Magyar Jövő, 1923. szeptember-december (5. évfolyam, 197-294. szám)
1923-09-01 / 197. szám
2 Komarow... Aki e sorokat írja, nem volt ott. Miért is fog hát tollat? És ha ezt teszi, miért Komarow az, amiről ír ? Nem a krónikás gondolataival számolok be, nem az ítélet szavát dörgöm, nem dicsérek, nem jutalmazok és nem fenyegetem meg még az ellenséget sem. Nincs most jogom hozzá. Más a feladatom. Azaz, hogy mást parancsol a magyar lelkem, melynek ilyenkor vannak ihletett, fenséges ünnepei, mint a mai napon! Ugyanezen lap hasábjain olvasta lángoló lelkünk a komarowi csata rövid történetét. Minden borzalmával, de minden halhatatlan glóriájával is. Valóban méltó ünnepre virradtunk hát ma, szeptember 1-én. Engedtessék meg nekem azon meggyőződésemnek e sorokban való vallomása, hogy ama hősi nagy véres és mindig dicső fényben ragyogó napoknak legméltóbb ünnepeltetésére is virradunk. Csak azok a fenkölt és legnemesebb lángolású katonatelkek szerezhetnek ilyen fenséges ünnepet — mit a programra már előre jelzett — csak azok a hősök rajonghatnak a múlt minden gyászáért az egész lélek szent és színes tartalmával ilyen nemesen sikerült formák között, hit és honszerelem legszebben áldozatos imáival, akik ama rettenetes csatát a magyar névnek, a magyar dicsőségnek fényére végig csinálták. Miskolcz hazafias tízezreinek ezért oly nagy, fenséges és diadalmas a mai gyászünnep. Ezért forró a hulló könyünk, buzgó a zokogó imánk, lázas a magyar lelkünk és sok bizalommal se dobog a megölt szivünk — a dicső 65-ösökért. És velük örökké a legdrágább kegyeletünknek szent kincsei a Komarovnál elesett 28 tiszt és 600 közkatona. A történetkritikai feladat méltó és ünnepi formában, hivatottabb cikkíró feladata lészen. Örömmel értesültem róla. Én a mi fenséges ünnep gyönyörű kidolgozásában, a legszentebb kegyelet megnyilatkozásában, a megható ünnepi előkészületekben, valahogy a romokon is viruló élő szent és békésen fog-e velem tovább is beszélgetni ? A japán nagyot kacag és gyors, pergő, szinte egybefolyó japán beszéddel egy másodperc alatt lefordítja társainak a magyar válaszát. Mire valamennyi japán jóizűen hahotába tört ki, boldogan bókoltak, hogy most már mindent értenek, megértik igazunkat és hogy igazunk van, — láthatóan jól esett nekik. Azután a magyar-japán rokonságra terelődött a beszéd. Itt már egészen összemelegedtünk. Olyanféle örömös hangulat volt, mint mikor egy család elveszett tagjai valami nagyon szomorú helyen véletlenül egymásra találnak. Már névjegyeinket is kicseréltük, címeket, aláírásokat adtunk egymásnak, mikor engem még egy külön kitüntetés is ért részükről , amire igazán nem is tudom: büszke legyek-e vagy sem? Észrevettem, hogy a tokiói egyetemi tanár igen sokszor néz, figyel engemet , s ha tekintetünk találkozott , élénk pir futott végig arcán. Egyszer oda szól a magyar tolmácsnak : — Most már elhiszem, hogy rokonok vagyunk; itt ez az úr nagyon ismerős nekem ; a japánok között is vannak ilyen fejek. — Turániak vagyunk ! — mondja a magyar. Önök is turániak. Igen mi rokonok vagyunk. A japán egyetemi tanár erősen Budapest, augusztus 31 A budapesti királyi büntető járásbíróság előtt folyó hó 31 ikén Lőry Pálnak, a MTI alkalmazottjának és Gábor Ignácnak, a MTI bécsi gazdasági tudósítójának rágalmazási perében Lőry Pál bizonyos kijelentéseket tett. E kijelentések kapcsán megállapítom, hogy Lőry Pál vallomása elejétől végéig a tények teljes elferdítésén alapszik. Valótlan Lőry Pálnak az a kijelentése, mintha a MTI akár Feingold, akár más bankházban meg nem engedett összeköttetést tartott volna fenn. A Feingold-bankházban a MTI-nak semmiféle összeköttetése nem volt és nincs. A MTI Bécscsel csak bejelentést engedélyezett és a m. kir. posta által ellenőrzött beszélgetéseket bebonyolított, bonyolít le. A MTI. Lőry Pált egyáltalában nem kérlelte, hogy Gábor ellen tett feljelentését vonja vissza, csupán tudattam Lőryvel, hogy Gábor a Lőryt sértő kijelentésért a nyilvánosság