Magyar Jövő, 1923. szeptember-december (5. évfolyam, 197-294. szám)

1923-09-01 / 197. szám

2 Komarow... Aki e sorokat írja, nem volt ott. Miért is fog hát tollat? És ha ezt teszi, miért Komarow az, amiről ír ? Nem a krónikás gondolataival számolok be, nem az ítélet szavát dörgöm, nem dicsérek, nem jutal­mazok és nem fenyegetem meg még az ellenséget sem. Nincs most jogom hozzá. Más a feladatom. Azaz, hogy mást parancsol a magyar lelkem, melynek ilyenkor vannak ihletett, fenséges ünnepei, mint a mai napon! Ugyanezen lap hasábjain olvasta lángoló lelkünk a komarowi csata rövid történetét. Minden borzalmá­val, de minden halhatatlan glóriájá­val is. Valóban méltó ünnepre virrad­tunk hát ma, szeptember 1-én. Engedtessék meg nekem azon meg­győződésemnek e sorokban való vallomása, hogy ama hősi nagy véres és mindig dicső fényben ragyogó napoknak legméltóbb ünnepeltetésére is virradunk. Csak azok a fenkölt és legnemesebb lángolású katona­­telkek szerezhetnek ilyen fenséges ünnepet — mit a programra már előre jelzett — csak azok a hősök rajonghatnak a múlt minden gyá­száért az egész lélek szent és színes tartalmával ilyen nemesen sikerült formák között, hit és honszerelem legszebben áldozatos imáival, akik ama rettenetes csatát a magyar névnek, a magyar dicsőségnek fényére végig csinálták. Miskolcz hazafias tízezreinek ezért oly nagy, fenséges és diadalmas a mai gyászünnep. Ezért forró a hulló kö­­nyünk, buzgó a zokogó imánk, lázas a magyar lelkünk és sok bizalom­mal se dobog a megölt szivünk — a dicső 65-ösökért. És velük örökké a legdrágább kegyeletünknek szent kincsei a Komarovnál elesett 28 tiszt és 600 közkatona. A történetkritikai feladat méltó és ünnepi formában, hivatottabb cikkíró feladata lészen. Örömmel értesültem róla. Én a mi­ fenséges ünnep gyö­nyörű kidolgozásában, a legszentebb kegyelet megnyilatkozásában, a meg­ható ünnepi előkészületekben, vala­hogy a romokon is viruló élő szent és békésen fog-e velem tovább is beszélgetni ? A japán nagyot kacag és gyors, pergő, szinte egybefolyó japán be­széddel egy másodperc alatt lefor­dítja társainak a magyar válaszát. Mire valamennyi japán jóizűen ha­hotába tört ki, boldogan bókoltak, hogy most már mindent értenek, megértik igazunkat és hogy igazunk van, — láthatóan jól esett nekik. Azután a magyar-japán rokon­ságra terelődött a beszéd. Itt már egészen összemelegedtünk. Olyan­féle örömös hangulat volt, mint mi­kor egy család elveszett tagjai valami nagyon szomorú helyen véletlenül egymásra találnak. Már névjegyein­ket is kicseréltük, címeket, aláíráso­kat adtunk egymásnak, mikor engem még egy külön kitüntetés is ért részükről , amire igazán nem is tu­dom: büszke legyek-e vagy sem? Észrevettem, hogy a tokiói egye­temi tanár igen sokszor néz, figyel engemet , s ha tekintetünk találko­zott , élénk pir futott végig arcán. Egyszer oda szól a magyar tol­mácsnak : — Most már elhiszem, hogy ro­konok vagyunk; itt ez az úr na­gyon ismerős nekem ; a japánok között is vannak ilyen fejek. — Turániak vagyunk ! — mondja a magyar. Önök is turániak. Igen mi rokonok vagyunk. A japán egyetemi tanár erősen Budapest, augusztus 31 A budapesti királyi büntető járás­­bíróság előtt folyó hó 31 ikén Lőry Pálnak, a MTI alkalmazottjának és Gábor Ignácnak, a MTI bécsi gaz­dasági tudósítójának rágalmazási perében Lőry Pál bizonyos kijelen­téseket tett. E kijelentések kapcsán megállapítom, hogy Lőry Pál vallo­mása elejétől végéig a tények teljes elferdítésén alapszik. Valótlan Lőry Pálnak az a kijelentése, mintha a MTI akár Feingold, akár más bank­házban meg nem engedett össze­köttetést tartott volna fenn. A Fein­­gold-bankházb­an a MTI-nak semmi­féle összeköttetése nem volt és nincs. A MTI Bécscsel csak bejelentést engedélyezett és a m. kir. posta által ellenőrzött beszélgetéseket be­­bonyolított, bonyolít le. A MTI. Lőry Pált egyáltalában nem kérlelte, hogy Gábor ellen tett feljelentését vonja vissza, csupán tudattam Lőryvel, hogy Gábor a Lőryt sértő kijelentésért a