Magyar Jövő, 1928. november-december (10. évfolyam, 246-292. szám)

1928-11-03 / 246. szám

2 A magyar reformátusság méltó módon ünnepelte meg a reformáció jubileumát Miskolc, november 2 (A M. J. tudósítása.) A miskolci református egyház és iskolái nagy ünnepségekkel ünne­pelték meg az október 31-et, a re­formáció történelmi nagy napját, amikor 1517-ben Luther Márton, az egyszerű augusztinusz barát a wittembergi vártemplom ajtajára kifüggesztette a rend könyvtárá­ban talált, leláncolt biblia alapján szerkesztett híres 95 tételét. Az idei ünnepély hangulatába nagy szomorúsággal vegyült bele a gróf Tisza István meggyilkolásának tíz­éves gyászos emlékezete. A szoká­sos református hét estéin pro­­grammszerű istentisztelet volt a Kossuth­ utcai templomban. Az egé­szen átvonuló gondolatban az evan­gélium békességének s a magyar haza szeretetének ereje volt az, ami a hét szónokainak lelkét ihlette. Mintegy koronát tett erre a sorra Farkas István hatalmas ünnepi be­széde, mely a felekezeti békesség gyönyörű himnuszaként töltötte be a Kossuth-utcai templomot zsúfo­lásig megtöltött impozáns gyüleke­zet ünnepi áhítatát. A Kossuth-utcai ref. templomban A Kossuth-utcai ref. templom­ban az ünnepi istentiszteletet kü­lönben az Erős várunk nekünk az Isten ... kezdetű gyönyörű egyházi ének vezette be, majd Illyés Ber­talan püspöki titkár imádkozott. Ezután Farkas István esperes a kálvinista magyarság dicsőségre és feltámadásra predesztinált vol­táról prédikált, rámutatott arra, hogy a közös szenvedésnek arra kell serkenteni a feltámadást kereső magyarságot, hogy a magyar béke útjait járva elérhessék a feltáma­dást. A szenvedések azt mutatják, hogy a magyar feltámadás elj­ö­­vend. Farkas István esperes meg­kapó beszéde után áldást osztott, majd Térj magadhoz drága Sión... kezdetű ének után véget ért az ün­nepi istentisztelet. A helyőrség részére az avasi templomban Tóth Lajos főlelkész és Mikes Géza hitoktató lelkész tar­tottak ünnepi istentiszteletet, ame­lyen a többszáz főnyi katonaság az Úrvacsorát is magához vette. Az is­tentisztelet alatt a honvédzenekar adott elő egyházi dalokat. Ünnepi istentisztelet volt az ev. templomban is, ahol Duszik lelkész prédikált. A reformációs nap estéli záró is­tentiszteletén Juhász László putno­­ki esperes-lelkész tartotta az alkal­mi beszédet. Nagy lendülettel be­szélt a világosság és sötétség harcá­ról, a hit isteni erejéről, a magyar református ember egyszerű hitéről és Jézus iránti szeretetér­ől, vala­mint e szeretetben való állhata­tosságáról, rendíthetetlen és ret­tenthetetlen kitartásáról. A refor­mátus vegyeskar vitéz Litkey György tanító, karnagy precíz di­rigálása mellett megkapó sikerrel alkalmi éneket adott elő. Az iskolák ünnepe Szép ünepséget tartott Miskol­con a jogászifjuság, a női kereske­delmi iskola és a ref. iskolák is, amelyeken a nap jelentőségét is­mertető beszédek, szavalatok, ének­számok tették változatossá a mű­sort. Emlékünnep Sajószentpéteren A sajószentpéteri gyülekezet mű­­soros istentisztelet keretében ün­nepelte a reformáció emléknapját. Fennálló és gyülekezeti énekek után Szigethy Ferenc lelkész imád­kozott, utána énekkar énekelt, az­után Fekete Lajos sajókápolnai lelkész prédikált. Duettet énekel­tek Nagy Zoltán és Mikola Gyula A Magyar Jövő eredeti tárcája Hétköznap Írta: Hamiszik Elemér Ahogy a tükör előtt állott s el­nézte a sápadt, sovány arcot s ré­vedező szemeket, melyek visszanéz­tek rá a hideg üveglapról, eszébe­jutott, amire még nem gondolt. — Észrevétlen elszálltak-suhantak a legszebb évek s még