Magyar Jövő, 1933. április-június (15. évfolyam, 74-145. szám)

1933-04-01 / 74. szám

Saombat, 1933 április L Ön is Ukintte meg vasárnap eg­y nap látható iparművészeti magyar perzsa és Torontáli szőnyeg­ki­állí­tá­sun­ka­t„•"«SI' LINOLEUM dg, a Koronával szemben sem lakásuk, sem otthonuk nin­csen. Berki és Szajkó a salakdlomb tetején az egyik kiürített csille alá a sínek közé lefeküdt. Csakhamar elaludtak és hajnalig mély álom­ban feküdtek a csille alatt, a sínek közt. Szajkó hajnalban egyszerre arra riadt fel, hogy a közvetlen közelükben egy mozdony pöfög, majd hirtelen megrándult a fejük felett álló csille, ami egy hosszabb kocsisor utolsó kocsija volt.­­ Szajkó rémültem menekült ki a sínek közül és a társát is ki akarta húzni, Berki azonban olyan mé­­lyen aludt, hogy semmiféle ébresz­tésre nem tért magáihoz. Eközben a vonat elindult és a mozgó kere­kek a sínek között alvó Berki Er­nőt halálra gázolták. A kerekek a szerencsétlen fiatalember testét a szó szoros értelmében darabokra vagdalták, úgy hogy Berki Ernő mély álmából többé nem is tért magáéhoz és álmából egyenesen a másvilágon ébredt fel. A halálos szerencsétlenség ügyér­ben a miskolci kir. ügyészség meg­indította a vizsgálatot Az éjjeli menedékhelyre bújt munkanélküliek borzalmas szerencsétlensége Miskolc, március 31 Megrázó szerencsétlenség tör­ténni a csütörtökről péntekre hajdó éjszakán az ózd vasgyár*­­’'»gy ■alakdombján. Csütörtökön késő este két bolyokvasvári munkanél­küli fiatalember, a 22 éves Berki Ernő és a 20 éves Szajkó József felmászott a nagy salakdombra, ahova a vasgyári csillék a gyárból kikerülő forró hamut és salakot hordják fel. A két munkanélküli a meleg salakra feküdve szokta el­tölteni a hűvös éjszakákat, mivel Csillatulajdonos postarablása Vecsésen két halottal Az egyik rabló agyonlőtt egy bátor tisztviselőt, akit a csend­őrök segítségül hívtak — A rablógyilkost azután csendőr­­golyó terítette le — A másik rablót elfogták, de megszökött a csendőrök markából Budapest, március 31 Amerikai ízű postarablást haj­tottak végre a péntekre virradó éjjel Vecsésen, ahol már két hó­nappal ezelőtt is ki akarták fosz­tani a postahivatalt. Ezúttal vak­merő és mindenre elszánt betörők kísérelték meg a posta pénztárá­nak kiürítését és vakmerőségük odaáig ment, hogy végül a véres éjszaka két halottat követelt. Éjjel háromnegyed 12 óra volt, amidőn a szolgálatot teljesítő csendőr járőr észrevette, hogy a postahivatal redőnyének hasadé­­kain világosság szűrődik ki. Az egyik csendőr az udvar felől be­hatolt a postahivatal épületébe és bezörgetett az udvari ablakon. — Ki van benn? — kiáltott be. Csak megkésve érkezett bentről a válasz: ■ — Rovancsolunk, hagyjanak bennünket dolgozni. A csendőr azonban nem elége­dett meg ezzel a válasszal, hanem újra bekiáltott az ablakon. — Nyissák ki az ajtót és mu­Kiss egy vivőkardot fogott és így rohant a csendőrökkel a postai épülethez, amelyhez elsőnek ő ént.­­A csendőr felrántotta az ajtót és Kiss belépett a már teljesen elsöté­tített szobába. A következő pilla­­natban a sötétben hirtelen három­tassák magukat. Ebben a pillanatban az utca felőli ablak kipattant és egy sötét alak ugrott ki rajta.­­ Az egyik csendőr, Virágh őrs­vezető megállásra szólította fel, az alak azonban vad futással mene­kült. Virágh­ ekkor többször utálva lőtt, a lövések azonban célt tévesz­tettek. A csendőrök civil segít­séget hívnak Miután a csendőrök nem tudták, hogy benn még hány betörő dol­gozik, a járőr egyik tagja, Terjék Balázs csendőrtörzsőrmester átsza­ladt a szomszédos, vitéz Bodnár Albert gyógyszerészhez segítségé­ért. A járőr másik tagja, Virágh Péter a postaépület előtt maradt. A gyógyszerésznél éppen egy kis társaság volt együtt, akik közül Kiss Kálmán, a vecsési nyugalma­zott­ főjegyző fia, a Jegyzők Árva­­ház Egyesülete budapesti tisztvi­selője készséggel sietett a csend­őrök segítségére, s