Magyar Jövő, 1930. április-június (12. évfolyam, 74-145. szám)

1930-04-01 / 74. szám

Kedd, 1930 április 1. menetjére Kiskundorozsmán meg kellett erősíteni a karhatalmat, hogy megfékezzék a munkátlan kubikosok egyre hevesebbé váló tüntetéseit Szegváron és Mindszenten is be kellett avatkozni a karhatalomnak a fel­vonulásokba . Csergő alispánnak személyesen kellett lecsillapítania a nyug­­talankodókat — Nyilatkozik Farkas Béla dr. főispán -----------------——-o=0=oo0oo=0=o-----------------------­ Szentes, március 31 (A M. J. tudósítása.) A Magyar Jövő vasárnapi száma részletesen beszámolt azokról az ag­gasztó és fenyegető jelenségekről, amelyeket Csongrád vármegyében a kubikosulunkásó közt a szörnyű mun­kanélküliség s az ennek következté­ben előállott rettentő népnyomor ki­­váltott. Megírtuk, hogy Dorozsmán a nyomor és az elkeseredés oda veze­tett, hogy Steuer György egységespárti képviselőnek, aki programbeszé­deiben nagyobb darab kenyeret ígért a kubikusoknak, legutóbb, a nép fenyegető magatartása miatt menekülni kellett a köz­ségből. Ugyancsak a végsőkig elkeseredett hangulatra vezethető vissza, hogy az alispán két ízben sürgönyileg kért pénzt a kormánytól a közmunkák megindítására s ennek tulajdonítható, hogy a földmívelésügyi miniszter átlátván, hogy itt már, ha a ve­szedelmes jelenségek további jelentkezését és elmérgesedését el akarják kerülni, halogatásra nincs idő, minden adminisztrálás és a közigazgatási út mellőzésé­vel 24 órán belül­ intézkedett munkaalkalmak teremtéséről. Mindenek­előtt meg kell áll­apí­­t­ani, hogy a csongrádi munkanélküli­ség, az­bből fakadó nyomor s az en­nek nyomán előálló munkanélküliség nem az az­ évről-évre visszatérő je­lenség, ami a munk­anélkül­iség szem­pontjából legkritikusabb február és március hónapokban jelentkezni szo­kott s mint ahogy azt egyesek, nyil­ván egészen téves és veszedelmes el­gondolások alapján feltüntetni sze­retnék. Tavaly is volt munkanélküliség, de nem ilyen mérvű, tavaly is volt nyomor, de nem ilyen fenye­getően veszedelmes s tavaly még nem volt szükség arra, hogy kar­hatalmakat egymás után kelljen megerősíteni s a képviselőnek saját kerületéből menekülnie kelljen. A legrosszabb politika, elkendőzni akarni a bajokat, ahelyett, hogy ko­molyan számolnának velük s lelket­len izgatokról beszélni akkor, amidőn a megyebeli ilyen irányú izgatás miatt senki letartóztatva nincsen, de még amikor Csongrádiban mindenki tudja, hogy a legnagyobb izgató maga az a nyomor, amely az elkeseredett, éhező népnek a legveszedelme­sebb és legfelelőtlenebb tanácso­kat adjá­­val tudok megemlékezni a földműve­lésügyi miniszter úrnak arról az intéz­kedéséről, hogy kérésünkre haladék­talanul 250.000 pengőt folyósított és bocsátott rendelkezésünkre, amivel az ármentesítési munkálatokat nyomban megkezdhetjük, mert ez a munka az, amelynél nagyobb tömeget tudunk fog­lalkoztatni. Szomorú, hogy akadnak emberek, akik a szerencsétlen munka­Eddig tart a főispán nyilatkozata, amely természetszerűleg nem tartal­mazhat egyebet, de­ minden óvatossága mellett is elárulja, hogy a helyzet, ve­szedelmesen