Magyar Jövő, 1928. november-december (10. évfolyam, 246-292. szám)
1928-11-03 / 246. szám
2 A magyar reformátusság méltó módon ünnepelte meg a reformáció jubileumát Miskolc, november 2 (A M. J. tudósítása.) A miskolci református egyház és iskolái nagy ünnepségekkel ünnepelték meg az október 31-et, a reformáció történelmi nagy napját, amikor 1517-ben Luther Márton, az egyszerű augusztinusz barát a wittembergi vártemplom ajtajára kifüggesztette a rend könyvtárában talált, leláncolt biblia alapján szerkesztett híres 95 tételét. Az idei ünnepély hangulatába nagy szomorúsággal vegyült bele a gróf Tisza István meggyilkolásának tízéves gyászos emlékezete. A szokásos református hét estéin programmszerű istentisztelet volt a Kossuth utcai templomban. Az egészen átvonuló gondolatban az evangélium békességének s a magyar haza szeretetének ereje volt az, ami a hét szónokainak lelkét ihlette. Mintegy koronát tett erre a sorra Farkas István hatalmas ünnepi beszéde, mely a felekezeti békesség gyönyörű himnuszaként töltötte be a Kossuth-utcai templomot zsúfolásig megtöltött impozáns gyülekezet ünnepi áhítatát. A Kossuth-utcai ref. templomban A Kossuth-utcai ref. templomban az ünnepi istentiszteletet különben az Erős várunk nekünk az Isten ... kezdetű gyönyörű egyházi ének vezette be, majd Illyés Bertalan püspöki titkár imádkozott. Ezután Farkas István esperes a kálvinista magyarság dicsőségre és feltámadásra predesztinált voltáról prédikált, rámutatott arra, hogy a közös szenvedésnek arra kell serkenteni a feltámadást kereső magyarságot, hogy a magyar béke útjait járva elérhessék a feltámadást. A szenvedések azt mutatják, hogy a magyar feltámadás eljövend. Farkas István esperes megkapó beszéde után áldást osztott, majd Térj magadhoz drága Sión... kezdetű ének után véget ért az ünnepi istentisztelet. A helyőrség részére az avasi templomban Tóth Lajos főlelkész és Mikes Géza hitoktató lelkész tartottak ünnepi istentiszteletet, amelyen a többszáz főnyi katonaság az Úrvacsorát is magához vette. Az istentisztelet alatt a honvédzenekar adott elő egyházi dalokat. Ünnepi istentisztelet volt az ev. templomban is, ahol Duszik lelkész prédikált. A reformációs nap estéli záró istentiszteletén Juhász László putnoki esperes-lelkész tartotta az alkalmi beszédet. Nagy lendülettel beszélt a világosság és sötétség harcáról, a hit isteni erejéről, a magyar református ember egyszerű hitéről és Jézus iránti szeretetéről, valamint e szeretetben való állhatatosságáról, rendíthetetlen és rettenthetetlen kitartásáról. A református vegyeskar vitéz Litkey György tanító, karnagy precíz dirigálása mellett megkapó sikerrel alkalmi éneket adott elő. Az iskolák ünnepe Szép ünepséget tartott Miskolcon a jogászifjuság, a női kereskedelmi iskola és a ref. iskolák is, amelyeken a nap jelentőségét ismertető beszédek, szavalatok, énekszámok tették változatossá a műsort. Emlékünnep Sajószentpéteren A sajószentpéteri gyülekezet műsoros istentisztelet keretében ünnepelte a reformáció emléknapját. Fennálló és gyülekezeti énekek után Szigethy Ferenc lelkész imádkozott, utána énekkar énekelt, azután Fekete Lajos sajókápolnai lelkész prédikált. Duettet énekeltek Nagy Zoltán és Mikola Gyula A Magyar Jövő eredeti tárcája Hétköznap Írta: Hamiszik Elemér Ahogy a tükör előtt állott s elnézte a sápadt, sovány arcot s révedező szemeket, melyek visszanéztek rá a hideg üveglapról, eszébejutott, amire még nem gondolt. — Észrevétlen elszálltak-suhantak a legszebb évek s még nem