Miskolc, 1876 (1. évfolyam, 33-105. szám)

1876-12-03 / 97. szám

előtt, kiknek D. urat nem épen most van sze­rencsénk ismerni, minden tekintetben téves meg­győződésnek látszik. Az általa előhozott családi értesítő története pedig ez. Mintegy fél évvel ezelőtt t. alpolgármester úr magához hívatott, s kérdezte tőlem, mi oka annak, hogy egy általam kiállított családi értesí­tőből az anyának fivére kimaradt, holott pedig erre — mivel itt unoka kívánja a felmentést — szükség lett volna. Erre azt feleltem: Megfoghat­­lan előttem, hogy miként hagyhattam volna én ki a család azon tagját, holott azt magam is is­merem , — s jóllehet a családi értesítések tömeges kiállításánál, midőn 70—80 értesítőt is ki kell állítani, s az anyakönyvből 4—500 tagot kell kikeresni, igen könnyen megtörténhetnék az, hogy egyik vagy másik tévedésből kimarad, — azonban velem, a ki az értesítők kiállításánál mindenkor a legnagyobb e­lő v­agy az úttal járok el, nem hiszem, hogy még e tévedés is megtörténhetett volna. Elővevem ezután a családi értesítő kiállítá­sára vonatkozó utasítást, kitűnt abból, hogy az utasítás, melynek alapján én az értesítést kiállí­tottam nem szól arról, hogy az értesítőre az anya fivére is rávezetendő, s igy azon c­aládtag kimaradásának oka még csak nem is tévedésben, hanem a kormány által kiadott utasítás hiányossá­gában van. Azonban feltéve, hogy az tévedésből történt volna s az utasítás teljesen correct lenne, még ak­kor sem,illett volna D. úrnak felhasználni ellenem, tudván azt, hogy ily népes egyházban, hol egye­sek, hivatalok, hatóságok részére annyi bizonyít­ványt kell kiállítani, — az anyakönyvvezető lelkész még a leglelkiismeretesebb elővigyázat mellett is tévedhet. Másnap egy írásba foglalt nyilatkozatot adtam által tek. alpolgármester úrnak, ki azt a tek. al­­ispáni hivatalhoz felterjesztette, s azóta én ez ér­tesítőnek hírét sem hallottam, csak midőn arról D. úr oly híven megemlékezett. Erről mondja ő oly nagylelkűleg, hogy jó akaratból elnézték; ezt használta ő fel ellenem minden pirulás nélkül, mire önérzetes ember bizo­nyosan nem vállalkozott volna. Csak kitartás. Még sokra viheti. Cikkének egyik passusára visszatérve pedig azt mondom! Hogy jegyezze meg magának D. úr miszerint nem minden ember alkalmas minden szerepre , mert a­mi az egyiknek szemére fér, az a másik természetével már nem egyezik, s a­mit az egyik tisztességesnek lát magára nézve, azt a másik nem tartja annak. Sose jó szivüsködjék ön A kávé termesztése és fogyasztására nézve hadd álljon itt az 1860. statistikai kimutatás, mely szerint 128 millió font termeltetett. Ez összeghez Brazília 519, Jáva 202, Ceylon 105 Domingo 75, Sumatra 30, Cuba és Portoriko 30, Mokka 7 és fél, India 15 milló fonttal járult. E mennyiségből Amerika 337 és fél Európa, 492, — még pedig a Porosz és Osztrák Birodalom 292 és fél­­ millió fontot fogyasztott. Európában a legtöbb kávét Schweiz (fejenként 12 fontot), legkevesebbet Portugália s Spanyolország használ el. A kávé hatása, mértékletesen élvezve, igen jótékony; az idegeket izgatja s ez által kissebb bajokat is hárít; de túlságosan élve vele: resz­ketést, vérpangást, tébolyt, sőt gutaütést idéz elő. A kávé hatóerejét Bunge fedezte fel 1820, s nevezte azt Coffeinnek. Ez egy legény tartalmú anyag, mely csak parányi részben van a kávé szemekben képviselve. A coffeinen kívűl van még a kávéban csersavany is, de ez a pörkölés alkalmával elillan. A kávé pörkölésnek e szerint egyetlen célja, a csersavany elrepítése, miért a pörkölésnél arra kell ügyelni, hogy az csak addig folytattassék, míg a szemek nyers szagot terjesz­tenek, ne­hogy a zamatot s erőt adó olajrészek is elillanjanak. Hasonlag elillannak az olajrészek, ha a megpörkölt kávé a vízzel együtt forraltatik, m­íg a pótkávék (cichorium intybus-kattang körö­­nyökér, megpörkölve, astragulus, boeticus