Magyar Jövő, 1930. szeptember-október (12. évfolyam, 198-248. szám)
1930-09-02 / 198. szám
iCSsetési ára egy hónapra 2 Pengő 40 fillér. Egyes szála :1 10 fillér. Poetabeflaetézi lap: **24,064 szám, az előfufad osztályhoz „L”, a hirdetési osztályhoz „H“ jelzéssel. E39B‘SE3ffi5S33 I18KOLC, 1930. SZEPTEMBER 2. n—inii fiiiw'ii 11 ■■isii........ min m FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP * KEDD• Szerkesztőség és kiadóhivatal Miskolc, Hunyadi utca 18. Tekfonszámok: Felelős szerkesztő 6-40. Szerkesztőség 8-11 és 6-46. Kiadóhivatal 1-84. Levélcím: Miskolc 1. sz. port.-XII. ÉVFOLYAM: 198 (3214) SZÁM Budapest, szeptember 1 (A M. J. tudósítása.) Sokan a hétfői tüntetést szeretik sszehasonlítani a tizenkét év előtti forradalommal, illetőleg arradalmat megelőző előkészítő izgalmakkal. Pedig lényeges külbségek adódnak köztük. Légszer is turbulencia máshol, mint ♦ ten egyáltalában nem volt. A ék, ahol nagyobb a munkanékliség és még a pestinél is kisebb munkásfizetés, nem kísérte még ig zsongó terheléssel sem a pestifímet. De még lényegesebb künbség az, hogy 1918-ban a tömeg akartak valami konkrétabbat skük mélyén s akkor a konkrétak utáni vágy valahogy ki tut nagy tömegekben kristályoni Károlyiék ás a szocialisták ■é. Ma ez a kikritályosodás ,agzik, sem az, mintha a legszélesebb egek nem lennének ma már erdők abban a hitben, hogy Mininek történni kell s abban a T győződésben, hogy azt a tömést a szociális nyomástól meg- e valamit ez a rendszer képen hozni. De az a kikristályosó, mely akkor keretekhez csapódott, még ma ezek a kezek, ha észülödnek is, de nincsenek meg. És még ezenkívül is nagy tanulság 918 meddősége s nagy tanulság ■dJiaiatlanul az is, hogy szervszerint ugyanazok próbálták nyerni tüntetésre a tömegeket, kik 1918 megszerzett hatalmának birtokában legfeljebb csak tébbre vitték a nép és ország sorá A nyüzsgő, kavargó utcák téret a tüntetők, akiket leg■yobbrészt néni a parancs, de vzetük kínossága és tűrhetetlen látástalansága vitt ki az utcára, de a semmi biztatót és eredményt nn kínáló fórumra, — nem lehet tgadni — eléggé hangosan és erreérthetetlenül adtak bizonyságt a rendszerrel való elégedetlenü■gükről, türelmük fogyatékosságról, de arról is, hogy a munka s kenyér kérdése nem sokáig mi lehető elígérgetésekkel, de pasával, szuronnyal, kardlappal és vas attakokkal sem. Annál kevésbé sem, mert hiszen abban a ínyben, hogy szakszervezeti vezeik szava hangzott el, mint a pusziba kiáltó szó, hogy Payer Károly humanitását, sérthetetlenségét nem spektála az általa tüntetésre kihívott tömeg, hogy ütlegeltéték nemcsak a rendőröket, de a socialista vezért is, bár lehet ommunista kilengéseknek is magarázni, de még inkább annak a eszedéstemnek, hogy a problémák itt már megnőttek annyira a szenvedő emberekben, a jogos elégedetlenséget annnyira a gy vlolett hajtja a kétségbeesett tehetetenség, hogy azt már nem olyan könnyű szervezni és csak bizonyos fokig tüntetésbe vinni. Budapest rendje megőrzésének hőse, Sztranyavszky államtitkár úr, persze csak a mát nézve, büszkén és megelégedetten hirdeti nyilatkozatában, hogy a rend közegei megtették kötelességüket: Budapest és az ország népe nyugodtan hajthatja álomra fejét. A tanács jó és prószándékú, csak az a kár, hogy nem lehet megfogadni. Mert hogy hajtsuk fejünket nyugodtan álomra nem a mostani éjszaka, de az elkövetkező éjszakák és nappalok miatt, mikor tudjuk, hogy a mai nap elmúltával és az elkövetkező napokban a munkanélküliek és a mindennapi kenyeret alig megkeresők továbbra is itt maradnak, sőt szaporodnak, hogy jön a tél és jön a hideg, jönnek a hosszúhosszú éjszakák s egyre több agyat és kezet nem köt le a munka, egyre több anya hervad magzata sorsa miatt, egyre több gyerekszem lesz az éhség és hideg miatt, könnyes? Hogy hajthassuk nyugodtan álomra fejünket, mikor ma azt láttuk Budapesten, hogy a teljes rendőri készültség kevés volt s csendőröknek is közbe kellett lépni s a