nyilvános­ság előtt hajlandó bocsánatot kérni. Midőn Lőry Gáborral szemben anyagi kívánságokat is támasztott, a közvetítést a magam részéről be­szüntettem. Valótlan az, hogy Lőryt bármivel is presszionáltam volna a per visszavonására. Valótlan az a nekem imputált kijelentés, hogy ha Gábor nem fizet, akkor megfizet a Magyar Távirati Iroda, vagy én. Valótlan az, hogy Lőry ellen sziszte­matikus hajsza folyna. Lőryt alkal­matlansága és szolgálati megbízha­tatlansága miatt már két hónappal ezelőtt Budapestre helyeztem át. Ezóta nincs megelégedve a MTI­ keresztény szellemével. Egyébként Lőry az Új Nemzedék július 8 iki számában becsületszó mellett maga is megállapította, hogy a szóban forgó cikk a magyar keresztény kurzus ellen irányuló tendenciózus, a valóságnak meg nem felelő állításokat tartalmaz. Mindazok ellen, akik nevét ezzel a keresztény Magyarországot diszkreditálni akaró cikkel kapcsolatba hozzák, az eljárást megindította. Valótlan az, hogy akár a MTI, akár annak vezetője Lőrynek akár egyezkedési, akár presszionálás céljából­ ajánlatot tett volna, mert hiszen, ha a MTI az ügyet a nyilvánosság előtt nem akarta volna szerepeltetni, akko módjában lett volna Lőrynek az ál­tala követelt összeget megszerezni, mely esetben Lőry úr hallgatott volna. Egyébként Lőry állításáért a bíróságnál a MTI nevében is a szük­séges lépéseket megtettem és a sajtó­törvény 59. § 2-ik pontja alapján a MTI szolgálatából a mai nappal el­bocsátottam. Kozma Miklós sk. mi­niszteri tanácsos, a Magyar Távirati Iroda vezetője. Bornirt támadás a bíróság előtt a Magyar Távirati Iroda ellen — Levelyi Kozma Miklós visszautasítja a MTI elbocsátott alkalmazottjának rágalmait — MAGYAR JÖVŐ Szombat, szeptem hitnek a diadalában gyönyörködöm ihlettel, összekulcsolt kézzel és az ünneplőkkel buzgón és nagy hálával és legmélyebb alázattal, de a leg­szebben bízó reménységekkel is na­­gyon-nagyon imádkozom. Montanus megszorította kezemet és meleg pil­lantásokkal nézett fel rám. — Majd írni fogunk mindenről, mindenről. Odahaza Japánban. S én most — bevallom — kissé izgatottan gondolok arra, hogy vala­mikor valamelyik tokiói folyóiratban ott fogok szerepelni, mint akit első­nek fedeztek fel a világjáró japánok — rokonnak. Le lesz írva, hogy hol látott először, hogyan néztünk egy­másra és hogyan szorítottuk meg egymás kezét. És soha, soha többé nem fogjuk látni egymást. Finom japán cigarettával kínál. Félig német, félig pedig japán sza­vakkal motyogja, hogy a Hungária szállóban lesznek két napig, úgy érzem , azért, hogy keressem fel őket. Én is motyogok félig német, félig magyar szavakat, hogy nem tehetem, holnap már a világ egy igen igen eldugott kicsiny fészkében, két kopár hegy közé leszek beszo­rulva és szomorún fogok álmodozni nagy metropoliszokról, óceánokról, fényes hajókolosszusokról, Japán cseresznyevirágos illatos tájairól, Ja­pán dicsőségről és szomorú, elha­gyott, korbácsolt magunkról. Ezt szerettem volna mondani, de nem mondtam, csak néztünk egymásra szótlanul. Ó, de néha a szemek jobban és többet tudnak mondani minden beszédnél. .. Esztergom gyönyörű képe, az al­konyodó égbe rajzolódó hatalmas székesegyház sziluettje tárul elénk. A japánok újra a Bedäckert forgat­ják és a térképet bújják. A buda­pesti egyetemi tanár magyaráz : első királyunk rezidenciája . . . ezer év, dicsőség ... Ej !.. . Szivettépő minden messzi gondolat !... Nagy csúcsos hegyekhez érünk. Káprázatosan szép este. A hold ezüstje pásztákban hull és reszketve omlik szét a Duna habjain. A távol­ban óriási fák ülnek a csend­ben. Lenge fátylak tekergőznek körülöt­tük és hosszú, elvesző uszályokat eresztenek a közelgő éjszaka elé. Óriási ezüst gyűrűk futnak szét a rengő víztömegen. Az égen kifény­­lenek a felhőfoszlányok , csak a fel­­kapaszkodó hegyek állnak sötéten, komoran, Visegrád, Vácz. Minden, minden már csak összeolvadó, el­mosódó, tompa képfoltok, melye­ket az ég szitál be végtelen finom­ságú, csillogó ezüstporral. Már csak ketten hárman gyönyör­ködünk a