Magyar Jövő, 1926. október-december (8. évfolyam, 222-290. szám)
1926-10-01 / 222. szám
Előfizetési ár egy hónapra 40.000 EL Munkások, köz- és magán alkalmazottaknak egy hó-napra 32.000 K. — Egyes szám ára, úgy helyben, mint vidéken, minden nap 2000 K. FELELŐS SZERKESZTŐ: HUBAY KÁLMÁN Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda Miskolc, Hunyadiutca 13. szám. Telefonok: Felelős szerkesztő: 865. Szerkesztőség: 646. és 882. Kiadóhiv.: 184. Nyomdairoda 882. MISKOLC, 1926. ÉVI OKTÓBER HÓ 1, PÉNTEK * NYOLCADIK ÉVFOLYAM 222 (2079) SZÁM Tanulság A tanulság ezúttal igen alapos és a főváros legaktuálisabb kérdésével, a polgármesterválasztással van kapcsolatban. Bár nem érdektelen előttünk sem, hogy mi lesz a választás eredménye Budapesten, ezúttal ennek a kérdésnek lényegére nem óhajtunk kitérni, csupán egy olyan mellékkörülményről kell levonnunk a tanulságokat, amely mellékkörülmény a keresztény magyarság részére sokkal fontosabb az egész polgármesterválasztásnál. Bizonyára mindenki észrevette, hogy néhány hónap óta a faji liberális sajtóban naponta jelennek meg hol vezércikkek, hol hangulatkeltő riportok és más közlemények a liberális és szocialista párt jelöltje mellett. Föl kellett, hogy tűnjön minden újságolvasó ember előtt, hogy dacára ezen pártok polgármesterjelöltjének úgynevezett „biztos“ győzelmének, szükségesnek tartotta a destruktív faji sajtó, hogy heteken keresztül valóságos sajtóhadjáratot indítson a keresztény pártok jelöltje ellen és a saját jelöltje mellett. Ha a liberális és szocialista pártok jelöltje eddig nem tudott volna határozott választ adni önmagáról, karrierjéről és cselekedeteiről, akkor most néhány hét óta bizonyára csodálkozva olvashatta a faji liberális berkek sajtójában, hogy ő tulajdonképpen milyen ember is hát valójában. Valószínűleg rengeteg alkalma volt, hogy ezekből a cikkekből önmagára ismerjen, sőt talán némi mosollyal azt is megállapította, hogy bizony nagyon sok olyan dicséretben is volt része, amelynek okáról talán ő maga sincs egészen meggyőződve. Mert hát azt meg kell adni, hogy a liberális tollforgatók alaposan megdolgoztak a siker érdekében. Győzni és győzni mindenáron, mert az ő érdekükről van szó, ez volt az alaptétel és éppen erről akarunk mi a távolból szemlélők néhány tanulságos szót ejteni. Már nem mai dolog, hanem talán örökké így volt, hogy akkor, amikor a zsidó érdekek megvédéséről van szó, az egész zsidóság egyöntetűen, mint egy ember vonul föl, hogy a harcot diadalra segítse. Akkor, amikor arról volna szó, hogy a kereszténységgel szemben a zsidóságnak bizonyos hátrányai is lehetnek, a rengeteg és példanélküli előnyök mellett, akkor nem marad egyetlen zsidó sem nyugodtan, hanem minden erejével, minden összeköttetésével és ha kell minden vagyonával is oda áll a csatasorba, hogy a kilátásba helyezett hátrány előnnyé változzék, így volt ez a numerus clausus elleni harcaikban és így van most a polgármesterválasztás harcában is. A keresztény magyarság pedig, amelynek minden polgári előnyei lassan átszármaznak az ország zsidóságára, levonhatja ezekből a harcokból a legkomolyabb tanulságot. Ez a tanulság pedig az, hogy : ne riasszon vissza bennünket soha semmi, bármilyen körülmények között is legyünk, attól a jogos harcunktól, amelyben a zsidóság jogtalanul kisajátított előnyeit kell visszaszereznünk. Ne riasszanak bennünket viszsza a kétszínű politikai nyilatkozatok, sem a naponta elhangzó csúfondáros jelzők és ugratások, melyek az