katonaságnak lábhoz tett fegyverrel ugyan, de talpon kellett lennie, mert talpon volt Budapesten az utca. És hogy hajtsuk nyugodtan álomra fejünket, mikor tudjuk, hogy a kommunista próbálkozás miatt a magasabb hatóságok dicséretes gondosságból és a kötelesség parancsa szerint egy pár nap múlva újra készenlétbe kénytelen hívni ezeket a karhatalmi erőket, melyeknek tagjai szintén véges emberek s akiknek sem létszámuk, sem szervezetük nem olyan, hogy bíktatnák az örökös készültségeket? ! S mi lesz, ha egyszer nem a lélek, nem a fegyelem, csak az ember elcsigázódik és ellankad? Két halottról, mintegy 60 súlyos s vagy 300 könnyű sebesülésről szólnak a jelentések. Mégis csak vér, magyar vér ez s nem igen jó arra gondolni, hogy miért kettek ennek kifolynia. Józan és becsületes ember nem kárhoztathatja a karhatalmat, mely emberfeletti önuralommal igyekezett megőrizni a rendet. Hiszen ha csak egyszerűen izgatokkal álltak volna szemben! De az izgatók mellett ott volt az éhség és a hitetlenség. Mintha megjelent volna a minden mindegy. Azt ne mondja senki, hogy az volt a baj, hogy hétfőn két kemény, konok akarat, és elhatározás csapott össze. Mert hiszen mindkét részen a kompromisszum szállt az utcára. A szociáldemokrata párt tüntető felvonulást s gyűlést akart s hirdette, hogy azokat minden körülmények között megtartja. A hatalom pedig — bizonyára gondos szemlét tartva a karhatalom felett — kijelentette, hogy egyáltalában nem tűr semmit. S jött a kiegyezés. A szocialista párt — nagyon helyesen — nem ragaszkodott a tüntető menethez és gyűléshez s leszelidt Derűs, békés reggelre virradt Budapest lakossága hétfőn. A szociáldemokrata pártvezetőség erre a napra hirdette tüntető felvonulását. Hét óra tájban még semmi jel se mutatott a készülődésre és nem igen lehetett még következtetni a későbbi véres tumultuózus jelenetekre, az utcák rendjének felborulására, rendőrattakokra, a csendőrség, sőt a katonaság beavatkozásának szükségére, a kőzáporokra, felfordított autókra, bevert ablakokra, kifosztott kirakatokra és arra az atmoszférára, amelyben a mindenre képes, mindenhol található elemek a villák fosztogatására indultak . . . A rendőrség 9 óra tájban élőAz első incidens háromnegyedtizenegykor történt a Rákóczitéren a hatósági munkaközvetítőnél. Itt egy rendőr állítólag pofonütött egy munkást, mire nagyizgalom támadt, de a szolgálatot teljesítő rendőrfelügyelő azonnal negyedtizenkettőkor a Körút és a Dob utca sarkán rendőrattak volt. A munkásság csoportosult, gyalogos rendőrök mentek a tömeg közé, igyekeztek szétoszlatni a felvonulókat. Majd mikor ennek nem mutatkozott a rendőrség által kívánt eredménye, egy lovasrendőrcsapat attakot intézett a tömeg ellen. A széjjeloszlatás közben kardhasználat is történt. Tizenegy óra tájban kezdődött meg az Andrássy-úti tüntetőséta. Féltizenkettőkor az Eötvös utcából több százfőnyi, jórészt ifjúmunkásokból álló tömeg fordult be az Andrássy-útra, csatlakozott a többi felvonulóhoz, munkát, kenyeret követelt, szidalmazta a rendőrséget, követelte a kormány lemondását és a nyolcórai munkaidőt. Kövek röpülnek a rendőrök felé Pár perccel később a tömeg magatartása fenyegetővé vált, kővel dobálták a rendőröket. A Szív utcánál lovasrendőrök vágtattak a felvonulókhoz, felszólították őket, hogy hagyják el az András kjvutat és a mellékutcákon is tette a nagy programot tüntető sétára. A hatalom meg ehhez a nagy kijelentések után egy kicsit szemet hunyt. A kiegyezések sikerültek — hála Istennek — a vidéken. De nem sikerült Pesten. Mert előkerültek a zbbonyok alól a boszor a Váci úton észlelhette, hogy Újpest és környékének munkásnépe gyalog és villamoson megindul a főváros felé. Csepel és Kispest felől tizenegy óra tájban megkezdődött a munkásság felvonulása. Kispesten, Pesterzsébeten és Kőbányán tizenegy óráig dolgoztak az üzemek, a munkások ekkor indultak meg Budapest felé. A budai gyárvidékről kilenc órakor kezdődött a munkások felvonulása. A