Magyar Jövő, 1921. január-július (3. évfolyam, 2-172. szám)

1921-02-25 / 45. szám

Előfizetési érák: Egész évre 301 — К 1 Negyedévre 75'- К fièvre; ; 150*— К | Egy hóra 25 - К POLITIKAI NAPILAP Ara 1 korona MAGYARJOVO Egyes szám­ára helyben, vidéken és pálya- -----------Г Kiadóhivatal 8-No­­­r eszem, szto­i­ái. -Udvaron hétköznap 1 korona, vasárnap 2 korona. * I BQRSnri нуошаа - i. „ Miskolcz, 1921.________________________________HL évfolyam, 45. szám. [ ]^C­C ‘ ! Péntek, február 25. Szerkesztőség: Széchenyi-utca 1. (Korona­.__ Kiadóhivatal: Deák­­ u. 9. (Magyar Jövő nyomda) TELEFONSZÁ Andrássy felel támadóinak Budapest, febr. 24. A Keresztény­ Nemzeti Egyesülés pártja ma este 8 órakor gr. Andrássy Gyula tiszteletére a Gellért szállóban bankettet rendezett, amelyen részt vett Lipotz Jenő polgármester,ч Ra­­kovszky István, Hutzár Károly, Hal­ler István, Ernst Sándor, Túri Béla, Bernolák Nándor, valamint a Ke­resztény Nemzeti Egyesülés Pártja, számos képviselő és kültagja. Andrássy a Haller beszédére mondott válaszában többek között ezeket mondta: — Ha már felszólalok, nem ma­radhatok az egyszerű köszönetnél, hanem bele kell mennem a politi­kába is és fel kell használnom az alkalmat, hogy reflektáljak olyan kritikára, amelyekben szereplésemet részesítették és amelyek az egész beyzetre jellemzők voltak. — Azt mondták a lapok, hogy ne bízzanak Andrássyban, olyan csapodár, olyan vázlatos, olyan nem következetes. Én azzal védekezem, hogy ha hosszú pályafutásom alatt némely kérdésben megváltoztattam állás­pontomat, ebben igen jó társaságra tudok hivatkozni, nagy neveket so­rol­hatok fel, nem mintha hozzájuk hasonlítanám magamat. Legnagyobb férfiaink, mindig kö­vetkezetesek voltak, mindig ugyanazt mondták ? Kossuth Lajos váljon úgy cselekedette a nemzetiségi kérdés­ben 48 előtt és 48 után ? Kossuth Lajosnak ugyanaz volt-e a nézete a dinasztikus kérdésben 48 előtt és 48 után? Hát Széchényi István, aki megindította a nagy reformot és ké­sőbb megdöbbent saját munkájának következményein és szembe akart helyezkedni amaz elvek megvalósí­tásának siettetésével, amely elveket é ültetett be a nemzet lelkébe, hát az ő pályafutásánál nem láttuk talán ezt a nagy átalakulást? Külföldi nagy politikusok mindig az ellenkező táborban végez­ték pályafutásukat, mint amelyikben kezdték. Bismarck legnagyobb dicső­ség teljében, a nagyháború után be­vallotta, hogy megváltoztatta állás­pontját a gazdasági kérdésekben és míg ezelőtt a szabadkereskedelem fele hajlott belátta és büszkén emlí­tene, hogy tanult ebben a korban is, hogy helyesebb a védvám poli­tika. Nem kell e mindig, míg az ember közpályán foglalkozik, egész szellemi erejét megfeszíteni, hogy megfigyelje a dolgokat és levonja a következményeket ? Nem volna e bü­ysgeszkedni olyan meggyőződés­hez melynek téves voltáról meggyő­ződött valaki, csak azért, hogy lát­szólag következetes legyen, hogy elkerülje azokat az olcsó és könnyű támadásokat, hogy ráolvassák, hogy a múltban mást mondott. Bismarck mondta, hogy ő mindig tanulni fog. Büszke volt, hogy ő megérti a hely­zetet és követelményeit. És amit ő mondottt, azt bátran utánozhatják a kisebb emberek és magam is büszke vagyok, hogy tanulni tudok ma