revolverdörrenés hallatszott. — Eltalálták! — kiáltott fel Kiss Kálmán és holtan terült el a szoba padlóján. Az egyik lövés közvetlen közelről az állán érte, a másik az ütőerét ütötte át a szíve felett, s fejbe lőtte a betörőt. A lövés a homlokon hatolt be és azonnali halált okozott. A másik tettest elfogták, de megszökik A vecsési csendőrörs vezetője azonnal jelentést tett a véres eset­ről a budapesti főkapitányság­nak, amely Pestszentlőrinc hatá­rában készenlétbe állította a rend­őröket, mert az elmenekült posta­­rabló csak erre vehette útját A tettest sikerült is elfogni, de az igazoltatás során megszökött. Két óra tájban ugyanis autótaxi köze­ledett Vecsés irányából, amelyet azután két őrszemes rendőr feltar­tóztatott. Az autótaxi utasa útlevél­lel igazolta magát, amelyből ki­tűnt, hogy Schely Sándornak hív­ják és Újpesten a Viola­ utca 17. számú házban lakik. Mivel a rend­őrök nem találták megnyugtató­nak azt a kijelentését, hogy két tesztelőre jött Vecsésről a Kossuth utca 107. számú házba, a rend­­­őrök felültek a taxiba és a meg­nevezett ház elé hajtottak, amint az autó itt megállott, Schely hir­telen felugrott, kiszökött az ondó­ból és vad futásnak eredt. Sike­rült is egérutat nyerni al rendőrök elől. Ezután izgalmas hajszát kezdtek ellene a pestszentlőrinci téglagyár területén, mert a betörő csak ide menekülhetett. Hiába kutatták azonban át a gyár terüle­tét Sehelynek nyoma veszett. A reg­geli órákban már valóságos gyűrű­be fogták a rendőrök, csendőrök és detektívek a főváros egész kör­nyékét, de a vakmerő betörőt mindezideig nem sikerült elfogni. A rendőrség időközben megállapí­totta, hogy Sekélynek saját villája van Újpesten a Viola­ utca 17. szám alatt és a leterített Máté is háztulajdonos.­­ Miskolcra szállították a két her­­nádvécsei rablógyilkost Özv. Nagy Andrásné hernádvécsei asszony két rablógyilkosát, Lakatos Antalt és Fundarik Izidort a csendőrség pén­teken reggel Miskolcra szállította és átadta a kir. ügyészségnek. A két rablógyilkost az ügyészség is letar­tóztatásba helyezte és a letartózta­tás fentartása iránt tesz indítványt a vizsgálóbírónak. ■ %é­f Három? revolverdörrenésr—[egy halott ft 3 A csendőr agyonlövi a betörőt A csendőr a lövések pillanati­­ban az ajtó mögé ugrott. Kiss Kálmán lelövése után a betörő ki­­rohant a szobából, kezében a füs­tölgő revolverrel. Az ajtó előtt azonban szembe találta magát a két gyógyszerésszel, akik rá akar­ták vetni magukat A bandita újra lövésre emelte fegyverét, ebben a pillanatban azonban Virágh csend­őr előugrott az ajtó mögül és ké­szenlétben tartott karabélyával Fi.­elő a legjobb rádiólapra RADIO ELEL ELŐFIZETÉSI ÁR: 1 évre P. 10.—, »/2 évre P. 5.5«, 14 évre P. 2.80, 1 hónapra P. 1.—. Kiadóhivatal: BUDAPEST, IV., KÁROLY KIRÁLY-ÚT 10. szám. Nagytakarításhoz kimérve, fólirban, legjobb minőségben­­ Vera Cipőpaszta minden szinben dekája . . . 4 fillér Vera Burtorpaszta, minden bútorhoz dekája .... 6 fillér Parket beeresztő kg. . . . . . . . 40 és 80 fillér Vera Parketpaszta, 14 kg.......................................................60 fillér Vera Tisztítópor, kád, lavór, evőeszköz stb.-hez, dekája . . 1 fillér Csillag Folyékony Fémtisztító, réz, ezüst, üveg stb.-hez dekája 1 fillér Csillag Linóleum Padlófesték 1 kg. doboz .... Csillag Zománcfesték, minden színben 1 kg. doboz . P. 1.50 P. 1.80 Kefeáruk legnagyobb választékban , Sidlauer Imre festéküzletében Sötétkapu mellett. Telefon: IS—29. Felmentő ítélet a főispán sérel­­mére elkövetett rágalmazás! perében Miskolc, március 31 (A M. J. tudósítójától.) Érdekes, a mezőcsáti országgyű­lési képviselőválasztással összefüg­gő bűnpert tárgyalt pénteken dél­előtt a miskolci törvényszék Csor­ba-tanácsa. A vádlott özv. Vályi Károlyné tiszabábolnai gazdálko­dónő volt, akit vitéz Borbély* Maczky Emil főispán sérelmére elkövetett hivatalból üldözendő rágalmazás vétségével vádolt meg a