komoly. A vasárnapi nap átmeneti nyu­galomban, feszült vára­kozások között, telt el, mert várták, hogy megjön a pénz s már hétfőn reg­gel felvehetik a munkát. Ez azonban nem­ történt meg, a pénz nem érkezett meg Szentesre, így már a legjobb esetben is csak kedden reggel lehet megkezdeni a munkát. Most egyébként a csongrád­­megyei gazdáik körében terjedt el az izgalom, mert Szegváron Mindszenten még súlyo­sabb a helyzet, mint Szentesen Ebben a két községben a lakosság 90 száza­léka munkanélküli kubikos.­­­ Itt a fölvonulások már komolyabb jelleget öltöttek s a karhatalom­nak is be kellett avatkozni. Csergő alispán személyesen ment ki a helyszínre s azzal csillapította be a nyit­rt­alankodókat, hogy a­­ rövidesen megérkező 250.000 pengőből elsősor­ban ők jutnak munkához. A legnagyobb az elkeseredés Kis­kondor­ozsmán, ahol oly hevesen ismétlődtek meg a tüntetések, hogy a karhatalmat meg kellett erősíteni s csak úgy tudták meg-nélküliek helyzetét izgatásra használ­ják fel és azzal akarnak segíteni raj­tuk, ha a nyomorról beszélnek előttük és a szegény emberek rongyait rázzák. Minden évben nehéz idő ez a tavasz kezdete, de úgy magam, mint a köz­­igazgatás minden emberétől elvárom, hogy minden tőlünk telhető eszközzel segítsünk a munkanélküliek helyzetét tűrhetőbbé tenni. a földművelésügyi miniszter által kiutalt 250.000 pengő nem állam­segélyképpen, hanem a Kőrös— Tisza—Maros Ármentesítő Társít­latnak kölcsönképpen érkezik és e kölcsön után a gazdáknak 10 és fél százalékos kamatot kell fizetniük. Azzal érvelnek, hogy az A­entente­sí­tő azt­ a munkát nem végeztetné még el, amit a pénzből végeztetni fognak s azok elvégzését csak a­ fenyegető nyo­mor teszi szükségessé, így tehát mélt­tánytalann a gazdáknak ily súlyos ka­matos kölcsönnel való megterhelése, nyugtatni a népet, hogy sürgősen elrendelték egy útnak az építését, amelyre nincs is szükség. Dorozsmán komplikálja a helyzetet az is, hogy a köz­sé­gi elöljáróság 15.000 pengőt ajánlott föl­ erre a munkálatra, azonban,­­miután ilyen összeget csak a községi képviselőtestület folyósíthat, a képviselőtestület nagy része­ vizsgálatot kért az elöljáróság ellen, hogy milyen jogon ajánlotta föl a 15.000 pengőt a képviselő­­testület megkérdezése nélkül? • Csergő alispán vasárnap kiszállít Kis­­í­kúndorozsmára, ahol ezt az incidenst­­ is igyekszik leszerelni. A csongrádiak vasárnap hiába várták a pénzt Dorozsmán meg kellett erősíteni a karhatalmat Farkas főispán nyilatkozik a csongrádi eseményekről . A csongrádi események ügyében egyébként Farkas Bella d­r. főispán is szükségesnek tartotta, hogy nyilatkoz­zék. Nyilatkozatában ezeket mondja: — Az igazságnak megfelelően meg kell mondanom, hogy Csongrád megyé­ben rendkívül nagyszámú földmunkás él és ezeknek ellátása évről-évre na­gyobb gondot okoz az itteni hatósá­goknak. A megye területén egyre ke­vesebb lesz az ármentesítési munka és hogy ezeket a kitűnő munkásokat lehe­tőleg a mezőgazdaság szívja fel, ami azonban a mai súlyos mezőgazdasági helyzetben szinte lehetetlen. Gondos­kodunk arról is, hogy a mi — nem győ­zőm hangsúlyozni — kitűnő munká­saink