Miskolc, 1877 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1877-10-25 / 85. szám

Miskolc, 1877. Október 25. 190.-85. szám. Második évfolyam. Előfizetési díj: { foNegyedévre 1.50 kr/ t fFélévre. . . 3 ft. |! ||Egész évre 6 „§V. A jste Megjelen­d | minden csütörtökün-j] és vasárnaponI 1 ., n.­Q 4 QO— MISKOLC. Helyi érdekeket képviselő, ipar, kerekedelmi, padászati és ismeretterjesztő közlöny. Szerkesztőségi iroda: Széchenyi-utca 757. sz., dr. Bódogh-féle ház. Egyes szám­ara: 7 Irt. Kiadói iroda: ( -Tv lg Hirdetési díj: d Négyhasábos petit dl sor 5 kr. Többszöri ^ «^hirdetésnél olcsóbb.j-t­ÜL Bélyegítj 30 kr. $.-■ t. —— t; (' Éves hirdetés 70 Irt j -a -(»k-XIV. l .0 QzL- 5)rp -Q(P—Q . • v**)*' v Széchenyi-tér 749. szám. Kraudy-féle ház. A török birodalom történetének­ rövid vázlata. írta: KERÉKGYÁRTÓ ELEK. (Folytatása.) II. Katalin végtelen ravaszsággal és ügyességgel vitte keresztül tervét s teljesítő ihr módon egyik pontozatát ama végrende­letnek, a­melyet I. Péter cár, követendő­ irányadó gyanánt, utódaira hátrahagyott. E végrendelet oly nagy fontosságú, hogy jónak látjuk azt egész terjedelmében közölni. 1. Oroszországnak folytonosan háború­ban kell lennie, hogy seregei harcedzettek legyenek; nem kell több béke, mint a­mennyi megkívántatik az ország pénzügyeinek rend­­bentartására és a támadásra kedvező pillanat meglesésére. Úgy kell békét kötni, hogy an­nál sikeresebben folytatható legyen a háború­s háború által kell elérni a békét; de mindig úgy, hogy azzal az orosz birodalom területe nevelkedjék. 2. Minden alkalmat meg kell ragadni, hogy Oroszország beavatkozhassék Európa ügyeibe és viszályaiba; ez áll különösen Németországra nézve, mely legközelebb esvén hozzánk, ránk nézve a legfontosabb. 3. Lengyelországot meg kell osztani örökös zavar és féltékenység fenntartása által. A hatalmasokat meg kell nyerni aranynyal, az ország gyűlését meg kell vesztegetni, hogy a király választását befolyásolhassuk.—Egy orosz pártot kell ott teremteni s orosz se­reget kell beküldeni az országba, s ürügyet kell találni, hogy az bennmaradhasson mind­addig, míg állandóan ott maradhat. Ha a szomszéd tartományok akadályokat gördíte­nének ezen foglalás elé, azokat ideiglenesen ki kell elégíteni, megosztván velük az or­szágot, a­míg az, a­mi ideiglenesen átenged­­tetett, visszafoglalható lesz. 4. Svédországot a lehetőség szerint kissebbíteni kell, és úgy kell a dolgot intézni, hogy ő támadjon meg bennünket, ez szol­gálván igazolásául a hódításnak. E célból viszályt kell előidézni és a versenyzést gon­dosan fentartani Svédország és Dánia közt. 5. Különösen gond legyen fordítva egy Angolországgal kereskedelmi célokból kötendő szövetségre. Ez az a hatalom, melynek leg­nagyobb szüksége van ránk hajóhada fenn­tartása tekintetéből és legtöbbet segíthet­ tibós. Őszi szellő l­ajtogatja az ágat Őszi szellő hajtogatja az ágat! Nem járok én soha többé, Soha többé utánad!. . Minek járnék, hisz úgy sem szeretsz engem! Kigúnyoltad, kinevetted — Kinevetted keservem! Bogár szemed, mint a gyémánt tündököl. De mi haszna, ha nem éltet, Ha nem éltet, — csupán öl. . . Úgy fizessen, úgy áldjon meg a nagy ég, Mint megveted egy szegény szív, Egy érző szív szerelmét! — — (Kis József. A két királyi herceg. Román nép­mese. FOFESCTZ után. (Folytatása és vége.) Alig volt a parancs kiadva, a kutyák, melyek eddig lecsüngő fülekkel feküdtek mozdúlatlanul a tűz mellett, villám­sebességgel rohantak a ba­nyára; egyik felugrott hátára, másik megragadta lábát, harmadik mellét s torkát, s dühösen kezdték harapni. Hasztalan védelmezte magát a nyárssal, a kutyák egy pillanat alatt földreterítették. „Ne vén banya, kiáshatod-e most már sze­meimet s megeheted-e szívemet? Kérdező a her­ceg, közeledvén azon helyhez, hol kicsüngő nyel­vével, s kidüljedt szemeivel birkózott a kutyákkal. .Megcsaltál istentelen* s megsemmisítetted napjaimat! kiáltott dühösen. „Kutyáim jó fajból valók, legifjabb fiad aján­dékozta.