Nor eszem, sztoiái. -Udvaron hétköznap 1 korona, vasárnap 2 korona. * I BQRSnri нуошаа - i. „ Miskolcz, 1921.________________________________HL évfolyam, 45. szám. [ ]^CC ‘ ! Péntek, február 25. Szerkesztőség: Széchenyi-utca 1. (Korona.__ Kiadóhivatal: Deák u. 9. (Magyar Jövő nyomda) TELEFONSZÁ Andrássy felel támadóinak Budapest, febr. 24. A Keresztény Nemzeti Egyesülés pártja ma este 8 órakor gr. Andrássy Gyula tiszteletére a Gellért szállóban bankettet rendezett, amelyen részt vett Lipotz Jenő polgármester,ч Rakovszky István, Hutzár Károly, Haller István, Ernst Sándor, Túri Béla, Bernolák Nándor, valamint a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja, számos képviselő és kültagja. Andrássy a Haller beszédére mondott válaszában többek között ezeket mondta: — Ha már felszólalok, nem maradhatok az egyszerű köszönetnél, hanem bele kell mennem a politikába is és fel kell használnom az alkalmat, hogy reflektáljak olyan kritikára, amelyekben szereplésemet részesítették és amelyek az egész beyzetre jellemzők voltak. — Azt mondták a lapok, hogy ne bízzanak Andrássyban, olyan csapodár, olyan vázlatos, olyan nem következetes. Én azzal védekezem, hogy ha hosszú pályafutásom alatt némely kérdésben megváltoztattam álláspontomat, ebben igen jó társaságra tudok hivatkozni, nagy neveket sorolhatok fel, nem mintha hozzájuk hasonlítanám magamat. Legnagyobb férfiaink, mindig következetesek voltak, mindig ugyanazt mondták ? Kossuth Lajos váljon úgy cselekedette a nemzetiségi kérdésben 48 előtt és 48 után ? Kossuth Lajosnak ugyanaz volt-e a nézete a dinasztikus kérdésben 48 előtt és 48 után? Hát Széchényi István, aki megindította a nagy reformot és később megdöbbent saját munkájának következményein és szembe akart helyezkedni amaz elvek megvalósításának siettetésével, amely elveket é ültetett be a nemzet lelkébe, hát az ő pályafutásánál nem láttuk talán ezt a nagy átalakulást? Külföldi nagy politikusok mindig az ellenkező táborban végezték pályafutásukat, mint amelyikben kezdték. Bismarck legnagyobb dicsőség teljében, a nagyháború után bevallotta, hogy megváltoztatta álláspontját a gazdasági kérdésekben és míg ezelőtt a szabadkereskedelem fele hajlott belátta és büszkén említene, hogy tanult ebben a korban is, hogy helyesebb a védvám politika. Nem kell e mindig, míg az ember közpályán foglalkozik, egész szellemi erejét megfeszíteni, hogy megfigyelje a dolgokat és levonja a következményeket ? Nem volna e büysgeszkedni olyan meggyőződéshez melynek téves voltáról meggyőződött valaki, csak azért, hogy látszólag következetes legyen, hogy elkerülje azokat az olcsó és könnyű támadásokat, hogy ráolvassák, hogy a múltban mást mondott. Bismarck mondta, hogy ő mindig tanulni fog. Büszke volt, hogy ő megérti a helyzetet és követelményeit. És amit ő mondottt, azt bátran utánozhatják a kisebb emberek és magam is büszke vagyok, hogy tanulni tudok ma is. (Éljenzés és taps.) Célom az volt, hogy ezt a szegény Magyarországot, magyar fajt, magyar nemzetet szolgáljam azon viszonyokhoz mért politikával, melyek között ez a nemzet él. Ki fog egyenlően öltözködni esőben vagy napsütésben, télen vagy nyáron? Ki fogja ugyanazt a vitorlát felhúzni, amikor északi vagy amikor déli szél van ? Ki fog úgy élni, mikor egészséges, mint amikor beteg ? Minden időknek meg van a maga követelménye, melyhez a nemzetnek alkalmazkodnia kell. (Tap .) — Ezek után az általános megjegyzések után meg akarom mondani azt is, hogy mostanában miért változtattam meg nézetemet némely kérdésben. Védekezhetném azzal, hogy nem állok magamban, mert hiszen emlékszem amaz időkre, mikor a néppárt igen kis részét képviselte a nemzetnek, ma pedig azon jelszavak, amelyek alatt küzdött, nem csak ennek a pártnak váltak jelszavává, hanem az összes pártoknak. Ha az egész nemzetnek szabad volt tanulni a történtekből, miért ne volna szabad ez nekem ? Miért volna ez különleges bűn ? De én vállalom a nagyobb felelősséget, mert időnként nagyobb szerepem volt és nem bújok mások mögé, amikor támadnak. Mi a kötelessége a nemzetnek amely egy vérben van, amelyet ostromolnak, melyben fel van halmozva mindaz, amit szerzett, ősei gyűlöltek, ha a várőrség egy bizonyos része nagyobb részben bizonyulna megbízhatatlannak, mint a másik rész ? Az a kötelessége, hogy akiket rajtakapnak, meg kell büntetni, második kötelessége gondoskodni arról, hogy ez a rész kicserélődjék- hogy a fontosabb helyeken olyanok foglaljanak helyet, akik átlagban megbízhatóbbnak bizonyultak. A háború alatt és a háború után társadalmunk bizonyos elemei nem váltak annyira be, mint hittem és reméltem. Ennek következtében