Magyar Jövő, 1928. szeptember-október (10. évfolyam, 196-245. szám)
1928-09-01 / 196. szám
jrmfcat, ÍME. szeptmbvrl. Napláv : Mim. kath.: Egyed. Prot. Egyed. Gar. kath.: D. Simon. A napol 5 óra 11 perckor, nyugszik __6 óra 41 perckor. 1523 : Hutám Henrik német reformátor halála. 1117 ben Miksa császár hüllőét koronázta. 1841: Lőrintzi-Lehr Zsigmond költő, to. lelkész született. Sokat fordított angolból, olaszból, franciából. MAGYAR JÖVŐ JCtJelfta KMMrketssiS Elifiartért ár: EgykMapna P. *9 fillér. Külföldön eanak as árnak két- . . ismrmea. — Egymaxím én 10 fil-HUBAY KÁLMÁN tér. — Megjöúnik hétfő Urfcaléval nap a kora raggsH OráklwBa BHWBKEaWSBIfiüBV»; Bzarkeastd cég, kiadóhivatal ke nyomda: Miskolc, Hunyadi utca 18. szám. Telefonszámok: FataUta ssarkeasto 0—16. BaarkeaztD cég: 8—65. és 6—40., ki- KASS adóhivatal: 1—84, nyomda: 8—88. Saerkezztft s ENDRE * évfolyam 196 (25595) sí. dőjárda A nyugati, magas légnyomás megerősödne egész Közép- Európáig nyomult előre és innen Lengyelország felé szoríotta az alacsony nyomású területet. Nagyobb esők csak Ausztriában voltak. Hazánkban , csütörtökön estefelé a megélénkült szelek nyugatra fordultak és zivataros esők keletkeztek. Jóslat: Egyelőre még nyugtába és éjjel igen hűvös idő. Koldus Kánaán Igazunk volt, amikor az egymásután kiadott termésjelentések dacára sem tekintettünk túlságos optimizmussal a jövő elé. Igazunk volt, amikor a rekordtermésről szóló hírek olvasása tán is felágaskodott bennünk 3 ada gyanú: váljon nem mindye már a fogyasztóközönség mpontjából, hogy milyen teressel áld meg minket az Isten a magyar Kánaán bő aratása után is nem leszünk-e épen anynyira koldusok, mint voltunk az aratás előtt. Igazolt bennünket az idő: a drágaság ezerfejű hidrája ismét felütötte a fejét koldus Kánaánban. Hiába a nagyszerű termés, hiába a kenyér néhány filléres olcsóbbodása, úgyszólván minden közszükségleti cikknek az ára rohamosan emelkedett és ma már ott tartunk, hogy a hatóságok is észrevették ezt a drágulási folyamatot. Ennek eredménye pedig az első drágasági ankét. Ismét összegyűltek az illetékesek, hogy papíron kiszámítsák a drágaság megakadályozásának lehetőségeit. Ankéteznek már... És ennek az ankétezésnek nem kétséges az eredménye. Az fog történni, ami minden egyes esetben történni szokott ilyenkor koldus-Kánaánban és ami a tavalyi ankétezések során is történt. A városi és állami faktorok megbeszélgetik a módozatokat és aztán továbbra is szabadjára hagyják a drágaságot, hadd küzdjön ellene az egyetlen legilletékesebb fórum , a közönség. Pedig nem elég a közönség tartózkodó álláspontját segítségül hívni akkor, amikor a drágaság veszedelmét kell leküzdeni. A fogyasztóközönség kényszerítve van vásárolni, bármilyen csekély mértékben is és ezt nagyon jól tudják azok, akik a közönség zsebéből élnek. A harc egyenlőtlen lesz és ismét a fogyasztók fognak benne elvérezni. Tekintetbe kell venni, hogy a fogyasztók legnagyobb része már úgyis kimerült az adózásokban és elment teljesítőképessége határáig, amikor az államról volt szó. Most tehát, mikor róla van szó, joggal kívánhatja, hogy az állam is menjen el a teljesítőképesség határáig a drágaság elleni küzdelemben. Ne elégedjen meg az ankétezéssel, hanem drákói rendszabályokkal nyúljon be a drágaság veszedelmes fészkébe és pusztítsa ki ezt a mételyt az ország szenvedő testéből. Mert lehetetlenség ceruzával és papíron elintézni ilyen horderejű dolgokat, melyek azonnali tényleges segítséget igényelnek. A legtöbb esetben, ameddig az ankétezések véget érnek, már meg is szűnt a drágaság és a közönség megfizette az új adóját, kényszerű profit alakjában, a kereskedőknek. Akkor