Magyar Jövő, 1934. január-március (16. évfolyam, 1-72. szám)

1934-01-03 / 1. szám

MAGYAR JOVŐ MISKOLC, 1934. ÉVI JANUÁR 3-SZERDA XVI. ÉVFOLYAM 1 (4191) SZÁM Szerkesztőség és kiadóhivatal Miskolc, Werbőcz u­­tca 5. szám. — Telefonszámok: Felelős szerkesztő •85. Éjszakai szerkesztő 6-48. Szerkesztőség 8-65 és 6-46 - 8 adóhivatal 1-84. Levélcím: Miskolc 1. számú posta. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Előfizetési ára egy hónapra 1 Pengő 60 fillér. — Egyes szám ára 6 fillér. — Postatakarékpénztári befizetési lap: **24.054 szám, az előfizetési osz­tályhoz „L“, a hirdetési osztályhoz „H“ jelzéssel) fi tót nép azt követeli, hogy az egész Felvidéket csatolják vissza Magyarországhoz 300.000 cseh uralkodik négy és félmillió tót felett — A cseh hivatalnokok Csehországba való visszahelyezésüket kérik — Jehlicska Ferenc nyilatkozata Budapest, január 2 (A Magyar Jövő tudósítójától) Jehlicska Ferenc dr., a Tót Nemzeti T­anács elnöke nemrég Londonban elő­­ásokat tartott a Tót Nemzeti Tanács vetéléseiről: a trianoni békeszerződés felőbbi revízióját, valamint Szlová­­nok Magyarországhoz való visszacsa­pót kívánják. Jehlicska, aki valami­­■ magyar egyetemi tanár volt, most napos tartózkodásra Budapestre érkez és a tótok követeléseiről a követke­­zpen nyilatkozott: — Hónapokkal ezelőtt Genfben alakult­­ a Tót Nemzeti Tanács,amelynek el­­ve lettem. Elhatároztuk, hogy memo­rumban tárjuk a Népszövetség elé, én tarthatatlan helyzetben élnek ma le Ők­­ejelentettük, hogy csatlakozunk azokhoz, akik a békeszerződések reví­zióját sürgetik, ort a békeszerződések egyrészt feldarab­lták az osztrák-magyar monarchia­nális földrajzi egységet, másrészt kaput­­itottak a cseheknek és ma 300.000 cseh alkodik négy és félmillió tót felett. Mi, tótok, Magyarországhoz akarunk csatlakozni és nyugodtan alávetjük magunkat a népszavazásnak, amely 98 százalékig Magyarország mellett fog dönteni. — Londoni előadásaimon hangsúlyoz­om, hogy mi nem a magyarlakta szlo­­venszkói területek visszacsatolását kér­­tik, hanem egész Szlovenszkó visszaadá­­sát, mert ha csak a magyarlakta területe­ket csatolják vissza, akkor a megma­radt kisebb területet a csehek igen gyorsan elcsehesítenék. Nem remélt megértésre találtam Angliában, mert ott már rájöttek arra, hogy a csehek félrevezették őket. A csehek demokráciát ígértek, de most­­elnyomják a tótokat és ruténeket és meg­­c­­súfolják a sajtószabadságot. Nagy erő­vel vonultak fel ellenem és lehetetlenné­­ akartak tenni. Egyik előadásomon azt ál­dottam, hogy a csehek balkanizálják a ózokat, mire a cseh követség jelenlévő ajtóattaséja, Hyka azt a kérdést intézte hozzám: tudok-e arról, hogy a csehek tót skolákat létesítenek. — Erre megmondtam, hogy a tót iskolában csehül vagy csehszlo­vák nyelven tanítanak, de tiszta tót nyelven az egész világon csak a ma­gyar Alföldön, Békés környékén tanu­­­tanak. Kell-e nyomósabb érv, hogy mi vissza akarunk kerülni Magyarországhoz?! Ang­liai előadásaim után Benes sürgősen ------ i Szlovenszkóba utazott, hogy megnyugtas­sa az ott élő cseheket. Mikor ugyanis a­ csehek rájöttek, hogy Anglia helyesli a tűzök mozgalmát, sorra visszahelyezésüket kérték Cseh­országba. De Benes sem tudta őket megnyugtatni, mert érzik, hogy nem lehet elzárkózni Magyarország jogos követelései elől. — Beszéltem Angliában lord Rother­­mere-rel, aki azt mondotta, hogy az egész Szlovenszkó visszacsatolását Ma­gyarországhoz nem lehet megakadályoz­ni. Cikket írtam a Daily Mail számára és abban elmondtam, hogy Szlovenszkóban repülő csendőrosztagokat állítottak fel a szlovenszkói forradalom elnyomására. Csehszlovákia összes szomszédaival rossz viszonyban él, egyedüli támasza Francia­­ország, amely azonban egyre jobban látja az eseményeket. — Nagyon örülök, hogy Bethlen Ist­vánnal egyidőben tarthattam előadást Londonban. Neki is, Eckhardt Tibornak is nagy sikere volt. Az igazság mindig győz, tehát a mi igazságunknak is győznie kell, annál is inkább, mert nagy pártfogónk van a nemes angol nemzetben. Jehlicska Eckhardt Tibornál Itt említjük meg, hogy Jehlicska Fe­renc dr. kedden délután felkereste Eck­hardt Tibort, a Független Kisgazdapárt vezérét, akivel hosszas beszélgetést foly­tatott. „Soha nem voltak olyan kedvezőek a revízió kilátásai, mint most“ London, január 2 (A Reuter-iroda jelentése) A békerevízió gondolata hatalmas