előtt hajlandó bocsánatot kérni. Midőn Lőry Gáborral szemben anyagi kívánságokat is támasztott, a közvetítést a magam részéről beszüntettem. Valótlan az, hogy Lőryt bármivel is presszionáltam volna a per visszavonására. Valótlan az a nekem imputált kijelentés, hogy ha Gábor nem fizet, akkor megfizet a Magyar Távirati Iroda, vagy én. Valótlan az, hogy Lőry ellen szisztematikus hajsza folyna. Lőryt alkalmatlansága és szolgálati megbízhatatlansága miatt már két hónappal ezelőtt Budapestre helyeztem át. Ezóta nincs megelégedve a MTI keresztény szellemével. Egyébként Lőry az Új Nemzedék július 8 iki számában becsületszó mellett maga is megállapította, hogy a szóban forgó cikk a magyar keresztény kurzus ellen irányuló tendenciózus, a valóságnak meg nem felelő állításokat tartalmaz. Mindazok ellen, akik nevét ezzel a keresztény Magyarországot diszkreditálni akaró cikkel kapcsolatba hozzák, az eljárást megindította. Valótlan az, hogy akár a MTI, akár annak vezetője Lőrynek akár egyezkedési, akár presszionálás céljából ajánlatot tett volna, mert hiszen, ha a MTI az ügyet a nyilvánosság előtt nem akarta volna szerepeltetni, akko módjában lett volna Lőrynek az általa követelt összeget megszerezni, mely esetben Lőry úr hallgatott volna. Egyébként Lőry állításáért a bíróságnál a MTI nevében is a szükséges lépéseket megtettem és a sajtótörvény 59. § 2-ik pontja alapján a MTI szolgálatából a mai nappal elbocsátottam. Kozma Miklós sk. miniszteri tanácsos, a Magyar Távirati Iroda vezetője. Bornirt támadás a bíróság előtt a Magyar Távirati Iroda ellen — Levelyi Kozma Miklós visszautasítja a MTI elbocsátott alkalmazottjának rágalmait — MAGYAR JÖVŐ Szombat, szeptem hitnek a diadalában gyönyörködöm ihlettel, összekulcsolt kézzel és az ünneplőkkel buzgón és nagy hálával és legmélyebb alázattal, de a legszebben bízó reménységekkel is nagyon-nagyon imádkozom. Montanus megszorította kezemet és meleg pillantásokkal nézett fel rám. — Majd írni fogunk mindenről, mindenről. Odahaza Japánban. S én most — bevallom — kissé izgatottan gondolok arra, hogy valamikor valamelyik tokiói folyóiratban ott fogok szerepelni, mint akit elsőnek fedeztek fel a világjáró japánok — rokonnak. Le lesz írva, hogy hol látott először, hogyan néztünk egymásra és hogyan szorítottuk meg egymás kezét. És soha, soha többé nem fogjuk látni egymást. Finom japán cigarettával kínál. Félig német, félig pedig japán szavakkal motyogja, hogy a Hungária szállóban lesznek két napig, úgy érzem , azért, hogy keressem fel őket. Én is motyogok félig német, félig magyar szavakat, hogy nem tehetem, holnap már a világ egy igen igen eldugott kicsiny fészkében, két kopár hegy közé leszek beszorulva és szomorún fogok álmodozni nagy metropoliszokról, óceánokról, fényes hajókolosszusokról, Japán cseresznyevirágos illatos tájairól, Japán dicsőségről és szomorú, elhagyott, korbácsolt magunkról. Ezt szerettem volna mondani, de nem mondtam, csak néztünk egymásra szótlanul. Ó, de néha a szemek jobban és többet tudnak mondani minden beszédnél. .. Esztergom gyönyörű képe, az alkonyodó égbe rajzolódó hatalmas székesegyház sziluettje tárul elénk. A japánok újra a Bedäckert forgatják és a térképet bújják. A budapesti egyetemi tanár magyaráz : első királyunk rezidenciája . . . ezer év, dicsőség ... Ej !.. . Szivettépő minden messzi gondolat !... Nagy csúcsos hegyekhez érünk. Káprázatosan szép este. A hold ezüstje pásztákban hull és reszketve omlik szét a Duna habjain. A távolban óriási fák ülnek a csendben. Lenge fátylak tekergőznek körülöttük és hosszú, elvesző uszályokat eresztenek a közelgő éjszaka elé. Óriási ezüst gyűrűk futnak szét a rengő víztömegen. Az égen kifénylenek a felhőfoszlányok , csak a felkapaszkodó hegyek állnak sötéten, komoran, Visegrád, Vácz. Minden, minden már csak összeolvadó, elmosódó, tompa képfoltok, melyeket az ég szitál be végtelen finomságú, csillogó ezüstporral. Már csak ketten hárman gyönyörködünk a fedélzeten. A