Magyar Jövő, 1924. május-augusztus (6. évfolyam, 100-199. szám)

1924-05-01 / 100. szám

Csütörtök, május 1 örülölelték a napsugaras, címeres nagyar trikolórt. A perzsaszőnyegek­­kel és babérokkal díszített emel­vényen először az egyetemi vegyes­tár jelent meg és két magyar dalt énekelt. Utána Virányi Elemér dr. nagyar lektor észt szabadelőadásban méltatta Maddchot. Lelkes előadása a zengzetes észt nyelven mély be­nyomást tett a közönségre. Utána vetített képeken mutattuk be a költő arcképét és Zichy Mihálynak, az orosz cári udvarban negyven évig élt nagy magyar festőnek Az ember tragédiájá-hoz készített művészi illusztrációit. Majd Vásárhelyi Zol­tán, a revaii Estonia-zenekar hang­versenymestere, a kecskeméti szár­mazású Wuray-tanítvány, szűnni nem akaró lelkesedés közt játszotta el mesterének Variációk egy téma Blett című hatásos hegedűkoncert­­jét. Szünet után egy észt művész feelolvasta fordításban Csekey István Állambölcseleti elemek Az ember tragédiájában című tanulmányát. Szűnni nem akaró meleg szenepelte­­tés jutott ki a már kétszem­i hang­­versenykörútjáról itt jól ismert Laky- Schuster Mitild zongoraművésznő­nek, aki Weiner-, Dohnányi- és Liszt-darabokat adott elő. A magyar tulipánokból összefűzött csokor ki­fejezője volt a lelkes közönség meg­becsülésének. Utána e sorok írója elszavalta magyarul Az ember tragé­diája végső jelenetét. Az aulát zsú­folásig megtöltő észt közönség hálá­san tapsolt az először hallott ma­gyar deklamációnak, amelyet utána pompás műfordításban észtül adott elő egy művész. A magyar himnusz édes, halk zsongása zárta be a magasztos ünnepélyt, amelyet a közönség fölállva hallgatott az egye­temi vegyes kar művészi tökéletes­­ségű előadásában. A magyar szemek megnedvesedve villantak össze, amikor az észt testvérajkak rebegték . Megbű­nhődte már e nép a múltat jövendőt... A közönség együtt zongta az ének­karral, mert a magyar színekkel szegett műsoron nemcsak Az ember tragédiájá­nak végjelenete, de a magyar himnusz észt fordítása is olvasható volt. A dorpati Madách- est, amelyre néhány lelkes magyarbarát több, mint tíz dollárral váltotta meg be lépti jegyét, negyvenötezer észt már­kát javadalmazott A Dorpati Egye­tem Magyar Intézeté­nek. Rá három napra Tallinban, az észt fővárosban is magyar estét rendeztünk, amelynek bővebb volt a m­ű­vész programja, előadóul pe­dig Kettunen dorpati finn professzor szerepeit, bemutatván Ma­gyarország­­nak háborúelőtti és jelen helyzetét. Felvilágosító előadását bő kivonat­ban közölték az észt-és németnyelvű lapok, amelyek lelkesen írtak Ma­dáchtól is, szemelvényeket hoztak művéből, közölték arcképét és Zichy egyik illusztrációját. A revaii ünnepen megjelent az államfő, a kormány és a diplomáciai kar számos tagja. Utána Jangerth Mihály dr. magyar királyi ügyvivő, aki a dorpati estélyen is részt vett, szűkebb társaságot hívott magához a magyar követség palotájába, amely­nek ez volt szinte a házszentelője. A fényes termeket a magyar állam Budapesti küldött pompás bútorai töltik meg, intimitást azonban Jun­ger­­h ügyvivő ízléses szőnyegei, képei és porcellánj­ai lopnak beléjük. Ott látjuk a külügyminisztert felesé­gével, a finn követét és meghatal­mazott minisztert, a minisztériumok néhány osztályvezetőjét nejével, Rebanét, a Paevaleht című legna­gyobb napilap főszerkesztőjét, Vino tiszteletben magyar konzult felesége­ikkel, az estély szereplőit és a ma­gyar kolónia tagjait. A háziasszonyi tisztet Szmazsenka követségi taná­­csos felesége látja el. A dohány­­nemű­ek és az italok a tokajitól a pezsgőig mind magyarok. Később érkezik Pats Konstantin köztársasági elnök szárnysegéde kí­séretében. Kedvesen, keresetlenül beszélget velünk el és ígéri, hogy a nyáron ellátogat inkognitóban álmat régi vágyába : Magyarországba. Csekey István jal. Két vörös katona és közöttük­­ összekulcsolt kezekkel, félájultan egy meztelen nő. Azt kérdezték tőlem, mikor a villanyt meggyújtottam, nem ismerem- e. A tagadó válasz után úgy vonszolták szobáról-szobára, mint egy látványosságot. Még