fedélzeten. A japánok is levonultak az étterembe. Aztán ma­gam is lemegyek. A japánok egy idős pesti úrral ölelkeznek már a felvirágozott asztal mellett. A ma­gyar is jó borokat hozat és örökö­sen azt mondja : japan gut.. . un­­gar gut.. . schweszter. . . egy : Schwester... és nagyot kanyarít két karjával a levegőben : alles . .. ailes ... A japánok szeme ragyog, vidámak, úgy érzik magukat, mintha a tokiói tiszti kaszinóban vacsoráz­ A tanítókat nem bocsájtják el Általánosságban elfogadták a B-listás javaslatokat Budapest, aug. 31 A nemzetgyűlés mai ülését három­negyed 11 óra után nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Az elnöki előterjesztések után jelenti, hogy Kiss Menyhért napirend előtti fel­szólalásra kért és kapott engedélyt. Felszólalását és a reá adott választ lapunk más helyén közöljük. Bartos Andor szólal fel s a javas­latot megszavazza. Klebelsberg Kunó gróf vallás és közoktatásügyi miniszter : Egyik tár­cánál sem oly nehéz, oly végzet­­szerű a feladat a létszámapasztás i­ kérdésében, mint épen a kb­.7. tárcánál, mert ha itt hibázunk, a nemzet javaiban teszünk helyre­hozhatatlan károkat. A múlt évi létszámapasztásnál a kultusztárca már elbocsátotta mindazokat az al­kalmazottakat, akik a mai szerve­zet mellett egyáltalában feleslegesek voltak. Ha tehát most a kultusz­­tárca keretében egy lépéssel tovább akarunk menni, okvetlen oly mélyre­ható szervezeti intézkedéseket kell tenni, melyek ezt a létszámcsökken­tést lehetővé teszik anélkül, hogy a magyar kultúra életszervei károsod­janak. A mostani létszámapasztás­­nál sikerült a pénzügyminiszternél kivinni, hogy az óvónőket, az elemi iskolai tanítókat és a polgári iskolai tanárokat kikapcsoljuk a létszám­­apasztásból. Csik József felszólalásában fej­tegeti, hogy egy nemzet erejét nem csak fegyverrel lehet megmenteni, hanem kultúrával is. A tanítók nem tudják eredményesen foglalkoztatni a gyermekeket azért, mert igen nagy a tanulók létszáma és igen csekély a tanügyi személyzet. Az elbocsáj­­tandó köztisztviselők elhelyezéséről beszél ezután. A javaslat nem elégíti ki és így nem fogadja el. Ezután Östör József kéri a má­sodik szakasz törlését. Kiss Menyhért a javaslatot nem fogadja el. Több felszólaló nem lévén elnök a vitát berekeszti. Rakovszky belügyminiszter emel­kedik szólásra s kéri a javaslatnak teljes szövegében való elfogadását. A Ház a javaslatot általánosságban elfogadja. A részletes tárgyalás folyamán a címet változatlanul elfogadják. A napirendi indítvány szerint a legközelebbi ülés szeptember 4-ikén délelőtt 11 órakor lesz. Folytatják a létszámcsökkentésről szóló törvény­­javaslat részletes tárgyalását és a mostani tárgyakon kívül a bortör­vény is napirendre kerül. A mai ülés egynegyed 4 órakor ért véget, nának. Csak az egyik asztalnál ül egy vörös prágai siker: ez öjtögeti gonoszul a nyelvét. Már ez is az ötödik üveg tokajit issza . . . Újra a fedélzeten vagyok. Itt ott már megvillan Budapest éjszakai képe. Tündéri kép már messziről is. A japánok is a fedélzetre szállin­góznak egyenként s mikor a Margit híd alatt kibukkantunk, már újra együtt voltunk mindnyájan. Hát ezt a képet, ami ott szemünk elé tárult, ezt a varázslatos képet a „japánok sem fogják soha elfelejteni. Ők, akik bejárták az egész világot , egymás­után sóhajtottak fel a csodálkozás­tól. Valóban ezt látni kell, leírni alig lehet. Budapestre nyári holdas éjjel Bécs felől érkezni és nézni, nézni a szemünkkel, a szívünkkel, a lelkünkkel. Engedni magunkba ömleni az ég és a föld és az em­beri alkotások csodálatos harmóniá­ját, az itt egy szimfónia képben, egy darab menyország. A Duna millió és millió fénysziporkát resz­ketett foszforeszkáló tükrében és méltóságteljesen nyújtózkodik a csil­logó hegyek és villanysoros utcák között, az épületek kupolái ott fent ringattak a ferhőfényes égboltozat ölében. A japán ezredes karomba kapasz­kodott és szorított. Én boldogan visszaszorítottam és susogtam : — Élünk testvér ! Élünk, Most már te is hiheted ...

Next