Miskolc, 1878 (3. évfolyam, 5-96. szám)
1878-06-30 / 52. szám
bizonyosnak mondják, hogy Prónay J. ellen az „egyesült ellenzék“ egy erős jelöltet léptett el, valamint Kiszely Ernő ellen is Sz.-Besenyőben, szóval sehol sem fogna ezek szerint a képviselőség olyan könnyen, az érte dagadó kebelre hullni. Előfizetésre való felhívás küldetett be hozzánk egy ilyen című képes hetiújságra: „Mulattató Újság“ a magyar nép számára. Ez igazán életrevaló vállalatot igen ajánljuk. olvasóink pártolásába és annak közelebbi ismertetésére átvesszük a programm következő sorait. A „Mulattató Újság“-ban lesznek népies versek, tréfásak és komolyak vegyesen. Lesznek a nép életéből merített történetek (elbeszélések) egyszerű, világos, magyaros nyelven elmondva. Országos, hírneves embereink életét, áldásos munkálkodását szemügyre vesszük és hébe-hóba beszélünk egyikről vagy a másikról. A hasznos ismeretek terjesztésére is gondot fordítunk. Legelsősorban hazánk földjét, történetének nevezetesebb eseményeit az egyes vidékek népszokásait fogjuk ismertetni és csak azután térünk át más országokra és népeire. A ponyvairodalom termékeit sorra veszszük, rostára véljük, s erre állandó rovatot tartunk. Ez azonban a világért sem azt teszi, hogy mi öreg ágyukkal rontunk neki a ponyvának. Csak azt mutatjuk ki higgadtan, a józan elme, az ép lélek regulái szerint, hogy a ponyvairodalom termékei : a vérfagylaló gyilkosságok, a babonaságot terjesztő csuda történetek, az erkölcstelen aljasságok nem valók arra, hogy tisztességes jóravaló magyar ember olvasmányául szolgáljanak. Csak rámutatunk dalainkra, népmeséinkre, hogy íme, van-e a ponyváról került nóták vagy históriák közt egyetlen egy is olyan, mint a mi szép dalaink, szivet-lelket gyönyörködtető népmeséink ? Aztán úgy beszél-e a magyar nép, ahogy a ponyva termékeit írják ? Dehogy van köztük csak egy is olyan, dehogy, beszél úgy a magyar ember ! Réges-régen vége lett volna már a mi legféltettebb kincsünk, nemzeti nyelvünknek, ha olyan nyelven beszélnénk, mint a ponyvairodalom beszél a néphez. És ha mindezeket kimutatjuk, a vak is átláthatja, hogy minden kis krajcár sárba vetett pénz, sőt még annál is rosszabb, amit azokért a históriákért kiadunk — és átláthatja hogy a tatárjárás pusztításait könnyebben kiheverhette nemzetünk, mint ezeknek az újkori határoknak a pusztításait kiheverheti. Kiszemeljük a népnek való könyveket s egyéb olvasnivalókat; tartalmukkal megismertetjük olvasóinkat, hogy szemmel láthassák a különbséget, jó és rosz könyvek között. A népkönyvtárak ügyét a legmelegebben felkaroljuk. Addig buzdítsunk szóval tettel, mig csak népünk mivelődésének e fontos messszevágó ügye életre nem serken s fel nem virágzik. E cél elérésére a „Mullattató Újság“ mellett „Magyar népkönyvtár“ cím alatt olyan vállalatot inditunk meg, mely időről időre jó, hasznos és olcsó olvasmányokat nyújt a nép számára. Azon leszünk, hogy az olvasmányok egyiránt gyönyörködtessék a népet, tanuló ifjúságot s egyiránt tágítsák mindkettejök hasznos ismereteit és nemes szórakozásul szolgáljanak az egész olvasóközönségnek. Azt hiszszük, hogy hazai íróink egy szívvel lélekkel támogatni fognak e törekvésünkben, hogy nem kicsinyük ezt a munkát s nem tartják becsvágyuk alatt állónak erre a célra közremunkálni. Hiszen lehet-e nagyobb, nemesebb becsvágy mint népünk mivelődésének szellemi emelkedésének előmozdítása? Nem ez biztosítja-e nemzeti fennmaradásunkat is azon a földön, hol „élnünk halnunk kell!