aztán azt vágják rá az illetékesek, hogy: nem is kellett rendszabály és a drágaság elmúlt önmagától. Ezt a kényelmi álláspontot föl kell adni végre-valahára. Mert arra is kell gondolni, hogy amíg önmagától elmúlik a drágaság, ennyi áldozatba kerül ez a fiasztónak? Erre az áldozatra pedig nincs szükség. Különösen mig akkor nincs, amikor a lettő legjobb termés után mindenkzt várja, hogy végre valami valóság is következik a nagy vágaságok után. És ez a kiváng teljesen érthető és kellő intzkedésekkel talán honorálható. A horvát paraszt-demokrata koalíció megszakít minden közösséget a kormánnyal Sehol nem vesz részt, ahol a kormány képviselteti magát Belgrád, augusztus 31 A parasztpárti demokrata koalíció végrehajtó bizottságának pénteki ülésére három fontos határozatot fogadtak el. Az első a zágrábi térparancsnokság ismeretes rendelkezése ellen tiltakozik, amelyben a polgárságot fegyveres közbelépéssel fenyegette meg és annak visszavonását kívánja. A második határozat kimondja, hogy a paraszt-demokrata koalíció hívei nem vesznek részt semmiféle olyan manifesztációban, kongresszuson, emlékünnepélyen, gyűlésen, vagy tárgyaláson, amelyen a mai kormánynak és a kormánypártoknak a kiküldöttei hivatalosan jelen vannak. A harmadik határozat szerint a végrehajtó bizottság meghallgatta Krajevics jelentését berlini munkájáról s azt megelégedéssel tudomásul vette és megállapította, hogy a paraszt-demokrata koalíció berlini akciója teljes sikert ért el. A Népszövetség tanácsa ma zárt ülésen dönt, hogy napirendre tűzi-e az optáns-ügyet az A Népszövetség főtitkársága „kommüniké“ formájában közölte beadványt a tanáccsal és a magyar delegációval -----------------------OncO—OOOoOO 0 0 --- ■■ Apronyi válaszlevelében bejelentette, hogy az oláh beadvány ténybeli ítéletbeli tévedéseire a tanács színe előtt fog rámutatni Budapest, augusztus 31 A magyar-oláh optáns-ügyben érkező genfi táviratok mindinkább megerősítik, hogy az oláhok továbbra is merev makacssággal folytatják porhintő politikájukat. Most azonban már olyan nyíltsággal teszik ezt, hogy egyenesen megdöbbentő. Immmár az egész világ látja és tudja, hogy mi történik és mi történt ebben a kérdésben évek óta, nem lehet tehát az oláhok eljárását másként megítélni, minthogy most már teljesen elvesztették fejüket és vakon rohannak tovább balkáni diplomáciájuk teremtette útvesztőben. Augusztus 29-én bukaresti követünknek átnyújtott váratlan, a diplomáciai szokásoktól eltérő jegyzékük nem érte el a kívánt hatást, sőt az angol sajtó is elítéli ezt a tipikus balkáni taktikai fogást. Ezzel azonban korántsem elégedett meg az oláh diplomácia, hanem csütörtökön — mint jelentettük — egy beadványt intézett a Népszövetség főtitkárához, amelyet mára aztán közzé is tettek Genfben. Az oláh beadvány minden prüidéria nélkül, szégyenletes módon ferdíti el a tényeket, mintha a tanács nem volna azokkal tisztában. Orani, augusztus 31 A Nemzetek Szövetségének főtitkára közleményt adott át a genfi magyar képviseletnek. A közlemény címe: „A tanácshoz és a magyar kormányhoz intézett kommüniké.“ A közleményben a főtitkár Románia képviselőjének kérésére közli Antóniádénak az optánsügyre vonatkozó levelét A főtitkárhoz címzett levélben Antóniádé kijelenti, hogy a román kormány csodálkozással fogadja a magyar kormány ama lépését, hogy az optánsügy napirendretűzését kéri a jelen ülésszakban. A román kormány fentartással fogadja, vájjon a magyar kormánynak ezt a kívánságát el lehet-e fogadni, mert hiszen szerinte olyan kérdést vet föl, amely fölött a tanács június 8-án véglegesen döntött, kijelentve, hogy eláll a kérdés tárgyalásától. Antóniáde rámutat