úgynevezett liberális, de valójában kizárólag a sémita faj érdekeit szolgáló destruktív lapok ilyenhez szokott szájából dőlnek felénk és ne törődjünk semmi olyan mellékkörülménnyel, amely esetleg szépséghiba keresésből meg akarja gátolni a harcok erőteljes előretörését. Tanuljunk csak a zsidóságtól. Tanuljuk meg, hogy kell elkeseredetten védekezni, s hogy kell egységesen felsorakozni, hogy kell kitartani az összetartás mellett még akkor is, ha már semmi remény sincs a győzelemre. Mert semmi sem erősít meg bennünket jobban, mint az egységes és szétválaszthatatlan összetartás. Ennyi tanulságunk legyen a budapesti polgármesterválasztással kapcsolatban. És ez a tanulság nagy nyereség lesz nekünk szerteszéjjel és szervezetlenül élő keresztény magyaroknak. Ennyi tanulság levonásával tartozunk is önmagunknak, mert figyelembe kell vennünk, hogy csak ennek megvalósításával teremthetjük meg az egységes keresztény Magyarországot. A kereszténypárt és a Ripka-párt együtt vonul fel Sipőcz győzelmére — A Ripka-párt elnöke hosszasan tanácskozott csütörtök délelőtt Bethlen miniszterelnökkel — A főpolgármester felajánlotta lemondását, de a kormány nem fogadta el — A keresztény nemzeti gondolat diadalát jelenti a ma várható zárógyőzelem — Budapest, szeptember 30 A keresztény Budapestért folyó polgármesterválasztási küzdelem első fordulója olyan eredményt hozott, hogy azt nemcsak Budapest, de az egész ország polgársága ujjongó örömmel fogadta. Az első nagy győzelem után a pénteki végső küzdelem eredménye kétségtelen, hiszen a szerdai nagyszerű eredményt is az tette lehetővé, hogy a keresztény nemzeti gondolat lobogója köré olyan polgári tényezők sorakoztak, akik levonták a múlt tanulságait és tisztában vannak már azzal, hogy mi is az igazi céljuk a demokratáknak és a szociáldemokráciának. Megállapíható, hogy a radikális baloldalt olyan vereség érte, amelyet kihevernie egy könnyen nem igen fog tudni. Különösen érzékeny a vereségük országos politika szempontjából, mert az egész ország nyilvánossága előtt lefolyt választás eredménye nem maradhat hatás nélkül a demokrata és radikális jelszavak további lejárása tekintetében. Csak fokozza a forradalmi baloldal politikai vereségének súlyát az a körülmény, hogy épen erről az oldalról hirdették a polgármesterválasztás nagy politikai jelentőségét. Úgy állították be az egész választási küzdelmet, hogy itt a „kurzus“politikának fogják megadni a kegyelemdöfést. A választás tegnapi első fordulója és a pénteki végső összecsapás azonban azt fogja bizonyítani, hogy a „kurzust ‘ — hiába adták ezt a nevet a keresztény nemzeti öntudatra való ébredés mozgalmának — nem is olyan „kurzus,“ hiszen már eddig is hat évig élt és most újra hat évre biztosítja be magát s ad újra polgármestert, alpolgármestereket, tanácsnokokat, városi tisztviselőket a fővárosnak, annak a fővárosnak, amelyet a „kurzus“szót adományozó politikai türelmetlenség alattomos szómunkával oly hosszú ideig mételyezett. Holnap, amikor a Belvárosi-templom harangja megkondul és a szelek szárnyán hirdetni fogja, hogy Sipőcz Jenő dr.