nem élt... Kiöltözött s a ködös november­­este körúti mulatóba vetette. Bátortalanul lépett a terembe. S mintha száz kutató szempár tapadt volna rá s az asztalokhoz telepe­dett utcarongy-párnák s kikent-ki­­fent éjszakai lepkék bamba-vigyo­­rogva meredtek volna besurranó f­érf­ialak­j­ára, zavart­ ugrándozva esett szét tekintete. Félreeső asz­talhoz húzódott. S mig a feketéjét szürcsölgette, gondolata kiszakadt a fulladt, tikkadt teremből s vissza­száll a múltba. Eszébe jutott az elkártyázott há­romszáz hold, a topolyák, a hár­­­ak, a kertalatti patakocska s a zöldzsalus udvarház. Aztán egy ezüsthaju kedves öregasszony, aki — hogy magára maradt, — város­ba költözött s kosztosokat tartott, úgy taníttatta. Évekig. Mig a vé­gén el nem ment örökre. S attól kezdve a nyomor, mint láthatlan, ■eázszáju vámpír, kezdte szívni a vérét: az a néhány ősi bútor s régi ékszer, ami még rámaradt, egymás­után cserélt gazdát, úgy, hogy rö­vid idő elteltével nem volt már egyebe, csak a türkizküvü gyűrű, ami még a nagyapjáról maradt rá. S még valami: a neve: Bernáthegyi Pál. Hanem egy december estén, hogy fütetlen szobában s­zorgó gyomorral feküdt le, úgy találta, semmi szükség két névre. Elég a Pál. És a Bernáthegyit még azon az éjszakán rácsavarta a gyűrűre s másnap eladta egy régiségüzérnek. Az ékszert is, a nevet is. S az ugró­deszka jó végéről ugrott. Az az em­ber megtanította rá, hogy lehet va­lamit megvenni s kétáron eladni, otthagyta a jogot, ott magát a vá­rost s üzérkedni kezdett. És az el­kótyavetyélt dolgok apránkint mind visszakerültek. Igaz, napjá­ban csak kétszer evett s beérte ágy­­rajárással, hanem most... ha ösz­­szeolvassa pénzét, van jónehány ezernyi. Zsebében a kulcs, mellyel ki lehet nyitni az élés százreteszű ajtaját. Valami a melléhez dörzsölt. Meg­rezzent s felfigyelt. A sarokban jazzband játszott. Rikoltón, harsogva, fülsértőn. Elől göndörfekete alak erőlködött vala­mi trombitafélén s arca pufókra máll szét a fuvása alatt. Mögötte hatan nyekergették hangszerüket s zenéjük idegőrlő-fárasztón halga­­tott a terembe, hol végig rángatózó figurák jártak charlestont s a fe­ketébe bujt férfibábok durva-csi­­gázott érzékiséggel tapadtak tán­cosnőjük szétnyílt félmeztelenségé­be. Füstbe temetkezett. S a karikák lassan elevenedni kezdtek. Az ar­cok már feléje mosolyogtak, a tük­rök, oszlopok egymáshoz hajoltak s az egész mindenség delilatáncba in­dult. Egy karika aztán egyszerre szét­szakadt. S Pál úgy érezte, szédül. — íme, előtte az élet, a szép, színes világ. Sátán-munkában is istenkezek re­meke, ime, előtte a nő. Lepkeszár­­nyú, hímes kis pillangó. A pincér a cukrásznővel már mö­götte állott. — Parancsol? Pál kiemelt egy süteményt. — S maga? — fordult zavarral a lányhoz. — Köszönöm, — mondta az. — Ha megkínál eggyel... Míg az édességet majszolta, Pál sóvár tekintete körülfonta alakját. Mint pók hálójába került aranyle­gyet, behálózva derekát, a nyakát s lassan végig szép karcsú alakját, minek minden porcikája hús és vér, minden molekulája ideg. S mig fonta az aranyhálót, szatirmanok kezdtek halkdanálu muzsikába : egyszer ... majd később ... ami­kor szájával már a száját keresi, kicsattanó élveteg ajkain át kiszív­ja a lelkét. A mámort és illatot, mindent, amit ez az üde, fiatal test adni tud. — Régóta van már ezen a he­lyen? — rezzent fel a hangja. — Két hónapja, — hallatszott. Gondolom, irtózik ettől az élet­től. Ha nem volna kifogása ellene, pár órára kiragadnám. Akarja, hogy szeparéba vonuljunk? — Nem, mosolygott a lány. — Én itt alkalmazott vagyok. Hanem ha