élt... Kiöltözött s a ködös novembereste körúti mulatóba vetette. Bátortalanul lépett a terembe. S mintha száz kutató szempár tapadt volna rá s az asztalokhoz telepedett utcarongy-párnák s kikent-kifent éjszakai lepkék bamba-vigyorogva meredtek volna besurranó férfialakjára, zavart ugrándozva esett szét tekintete. Félreeső asztalhoz húzódott. S mig a feketéjét szürcsölgette, gondolata kiszakadt a fulladt, tikkadt teremből s visszaszáll a múltba. Eszébe jutott az elkártyázott háromszáz hold, a topolyák, a hárak, a kertalatti patakocska s a zöldzsalus udvarház. Aztán egy ezüsthaju kedves öregasszony, aki — hogy magára maradt, — városba költözött s kosztosokat tartott, úgy taníttatta. Évekig. Mig a végén el nem ment örökre. S attól kezdve a nyomor, mint láthatlan, ■eázszáju vámpír, kezdte szívni a vérét: az a néhány ősi bútor s régi ékszer, ami még rámaradt, egymásután cserélt gazdát, úgy, hogy rövid idő elteltével nem volt már egyebe, csak a türkizküvü gyűrű, ami még a nagyapjáról maradt rá. S még valami: a neve: Bernáthegyi Pál. Hanem egy december estén, hogy fütetlen szobában szorgó gyomorral feküdt le, úgy találta, semmi szükség két névre. Elég a Pál. És a Bernáthegyit még azon az éjszakán rácsavarta a gyűrűre s másnap eladta egy régiségüzérnek. Az ékszert is, a nevet is. S az ugródeszka jó végéről ugrott. Az az ember megtanította rá, hogy lehet valamit megvenni s kétáron eladni, otthagyta a jogot, ott magát a várost s üzérkedni kezdett. És az elkótyavetyélt dolgok apránkint mind visszakerültek. Igaz, napjában csak kétszer evett s beérte ágyrajárással, hanem most... ha öszszeolvassa pénzét, van jónehány ezernyi. Zsebében a kulcs, mellyel ki lehet nyitni az élés százreteszű ajtaját. Valami a melléhez dörzsölt. Megrezzent s felfigyelt. A sarokban jazzband játszott. Rikoltón, harsogva, fülsértőn. Elől göndörfekete alak erőlködött valami trombitafélén s arca pufókra máll szét a fuvása alatt. Mögötte hatan nyekergették hangszerüket s zenéjük idegőrlő-fárasztón halgatott a terembe, hol végig rángatózó figurák jártak charlestont s a feketébe bujt férfibábok durva-csigázott érzékiséggel tapadtak táncosnőjük szétnyílt félmeztelenségébe. Füstbe temetkezett. S a karikák lassan elevenedni kezdtek. Az arcok már feléje mosolyogtak, a tükrök, oszlopok egymáshoz hajoltak s az egész mindenség delilatáncba indult. Egy karika aztán egyszerre szétszakadt. S Pál úgy érezte, szédül. — íme, előtte az élet, a szép, színes világ. Sátán-munkában is istenkezek remeke, ime, előtte a nő. Lepkeszárnyú, hímes kis pillangó. A pincér a cukrásznővel már mögötte állott. — Parancsol? Pál kiemelt egy süteményt. — S maga? — fordult zavarral a lányhoz. — Köszönöm, — mondta az. — Ha megkínál eggyel... Míg az édességet majszolta, Pál sóvár tekintete körülfonta alakját. Mint pók hálójába került aranylegyet, behálózva derekát, a nyakát s lassan végig szép karcsú alakját, minek minden porcikája hús és vér, minden molekulája ideg. S mig fonta az aranyhálót, szatirmanok kezdtek halkdanálu muzsikába : egyszer ... majd később ... amikor szájával már a száját keresi, kicsattanó élveteg ajkain át kiszívja a lelkét. A mámort és illatot, mindent, amit ez az üde, fiatal test adni tud. — Régóta van már ezen a helyen? — rezzent fel a hangja. — Két hónapja, — hallatszott. Gondolom, irtózik ettől az élettől. Ha nem volna kifogása ellene, pár órára kiragadnám. Akarja, hogy szeparéba vonuljunk? — Nem, mosolygott a lány. — Én itt alkalmazott vagyok. Hanem ha akarja, vonuljon