-t, a keresztény Budapest polgármesterét újabb hat évre megválasztották, nem az fog fájni a túloldalnak, vagy legalább is nem az fog legjobban fájni, hogy hazug, nemzetietlen célok szolgálatába állított jelszavaikkal kudarcot vallottak, hanem, hogy a „hatalmat“ nem sikerült kezükbe ragadni. Ezért örvendetes a tegnapi első választás eredménye és ezért lesz mindennél jelentőségteljesebb a pénteki szavazás megpecsételő verdiktje, mert a szívtelen, lélekölő materializmus, a politikai önzés felett kongatja meg a harangot. És amikor ezt minden magyar és keresztény ember tudja és tudatában van ennek most már — legalább is ezt hangoztatja nyíltan — a Ripka-párt is, a kormány félhivatalos orgánuma még ma sem ír egy jó szót sem Spőcz dr. érdekében. A 8 Órai Újságnak ez az eljárása méltán keltett nagy megütközést szerte az országban, mert a középút bukása után erre a magatartásra semilyen célból nem lehetett szüksége a kormánynak. A Ripka-párt egyébként még tegnap este értekezletet tartott közvetlenül a közgyűlés után. A bizalmas jellegű pártértekezletről csak az szivárgott ki, hogy az Egységes Községi Polgári Párt megvan elégedve a választás eredményével, mert halomra döntötte a demokrata többségről szóló hazugságokat és százhuszonnégy szavazattal szemben a közgyűlésnek száznyolcvan tagú többsége nyilatkozott Bárczy István ellen ez a száznyolcvan tagú többség harsogó tiltakozás az ellen is, hogy a budapesti városházát szocialisták és bankügynökök foglalják el. A Ripka-párt elnöke ,ozma Jenő dr. csütörtök délelőtt felkereste Bethlen miniszterelnököt, akivel több, mint egy óra hosszat tanácskozott. A délután folyamán pedig újabb értekezletet tartott a párt, amelyen a holnapi szavazásról döntöttek. A kiszivárgott hírek szerint a párt tagjainak kötelezővé tette a Lipőczre való szavazást, ami különben megfelel annak a megállapodásnak is, amelyet a keresztény községi párttal kötött a párt az alpolgármesteri állásoktól lefelé az öszszes fővárosi tisztviselői állások betöltésére. A radikálisok még mindig remélnek A baloldal természetesen továbbra is görcsösen ragaszkodik taktikájához és sajtója útján — mint jól értesültek — Bárczy győzelmét jósolják. Kombinációjuknak alapja az, hogy azok az „árulók“, akik tegnap cserbenhagyták a demokrata zászlót, akiknek számát 12—13-ra teszik, pénteken Bárczyra fognak szavazni. Ily módon szerintük Bárczy szavazatainak száma 144-re nő, ehhez még legalább 10 Ripka-párti szavazatot remélnek és így 154 szavazattal Bárczy győzelmét tippelik közönségüknek. Ez az okoskodás tényleg „reálisnak“ volna vehető, ha közben nem tudnának számolni a liberális lapok olvasói. Úgy látszik azonban, hogy közönségüknek bíznak ebben a gyöngéjében, mert máskülönben nem mernék leírni, hogy 124+13 az 144-el egyenlő. Itt csekély 7 szavazattal tévednek a jó liberális közönség reményének élesztgetésére. De baj van a 13 árulóval is, hiszen tudvalevő, hogy a demokratikus blokk Bárczyt is beszámítva, számlál 128 tagot és csak a liberális 7 taggal együtt tudnak 135 tagot kimutatni. „Áruló“ tehát tegnap csak 10 lehetett, mert Bárczy nem szavazott. Itt megint jobban fogott a krétájuk három szavazattal. A keresztény pártok a baloldallal szemben nem tippelnek, mindössze a baloldal tippjének e hibáira mutatnak rá. LAPUNK MAI SZÁMA 8 OLDALÁRA 2000 KORONA A legbiztosabb front a keresztény alap A keresztény községi párt vezére Wolff Károly egyébként az eddigi eredményről és a várható fejleményekről ezeket mondotta: " Hónapok óta visszhangzik a sajtóban és az egész ország közvéleményében, hogy Budapest nem lehet szocialista és hogy a polgárságnak meg kell találnia az alapot, amelyen egyesült erővel verheti vissza a szociáldemokraták rohamát és biztosíthatja a nemzeti alapot a városháza egész adminisztrációjában. Most már elmondhatjuk: a legbiztosabb polgári front a keresztény nemzeti alap, amely