Magyar Jövő, 1926. január-március (8. évfolyam, 2-73. szám)
1926-01-03 / 2. szám
Marxizmus és mezőgazdaság Most, amikor a gazdatársadalom egyre inkább elégedetlen lesz a mai kormányzati rendszerrel s új utakat keresnek politikai érvényesülésük és boldogulásuk elérésére, az egyik marxista újság mint egyedül járható utat jelölte meg a mezőgazdaság részére az úgynevezett agrárszocializmust. Ennek az érdekében folyik is már több helyen az agitáció s ugyanekkor fel kell, hogy vetődjön az agrárérdekeltségek előtt a kérdés: vájjon tényleg a szocializmus-e a mezőgazdaság jövőjének az útja? Van-e oyan ösvény, amelyen a szocializmus megtalálja a mezőgazdasághoz és a parasztsághoz vezető utat? Miben áll az ellenmondás, amely mindeddig megakadályozta, hogy a mezőgazdaság beilleszkedjék a szocialista gazdasági felfogásba? Elsősorban puszta külső, teoretikus megfontolások tették a szocializmus számára járhatatlanná az utat a mezőgazdaság birodalmába. A gazdaság minden terén, ahol a gazdasági liberalizmus megteremtette az előfeltételeket a szocializmus számára és szellemileg is előkészítette a talajt, minden üzletág könnyen alkalmazkodhatott látszólag a marxista posztulátumokhoz — kivéve a mező- és erdőgazdaságot. Már maga a marxizmus alapjiul szolgáló tan a javak munkaértékről nem alkalmazható a mezőgazdaságban, mert a gazda előtt teljesen érthetetlen egy olyan elv, amely a javak termelésénél az egyedüli faktornak az emberi munkát ismeri el, mert éppen az agrártermelésnél mutatkozik minden emberi munka megkötöttsége és függősége olyan befolyásoktól, amelyek az emberi hatalmi szférákon kívül esnek. A mezőgazdaságban nem alkalmazható a szociális evolúció előfeltételének „a tőke koncentrációjának" az elve se, éppen oly kevéssé alkalmazható a nagyüzemnek a kisüzem fölött való általános gazdasági és technikai fölénynek az elve. Sőt ellenkezőleg, a mezőgazdasági középosztály — a kisgazda és a parasztság — minden megrázkódtatás és gazdasági krízis dacára szilárdan áll, erős és egészséges. Hiányzik a marxista teóriából levezetett «kizsákmányolása a proletariátusnak". Kik azok az emberek, akiket a szocialista terminológia "földmíves proletárok" nevével jelöl? Kik ezek az «osztályöntudatos" proletárok? Napszámosok, cselédek, erős, egészséges parasztok gyermekei, akik munkában és igénytelenségben nőttek fel. A parasztok — legyenek szegények vagy gazdagok — a legkeményebb munka és a legnehezebb életfeltételek mellett is gondolkodásmódjuknál fogva nagyon messze állnak attól a meggyőződéstől, hogy a társadalom üdvét forradalmi felfordulásokban keressék. A társadalmat tagadó, diezharmónikus „osztályöntudattal" szemben a parasztság öntudata maga a harmónia, az a tudat, hogy a társadalomnak nagyon fontos, nagyon értékes részét alkotja, arra vezeti a parasztságot, hogy a gazdasági krízisből való menekülést a társadalmi rend javulásában és ne a lerombolásában keresse. A mezőgazdaságban uralkodó eszjezsuita drámájának fordítása. És ezután hosszú mulasztást egyszerre akarván behozni, mind sűrűbben jelennek meg jezsuita írók hazai tárgyú és magyar nyelvű drámái és mind gyakoribb iskoláikban a nemzeti hazafias érzésű szini előadás. Ennek a Kunits és Kereskényi munkáival magyarrá lett drámaírásnak volt számottevő művelője, Klérik is. 1767 ben adta ki Salamon, Ptolemaeus és Titus c. darabjait. Az első Salamon és László király viszálykodását dolgozza fel elég ügyességgel. Ptolemaeus legsikerültebb eredeti drámája. Van benne több hatásos jelenet, de a cselekvény bonyolítása gyenge, mint az iskolai drámában általában. Faludi Constantinus-át szoktuk ez irodalmi műfaj mértékéül felállítani, pedig a dráma mai szemüvegén tekintve, ez sem bír magasabb értékkel! Inkább