japánok is levonultak az étterembe. Aztán magam is lemegyek. A japánok egy idős pesti úrral ölelkeznek már a felvirágozott asztal mellett. A magyar is jó borokat hozat és örökösen azt mondja : japan gut.. . ungar gut.. . schweszter. . . egy : Schwester... és nagyot kanyarít két karjával a levegőben : alles . .. ailes ... A japánok szeme ragyog, vidámak, úgy érzik magukat, mintha a tokiói tiszti kaszinóban vacsoráz A tanítókat nem bocsájtják el Általánosságban elfogadták a B-listás javaslatokat Budapest, aug. 31 A nemzetgyűlés mai ülését háromnegyed 11 óra után nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Az elnöki előterjesztések után jelenti, hogy Kiss Menyhért napirend előtti felszólalásra kért és kapott engedélyt. Felszólalását és a reá adott választ lapunk más helyén közöljük. Bartos Andor szólal fel s a javaslatot megszavazza. Klebelsberg Kunó gróf vallás és közoktatásügyi miniszter : Egyik tárcánál sem oly nehéz, oly végzetszerű a feladat a létszámapasztás i kérdésében, mint épen a kb.7. tárcánál, mert ha itt hibázunk, a nemzet javaiban teszünk helyrehozhatatlan károkat. A múlt évi létszámapasztásnál a kultusztárca már elbocsátotta mindazokat az alkalmazottakat, akik a mai szervezet mellett egyáltalában feleslegesek voltak. Ha tehát most a kultusztárca keretében egy lépéssel tovább akarunk menni, okvetlen oly mélyreható szervezeti intézkedéseket kell tenni, melyek ezt a létszámcsökkentést lehetővé teszik anélkül, hogy a magyar kultúra életszervei károsodjanak. A mostani létszámapasztásnál sikerült a pénzügyminiszternél kivinni, hogy az óvónőket, az elemi iskolai tanítókat és a polgári iskolai tanárokat kikapcsoljuk a létszámapasztásból. Csik József felszólalásában fejtegeti, hogy egy nemzet erejét nem csak fegyverrel lehet megmenteni, hanem kultúrával is. A tanítók nem tudják eredményesen foglalkoztatni a gyermekeket azért, mert igen nagy a tanulók létszáma és igen csekély a tanügyi személyzet. Az elbocsájtandó köztisztviselők elhelyezéséről beszél ezután. A javaslat nem elégíti ki és így nem fogadja el. Ezután Östör József kéri a második szakasz törlését. Kiss Menyhért a javaslatot nem fogadja el. Több felszólaló nem lévén elnök a vitát berekeszti. Rakovszky belügyminiszter emelkedik szólásra s kéri a javaslatnak teljes szövegében való elfogadását. A Ház a javaslatot általánosságban elfogadja. A részletes tárgyalás folyamán a címet változatlanul elfogadják. A napirendi indítvány szerint a legközelebbi ülés szeptember 4-ikén délelőtt 11 órakor lesz. Folytatják a létszámcsökkentésről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását és a mostani tárgyakon kívül a bortörvény is napirendre kerül. A mai ülés egynegyed 4 órakor ért véget, nának. Csak az egyik asztalnál ül egy vörös prágai siker: ez öjtögeti gonoszul a nyelvét. Már ez is az ötödik üveg tokajit issza . . . Újra a fedélzeten vagyok. Itt ott már megvillan Budapest éjszakai képe. Tündéri kép már messziről is. A japánok is a fedélzetre szállingóznak egyenként s mikor a Margit híd alatt kibukkantunk, már újra együtt voltunk mindnyájan. Hát ezt a képet, ami ott szemünk elé tárult, ezt a varázslatos képet a „japánok sem fogják soha elfelejteni. Ők, akik bejárták az egész világot , egymásután sóhajtottak fel a csodálkozástól. Valóban ezt látni kell, leírni alig lehet. Budapestre nyári holdas éjjel Bécs felől érkezni és nézni, nézni a szemünkkel, a szívünkkel, a lelkünkkel. Engedni magunkba ömleni az ég és a föld és az emberi alkotások csodálatos harmóniáját, az itt egy szimfónia képben, egy darab menyország. A Duna millió és millió fénysziporkát reszketett foszforeszkáló tükrében és méltóságteljesen nyújtózkodik a csillogó hegyek és villanysoros utcák között, az épületek kupolái ott fent ringattak a ferhőfényes égboltozat ölében. A japán ezredes karomba kapaszkodott és szorított. Én boldogan visszaszorítottam és susogtam : — Élünk testvér ! Élünk, Most már te is hiheted ...