Miskolc, 1877 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1877-01-04 / 1. szám

végén és közepén bőven ezüsttel, rajta a következő felirattal: „Emléküi Papp Dezsőnek a miskolci dalár egylet működő tagjai.“ — A dalar egyleti helyiségben az összes működő tagok jelenlétében adta át neki az egylet jegyzője, tolmácsolva azon érzelmeket, melyek az egyletet erre indíták, melyek a határtalan ragaszkodás, szeretet és tisztelet a kitűnő karvezér, jeles zenész és művelt ember iránt. — Mi még azt teszszük hozzá, hogy midőn a miskolci haláregylet e szép tehetségű, páratlan jó lelkű embert megtiszteli, midőn az ő törekvéseit, érdemét méltányolni tudja, csak önmagát tiszteli meg. — A helyben állomásozó tisztikar szokásban lévő zene estélyét holnap azaz folyó hó 5-én megtartja. — Az újévi köszöntők. A világért sem kívánjuk, hogy az emberek egymásnak jót ne kívánjanak ; de az már még sem igen van helyén, hogy a boldog újév kívánásokkal egymást kizsebeljük.—Semmi kifogásunk sincs az ellen, vagy ha volna, sem merjük kimondani, hogy a kéményseprők, levélhordók, színlaposztók sat.újévben meg boldog új évet kíván oljanak; de hogy az a suszter inas, akinek a gazdájától valaha egy pár csizmát vettünk, az a lakatos inas, akinek gazdájával valaha dolgoztattunk, mind kitárja előttünk üres markát, az talán még sincs egészen helyén. A hirtelen való nagy újítás ritkán szokott sikerülni , ezúttal tehát csak annyit kívánunk valami úton megállapíttatni, hogy egy gazdától egy napon csak egy inas kiványon boldog újévet. Soltész !Vagy pálmán alánok jelentése. Felolvasta a miskolci önkéntes tűzoltó-egylet közgyűlésén 1876. dec. 31-én. Tisztelt közgyűlés ! A sebes rohammal közeledő idő tengelye körűl megfordúl s a kiindúlási fokhoz visszatér; de egy pillanatig sem állapodik meg, forgását folytatja a végtelen mélyébe. Az év bevégződik, az új év kezdetét veszi. A természet rendjében tehát megállapodás nincs, haladás annak jellege, szünetet csak mi tartunk, hogy egy csendes pillanatban visszatekinthessünk mind arra, mi már megöttünk van. Az 1876. évnek ez utolsó napja száz és száz milliók közt ünnepnap. A békesség órája, melyben csak a lélek töprenkedik azért, mert a számolás napja megérkezett. Számolni kell dúsnak és szegénynek, nagynak és kicsinynek. Csak ha számadásunkat megtettük, léphetünk biztossággal az új évbe, csak ha tudjuk, leróttuk-e a múltért tartozásunkat, üdvözölhetjük az újat örömmel. A milliókban mi is számolunk. Tartozással kezdtük meg az évet, kötelezettséget vállaltunk magunkra, a számadás alól tehát kitérni nem akarhatunk. Az idő még az erejét túl nem becsülő férfiút ismerhetlen válalatba sodorja. És midőn munkáját bevégezve gondolja lenni, kétkedik, várjon megfelelt-e feladatának, legyőzhette-e a szemben álló nehézségeket. Saját ítélete gyakran részrehajló bensője csak akkor lesz nyugodt, ha részrehajlatlan bíró ítélete alá bocsájtja azt. Ebben a helyzetben képzeljük mi magunkat tenni. A feladat nagyságával szemben az igyekezetet, a becsületet állítottuk. Ösmertük a tőlünk várt igények halmazát, ösmerjük az igaz a szemben álló erők hatalmát is és mégis pirulnunk kell magunk felett dönteni. Az igazság mérlegét talán nem lelnénk meg, keresse fel azt ítélő fórumunk a tisztelt közgyűlés. Az alapító tagok száma, nem értetvén ide az új alakulás folytán tett alapítványok, ez évben nem gyarapodott, maradt a régi szám 13. A pártoló tagok száma volt 420, ezek egy évi ajánlata 1204 frt 63 kr., nagy részben befizettetett. A város pénztára a megszavazott összeget teljesen befizette. Az új alapítványok egy része befizettetett s ezekhez adva a véletlen jövedelmek összegét, lesz a pénztár bevétele 5093 frt 82 kr. Kiadásunkban tehetségünkön felül nem menvén, tett a kiadás összege 3895 frt 14 kr. Pénztári maradványunk e szerint tenne 1198 frt 68 krt. E maradványban benne foglalvák a hátralékok s még ki nem fizetett új alapítványok összege. A tárgyalandó költségvetés ki