az ország más részében folyó közmunkáknál kapjanak elhelyezést, de sajnos, a súlyos gazdasági helyzet az egész országban szaporítja a munka­­nélküliek számát és így ez a törekvé­sünk is sok akadályba ütközik. Ami a mostani eseményeket illeti, az történt, hogy mint máskor, úgy ,most is járt küldöttség a munkanélküliek részéről nálam is, az alispán úrnál is. Minden tőlünk telhető erővel, amint ez köte­lességünk is, igyekszünk segíteni a munkanélkülieken, belátjuk és átérez­­zü­k szomorú helyzetüket és csak hála­ A CSERKÉSZKERÜLET JUBILÁRIS DÍSZKÖZGYŰLÉSE ------------------o -o-----------------­Itt magyarokká kell átnevelnü­­k az egész magyar ifjúságot! — mondotta Sáfrán elnök a jubiláris díszgyű­lésen Az egyetemes nemzeti célok meglátása, megismerése és követése — mindeneket átfogó életprogram m minden magyar részére — adhat csak új tartalmat életünknek, kelthet csak bizalmat és reményt a jö­vendő iránt -----------DaBOk=aOOOOO»0—0-—-----­ Miskolc, március 31 Bensőséges, jelentőségteljes ün­nepség színhelye volt vasárnap délelőtt a városháza nagyterme, ahol a II. cserkészkerület tartotta meg jubiláns díszközgyűlését. A megjelentek soraiban ott voltak Papp Antal érsek, Szénián István dr. pápai prelátus, érseki vikárius, Kronberger József apát-kanonok, Farkas István esperes, Mikszáth Kálmán dr. főispán, Kösztler Géza őrnagy a helyőrség, Tasnády An­tal rendőrfőtanácsos a rendőrség. Bón­is Aladár alispán a vármegye. Plank Miklós dr. tanácsnok a vá­ros képviseletében, a középiskolák igazgatói közül Vueskits , Jenő, Csorba György, valamint Domby László, Simon Sándor, továbbá Kolumbán Lajos kir. tan­­felügyelő, Gálffy Ignác törvény­­hatósági bizottsági tag, Nehéz Já­nos ny. tanfelügyelő, Wittich An­dor kamarai főtitkár, Leszik­ An­dor múzeumi igazgató. A Cserkész-1. szövetséget Fodor Ferenc dr. or­szágos társelnök képviselte. A vi­dékről is sok csapatparancsnok és tiszt, jött Miskolcra a decennium megün­­neplésére. A közgyűlés A jubiláris közgyűlést a Magyar Hiszekegy után Sáfrán Ferenc máv. műhelyfőnök, a kerület el­nöke nyitotta meg s üdvözölte a megjelenteket. Javaslatára egy­hangú lelkesedéssel mondták ki, hogy táviratilag üdvözlik a kor­mányzót. Ezután Zsupán László ügyvezető elnök számolt be a ke­rület elmúlt tíz esztendejéről. Hogy milyen szorosan törekszenek a csapatok a cserkészideál eléré­sére, mi sem bizonyítja jobban, hogy a nemzeti nagytáborban részt vett 15 csapat mind szépen meg­állotta helyét. Sáfrán Ferenc ünnepi beszéde Háfrán Ferenc már­ műhely­főnök, elnök tartotta meg ezután nagy meglátásokat tartalmazó ün­nepi beszédét.­­• Hazánk területén — úgy­mond — már régebben megalakult a cserkészet, de jelentősége csak akkor vált már nyilvánvalóvá, amikor annyi vesztés után, min­den irányt és osztályt át- és össze­fogó oly intézményt kellett a leg­rövidebb idő alatt az ifjúságnak a nemzeti irányú és gyakorlati életre való nevelésére életre hívni, amely nemi volt, kitéve annak fás ve­szedelemnek, hogy az csak kísér­letezés legyen bizonytalan ered­ménnyel. Az expanzivitásban levő, nagyon is materiális élet tülekedé­sei és