Boráros térről az a hír érkezett, hogy ott kommunista röpcédulákat fognak osztogatni. Erre a hírre a tér rendőri készültségét megerősítették, közbelépett, erélyesen nyugalomra intette a rendőrét. Ugyanekkor észlelhetővé vált a város főútvonalain az izgalom s a kereskedők egymásután húzták le kirakataik redőnyeit, vonuljanak tovább. A tömeg — nagysága miatt — nem tudta teljesíteni a felszállítást, mire rendőrattak, párperces kardlapozás következett. Felvonulás a Városligetbe Tizenegy óra után a Városliget felé vezető összes útvonalak már feketéltek attól a tömegtől, amely különböző irányokból igyekezett a liget felé. A tömeg eleinte csöndesen viselkedett. A ligetnek a tereit, pázsitjait mindenütt ellepte a tömeg A rendőrségnek az iparcsarnok előtt elhelyezett osztagai csöndesen szemlélték a tömeg felvonulását. Ekkor már többezren voltak együtt, fütty- és sípszó hallatszott, amit kaotikus lárma követett, majd ütemesen kiáltották az összegyűlt munkások: — Mun...kát! Ke...nye....ret! így ment ez jó darabig. A lovasrendőrök és gyalogosok farkasszemet néztek a tömeggel. Peyer megérkezik, megkezdődik a virágágytappnce Egyszerre viharos taps és éljenzés dördül fel az IparosamoK előtt. — Éljen! Éljen! Peyer Károly érkezett! — kiáltoznak mindenfelé a munkások, tok, kalapácsok, és vasdarabok, a zsebekből a kövek s előkerült a rendőrkard és revolver. Most csend és béke van Pest utcáin. De a szegénység ablakáról elhessegették-e a rossz tanácsokat sugdosó fekete gondot? Vad rohanás kezdődik abba az irányba, ahonnét a taps felhangzott. Pázsiton, virágon keresztül kasul rohan a tömeg előre. Senki se tudja merre megy. Vad ordítás, a rendőrség azonban még nem mozdul. Parancsot vár. Néhány perc múlva ezt a parancsot megkapják s megkezdődik az első lovasattak a fülsiketítő lármával tomboló tömeg ellen. A lovasrendőrök nekiugratnak a tömegnek, mely azonban nem mozdul. — Pfuj! Le vele!, Le vole! — ordítotza a tömeg a rendőrök felé. Strauss rendőrtanácsos ekkor kiadja az utasítást az újabb attakra. A rendőrattak látszólag megisztítja az Iparcsarnok előtti teret, de a vasszékeknek a rendőrök nem mehetnek neki és így ezek mögött a tömeg mintegy elbarrikádozva áll. A rendőrség a tömeget visszazavarja az Andrássy út és a Vilma királyné út felé. Az első sebesülések Teherautókon megérkeznek a rendőrerősítések. Szirénbúgás, éles füttyszó, kiáltás tölti meg a levegőt. A Vilma királyné úton hirtelen éles sípolás, viharos lárma hallatszik. Egy kő repül az egyik, lovasrendőr felé. A lovak táncolni kezdenek. Az egyik rendőr felügyelőnek Ima megcsúszik és oldalt, vágódik, ledobja lovasát. Hirtelem megbomlik a rendőrök sora.— Megtámadták a rendőröket, — hangzik az egyik rendőrfél -ügyelő kiáltása hátrafelé. Egy perc múlva ismét kezdődik 11 lavasattak, kivont kardokkal. Padok dőltek fel, kocsikat döntöttek fel a tüntetők. Kövek repültek, amelyek súlyosabban nem sebesítették meg a rendőröket. A tüntetők közül sem sebesültek súlyosabban. Páncélautók érkeznek Negyed egy órakor érte el a felvonulás a tervezett munkásgyűlés színhelyét, az Iparcsarnok előtti gyermekjátszóteret. Nagy lovas és gyalogos rendőrosztagok vették körül a tömeget és igyekezek szétoszlani. Megjelent Boz -,Ágn-Iluszágh főkapitány és A járókő főkapitány-helyettes is az Iparcsarnok előtt. A tömeg a szociáldemokrata képviselők felé így kezd kiabálni: — Mi lesz a gyűléssel? A tömeg tovább hömpölygött a térre. A rendőrség nem tudta útját állni. Újabb erősítéseket kért. SZEPTEMBER ELSEJE BUDAPESTEN Két halottja, hatvan súlyos és háromszáz könnyebb sebesültje van a tüntetéseknek A főváros rendőrségén kívül a csendőrségnek és a katonaságnak is fel kellett vonulni . Villamosokat, autóbuszokat döntöttek fel, üzleteket fosztottak ki a tüntetőkhöz csatlakozó kétes elemek Megkezdődik a tüntetők tömegeinek felvonulása Az első incidens, majd az első lovasattak Az első kardlapozás Lapunk mai száma 8 oldal — Ára 10 fillér.