fogja tüntetni, hogy számlákban s felszerelvények árában 650 frt tartozásban vagyunk, de megvan abban a fedezeti összeg is. Ezek szerint a jövő évet kedvező anyagi viszonyok között fogjuk megkezdhetni. Szepessy Béla érdemes tagtársunk ajándékából 150 írthoz jutottunk. A választmány határozatából az összeg tőkésíttetni fog, hogy megvesse alapját egy oly összegnek, melyből idő múltán felszerelvényeinket megújíthassuk. A működő tagok összes létszáma ez évben 86 volt, ebből szolgálatra beosztva voltak 81-en, öt tagtársunkat különböző körülmények folytán a szolgálattételtől fel kell menteni. Tűzesetünk volt ez évben 27. Nagyobb terjedelmet e tűzesetek egy alkalommal sem vehettek. A tagok buzgalmának mindannyiszor sikerült azt a kezdetnél megfékezni. A gyors és biztos segítség a tűzoltó egyletek fő érdeme s e segítséget, mi ez év folytán is minden körülményekkel dacolva, igyekeztünk megadni. A parancsnokság feladatát az egylet érdekében elismerésre méltó igyekezettel teljesítette. Szabályaink szerint tűszszolgálatot csak a város területén és határán belül vagyunk kötelesek teljesíteni. De ha szükség van reánk másutt, s városunk biztosságát nem kockáztatjuk, meg nem tagadhatjuk a szolgálatot közel fekvő helységektől is. Így történt, hogy városunk határain kívűl a Csaba, Szirma-Besenyő, Felső-Zsolca szomszédközségeket lángba borító veszély megfékezésére készséggel segédkeztünk. Az aug. 27. 28-ik napjain Aradon tartott országos tűzoltó ünnepélyen kötelességünknek tartottuk egyletünket képviselni. A költség az egylet pénztárát legkevésbbé sem terhelte s mégis tizennégyen hoztak örömmel áldozatot az egylet méltó képviseltetéséhez. Jólesett egyletünk hírnevét a távolban is hallani, és jól esett a mindenki, de különösebben irányunkban tapasztalt szíves figyelem és vendégszeretet kedves emlékeivel haza térnünk. A haza történetében megörökített gyászoknak szomorú emléke kebleinkben is ápolva van s mi hazafiúi kötelességnek tartottuk az ünnepélyek zaja között is kizarándokolni a térre, melynek minden göröngye az önfeláldozó hazaszeretetről tanúskodik. A szerény emlékre egyletünk nevében díszes babérkoszorút helyeztünk el. A ezredik őrségi nap ünnepélyes megtartása országos szokás, ezt követtük mi is. Az oct. 5-én tartott nagy gyakorlat a merész vállalkozást, felszereléseink tökéletességét igazolja. Az ünnepély estvére pedig a nekünk igen kedves érdekeltséget tanúsította. Az egylet örömmel nézett e nap elé, nem, hogy tüntessen, hogy egy lázas napot szerezzen; az érdekeltség, részvét felébresztése volt annak célja. Kiben lelki meggyőződéssé vált a bölcsőjét ringató város iránti hála, és erénynyé lett polgártársai irányában a kölcsönös kötelességérzet, az célja közepén meg nem állhat, biztos határt kell keresnie, hogy arról megnyugvással tekinthessen le. — Az egylet három éve, melyre alakult, letelik, mi gyengébbnek ismertük a szálakat, hogy ne félhettünk volna egy erős fugalom rombolásától. Támaszául ígérkeztünk tehát, nem az elbizottság ösztönétől verve fel, hanem a bennünk helyezett és sokszor tapasztalt bizalom reményében. Célunk felére értünk volna csak, ha a pálya első rögös felét megfutva, visszariadtunk volna annak hátramaradt felén látható nehézségektől. E gondolat távol volt tőlünk, egész munkát és biztosat akarunk magunk után hagyni s azért határoztuk el az egylet újra alakulását. Sok hiánya volt alapszabályainknak ,s meg kell vallanom, hogy az első láng heve alatt, nagyobb követeléssel állottunk az önk. tűzoltó elé, mintsem azt igen méltánylandó tekintetek megengednék. Alapszabályaink az. évi június 11-én tartott rendkívüli gyűlés által újra alkotva, felsőbb helyen megerősítve vannak. Azok által az egylet igazgatása egyszerűbb, anyagilag biztosítottabb a felelősség határozottabb. Szolgálati szabályainkat módosítottuk úgy, hogy a fegyelem szigorúbb, a szolgálat terhe pedig könnyítve van addig, míg azt az önkéntesség eszméje megengedheti. E jótékony változásnak