levontam a tanulságokat. Nem szeretem kimondani a szót, de sok zsidót becsültem és tiszteltem a múltban, mert aki hazafias volt, mindig becsültem, de mikor láttam, hogy nincs meg az arány, ami más elemeknél volt, akkor hazafias kötelességemnek gondoltam kimondani, hogy a hatalmi pozíciókat azok az elemek foglalják el, akik nagyobb arányban vették ki részüket a haza védelmében, nemzeti keresztény öntudatot erőssen megnövelni. Ez a legelső feladat. (Élénk éljenzés és taps ) — Ehhez türelem kell. Gyorsan csodákat nem művelhet senki. Nem múló divat ez, hanem egy következetes munkának kiinduló pontja. Ne ígérjünk sokat. Figyelmeztessük, a nemzetet, hogy egy mérsékelt munka vezethet célhoz, mert első feladatunk megnevelni a nemzetet erkölcsileg és érzésében. A magyar fajnak sok tekintetben át kell alakulni, gazdaságilag állóképesebbé kell válnia. Mert kiszorítani bizonyos elemeket és nem tudni pótolni, ez a legnagyobb katasztrófához vezethet, gyors bukásához az egész nemzetnek. — Arra ürítem poharamat, hogy a magyar nemzet tartson ki egész lelki erejével abban az irányban, amelyen megindult. Ha kitart, bizonyosan le fog győzni minden veszélyt, amely előtte áll és az erkölcsileg megifjodott, megreformált Magyarország vissza fogja szerezni azt az állást is, amelyet azelőtt leírt az európai népcsaládban, míg a destrukció szelleme által széttiprott nemzet oda jut, ahol Lengyelország volt, hogy egyik felosztást követte a másik- A magyar nemzeti keresztény fejlődésre ürítem poharamat. (Hoszszantartó éljenzés.) Túl van-e az ország a veszélyen? — Bizonyos veszélyekkel szemben ma sem bízhatunk a társadalom egyes elemeiben. Parlamenti felszólalásomat azzal cáfolták, hogy a veszélyek elmúltak, hogy a nemzetet immunizálták azok a tapasztalatok, amelyeket szerzett. Ebben nagy tévedés van. Ha Magyarország a világtól el volna zárva, akkor elhiszem, hogy a keserves tapasztalat kigyógyította volna. De Magyarország nincs izolálva, benne él egy forrongó, forradalmi láztól telített világban, mely a világháború és az azóta elkövetett bűnök (a békekötéseket érteni) következtében valóságos melegágyává vált a forradalmaknak. A békekötések csupa életképtelen nemzeteket teremtettek, amelyek gazdaságiig nem tudnak megélni Egész Európa ma és még hosszú ideig szemben áll a világforradalom veszélyeivel, különös Keleten, ahol egy rendfenntartó országot, Magyarországot, tönkretettek, ahol csupa életképtelen képződmények vannak. Oroszország Lenin és Trockij uralma alatt nyög Magyarország az által is ki van téve az ilyen infekcióknak, hogy sok idetartozó része idegen kezekben van, olyanokban, amelyek növelik a betegséget. — Ha Bécsbe nézünk, látjuk a nagy forradalmi litteraturát, mellyel elárasztja Észak - Magyarországot, megmérgezi a magyar lelket. Könnyelműség azt mondani, hogy azért, mert átment a magyar nemzet a vészen, meg van védve a visszaeséstől. Az orvosok is sokszor mondják, hogy nem lehet egy ragályt kétszer átszenvedi, de a tények meghazudtolják. Így járhatnánk, ha nem figyeljük a helyzetet és nem vagyunk azzal tisztában, hogy minden más fölé helyezni a nemzeti érzést, a keresztény erkölcsben fekvő nemesítő erőt, mert martalékává lehetünk a keleti veszedelemnek, a bolsevizmusnak. Azt nem állítom, hogy ez még egyszer abban a formában jelentkezzék, ahogyan ismerjük. Azelőtt sem ugrott úgy ki, mint Minerva Jupiter fejéből. Fokozatosan csúsztunk le a lejtőn. Meg kell ragadnunk a gyeplőt. Látjuk a készülődéseket, melyek, ha a nemzet nem csinál semmit ellenük, megindítják a bomlási proceszust, melynek végső stádiumát senki sem számíthatja ki. Ezért kell a jövőben is a veszély legyőzése végett a Megválasztották a kmattalpírt a vezetőségit Budapest, febr. 24. A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja ma este fél hat órakor Rakovszky István elnöklete alatt értekezletet tartott. Rakovszky bejelentette, hogy a négyes bizottság helyett, mely az ügyeket eddig vezette, végleges vezetőséget választ a párt. Ezután megválasztották az intézőbizottságot, melynek tagjai lettek : gróf Andrássy Gyula, Beniczky Ödön, Beyer Jakab, Bernolák I Sándor, Ernst Sándor, Haller István, Homonnay Tivadar, Huszár Károly, Kontra Aladár, Kutkafalvy Miklós, Lingauer Albin, Pröhla Vilmos, Szabó József, Szádeczky Lajos, Szmrecsányi György, Túri Béla és Wiendischgraetz Lajos herceg. Pártigazgatóvá Taszter Bélát választották meg. A Házelnök, a miniszterek és az államtitkárok hivatalból tagjai az intézőbizottságnak. Haller István indítványozta, hogy a párt alakítson egy agrárbizottságot, Боге . Pál elnöklésével. Az indítvány elfogadása után az