órák múlva is hallatszott a jajveszékelése. Másnap tudtam csak meg, hogy az orvos felesége volt. A jámbor asszony fázott a kapualjban, felván­­szorgott az első emelebe és egy ki­érdemesült pamlagon keresett pihe­nőt ; ráfogták, hogy kémkedik. A túszok utáni felfedező utamon alkalmam volt megcsodálni a vörös Budapestet. A vörös szin lakodalmi йг népet üilt. A szobrok bedeszkázva, vörös papirszövettel bevonva, hogy semmi se emlékeztessen a történelmi Magyarországra. Andrássy Gyula lo­vasszobra, mint vörös katafalk. Ba­ross Gábor egy piros piramis alatt hűsölt, Széchenyi, Deák égő mág­lyaként meredtek az égnek, csak Petőfi kapott kegyelmet, mert az ő félremagyarázása kellett a szovjet lélektanához. A lánchíd oroszlánjai — köztudomású, hogy nincsen nyel­vük — vörös nyelvet lógattak , vö­­rösek voltak a pillérek, a budai ház­sorok és a királyi palotát is akkor szegezték tele vöröspapiros kárpittal. Negyven millióba került a kárpit. Tellett a Tiszántúlról Bécsbe hajtott állatállomány árából. A várban Ágoston külügyi nép­biztost kerestem. Még nagyváradi tanár korában levelezésben állott Haendel professzorral, talán tud a túszok sorsa felől. A királyi várban a főrendiház egykori portása fogad. Nagy ember­ismerete meglátja bennem az idegent. Óvatosságra int. Ezalatt a vár­kapun egy elegáns karosszériájú Mercedes autó robog be; két előkelőség száll ki s tűnik el az oszlopcsarnokban. — Itt van Lenin ! - száll a sut­togó hír. A beavatottak tudni vélik, hogy repülőgépen érkezett Kun Bé­lához Szentpétervárról. És a hir lopva surran tovább, de a siklón s mint a haldokló vörös uralom utolsó életelixire hömpölyög át a pesti ol­dalra és elönti a körutakat. A várpalota krisztinavárosi oldalán, boldogult Erzsébet királyné lakosz­tályában rezideál a külügyi népbiz­tosság. Az aranyozott barokk bútorok a folyosókon tótágast állanak. Ami finom, törékeny az útban­ van és ki­került az udvarra. A falon függő gobelin képek közepébe szeget vert a tanácsköztársaság, azokra akaszt­ják a kalapokat. A termekben száz­nál több írógép berreg. A hivatal­nokok közül a régi diplomáciai sze­mélyzet tolmácsi szerepre van kár­hoztatva. Erre a sorra jut Klusinszky államtitkár is, aki a bukaresti béke megkötése óta nem látott igazi dip­lomatát. Az érdemleges döntésekben az irógépes kisasszonyoké a vezető szó, népbiztos barátaikon keresztül gyakorolják országos értékeiket. Végre sikerest megtudnom, hogy a debreceni túszok a volt helyőrségi fogházban (Margit-körút 85. sz.) van­nak elhelyezve. Itt a kapuban gépfegyver fogad. Lélek az ajtón se be, se ki. Ha Haendel Béla ügyvéd egyik vice-házmestere, akit a sors a nép­biztosok közé emelt, nem jár közbe, bizony soha be nem kerülhettem volna a kapun belül. Az emeleten Medgyesi István volt szatmári ügyvéd,­­ hírhedt vádbiz­tos parancsnokol. Ő ad engedélyt a túszokkal való érintkezésre. Sokan várnak reá. Hódmezővásárhely, Deb­­recen túszai közös zárkába kerültek. Bemenni hozzájuk senkinek sem szabad. Egyénként hívjak elő. Mégis kivételes szerencsében volt részem. Egy szovjet­ hegy keresi Ungár bankigazgató urat Debrecen­ből. A belügyi népbiztosság stafé­tája hozta külön luxus autón. Ungár !... E szóra még a szov­jet is meglágyul és kinyílik a rácsos börtönajtó. Mint epizódalak, én is részesültem abban a kegyben, hogy 10 percig beszélhettem Bernolákkal és Haendel Vilmossal.. Elmondottam, hogy Debrecent felmentették az oláhok, hogy hozzátartozóik élnek, átadtam a leveleket. A folyosón sétált Wekerle, egy­kedvűen nézte a vörösöket. Ide ke­rült Balogh Jenő volt igazságügy­miniszter is, arcán heroikus nyuga­lom. Ilyefalvi Vitéz Géza egyetemi tanár éppen a csujkáját mosogatta, ő volt a napos. Az udvaron próbakivégzéseket­­ rendeztek a vörös katonák. Kiszemel­tek néhány jóltáplált polgárt a foglyok közül és nagy ceremónia között a falhoz állították őket, bekötötték a szemüket, imádkozniok kellett és azután a fejük fölé lövöldöztek. — Még egyszer megbocsátunk ! T­évedtek a halálra rémültekkel, amikor levették szemükről a