tulajdoníthatom, hogy a működő tagok nagy része az egylet kebelében maradt, s hozzánk több ifjú erő csatlakozott. A jövő három éven át máris 106 működő tag ajánlotta szolgálatát, városunk biztossága felett őrködni. Működésünket csak a szükséges pénz feletti rendelkezés biztosíthatván, annak előteremtésére nagy súlyt kell fektetnünk. A nehéz viszonyok között és annyi oldalról igénybe vett jótékonyság megkísérlését, a közérdeket hangoztatva, nem mellőzhettük. Házról házra, ajtóról ajtóra kopogtattunk egyletünk támogatását kérve. Fáradságunk eredménye meg van, 20 új alapító tag 1100 írttal s az eddigit sokkal felülhaladó, összesen 582 pártoló tag évi 1631 írttal kötelezte magát egyletünk pártolására. Az egylet legfőbb pártolója a város 1. képviselő gyűlése, méltányolta szolgálatainkat, nem csak erkölcsi támogatásáról biztosított újólag, hanem előterjesztésünket meghallgatva, jövőre évi 2000 írttal segélyezi az egyletet. — Miskolc város e nagy áldozatot a közügy érdekében szavazta meg, a t. gyűlés erkölcsi kötelessége felügyelni, nehogy az csorbát szenvedjen. A viszonyainkhoz mérten kevés, de az eddiginél magasabb számú működő taggal, anyagilag, kellően támogatva, fogja a tűzoltó-egylet tevékenységét elkezdeni. — Áldásos folytatása Isten hatalmában van. Az egylet ez évi működéséről jelentésemet bevégeztem. De engedje meg a t. közgyűlés, hogy ez alkalommal rövid visszatekintést tegyek a múltra, s aztán az egylet hatását, saját tapasztasztalatomat adjam elő. Egyletünk megalkotása azon időre esik, midőn összeomlott, minden könnyelműen kezdett, nagy homoktalajra épített válalat. Az erővel biró s azt kölcsönző polgárság ki lett fosztva, a lázas tevékenység helyét az önmegadás töltötte be. A keserves csalódások után szakítani a múlttal, az embereket új eszmének megnyerni, a körül csoportosítani, merész vállalatnak látszott. — Az akarattal azonban a tagadás szemközt nem állhat meg. Elhatározásban erős, az eszméért hevülni tudó férfiak karolták fel az ügyet. És itt volna helyén az egylet történetének egyesek neveit általadni, de félek, hogy a sok között részrehajló lennék, és különben ismze nemzedék névtelenül is tudja az elismerés adóját, kik irányában leróni... Azt azonban megis tennem kell, hogy Miskolc város 1. képviselő közgyűléséről s a lelkes hölgy koszorúról megemlékezzem. Amaz hivatásának teljes tudatában a legjobb akarattal pártfogolta mindig egyletünket. Miskolc lelkes női mindig találtak alkalmat gyöngéd figyelmek nyilvánulására. Úgy hatottak, mint a jótékony balzsam, hol seb volt azt begyógyították, hol hiányt láttak, ott pótoltak. Ily nagy mérvű erkölcsi s anyagi támogatás előtt, csak megfelelő eredmény nem szégyenkezik meg. És én el merem mondani, hogy az egylet a várakozásnak megfelelt. Megbecsülhetlen a nyugalom, biztosság értéke, melyet városunk, polgártársaink élveznek és méltányolhatja mindenki azon küzdelmet, melyet három éven át összesen 145 tűzesetnél vívtunk. A veszedelemmel szembe állni, azt megfékezni, csak felszerelvényeink jósága mellett volt lehetséges. A várostól használatunkba általvett 1017 frt becsű tárgyakkal most 7780 frt értékű szerelvényeink vannak. Az alapítók ajánlataiból, nagyobb részt egyletünk javára rendezett előadásokból, bálokból sikerült ez eredményt elérnünk. Városunk lelkes hölgyei érzelmüket igen szépen jellemző díszes zászlóval ajándékozták meg egyletünket. A zászlóanyai tisztet Lichtenstein-Darvas Malvin e nagysága hódolatra érdemes magasztossággal tölté be. Még eleven emlékezetünkben van a múlt évi aug. 15. tartott zászlószentelés, az ezredik őrségi ünnepély örömteljes zaja még hullámzik. A történet hűségéért említem az egylet e szép napjait. Az egylet három éves múltjának dióhéjba szorított története legyen példa mindenki előtt a jövőre arról, hogy az erős akarat, áldozatkészség és lelkesedés egyesült ereje előtt elhallgat, a hitetlenség, erőt kap a zsibbadtság, s így jó és hasznos terjed mindenfelé.