ezután arra, hogy Titulescu a június nyolcaddi tanácsülésen felolvasta azt az ajánlatot, amelyet a magyar kormánynak tett. Ismerteti a július 21-én kelt magyar válaszjegyzék, valamint az augusztus 9-én kelt román válaszjegyzék tartalmát. AzAz oláh beadványt a Népszövetség főtitkára „kommüniké“ formájába öltöztetve a tanács és a magyar delegáció tudomására hozta. Apponyi Albert gróf, magyar fődelegátus az oláh hazugságokra nem is reflektált abban a levélben, amellyel a „kommüniké“ átvételét elismerte, csak jelezte, hogy annak „ténybeli“ és megítélésbeli tévedéseire“ a tanács színe előtt fog reámutatni és ott fogja a szükséges következtetéseket is levonni. Az oláh beadvány valósággal fenyegetődző hangnemben van megszövegezve, szinte az az impressziója az embernek az olvasásakor, hogy a Népszövetség csakis azon a véleményen lehet, amelyet ők képviselnek, mert különben Oláhország kegyét fogja elveszíteni. Az optáns-kérdéssel a népszövetségi tanács szombaton reggel zárt ülésben fog foglalkozni. A tanács szombaton nem érdemben fogja az oláh-magyar optánsügyet tárgyalni, csakis azt fogja megbeszélni, hogy az optáns ügyet ki lehet-e tűzni a napirendre vagy sem. A kérdéssel kapcsolatos távirataink egyébként a következők: toniádé szerint ez az utóbbi jegyzék nyitva hagyja a további tárgyalások lehetőségét a magyar kormány részére. A magyar kormány folytatja Antóniádé levele — augusztus 23-án válaszolt és válaszában elutasította a román kormány álláspontját. Amikor a magyar követ Bukarestben ezt a magyar jegyzéket átnyújtotta, közölték vele, hogy augusztus 28-án fog rá választ kapni a román kormánytól. A magyar kormány mindazonáltal nem várta be ezt a választ, hanem a tanács elé vitte ismeretes kívánságát. Antóniádé felhívja a tanács figyelmét arra a jegyzékre, amelyet augusztus 29-én adtak át a magyar kormány bukaresti követének. Ebben a jegyzékben a román kormány megállapította, hogy a magyar kormány elutasítja románoknak azt az ajánlatát, hogynevezzen ki delegátusokat és azok lépjenek érintkezésbe a romáa delegátusokkal abból a célból, hogy bizonyos megszabott körű tárgyalások folyamán megállapítsan a magyar optánsoknak nyújtendó ellenértéket. Ezeket a tárgyalásokat már augusztus 9-én felajánlották, ennek következtében a román kormány csak sajnálkozással fogadhatja, hogy a magyar kormány elutasította a gyakorlati megállapodás egyetlen lehetőségét. Mindazonáltal a román kormány — folytatja Antóniádé levele — nem tekinti végleg lezártnak a békés megegyezés útját és újból kéri, hogy kezdjék meg minél előbb teljes jóhiszeműséggel ezeket a megbeszéléseket, mert nem hiszi, hogy a végletekig ragaszkodni lehetne ahoz a makacs magatartáshoz, amely a Népszövetség legutolsó tanácshatározatával is ellentétben áll. Amennyiben a magyar kormány kijelentené, hogy minden baráti megegyezés lehetetlen, vállalja is ezért a kijelentésért a felelősséget. A jelenlegi helyzetben a román kormánynak az a nézete, hogy ha a tanács a kérdést napirendre tűzné, ez egyet jelentene annak elismerésével, hogy minden békés megegyezés útja el van zárva a két kormány között. Ez azonban nem felelne meg a valóságnak s annyival súlyosabb megítélés alá esnék, mert a tanács maga is elismerné, hogy a viszály elintézésének egyetlen lehetősége nem az, ha a két fél közvetlen tárgyalásokba bocsátkozik egymással. A levélhez Antóniádé csatolta a bukaresti kormány augusztus 29-én kelt jegyzékét. Apponyi levele a Népszövetség főtitkárához Miután a magyar delegáció áttanulmányozta a Népszövetség főtitkárának „kommünikéjét“, Apponyi Albert gróf, magyar fődelegátus levelet intézett a Népszövetség főtitkárához. A