akarja, vonuljon hátrább s ott elbeszélgethetünk. Pál sarokba húzódott. Pezsgőt bontatott. S a lány hozzátelepe­dett. Csintalanul mindjárt széké­re térdelt s a gyöngyöző italba mártotta keskeny piros nyelvét. — Yvette vagyok, — szólt. — A kis Yvette. Pál átnyúlt az asztalon s elfogta selymespuha kezét. Hanem a lány elhúzta. — Hova gondol, — kacagott. — Még meglátja valaki. — Kicsoda? — pirult ki már Pál. — Talán az a vézna pincér­­fiú? S nevetett. — Ugy­e nem pesti? — kérdezte aztán. — Nem. — ült hozzá a lány. — Kisvárosból kerültem ide s a nyo­morúság vitt erre az életre. Elha­gyatott árvalány voltam. Tivoli ro­konom nevelt, iskoláztatott s vala­mikor nem ilyennek képzeltem az­ életem. Tudnék órákhosszat mesél­ni, de lehet, meg se hallgatna- Vagy ha meghallgatna, talán kika­cagna ...­­­— Csak beszéljen, kis­evette, —­­remegett meg Pál. A lány még közelebb ült. — Tizenhétéves voltam, — kezd­te meséjét, — mikor megszerettem egy fiút, aki aztán cserbenhagyott, s eltűnt a városunkból. Csalódott, szerelmes kis diáklány, gépirókis­­asszony letem. Hanem ahogy lát­tam, minden férfi egyforma s­­mindnek csak a testem kell, fel­léptem egy bárban s attól kezdve táncolok. Már megszoktam a ko­médiáséletet: élek, ahogy tudok. S nevetek, kacagok, tapsolok, hogy elfojtsam a zokogást s ne engedjem kisérteni a múltat. Egy szép jo­­gászfiút, akinek a szeretője tudtam volna lenni s boldog lettem volna, mig kellettem volna, mert tudtam volna, hogy szeret... Pál lehorgasztotta fejét. — Hívnak, — mondta hirtelen: a lány. — Várjon, azonnal jövök. S elsietett. Pál töltött és ivott. S a lány után meredt. — Lehetetlen, — morogta. — Persze, hogy nem ő ... A lány nemsokára visszatért. Pál töltött. Ittak. — Ismerősnél lakik tán ? — hal. MAGYARJÖVŐ Szombat, 1928 november 8. Tetra-pelenka (valódi) 1-75 Pólyapárna nagyon szép kivitelben 10, 12-50, 16-75 Patentkütésű baby kabátka 1 *25, 1-50, 1 75, 2 Kocsitakarók pazarul diszitve 10, 12-53, 1350 Flanell gyermek takarók 3*33 Bébé kötött kabátkák 2-50, 3-50, 6-25 Bébé kötött keztjük 1, 120, 1 60 Gyermekgamasnik 3*90, 4­­0, 5 Baby ingecsbe T50, 2, 2*50 Hohn Hermann Széchenyi-u. 89 Szigorúan szabott árak! tanítók, szavaltak a gyülekezet tag­jai közül Kádas János és Lévay Lajos, majd újra kórusszám követ­kezett Eperjessy Béla igazgató­­tanító vezetésével, továbbá Benes Lajos helybeli segédlelkész tartott előadást a reformációról, végül a Himnuszt énekelte el a közönség, mely után záró gyülekezeti ének­kel az ünepély véget ért. Az esti templomi istentisztelet egyébként a villanyvilágítás bemutatása is volt. A gyülekezet ugyanis most vezettette be a villanyvilágítást ősi templomába. Kiutasították az országból Vossische Zeitung tudósítóját Budapest, november 2 Félhivatalosan jelentik, hogy a budapesti államrendőrség a mai napon Heilig Brúnót, a „Vos­sische Zeitung“ budapesti tudó­sítóját, az ország területéről ki­utasította. Heilig Brúnó a magyarországi eseményekről küldött tudósítá­saiban hosszú ideje rendszeresen olyan rosszindulatot árult el, amely nem egyeztethető össze azzal a tárgyilagossággal, amely minden laptudósítótól megkíván­ható. Legutóbb az egyetemi hall­gatók tüntetéseiről küldött tudó­sításában a tüntetéseket pogrom­zavargásoknak minősítette és azt állította, hogy a tüntetők a Nép­szava könyvkereskedését össze­rombolták. Minthogy ezek az ál­lítások a tényeknek nem felelnek meg, a kormány kényszerítve érezte magát Heilig Brúnó tar­tózkodási engedélyét megvonni. WWWWWWWWWWWWWVAA/WWWWWWO Magyar vagy? Ha éwosgyjs* a m­agsa állt Felvidékre, rokonaid