is. (Éljenzés és taps.) Célom az volt, hogy ezt a szegény Magyarországot, magyar fajt, magyar nemzetet szol­gáljam azon viszonyokhoz mért po­litikával, melyek között ez a nemzet él. Ki fog egyenlően öltözködni eső­ben vagy napsütésben, télen vagy nyáron? Ki fogja ugyanazt a vitor­lát felhúzni, amikor északi vagy a­mikor déli szél van ? Ki fog úgy élni, mikor egészséges, mint amikor beteg ? Minden időknek meg van a maga követelménye, melyhez a nem­zetnek alkalmazkodnia kell. (Tap .) — Ezek után az általános meg­jegyzések után meg akarom mondani azt is, hogy mostanában miért változtattam meg nézetemet némely kérdésben. Védekezhetném azzal, hogy nem állok magamban, mert hiszen em­lékszem amaz időkre, mikor a nép­párt igen kis részét képviselte a nemzetnek, ma pedig azon jelsza­vak, amelyek alatt küzdött, nem csak ennek a pártnak váltak jel­szavává, hanem az összes pártok­nak. Ha az egész nemzetnek szabad volt tanulni a történtekből, miért ne volna szabad ez nekem ? Miért volna ez különleges bűn ? De én vállalom a nagyobb felelősséget, mert időn­ként nagyobb szerepem volt és nem bújok mások mögé, amikor támad­nak. Mi a kötelessége a nemzetnek amely egy vérben van, amelyet ostromolnak, melyben fel van hal­mozva mindaz, amit szerzett, ősei gyűl­öltek, ha a várőrség egy bizo­nyos része nagyobb részben bizo­nyulna megbízhatatlannak, mint a másik rész ? Az a kötelessége, hogy akiket rajtakapnak, meg kell bün­tetni, második kötelessége gondos­kodni arról, hogy ez a rész kicse­rélődjék- hogy a fontosabb helyeken olyanok foglaljanak helyet, akik át­lagban megbízhatóbbnak bizonyultak. A háború alatt és a háború után társadalmunk bizonyos elemei nem váltak annyira be, mint hittem és remél­tem. Ennek következtében levontam a tanulságokat. Nem szeretem kimondani a szót, de sok zsidót becsültem és tisztel­tem a múltban, mert aki hazafias volt, mindig becsültem, de mikor láttam, hogy nincs meg az arány, ami más elemeknél volt, akkor hazafias kötelességemnek gondoltam kimondani, hogy a hatalmi pozíció­kat azok az elemek foglalják el, akik nagyobb arányban vették ki részüket a haza védelmében, nemzeti keresztény öntuda­tot erőssen megnövelni. Ez a legelső feladat. (Élénk éljenzés és taps ) — Ehhez türelem kell. Gyorsan csodákat nem művelhet senki. Nem múló divat ez, hanem egy követke­zetes munkának kiinduló pontja. Ne ígérjünk sokat. Figyelmeztessük, a nemzetet, hogy egy mérsékelt munka vezet­­het célhoz, mert első fel­adatunk megnevelni a nem­zetet erkölcsileg és érzésé­ben. A magyar fajnak sok tekintetben át kell alakulni, gazdaságilag állóképeseb­bé kell válnia. Mert kiszorí­tani bizonyos elemeket és nem tudni pótolni, ez a leg­nagyobb katasztrófához ve­zethet, gyors bukásához az egész nemzetnek. — Arra ürítem poharamat, hogy a magyar nemzet tartson ki egész lelki erejével abban az irányban, amelyen megindult. Ha kitart, bizonyosan le fog győzni minden veszélyt, amely előtte áll és az erkölcsileg megifjodott, megrefor­mált Magyarország vissza fogja szerezni azt az állást is, amelyet azelőtt leírt az európai népcsalád­ban, míg a destrukció szelleme által széttiprott nemzet oda jut, ahol Lengyelország volt, hogy egyik felosztást követte a másik- A