kötést. Ez csak egyéni akció volt. A legbrutálisabb tréfát a kapu alatt űzték. Egy öreg úr bebicskolt a széken, a szenvedéstől kimerült, viaszfehér arccal . Darányi Ignác volt miniszter. Valahányszor félálomba merült, oda­lépett egy vörösőr, megrázta, az felébresztette : — Öreg, mit szeret jobban, a golyót vagy az akasztófát? Délutánig mondja meg, mert este már késő lesz. Ezt a lelki tortúrát napokon át űzték vele s amikor már nem hitt a saját halálában, kivezették őt is az udvarra. A túszok mondták, ez már napok óta így megy. Elvégezvén feladatomat, az antant­­misszió útján kértem útlevelet. Grosdi főhadnagy összekötő tiszt a Ritz-szálló első emeletén székelő angol őrnagyhoz vezetett. — Debrecenbe? — kérdezte az őrnagy. — Igen, lehet, de csak Szeged—Nagyváradon át. Az útlevél megszerzése 10 napig tart, az utazás a köteles vizsgálatokkal 2—3 hétig. Ennyi ideig nem várakoztathattam meg a kétségek közt vívódó Deb­recent. Útlevél nélkül indultam útnak. MAGYAR JOVG Az ezévi adóhátralékokat már csak aranyalapon lehet befizetni — 16.000 az áprilisi adóaranykorona szorzószáma. — Az 1922 és 1923 évi adóhátralékokat junius 30-ig 6500 koronás aranyalapon lehet még fizetni. Miskolc, április 30 Rendkívül fontos, az adózók fi­gyelmébe kellőleg nem ajánlható rendelkezés érkezett szerdán a mis­kolci pénzügyigazgatóságra. A ren­delet megszívlelése és intézkedései­nek betartása minden adófizetőnek saját jól felfogott, zsebére menő ér­­deke. Arról van szó ugyanis, hogy ezután már csak aranykoronában és aranyalapon számított késedelmi ka­matokkal terhelten lehet fizetni az adóhátralékokat. Megszűnik tehát az az eddigi ál­lapot, hogy az adófizetéssel speku­lálni lehetett. A rendelet a szanálási törvény súlyos adóügyi intézkedése­inek első fecskéje, az első kellemet­len keserű pirula, amellyel meg kell barátkoznunk. A rendletet az alábbiakban is­merteti a Magyar Jövő : A Pénzintézet Központ a jövőben minden hónap 25-én megállapítja, hogy az aranykoronában megálla­pított adónak mennyi a szorzó­­száma. A folyó évre vonatkozólag — a már elmúlt hónapokra — a következő átszámítási kulcsokat ál­lapította meg a pénzügyminiszter : a januári adóaranykorona szorzó­száma 6500, a februárié 7000, a márciusié 13.000 s végül az áp­rilisié 16 000. Az adózókat azonban tulajdonképpen már csak a legutóbbi 16000 fős szorzószám érdekli, job­ban mondva sújtja, ha adóhátralék­ban vannak. Azokat, az adóhátralé­kokat ugyanis, amelyek folyó évi (1924 évi) adókivetések nem teljesí­téséből származnak és azok esedé­kessége lejárt, ha most, májusban akarja kiegyenlíteni az adózó, már csak aranykorona alapon valorizálva s minden egyes adóaranykoronát 1600 papírkoronával átszámítva fizet­heti ki. Azonkívül a havi 10 száza­lékos késedelmi kamatokat is arany­alapon kell fizetni. A rendeletnek e szigorú intézke­déseivel szemben már meglehetősen méltányos az a része, amely az 1922. és 1923. évi adóhátralékokról szól. Megengedi ugyanis a minisz­ter, hogy az 1922. és az 1923. évi adótartozásokat június 30-ig 6500 koronás aranyalapon lehessen befi­zetni. A késedelmi kamatokat sem valorizálják aranyalapon e határidőig. Keresztény ember csak keresztény lapot olvas! 3 Pénteken május 14-ig újra elnapolják a nemzetgyűlést Budapest, április 30 (Saját tudós­­ónktól) A nemzet­gyűlés miután 31 ellenzéki képviselő aláírásával benyújtott kérvény szerint formálisan összehivatott, pénteken ülést tart. A Ház összehívásának megindokolása és a későbben tar­tandó nemzetgyűlési tárgyalások anyaga fogja megvitatás tárgyát ké­pezni a pénteken összeülő nemzet­­gyűlésnek. Az ellenzék képviselői napirend előtt fölszólalásban meg fogják indokolni a Ház összehívását. Valószínű, hogy Peidl Gyula és Szi­lágyi Lajos szólalnak föl, majd pe­dig a napirendi vita során Gömbös, Echardt Tibor is hozzászólnak a vitához. A Ház pénteki ülése után értesü­lésünk szerint bizonytalan időre el­napolja magát. Amint értesülünk azonban ez elnapolás csak május 1- ig tart, amikor is a nemzetgyűlést at­bo! összehívják.

Next