Sz­igett & e*eh figybreak win® tM­. A Himnusz miatt bevonták a rimaszombati katholikus kör rádióengedélyét Prága, november 2 (M. T. I.) Mint a Narodni Politika írja, a rimaszombati postaigazgatóság megvonta az ottani katholikus olvasókör rádióengedélyét. A megvonás oka az, hogy nemrég az olvasókör néhány tagja „de­monstratív magatartást“ tanúsí­tott, amikor a készülékből buda­pesti leadás alapján a magyar Himnusz hangjai szállottak fel. A „demonstráló“ tagok ellen megindították a büntető eljárást. Ma kezdi meg a párisi törvényszék a magyar kötvényhamisító Blumensteinék bűnügyének tárgyalását -----------------»CMOi­rfh1 1 ■ A vádlottak egy része a megszökött Páris, november 2 de megállapítja, hogy bizonyos együttműködés áll fenn közöttük. Ele­jti a vádlottak ellen az okirat­­hamisítás és a hamis okirat hasz­nálata miatti vádat és csak a francia büntetőtörvénykönyv 405., 59 és 60 paragrafusaiba üt­köző csalás miatt emel vádat. Az ezen a címen kiszabható maximá­lis büntetés — a csalás vétség lévén — ötévi fogház. A vádlottak nagy számára való tekintettel úgy értesülünk, hogy a védők védelmi taktikája még nem egységes. Vannak közöttük, akik még mindig a békés meg­egyezés hívei, vannak mások, akik ragaszkodnak ahoz, hogy felmentést erőszakoljanak ki, is­mét mások ellentámadásra ké­szülnek a magyar kormány ellen. Szombaton délután kezdik meg a Szajna departement törvény­székének tizenegyedik tanácsa előtt a Blumenstein-ügy főtár­­gyalását. Gautier elnök már he­tek óta tanulmányozza a terjedel­mes, 57 gépírásos oldalra terjedő vádiratot, amelyet Montgiboux ügyész készített. A vádirat 29 vádlottat sorol fel, akik közül Torbini Simon, Blumenstein Jó­zsef, De Fallois, Tódor János Pál, De Fallois György és La Caze szenátor az ügyészség fog­lyai. A többiek részben szabad­lábon, részben szökésben vannak. A törvényszék előtt előrelátható­lag csak 18 vádlott fog meg­jelenni, a többi külföldön van. A vádirat elejti a vádat Reynold szenátor ellen, akinek az eljárá­sát csak erkölcsileg helytelenítik. A magyar kormányt Maitre Staat és Maitre Fraisse, a fran­cia pénzügyminisztérium ügyvéd­je képviseli, a vádlottakat Henry Róbert, Moutet, Torre Campinchi és még vagy tíz más ügyvéd. Ezenkívül itt van Csató Ferenc dr. is, Blumenstein magyar jog­tanácsosa, aki segít a francia vé­dőknek és az ügyet magyar jogi vonatkozásában képviseli. A vád­irat hat csoportra osztja a vád­lottakat és mindegyik csoportra külön-külön részletesen felsorol­ja a csalárd műveletek részleteit. MAGYAR HÉT MAGYAR HÉT Ecker,Klein,Sugár cégnél, mely alkalommal árainkat mélyen leszállítottuk. MISKOLC Telefon 1­38 Fióküzlet DEBRECEN Telefon 192 Berzeviczy Albert Nápolyba érkezett Nápoly, november 2 Berzeviczy Albert dr., a Magyar Tu­dományos Akadémia elnöke Nápoly­ba érkezett. Az állomáson a város elő­kelőségei fogadták. A vonat megérke­zésekor a vendéglátó olaszok és a ma­gyar diákok lelkes éljenzéssel fogad­ták Berzeviczyt, aki vasárnap délután a Pontávia-akadémián Magyarország és Nápoly kapcsolatairól előadást fog tartani. Súlyos m­unkásszerencsét­­lenségek Erdélyben 3 halott, 23 súlyos sebesült Bukarest, november 2 Karánsebes közelében egy fatermelő társaság iparvágányán "felborult egy kocsi, amely zsúfolva volt munkások­kal. Két ember meghalt, 22 súlyosan megsebesült és ezek közül 11 állapota életveszélyes. Marosvásárhelyről jelentik, hogy sí radostyai fűrésztelep iparvágányán is felborult két kocsi és két munkást maga alá temetett. Az egyik azonnal meghalt, a másik a kórházban halállal vívódik.

Next