fej­lődést mutatott az elmúlt esztendőben — mondotta F. Llewelyn-Johnes képviselő abban a nyilatkozatában, amelyet az év­forduló alkalmából adott a Magyar Táv­irati Iroda londoni levelezőjének. — Lassan kint kezd derengeni az a fel­ismerés, hogy az európai nemzetek bajai­nak legfőbb kútforrása a békeszerződé­sek igazságtalansága, — mondta a tria­noni revízió angol harcosa. — Néhány hónappal ezelőtt még nagyon csekély volt azoknak a közéleti vezetőknek a száma, akik a trianoni revízió gondola­tát támogatták. Ez a tábor most már számban és befolyásban jelentékenyen növekedett. Bethlen István gróf és Eck­hardt Tibor legutóbbi angliai látogatása még jobban felkeltette az érdeklődést a magyar revízió után. Meggyőződésem sze­rint soha sem voltak a revízió kilátásai annyira kedvezőek, mint most. Bátor, kezdeményező reformpolitikára van szükség s ezért új, megalkuvás nélküli harcot jelentett be Eckhardt Tibor újévi beszédében Budapest, január 2 Az évforduló alkalmából a Független Kisgazdapárt meleg ünneplésben részesí­tette vezérét, Eckhardt Tibort. Nemcsak a Budapesten tartózkodó képviselők, ha­nem a vidéken lakók is majdnem kivétel nélkül jelentek meg az üdvözlésen. A párt nemképviselő tagjai közül is rend­kívül nagy számban gyűltek össze a párt Mária Valéria­ utcai helyiségében, ahol Kun Béla, mint a legrégibb képviselő. Az üdvözlésre Eckhardt Tibor megha­tott szavakkal válaszolt. Megköszönte azt a baráti érzést és szeretetet, amelyet a párt részéről Kun Béla tolmácsolt, majd a következőket mondotta: — Az elmúlt esztendő rengeteg problé­mát vetett fel, de megállapítható, hogy a párt egységesebb, összetartóbb, mint valaha. Ez adott és adja a jövőben is nekem azt az erőt, amelyre a határozott, erélyes el­lenzéki politika folytatása céljából nél­külözhetetlen szükség van. Az elmúlt év kormány­politikájának mérlege — Az 1933-as év a kormánypolitika szempontjából sikertelen, gyászos, med­dő esztendő volt. A párt ezzel a politiká­val szemben eleinte bizonyos türelmet köszöntötte Eckhardt Tibort s tolmácsol­ta a párt törhetetlen ragaszkodását. Meg­köszönte azt a hatalmas munkát, amelyet a revízió érdekében oly eredményesen végzett Angliában. Majd arra kérte a párt nevében, hogy a belpolitikában vezesse továbbra is a pártot a hajthatatlan ellen­zékiség útján azzal a rendszerrel szem­ben, amely a magyar nép érdekeivel el­lentétben immár tizenhárom éve kormá­nyozza ezt az országot, tanúsított,­ nem szította az ellentéteket, a nagy szavak után elhatározott tetteket váró közvélemény indulatait nem korbá­csolta fel. A várakozás álláspontjára he­lyezkedett. Azt reméltük ugyanis, hogy Gömbös Gyula, akinek a múltban kapcso­latai voltak a népies politikával, nem lesz a bank- és kartellérdekek engedelmes ki­szolgálója. Ma, sajnos, meg kell állapí­tanunk, hogy feltevésünkben keservesen csalódtunk. Csak nagy szavakat, meddő szólamo­kat hallottunk, cselekedeteket, tette­ket nem látunk és minden jel arra mutat, hogy a jövőben sem fogunk látni. A múlt esztendő jórészt a kormány hibá­jából az agrárollót még szélesebbre nyi­totta. Beigazolódott, hogy a régi liberális gazdasági politikával hitelüket vesz­tett jelszavakra esküdve, a profit zsoldjába szegődve nem lehet a nem­zet egyetemes érdekeit szem előtt tar­tó politikát csinálni. A nagyipar és a bankok egészségtelen fel­duzzadásával szemben a mezőgazdaság halálán van: a sírgödör már meg van ásva, csak bele kell fektetni és elhan­­tolni.­­— A mezőgazdasági termények árle­morzsolódását a pénzügyminiszter rend­­ben lévőnek tartja és azt, hogy az nem sájt nagyobb méretű, kormányzati siker­nek könyveli el. Ezt a kormányzati politikát az új­­esztendőben továbbfolytatni már fizi­kai lehetetlenség is lesz, mert azt a nemzet nem bírja ki. És ezért már most bejelentem, hogy pártom és én a legélesebb és legkíméletlenebb harcot hirdetem ezzel a politikával szemben.­­ Saját pártjának propagálása érde­kében a kormány nemcsak a közhatósá­gokat használja fel, de a nemzeti gondo­latban rejlő nagy erőt is pártpolitikai célok érdekében aprópénzre váltja. Az a megtévesztő propaganda, a­melyet a kor­mány szinte balkáni ízléssel, illetőleg íz­léstelenséggel a nemzeti munkahét cégére alatt saját pártjának érdekében jónak látott, egyúttal hangos reklámja volt a bank- és kartellérdekeknek. Eckhardt Tibor beszéde ára 6 fillép

Next