csak egyes részletei és nyelve érdemelnek figyelmet. Illés drámái nem állanak a legjelesebbnek tartott iskolai dráma mögött és ő méltó társa Faludinak. Drámairodalmi tekintetben legjelentősebb, tárgyánál fogva érdekkeltő és érdekes Illésnek Tornyos Pétere. E darab képviseli egyesegyedül iskolai drámaírásunk farsangi játéknak nevezett faját, a bohózatba csapó komédiát, a farsangvég minden megengedhető pajkosságával, mékkel a szocialista gazdasági felfogás teljesen összeegyezhetetlen. Akár nagybirtokos, akár paraszt a gazda, neki a földje, az erdője, a háza nem „tőke", nem "termelési eszköz", hanem szülőföld és otthon, amelyet az ősszülöitől örököl, és amelyet a gyermekei és gyermekeinek a gyermekei fognak örökölni, amelyet gondoz és szeret. A birtokos és földje között olyan személyi és lelki kapcsolat van, amelyet semmiféle gazdasági terminológia meghatározni nem tud. A mezőgazdaságban a termelési feltételek nem engedik meg a kapitalisztikus nyerészkedési kalkulációkat. Az időjárási viszonyok, elemi csapások lehetetlenné tesznek minden kamatos, kamatszámítást. A kereskedői mérleg diktatúrája, amely a közgazdaság minden ágában uralkodik, teljesen elveszti hatalmát a mezőgazdaságban, mert ha elfogadnák a kereskedői bilancot, a gazdák kénytelenek volnának abbahagyni a munkát, mert az nem volna rentábilis, vagy pedig rablógazdálkodással tennék tönkre a földjeiket. Puszta kereskedői szempontból nem lehet igazolni a gazda tőke és munka költségeit. A szántóföldek és rétek termőerejének a fenntartása, az erdei gazdálkodás, az állattenyésztés önző, nyerészkedési szempontból sohase rentábilisak, de feltétlenül szükségesek a család sorsára éppen úgy, mint a nemzet egészére nézve. Az az erdőbirtokos, aki a kitermelt erdejét újból beülteti, az az öreg gazda, aki remegő kézzel fiatal fát olt be, amelynek gyümölcsét sohase fogja élvezni, a gazdasági haszon racionavastag tréfáival s olykor szennyességeivel is. Az Illés bohózata még a szelidebb nemből való s azért abból csak részben nyerünk fogalmat e műforma mibenlétéről. A pálos szerzetes, Belcsity Márton Asszonyok csúfsága (1720) és még inkább Bakhue (1765) c. közjátékai, melyek mint a színmű felvonásai után iktatott bohózatok egyszersmind farsangi játékok is, teljes bepillantást engednek a farsangi játékok titkaiba. A berúgott Bakhus, mint kocsmahős duhajkodik két felvonáson keresztül s vele szemben Juppiternek nagy erőlködést kell kifejtenie, hogy tekintélyét fenntarthassa és elhigyjék, hogy ő az Olympus ura. Drámaírónk nem jár ily magas bohózati légkörben hősével. Bohózatának főszemélyévé a népbabonába nevével és jellemével valószínűleg az olaszból (gramanzia olaszul vándordiák) átjött vándordiákot tette, aki tizenhárom iskolát végzett s ki sárkányon jár és forgószelet támaszt kiváltva, ahol kéreget, tejet és kását nem adnak neki; ezermester, aki mindenféle bilbájossághoz és ördöngösséghez ért, stb. Ventifax garabonciás is becsapja a gavalléros farsangi mulatságot tartó gazdag, de fösvény Tornyos Pétert azzal, hogy a boszorkánymesterségre tanítja és soha ki nem fogyő erszényt ígér ks szempontjából tisztára bolondok. Nehéz munkát végeznek anyagi ellenszolgáltatás nélkül, kiadásokat eszközölnek, amelynek a hasznát nem vehetik. Korunk racionális és materiális mentalitására nézve valóságos hiány, hogy ezek az emberek parasztok maradnak és dolgoznak. De az ok a materializmuson kívül van. A paragiek és gazdák kitartanak és dolgoznak, szívósan puszta teremtő kedvből, a szülőföld, a rög iránti szeretetből, a gyermekekről is az unokákról való gondoskodásból. Munkájuk igazi kulturmunka a szó legnemesebb értelmében és igazi szociális cselekedet. Racionális okok és gazdasági haszon nem