“ ,Úgy el vagyok veszve* — nyöszörgött a vén banya reménytelenül.­­ „Az nem fog bekövetkezni, ha megteszed, mit mondani akarok.“ .Hatalmadban vagyok, mit tegyek?* szólott a boszorkány. „Add ide a herceg“ szivét, ki palotájában élet­­jel nélkül fekszik. ,Nagy dolgot kívánsz tőlem; adok helyette gazdagságot, hatalmas országokat, nagy várakat, aranyat, drága köveket.* „Mindezekből van már nekem elég, nem kívánok mást csak a herceg szívét.“ ,És ha nem adnám, engednél kutyáid által széttépetni ?• „Minden bizonynyal.“ ,Mire esküszöl, hogy szavadat meg fogod tartani?* „Mindenre, a­mit kivánsz.“ ,Nő testvéreidre is?* „Jól van, esküszöm, csak mondd meg, hol van a szív?“ ,A kapu lábánál jobbra van elrejtve.* A herceg azonnal sietett a kijelölt helyre, fölásta késével a földet; de minthogy nem találta ott, vissza sietett, s bosszúsan szólt a banyához: „Megcsaltál, a szív nincs ott. Előre kutyáim ragadjátok meg- e nekünk a mienk kifejtésében. Mi fát és egyéb nyers­anyagot adunk neki aranyért és folytonos összeköttetést kell fenntartanunk a két ország kereskedői és tengerészei között. 6. Haladék nélkül ki kell terjeszteni uralmunkat észak felől a Baltitenger és dél felé a Feketetenger mentében. 7. Közelednünk a mennyire csak lehet­séges Konstantinápolyhoz és Indiához. A­ki végre is itt uralkodik, az lesz igazi ura a világnak. Folytonos háborút kell tehát foly­tatnunk majd a perzsák, majd a törökök ellen. Hajó­építő műhelyeket és kikötőket kell készítenünk a Feketetengeren, és ezt úgy, mint a Baltitengert fokonként kell egészen hatalmunkba kerítenünk. Ez igen lényeges pont a harc sikerére nézve. Perzsia bukását azonban siettetni kell, hogy a Perzsaöbölhöz juthassunk. Ha lehetséges, a régi kereske­delmi út Sirián és Levantén át helyreáll­­­tan­dó, hogy így mindkét India hozzáférhető legyen. Ha egyszer odajutottunk, akkor nél­külözhetjük Anglia aranyait. 8. Ausztria szövetségét nagy gonddal kell keresni és fentartani, annak terveit egész ,Megállj megmondom az igazat!­ A kutyák egy kissé lecsilapodtak, s a bo­szorkány állította, hogy azon szobának padján van, melyben a herceg fekszik. Azonnal azon helyre sietett, de minthogy ott sem találta azt, a mit keresett, elkeseredve tért vissza, s megparancsolta a ku­tyáknak, hogy a boszorkányt tépjék szét. ,Hagyd meg még egyszer életemet! — kiál­tott, — s megmondom az igazat! A herceg még egyszer megkegyelmezett, s a bánya elmondta, hogy a szív a palota udvarán levő kút keleti oldalán, a harmadik kőrakás alatt van elrejtve egy ezüst szelencében. A herceg gyorsan oda ment, s valóban ott találta, a mit keresett; majd visszatérvén a banyá­hoz, — igy szólott: „Most mondd meg, hogy e szivet mi módon tehetem vissza helyére; de igazat mondj, különben halál fia vagy.“ ,Menj, — szólott sóhajtva; nyisd fel a mell varrását a szív felőli oldalon, vedd ki onnan az iszapot, tisztítsd meg a helyet azon kút vizével, melyben az ezüst szelence volt, vedd ki ebből a szivet, mosd meg ugyanazon kút vizével s tedd helyére.­ A herceg a szerint cselekedett, s a­mint a szivet helyén érezte, felnyitotta szemeit az alvó ifjú, mély lélegzetet vett, fölemelkedett ágyából, s szóla: „Ah mily sokáig aludtam!“ „Az örökkévalóságig aludtál volna kedves testvér, ha ezen hős ifjú itt nincs. A mint az ifjú e szókat hallotta, az idegen mellére borúlt, s igy szólt: „Légy barátom halálig.“ „Szivesen, — válaszolt a herceg, de más is

Next