kir. ügyészség. * A vád A vád szerint Vályiné a múlt év szeptember 8-án a­­háza előtti kispadon több ismerősével beszél­getett, amikor arra haladt el Gurka László földműves, akit meg­kérdezett, már keresett a tiszai védgát építésénél. Ennek felelete uán Vályiné állítólag azt a kije­lentést tette, hogy most már nem keres többé senki a gátépítésnél, mer a munkát beszüntetik, hiszen megbukott a kormány, a gátépí­tésre szánt pénz felét pedig, 40 ezer pengőt a főispán zsebrevágta, amiért most számoltatják. Ebben az ügyben egy hónappal ezelőtt már volt egy tárgyalás, amit bizonyításkiegészítés miatt mostanra, napoltak el A pénteki tárgyaláson a vádlottat­ Soltész János dr. védte, a vádhatóságot Kurovszky László dr. dr. ügyész, a sértett főispánt pedig Dorzsák Lajos dr. képviselte. Özv. Vályi Károlyné a pénteki tárgyaláson is tagadta bűnösségét és azt, hogy a sérelmezett kijelen­téseket valaha is megette volna. A bíróság ezután rátért a tanú­kihallgatásokra. Gurka László azt vallotta, hogy hallotta beszélgetés közben Vályi­­nénak azokat a kijelentéseit, ame­lyek szerint a tiszai gát építésének munkálatait a kormánybukás és a főispán sikkasztása miatt beszün­tetik. Az elnök faggatására a tanú kijelentette, hogy a kérdéses alk­a­­lommal teljesen részeg volt. A csendőrség vallomása Kovács Szikszói Károly ároktői gazdálkodó arról tett vallomást, hogy a Vályinét terhelő tanúvallo­­mását annak idején a csendőrség kényszerítésére tette meg. Félt, hogy megverik, ha nem a csend­őrök szája íze szerint val, külön­ben is elhurcolással bíztatták s ő félelmében mindent rájuk hagyott. Különben a csendőrök azt vették be a jegyzőkönyvbe, amit akartak, ő nem mert ellenkezni velük. Most, a bíróság előtt megmondja­­bátran, hogy Vályiné szájából sohasem hallotta a szóbanforgó sértő ki­jelentéseket, akkori jegyzőkönyvi vallomására azonban sohasem ten­ne esküt. Pofon és mellbevágás Soltész János dr. : A csendőr nem bántotta magát? Tanú: De igem?Adott egy po­font és egy mell­bevágást. Tóth Bertalan arról vall, hogy a kérdéses alkalommal ott ült Vályiné mellett és végighallgatta az egész beszélgetést. Ebben szó sem volt a főispánról vagy a siki leosztásról. Csupán azt mondta Vályiné, hogy oda van a sok pénz. Elnök: Hogy értette ezt? Hogy elsikkasztották ? Tanú: Nemigen figyeltem oda. Az összeget nem hallottam, sem a főispán nevét. Arra emlékszem, hogy Gurka akkor nagyon részeg volt. Szabó Lajos tanú szerint Gurka nagyon boros volt a kérdéses alka­lommal. Tagadja, hogy a Kovács Dezső községi írnok által felvett jegyzőkönyvnek Vályinét terhelő kitételeit ő tollba mondotta volna. A sértő kijelentéseket ő nem is hallotta. • Elnök: A jegyző úrnak miért nem mondta meg ezt? Tanú: Mondtam én s kértem, hogy ne írja bele, hogy én hallot­tam a főispán urat sértő kijelen­téseket. Szedniczky András csendőrtiszt­helyettes tanúvallomásában el­mondotta, hogy ő vezette le Vályi­né ellen a nyomozást. Erőszakot, fenyegetést senkivel szemben sem használt. Egyebekben az esetet szó szerint úgy adta elő, mint a vádiratban áll Elnök: Kovács Szikszai Károly azt állítja, hogy az 5 jegyzőkönyvi vallomása nem felel meg a való­ságnak. Igaz, hogy bántalmazta őt? Tanú: Erről szó sem volt, mert Kovács Szikszai önmagától vallott és mert egész vallatása alatt ott vol a szobában a jegyző úr és a bíró is. Izgalmas szembesítés A bíróság ezután elrendelte a tiszthelyettes és Kovács s Szikszai szembesítését, amelynek során Ko­vács határozottan és erélyesen szemébe mondta a tiszthelyettes­nek, hogy megfenyegette őt azzal, hogy ha nem vall, különszobába fogja vinni. A tiszthelyettes ez­után is megmaradt tagadása mel­lett. Kiss József árokés jegyző arról vallott, hogy jelen volt a kihallga­táskor és emlékszik, hogy Kovács Szikszai Károly elmondotta a Vályúiétól hallott sértő kijelentés Döntött a közönség: a „TÁNCOL A GARNIZON“ igazi általános siker! URÁNIA!

Next