levélben elismeri, hogy átvette a főtitkárnak a magyar delegációhoz intézett közleményét, amely Antóniádé román delegátus levelét és az augusztus 29-én kelt román jegyzéket tartalmazza. Aponnyi kijelenti a levélben, hogy nem kíván részletes vitába bocsátkozni azokkal az állításokkal ,amelyek Antóniádé levelében foglaltatnak, de már most jelzi, hogy a levél olyan ténybeli és megítélésbeli tévedéseket tartalmaz, amelyekre részletesen rámutat majd a tanács előtt, kiemelve mindazokat é következtetéseket, amelyek ezekből a tévedésekből folynak. Smism angol kritika az oláhok magatartásáról A londoni reggeli lap 'jeientései rövidesen hogy a uépszövets¥ ülésen érintette, optánsügyü is súlyozza, hogyan magatartása kényszeríti a Népszövetséget arra, hogy újból foglalkozzék az üggyel. Románia, legutolsó jegyzéke nem tekinthető válasznak, azonkívül a román kormány a félhivatalos ügynökséggel közzététette a jegyzék szövegét, mielőtt az a magyar kormányhoz érhetett volna s ezzel megsértette a diplomáciai érintkezés régi udvariassági szabályát. Románia nyilván el akarja kerülni az ügy érdemi tárgyalását Genfben azzal az ürügygyel, mintha a felek között közvetlen tárgyalások volnának folyamatban. De Monzie szerint a Népszövetség mégha múltja célját De Monzie szenátor a Journal de Geneve hasábjain vezércikkben foglalkozik a kisebbségek problémájával. Cikkében utal arra, hogy a Népszövetség nem alkalmas az ilyen természetű peres kérdések elintézésére. A magyar-román optánsügyben és a lengyel-litván viszály kérdésében a Népszövetség olyan habozást és bizonytalanságot tanúsított, amely ártalmára van az intézmény tekintélyének. De Monzie megállapítja, hogy ezzel szemben a döntőbíróságok és a hágai nemzetközi törvényszék igen hatásos működést fejtenek ki a nemzetközi vonatkozású peres kérdések rendezésében. De Monzis szükségesnek tartja, hogy a béke munkáját kettéosszák. Genf hivatása a békéltetés, Hágáé az igazságszolgáltatás. Meghamisítja a Népszövetség célját — mondja tovább a cikk — aki azt kívánja tőle, hogy ítélkezzék is. A kisebbségeknek is érdekében állana, hogy az értelmezés vagy végrehajtás körül felmerült vitás kérdéseket Hágába vihessék. A kisebbségek a Népszövetség támogatása következtében erkölcsi személyekké váltak. Biztosítani kell most számukra, hogy az igazi bírósághoz fordulhassanak. Ennek a rendszernek az a kettős előnye lenne, hogy egyrészt megóvná az állomokn mondva csinált perektől, máért biztosítanák a komoly ügyek * elintézését -o=0=o*0*o=0=oA Népszövetség főtitkára közöli® a tanáccsal és a magyar delegációval a fenyegetődző oláh beadványt oláh Mély ioc. --aoxA. t * a hbebbégi halál Névbeliségi ■teltQ & Félezer külföldi tudós érkezik Budapestre a Tudományos Akadémián a munkahaltesek és a foglalkozási betegségek ellen való védekezésről tárgyaló kongresszusra. Ugyanakkor mintegy száz külföldi érkezik az ugyancsak Budapesten tartandó nemzetközi gyorsíró kongreszszusra. Az utóbbi fél esztendőben valahogyan bőven kijutott gyönyörű fővárosunknak az idegenjárásból, amit örvendetes jelenségnek kellene elkönyvelnünk, ha nem keresztezné örömünket egy másik megfontolás. Az tudniillik, hogy ezek az alkalmi idegenjárások mégsem jelentik idegenforgalmunk fellendülését, amire pedig ennek az elszegényedett országnak igen-igen nagy szüksége volna. Nem egy-két napos vendégekre volna szükségünk, hanem pénzük javát itt hagyó nyaralókra, akik legalább annyi dollárt, fontot és egyéb jófajta valutát pazarolnának el nálunk, mint amennyit a külföldön nyaraló magyarok szórnak el odakint. Budapest természeti kincsei ezt lehetővé is tennék, ha véletlenül nem volnánk a magyarok.