stb.) egyenesen a zamat rovására adatnak a kávéhoz. A kávé zamatosságát — a részek gyors feloldódása folytán — a soda és seh­ervíz elősegíti. (Folytatása követk.) s ne osztogassa szerepeit senkinek. Tegye el jól. Hasznát veszi még annak. Tudja továbbá ön azt, hogy egy komoly em­ber, a­mit állít azt be is tudja bizonyítani. Ön mindkét cikkében szólt oly dolgokról, melyek a nagy közönség előtt teljesen érthetetlenek. — Fel­hívom azért nyilvánosan — mivel felteszem, hogy ön teljes tudatával bír annak, a­mit beszélt, hogy adjon ezekről kellő felvilágosítást, s nevezze is meg azon egyéneket, kik mindent elkövetnek má­sok ellenében. Ennyit megvár mindenki öntől. Mert a­ki csak összevissza beszélne mindenről, a­nélkül hogy annak árát tudná adni,­­ nemcsak elvesztené mindenkorra szavának hitelét, hanem még a legjobb esetben is, megvetésre méltó len­ne. Ha ön komoly ember, tudni fogja köteles­ségét. A vitát befejeztem. Csordás Dániel: pályázat, orgonistái állomásra. A miskolci ev. ref. egyház orgonistái állo­mására pályázat nyittatik. — Évi fizetés készpénz­ben : 178 frt 50 kr; gyi­ilevészbor ára 37 frt 80 kr; lakbér 100 frt; a gym­násiumnál közönsé­ges énektanításért 20 frt. — 6 köböl gabona, 6 köböl tiszta búza, 8 méter bikkfa, vagy ennek folyó ára; 3 hold föld használata. — Temetésdí­­jak: búcsúztató nélkül 50 kr. búcsúztatóval 1 frt — A halottak száma évenként körülbelül 300. Szolgálati kötelesség : a templomi és teme­tési szolgálatokon kívül, a helybeli ref. főgymná­­siumban hetenként, 3 órai énektanítás. A temetés két énekvezér közt hetenként felváltva teljesíttetik. A pályázók kérvényeiket az egyház s. fő­gondnoka Dr. Bódogh Albert úrhoz december 24-ig küldjék be , próbára pedig — mely dec. 28. délelőtt fog megtartatni — személyesen jelen­jenek meg Miskolcon. Elszállásolásukról — kik azt igénybe veen­­dik — az egyház gondoskodik. Miskolc, 1876. november 30. a ref. egyháztanács. A miskolci haláregylet által a török sebe­sültek javára Miskolcon a „Korona“ termében rendezendő hangverseny MŰSORA. Első szakasz. 1. Dalünnepen — Erkel Sándortól, előadja a miskolci férfi daláregylet összkara. 2. Nyitány, „A szép Melousinához“ Mendelsohntól, zongorán előadja Kahle Wildt Janka úrnő és Papp Dezső úr. 3. Kettős, — Gounod „Faust“ dalművéből, előadja Kahle Bella k. a. és Miskolczy Pál úr. 4. Nászdal, — Wagner Richard „Lohengrin“ dalművéből, előadja a miskolci nő- és férfi da­láregylet összkara. Második szakasz. 1. Éjji dal, — Ottó Gyulától, előadja a mis­kolci férfi daláregylet összkara. 2. Szavalás, — előadja Simon Pál úr. 3. A költő dala, — „Régi dal,“— Jókai „Dózsa György“ tragoediájából Papp Dezsőtől, előadja Tóth Ferenc úr. 4. Magyar népdalok, vegyes karra átírta Pepp Dező, elő­adja a miskolci nő- és férfi daláregylet összkara. Kezdete 7 órakor. Árak. Körszék 1 frt. Ülőhely 60 kr. Állóhely 40 kr. Különféle. — A miskolci dalár-egylet által a török sebesültek javára rendezendő hangverseny jövő csütörtökön, f. hó 7-én fog megtartatni, a „Koro­na“ teremében. — Lapunk mai száma hozza e hangverseny műsorát, a­melyből mindenki meg­győződhetik, hogy élvezetes estére számíthat vá­rosunk közönsége. — A dalár-egylet elkövetett mindent, hogy érdekes műsorral lépjen elő, — s ezen törekvésében a női­ dalár-egylet kész szív­vel állott segítségül oldalára. — Nem is annyira hangverseny lesz az, mint inkább egy estély „soi­ree,“ a melyen a jótékonyság nemes áldozata hozza össze Miskolc jószívű polgárait, s a melyen össze­jönnek azok a kik a dalt szeretik, mint egy nagy család tagjai. — Már a rendezése is olyan leend, a mely kizár minden feszességet, és intézkedés történt arra nézve is, hogy hangverseny után a közönség együtt maradhasson. — A mellék szo­bákban fel lesz terítve, a közönség azon részének, a mely vacsoráim kíván, — vacsora alatt a terem