hátrább s ott elbeszélgethetünk. Pál sarokba húzódott. Pezsgőt bontatott. S a lány hozzátelepedett. Csintalanul mindjárt székére térdelt s a gyöngyöző italba mártotta keskeny piros nyelvét. — Yvette vagyok, — szólt. — A kis Yvette. Pál átnyúlt az asztalon s elfogta selymespuha kezét. Hanem a lány elhúzta. — Hova gondol, — kacagott. — Még meglátja valaki. — Kicsoda? — pirult ki már Pál. — Talán az a vézna pincérfiú? S nevetett. — Ugye nem pesti? — kérdezte aztán. — Nem. — ült hozzá a lány. — Kisvárosból kerültem ide s a nyomorúság vitt erre az életre. Elhagyatott árvalány voltam. Tivoli rokonom nevelt, iskoláztatott s valamikor nem ilyennek képzeltem az életem. Tudnék órákhosszat mesélni, de lehet, meg se hallgatna- Vagy ha meghallgatna, talán kikacagna ...— Csak beszéljen, kisevette, —remegett meg Pál. A lány még közelebb ült. — Tizenhétéves voltam, — kezdte meséjét, — mikor megszerettem egy fiút, aki aztán cserbenhagyott, s eltűnt a városunkból. Csalódott, szerelmes kis diáklány, gépirókisasszony letem. Hanem ahogy láttam, minden férfi egyforma smindnek csak a testem kell, felléptem egy bárban s attól kezdve táncolok. Már megszoktam a komédiáséletet: élek, ahogy tudok. S nevetek, kacagok, tapsolok, hogy elfojtsam a zokogást s ne engedjem kisérteni a múltat. Egy szép jogászfiút, akinek a szeretője tudtam volna lenni s boldog lettem volna, mig kellettem volna, mert tudtam volna, hogy szeret... Pál lehorgasztotta fejét. — Hívnak, — mondta hirtelen: a lány. — Várjon, azonnal jövök. S elsietett. Pál töltött és ivott. S a lány után meredt. — Lehetetlen, — morogta. — Persze, hogy nem ő ... A lány nemsokára visszatért. Pál töltött. Ittak. — Ismerősnél lakik tán ? — hal. MAGYARJÖVŐ Szombat, 1928 november 8. Tetra-pelenka (valódi) 1-75 Pólyapárna nagyon szép kivitelben 10, 12-50, 16-75 Patentkütésű baby kabátka 1 *25, 1-50, 1 75, 2 Kocsitakarók pazarul diszitve 10, 12-53, 1350 Flanell gyermek takarók 3*33 Bébé kötött kabátkák 2-50, 3-50, 6-25 Bébé kötött keztjük 1, 120, 1 60 Gyermekgamasnik 3*90, 40, 5 Baby ingecsbe T50, 2, 2*50 Hohn Hermann Széchenyi-u. 89 Szigorúan szabott árak! tanítók, szavaltak a gyülekezet tagjai közül Kádas János és Lévay Lajos, majd újra kórusszám következett Eperjessy Béla igazgatótanító vezetésével, továbbá Benes Lajos helybeli segédlelkész tartott előadást a reformációról, végül a Himnuszt énekelte el a közönség, mely után záró gyülekezeti énekkel az ünepély véget ért. Az esti templomi istentisztelet egyébként a villanyvilágítás bemutatása is volt. A gyülekezet ugyanis most vezettette be a villanyvilágítást ősi templomába. Kiutasították az országból Vossische Zeitung tudósítóját Budapest, november 2 Félhivatalosan jelentik, hogy a budapesti államrendőrség a mai napon Heilig Brúnót, a „Vossische Zeitung“ budapesti tudósítóját, az ország területéről kiutasította. Heilig Brúnó a magyarországi eseményekről küldött tudósításaiban hosszú ideje rendszeresen olyan rosszindulatot árult el, amely nem egyeztethető össze azzal a tárgyilagossággal, amely minden laptudósítótól megkívánható. Legutóbb az egyetemi hallgatók tüntetéseiről küldött tudósításában a tüntetéseket pogromzavargásoknak minősítette és azt állította, hogy a tüntetők a Népszava könyvkereskedését összerombolták. Minthogy ezek az állítások a tényeknek nem felelnek meg, a kormány kényszerítve érezte magát Heilig Brúnó tartózkodási engedélyét megvonni. WWWWWWWWWWWWWVAA/WWWWWWO Magyar vagy? Ha éwosgyjs* a magsa állt Felvidékre, rokonaid