tör­tet­ései mellett az alapítók munkájáról alig szereztek akkor m­'rl/Ymí»«ft A mobil.Zila,sá­szi és politikai szilárdság biztos megérzésében a cserkészet karitatív irányú kezde­ményezései és erőfeszítései — em­lékezzünk csak vissza tömegeink akkori mentalitására, alig kelthet­tek szélesebb körökben érdeklődést. Ki gondolt volna arra, hogy a nagystílű jelen életnyi­l­vánulásai után egy erőszakos amputáció oly hamar tehessen zárópontot ? A ma­terializmus irányában fejlett men­talitástól merőben idegen volt az ideálokat, eszményeket hirdető új magyar gondolat, mely módszeré­ben és elgondolásaiban minden megelőzőtől és meglevőtől eltérően ■ új utakat követett. A mának élő materializmus túltengése volt az az ok, mely miatt elvonódott csak­nem minden érdeklődés oly problé­máktól, melyek a mán kívül, a messze holnapok felé voltak irá­nyítva. Materiális világszemlélet­tel átitatott tömegek törtettek jobb egziszencia után, melynek célkitű­zései között csak halványan és csak másodsorban volt ott a nemzeti irány, és még halványabban és még bátrabb rangúan az etika. Egész ifjú so­­runkat új magyarok­ká kell átnevelnünk­ ­— A cserkészet igazi jelentősége csak a nagy vesztések után dombo­rodott ki, midőn nyilvánvalóvá vált mindenki előtt, hogy a talpra­­álláshoz és az erkölcsiekben és az anyagiakban való nagy veszteségek pótlásához és visszaszerzéséhez er­kölcsileg meg kell m­kodnuunk, újjá kell születnünk. Egész ifjúságun­kat, az aktív nemzeti életben cse­lekvésre hivatott egész generációt új magyarokká kell átnevelnünk, hogy a nagy feladatokat megold­hassuk. Erkölcsilegi jobbakká, esz­­ményekben állandóbb hitű­ekké, cselekvőbbekké és kezdeményezőb­bekké és kitartó küzdelemre ke­mény próbákon m­eged­zettebbekké kell nevelnünk a jövendő ma avar­jait. A gyakorlati, állandóan kez­­dezményező és cselekvő szellembe való beleélés az egyetemes nemzeti célok meglátása, megisme­rése és követése — mindeneket átfogó életprogram minden magyar ré­szére — adhat csak új tartalmat életünknek, kelthet csak bizalmat és reményt a jövendő iránt. A turáni átkott csak itt ismerte meg a magyar —­­Az új idő­kben a magyarság régi feladatainak teljesítése még fokozottabb erőkifejtést, még na­gyobb összetartást kíván. Föld­rajzi helyzetünkből kifolyóan át­hatási területei vagyunk népek­nek és az azokhoz fűződő eszmék­nek, irányzatoknak. Az idegen kul­túrák és etnográfiai hatások ki­termelte zavarok töltik ki törté­nelmünket. A turáni átkot csak itt ismerte meg a magyar ezen az áthalási területen, rrégi tartóz­kodási helyein: a turáni, a lebé­­diai, az etelközi síkságokon a tu­ráni átkot nem ismerte a magyar. Ezzel a mindenütt kísértő rémmel, a nemzeti kultúra legnagyobb ve­szedelmével le kell számolnunk. Ha tudjuk azt, hogy ezen az át­hatási terüben az idegen kultú­rák és népek tudatos, vagy tudat­talan befolyásolásaival számolnunk kell, magunkat és kultúránkat csak úgy biztosíthatjuk, ha az át­hatást kísérletekkel szemben meg­teremtjük és szembeállítjuk nem­zeti kultúránk motívumaiból kiépí­tett egységünket s ha ehhez az egységhez minden időben, minden változásban