kiüresíttetik, és Vilmos jó zenéje mellett táncra pezsdülhet az ifjúság, — a­mi, hogy reggelig tart­son, az egészen a közönség dolga. — A dalár-egy­let ismét egy szép kötelességet teljesít ez estély ren­dezésével, — s el kell ismernünk, hogy gyöngéd tekintettel volt a nehéz időkre, és a közönség zseb­­jére, a midőn az árakat olyan mód nélkül alacsony­ra szabta. — körszék 1 frt, ülőhely 60 kr, állóhely 40 kr. — Úgy látszik, ismeri a dalár-egylet igaz­gató választmánya — közönségünk helyzetét,­s elég tapintatos a lehető kíméletesen venni igénybe az ál­dozatkészséget, a­melyet úgyis — sok más dolog­gal együtt — ugyanaz a pár száz ember teljesít mindig az ilyen kis városban. — A mellett nincs elzárva senki előtt az út arra hogy szíve és te­hetsége szerint a megszabott árnál, többel is ne járuljon a szép célhoz, a felül fizetések nem csak köszönettel, hanem igen jó szívvel fogadtatnak, a rendező egylet részéről. * — Lichtenstein József városunk ország­­gyűlési képviselője, a költségvetési vitábani sze­replése ó­ta, ismét tartott beszédet az országház­­ban. — Sok, figyelemre méltó és igaz dolgot mondott el; — kifogásolta vasúti politikánkat, a vasúti tarifta emelést és egyebeket. — Örömmel registráljuk ezeket róla; legyen meggyőződve, hogy ez is ehez hasonló tettei által csak mara­dandóbbá és erősebbé teszi azon tiszteletet és becsülést, melyet iránta polgártársai most is visel­tetnek. — A sáros-pataki tanuló ifjúság is táncvigalommal egybekötött hangversenyt rendez f. hó 9-én a török sebesültek javára a városház termében S.-Patakon. — Tóth Endre jó barátunkat, és orszá­gosan ismert költőnket, az meglepetés érte neve napján, hogy M.-Szigetről következő költeménynyel tisztelték meg valami ismeretlen tisztelők : Te! ki dalaiddal deríted lékünket, Fogadd neved napján bő tiszteletünket! Adjon az ég neked tartós egészséget, S múzsádnak a nemze újabb ihlettséget! Műveld még tovább is szép irodalmunkat, S védjed szép tolladdal, a hol kell honunkat Hogy kik kívánjuk azt hiába kutatod, Tisztelőid nevét megtudni nem fogod, — E*­rég vármegyéből sokan kívánjuk azt, Élj még minél számosbb sz. András napokat! Számosan aláírjuk ezt mi itthon, és kívánjuk a „jó embernek“ és „jó költőnek“ hogy soká do­bogjon még az a szív, a mely olyan melegen tud érezni minden szépért, jóért s soká mozogjon még az a,­kéz a mely azt az érzést olyan megható szé­pen le is tudja írni. Éljen sokáig, minél számosb Sz. András napokat. Szigeti ismeretlen tisztelői pedig vegyék a mi szives köszönetünket is T. E. nevében, e figyelemért. — A „Színpad“ című lap december 1-én megjelent számában a lapunk 90-ik számá­ban megje­lent színházi tudósításunkat egész terjedelmében közli s ezt mondja, hogy : „ í­g­y ír a „Borsod.“ — Erre mi csak annyit mondunk, hogy: „így ír „A Színpad.“ Színházunk. Szombaton 1876. nov. 25-én Berg O. F. „Egy szó a birodalmi tanácshoz“ című­­ felvonásos szín­műve került színre fa Miklós Gyula fordításában. Irány színmű. — A legmodernebb társadalmi életből merített képben van benne feltüntetve azon abnormis állapot, mely a házas életre nehezedik, a régi meg­csontosodott dogmatismus házassági törvénye által. Ennek újjá alakítása, illetőleg a polgári házasság kérdésének minél hamarabbi megoldása érdekében íratott, még pedig tagadhatlanul sok elmésséggel s a mai életet, a mai embereket ismerő correct felfogás­sal. Alakjait láthatjuk mindennap s az ezek szájába adott igazságokat ismerjük mindnyájan, osztjuk azokat, érezzük szívünkben. Alakjai mindannyian érdekesek, mindannyian egy-egy ágat igyekeznek letörni a tár­sadalmi felszegségek fájáról, de éppen, minthogy szerző is e célt akarta velük elérni, a főcselekmény gyors gördülésének útjában állanak (grófnő, tejárus leány.) Az est hőse ma Dezső Ödön volt Fuchs Károly szerepében, a már ominosus születésű , a gyermek­

Next