Szigett & e*eh figybreak win® tM. A Himnusz miatt bevonták a rimaszombati katholikus kör rádióengedélyét Prága, november 2 (M. T. I.) Mint a Narodni Politika írja, a rimaszombati postaigazgatóság megvonta az ottani katholikus olvasókör rádióengedélyét. A megvonás oka az, hogy nemrég az olvasókör néhány tagja „demonstratív magatartást“ tanúsított, amikor a készülékből budapesti leadás alapján a magyar Himnusz hangjai szállottak fel. A „demonstráló“ tagok ellen megindították a büntető eljárást. Ma kezdi meg a párisi törvényszék a magyar kötvényhamisító Blumensteinék bűnügyének tárgyalását -----------------»CMOirfh1 1 ■ A vádlottak egy része a megszökött Páris, november 2 de megállapítja, hogy bizonyos együttműködés áll fenn közöttük. Elejti a vádlottak ellen az okirathamisítás és a hamis okirat használata miatti vádat és csak a francia büntetőtörvénykönyv 405., 59 és 60 paragrafusaiba ütköző csalás miatt emel vádat. Az ezen a címen kiszabható maximális büntetés — a csalás vétség lévén — ötévi fogház. A vádlottak nagy számára való tekintettel úgy értesülünk, hogy a védők védelmi taktikája még nem egységes. Vannak közöttük, akik még mindig a békés megegyezés hívei, vannak mások, akik ragaszkodnak ahoz, hogy felmentést erőszakoljanak ki, ismét mások ellentámadásra készülnek a magyar kormány ellen. Szombaton délután kezdik meg a Szajna departement törvényszékének tizenegyedik tanácsa előtt a Blumenstein-ügy főtárgyalását. Gautier elnök már hetek óta tanulmányozza a terjedelmes, 57 gépírásos oldalra terjedő vádiratot, amelyet Montgiboux ügyész készített. A vádirat 29 vádlottat sorol fel, akik közül Torbini Simon, Blumenstein József, De Fallois, Tódor János Pál, De Fallois György és La Caze szenátor az ügyészség foglyai. A többiek részben szabadlábon, részben szökésben vannak. A törvényszék előtt előreláthatólag csak 18 vádlott fog megjelenni, a többi külföldön van. A vádirat elejti a vádat Reynold szenátor ellen, akinek az eljárását csak erkölcsileg helytelenítik. A magyar kormányt Maitre Staat és Maitre Fraisse, a francia pénzügyminisztérium ügyvédje képviseli, a vádlottakat Henry Róbert, Moutet, Torre Campinchi és még vagy tíz más ügyvéd. Ezenkívül itt van Csató Ferenc dr. is, Blumenstein magyar jogtanácsosa, aki segít a francia védőknek és az ügyet magyar jogi vonatkozásában képviseli. A vádirat hat csoportra osztja a vádlottakat és mindegyik csoportra külön-külön részletesen felsorolja a csalárd műveletek részleteit. MAGYAR HÉT MAGYAR HÉT Ecker,Klein,Sugár cégnél, mely alkalommal árainkat mélyen leszállítottuk. MISKOLC Telefon 138 Fióküzlet DEBRECEN Telefon 192 Berzeviczy Albert Nápolyba érkezett Nápoly, november 2 Berzeviczy Albert dr., a Magyar Tudományos Akadémia elnöke Nápolyba érkezett. Az állomáson a város előkelőségei fogadták. A vonat megérkezésekor a vendéglátó olaszok és a magyar diákok lelkes éljenzéssel fogadták Berzeviczyt, aki vasárnap délután a Pontávia-akadémián Magyarország és Nápoly kapcsolatairól előadást fog tartani. Súlyos munkásszerencsétlenségek Erdélyben 3 halott, 23 súlyos sebesült Bukarest, november 2 Karánsebes közelében egy fatermelő társaság iparvágányán "felborult egy kocsi, amely zsúfolva volt munkásokkal. Két ember meghalt, 22 súlyosan megsebesült és ezek közül 11 állapota életveszélyes. Marosvásárhelyről jelentik, hogy sí radostyai fűrésztelep iparvágányán is felborult két kocsi és két munkást maga alá temetett. Az egyik azonnal meghalt, a másik a kórházban halállal vívódik.