magyar nemzeti keresztény fej­lődésre ürítem poharamat. (Hosz­­szantartó éljenzés.) Túl van-e az ország a veszélyen? — Bizonyos veszélyekkel szem­ben ma sem bízhatunk a társada­lom egyes elemeiben. Parlamenti felszólalásomat azzal cáfolták, hogy a veszélyek elmúltak, hogy a nem­zetet immunizálták azok a tapasz­talatok, amelyeket szerzett. Ebben nagy tévedés van. Ha Magyarország a világtól el volna zárva, akkor elhiszem, hogy a keserves tapasztalat kigyógyította volna. De Magyarország nincs izo­lálva, benne él egy forrongó, forra­dalmi láztól telített világban, mely a világháború és az azóta elkövetett bűnök (a békekötéseket érteni) követ­keztében valóságos melegágyává vált a forradalmaknak. A békekötések csupa életképtelen nemzeteket terem­tettek, amelyek gazdaságiig nem tudnak megélni Egész Európa ma és még hosszú ideig szemben áll a világforradalom veszélyeivel, különös Keleten, ahol egy rendfenntartó országot, Magyarországot, tönkretet­tek, ahol csupa életképtelen képződ­­mények vannak. Oroszország Lenin és Trockij uralma alatt nyög Ma­gyarország az által is ki van téve az ilyen infekcióknak, hogy sok ide­tartozó része idegen kezekben van, olyanokban, amelyek növelik a be­tegséget.­­ — Ha Bécsbe nézünk, látjuk a nagy forradalmi litteraturát, mellyel elárasztja Észak - Magyarországot, megmérgezi a magyar lelket. Könnyelműség azt mondani, hogy azért, mert átment a magyar nemzet a vészen, meg van védve a vissza­eséstől. Az orvosok is sokszor mondják, hogy nem lehet egy ragályt kétszer átszenved­i, de a tények meghazud­tolják. Így járhatnánk, ha nem figyeljük a helyzetet és nem vagyunk azzal tisztában, hogy minden más fölé helyezni a nemzeti érzést, a keresz­tény erkölcsben fekvő nemesítő erőt, mert martalékává lehetünk a keleti veszedelemnek, a bolsevizmusnak. Azt nem állítom, hogy ez még egy­szer abban a formában jelentkezzék, ahogyan ismerjük. Azelőtt sem ug­rott úgy ki, mint Minerva Jupiter fejéből. Fokozatosan csúsztunk le a lejtőn. Meg kell ragadnunk a gyeplőt. Látjuk a készülődéseket, melyek, ha a nemzet nem csinál semmit ellenük, megindítják a bomlási pro­ces­zust, melynek végső stádiumát senki sem számíthatja ki. Ezért kell a jövőben is a veszély legyőzése végett a Megválasztották a kmattalpírt a­ vezetőségit Budapest, febr. 24. A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja ma este fél hat órakor Ra­­kovszky István elnöklete alatt érte­kezletet tartott. Rakovszky bejelen­tette, hogy a négyes bizottság helyett, mely az ügyeket eddig ve­zette, végleges vezetőséget választ a párt. Ezután megválasztották az intézőbizottságot, melynek tagjai lettek : gróf Andrássy Gyula, Be­­niczky Ödön, B­eyer Jakab, Berno­lák I Sándor, Ernst Sándor, Haller István, Homonnay Tivadar, Huszár Károly, Kontra Aladár, Kutkafalvy Miklós, Lingauer Albin, Pröhla Vilmos, Szabó József, Szádeczky Lajos, Szmrecsányi György, Túri Béla és Wiendischgraetz Lajos her­ceg. Pártigazgatóvá Taszter Bélát választották meg. A Ház­elnök, a miniszterek és az államtitkárok hivatalból tagjai az intézőbizottság­nak. Haller István indítványozta, hogy a párt alakítson egy agrár­bizottsá­got, Боге . Pál elnöklésével. Az indítvány elfogadása után az

Next