minden erővel ragasz­kodunk. A helyzet megismerését, a célok meglátását tetteknek kell követni . A magyar nemzeti kultúrá­ban való egység megteremtése és Ex­üstért adón aranyat ér Berzy kávé Miskolc, Lichlem-tein-alca 7 kiépítése a ma magyarjának leg­fontosabb feladata. Ez mindene­ken, osztályokon és tagozódásokon felül álló nemzeti érdek, melytől egész jövendőnk függ. Nem szabad azt fél hittel csak látszatra szol­gálnunk. A helyzet megismerését, a célok meglátást kell, hogy tettek kövessék állandóan. Soha nem szűnő folyamatban, állandóan és azonos célból történő tettek, míg csak el nem érjük, munkával és áldozatokkal ki nem vívjuk min­den m­agyar álmát, vágyát, köte­lességeink kiteljesülését , az egysé­ges nemzeti kultúrában eggyé forrt, integer Nagy-Magyarorszá­­got. Ezt a célt szolgálja, az egy­ségre, a gyakorlati, a nemzeti élet­re való neveléssel a magyar cser­készet. Mikszáth főispán beszéde Mikszáth Kálmán dr. főispán szólalt fel ezután. Az elnök kijelen­téseit programnak tekinti, majd kijelentéte, hogy ha valaha egy ország fiatalságának szüksége volt a cserkészetre, ez Magyarország, az az ország, amelyet a most élő generáció puhasága, tunyasága, megalkuvása, önzése és fogékony­sága a rút iránt a lejtőre jutta­tott. Egy ilyen generáció mellett történhetett meg, hogy egy beteg társadalom elkótyavetélte a nem­zet katonái elől­, akik a világ min­den harcterén dicsőséggel állották meg a helyüket, az országot, gyá­ván megalkudva az októberi zen­dülés bűnös felidézőivel akkor, amikor még egy szál ellenség sem állott Szent István birodalma terü­letén. — Az a generáció, amelyik majd a magyar cserkésztüzek mellől lép az élet táborába s hozza magával a férfias keménységet, a­­szívbeli emelkedettséget, a becsületes nyiltt­­ságot, soha sem fogja elveszíteni fejét, mint tette az a generáció, amelyik puhaságában és ijedtségé­ben itthon előkészítette Trianont. Plank Miklós dr. tanácsnok a város közönsége nevében köszön­tötte a jubiláris közgyűlés részt­vevőit, majd kijelentette, hogy a város a jövőben semmi áldozattól nm fog visszariadni, hogy a cser­készet fejlesztését, előmozdítsa. Az országos elnök beszéde Fodor Ferenc dr. egyetemi ta­nár, országos társelnök a Magyar Cserkészszövetség üzenetét tolmá­csolta. — A cserkészetnek — úgymond — igen nehéz a feladata, oly ifjúság ne­velése van reá bízva, amely nem látta a történelmi Magyarországot. Ezzel számolni kell s az ifjúságot a jelsza­vak magyarságáuul le kell szoktatni, a tettek ifjságá­t kell nevelni a nagy problémák megoldására.. . Legyem a­­z általatok nevelt cser­késztársadalom a pozitív magyar élet megteremtője. Amint a szerkes­ztörvé­­nyek pozitívek s nem negatív tilalmak hanem a tett forrásai, úgy az új ma­gyarság is elsősorban azt tudja, hogy mit kell tennie, hogy a negatív lelkei által elvesztett magyar földet vissza­szerezhesse. — És segítsetek k­i­alakít­an­i az egye­tenjes magyarságot a cserkészet cél­ ­­ja ndin­ifel­n Thurzó Nagy Lászlóné zongoraestélye litS W cím­e a Zenepalotában.Kezdete este 8 órakor Műsorok Ferenczi B. könyvkereskedésben és este a pénztárnál

Next