magyarázhatják meg ezt a munkát és ezt az igénytelenséget. Az ok az erkölcsi felelősségben van, amelyet a földmíves az ő világnézetében Istennel és a társadalommal szemben birtokával magára vállal. Ez az erkölcsi felfogás a döntő a mezőgazdasági életben. A szocializmus nemcsak cicionális, hanem technikai gazdasági felfogásával, amely nem ismer szellemi éserkölcsi okokat — értelmetlenül és«lényszerűen áll ezzel szemben. A szocialista köntös, amelybe a mezőgazdaságot öltöztetni akarják, kényszerzubbony. A szocializmus szótárából hiányzanak a legfontosabb fogalmak, mint hazaszeretet, a szülőföld szeretete, munkaöröm, szülői ház, család, tulajdon. És éppen ezek a fogalmak a döntő faktorok az agrárgazdasági felfogásban. Ezek az alapjai minden munkának a mezőn és az erdőn. A tulajdon a földmivelésnél nemcsak előnyös, hanem elengedhetetlen is ■maagpgajgjgagM A Magyar Jövő eredeti tárcája. Klei János írta: Major Károly dr. Nem jubilálni célom Klei Jánost, de arra bizonnyal érdemesnek tartom, hogy születése kétszázados fordulóján róla is emlékezzünk. Rendjének, a jezsuita rendnek tehetséges és munkás tagja volt. Több tudományos, szépirodalmi művet és isk. drámát irt. Mi ez alkalommal vele, mint drámaíróval kívánunk közelebbről foglalkozni. A hazai iskolai dráma a XVIII. század második felében fejlődésének új stádiumába lépett. A jezsuiták drámái között addig alig akadt magyar nyelvű iskolai dráma. Az 1681. évi vágsellyei első iskolai drámai előadástól kezdve a jezsuita atyák — rendszerint a költészet és szónoklat tanárai majdnem kizárólag latin nyelven írták külföldi (olasz, francia és német) rendtársaik után átdolgozott színjátékaikat, melyek iskoláikban kéziratban forogván, ha feladatukat betöltötték,oboára elkallódtak, vagy maguk szerzőik semmisítették meg azokat. Másfélszázados gyakorlat után, 1753-ban egyszerre megjelent nyomtatásban az első magyar nyelvű, jezsuita iskolai dráma, Kuniis Ferenc Sedeciusa, egy olasz neki. Alkalmas pillanatban elcseni tőle pénzzel teli erszényét s a vele szövetkezett szolgával együktt odébb áll. A rászedett gazda pedig — mit tehetne egyebet — bosszúsan felkiált: «Patvar vigye a diákját, S véle minden tudományát !] Nem érdektelen összevetni Illés bohózatát kortársának, a piarista drámaíró, Hagymás Imrének Kárvallott Marcijával. Az impostor itt is a garabonciás, csak még kiemelőbb és kifejezőbb vonásokkal megrajzolva. Garabonciás László azonban, kir nyolc hónap alatt nagy becsülettel tizenkét iskolából csaptak ki, nem lopja el a házigazda pénzét, ellenkezőleg, ő szerzi vissza azt a tolvajszolgától, Csintalan Pistától, aki büntetésül kakason végig nyargalta a faluban. Magáról sem feledkezik meg. Minthogy két évig ergonaszishúzó volt, megválasztatja magát kántornak. Mint látható, cselingjáték mindkettő, melyekben a komikum a mesterségesen felidézett helyzetből és nem a személyek gyarlóságából sejtik. Az élet nevetséges, fonák jelenségeinek felismerését hiába keressük iskolai drámairodalmunkban. Az drámák írói a zárda falain kívül nem ismerték és nem ismertették a társadalmat, liléi, mint komáromi származású, szülővárosának sok szavával, mondásával és 9 Nyolcadik évfolyam 2. sizmn . Ára 2000 korona Vasárnap, 1926. évi január hó 3 Előfizetési ár egy hónapra 40000 K. Man- Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda késők, köz- és magánalkalmazottaknak egy Miskolc, Hunyadi-utca 21 szám. Telefonok 1 hónapra 32000 K. — Egyes szám ára agy Felelős szerkesztő HUBAY KALMAN Felelős szerkesztő : 865. Szerkesztőség 646 és helyben, mint vidéken minden nap 2000 - 882. Kiadóhivatal 184. Nyomdairoda 882 т9999т9999Ф99999999Ф999ё9ШтмттШ9Ш$9ФЁФ9т99Ш9999ФФФФШШФ99ФШ9тШ9т99тШ99Ф9Ф9Ф9Фё9Шё Lapnak mai száma 12 oldal