“ A népnevelés ügyét folytonosan figyelemmel kisérjük. Az imitt-amott felvetődő hiányosságok előtt nem hunyunk szemet, a hibákat nevén nevezzük, orvoslásukat sürgetjük. Politikába nem ártjuk magunkat. Az országos és nagy világi politikai eseményeket csak röviden mondjuk el, mert a politika nem a mi kenyerünk lesz. Közlünk vegyes híreket, tarka-barka dolgokat az országból és a nagy világból. Második főtörekvésünket nemzeti nyelvünk épségére, tisztaságára fordítjuk. Egyszerűen világosan, magyarosan mondunk el mindent, hogy akárki megérthesse. A „ Mulattató Újság“ árát a lehető legkevesebbre szabtuk hogy ahoz minden magyar ember hozzáférhet, hogy épen hozzáférhetősége által szorítsa ki a ponyva salakos termékeit a magyar, ember házából, hogy időfolytával szívesen látott vendége legyen a legszegényeb ember hajlékának is. Ha négy ember összeáll, egyre-egyre 1 fzt jut egész esztendőre. Ennyit pedig elszakíthat magától, olyan csekélység. Kiszámítottuk, hogy a „Mulattató Újság“ hatszorta kevesebbjébe kerül a magyar embernek, mintha a ponyváról vásárolja be olvasni valóját. A „Mulattató Újság“ minden héten másfél ivén jelenik meg s igy egy esztendő alatt 88 ívet adunk 4 forintért. Egyes szám ára pedig 8 krajcár lesz s ezért a 8 krért hatszorta több olvasni valót kap a közönség, mint amennyit a ponyván kaphat 4 krért. Erős meggyőződésünk, hogy a „Mulattató Ujság“-ra szükség, mégpedig nagy szükség van. Hazai lapjaink már évek óta rámutattak az efféle mozgalom szükséges voltára, valahányszor a ponyvairodalom egy—egy alávaló szennyes terméke ötlött a szemökbe. Vidéki lapjaink még ma is folyton folyvást zugnak a ponyvairodalom garázdasága ellen s méltó felháborodással emlegetik a roncsoló hatást, melyet népünk lelkére szemlátomást tesz. És most engedjék meg hazafias papjaink, tanítóink, jegyzőink és községi bíráink, hogy hozzájuk is intézhessünk néhány szót. Amire mi a „Mulattató Újság“ megindításával törekszünk, az legelső és legközvetetlenebb hatásában nemzeti ügy, mert népünk mivelődésének az ügye. Eme törekvésünkkel Önöknek nyújtunk segédkezet, mert elsősorban Önök a népnek vezetői. Kérjük Önöket, támogassanak e törekvésünkben, ismertessék meg a népet célunk üdvös voltával s terjeszszék vállalatunkat a nép körében. Hasonló kérelemmel fordulunk földbirtokosainkhoz, az olvasó körökhöz, az ipartársulatok vezetőihez s mindazon miveit hazánkfiaihoz, kik nemzetünk értelmi súlyának emelkedését szivükön viselik. Ne sajnálják a csekély áldozatot ily fontos messzeható ügyben. A legkomorabb, legszentebb törekvésünknek ismerjük, hogy minden erőnket istentől nyert minden képességünket egész odaadással szenteljük az ügynek; a célnak, melyet magunk elé kitűztünk És hisszük, hogy szavunk nem lesz kiáltó szó a pusztában! Budapest, 1878. junius 12. A „Mulattató Újság“ tulajdonosai és felelős szerkesztői: Bodon József és Pósa Lajos. A „Mulattató Újság“ megjelen minden vasárnap másfél nagy ivén vagyis tizenkét oldalon képekkel. Ara egy egész esztendőre 4 frt. Félesztendőre 2 frt. Fertály esztendőre 1 frt. A ki 10 előfiztőt gyűjt s azt egyszerre küldi be hozzánk, annak egy ingyenpéldány jár. A „Mulattató Újság“ első száma 1. év október 6-án jelenik meg. Az előfizetéseket tehát október 1-ig kérjük a „Mulattató Újság“ kiadóihoz beküldeni ily cím alatt. A „Mulattató Újság“ kiadóhivatalába Weiszmann testvérek könyvnyomdájába Budapesten Nádor utca 14 sz. * Ne sirass... Ne sirass engem édes angyalom, Ne hullasd értem fájó könnyűdet! — Hiába mondom, nem érted te azt Mi űzi, hajtja árva lelkemet! — — Számomra nincs sehol vigasztalás . . . Az én sorsom, dicstelen elmúlás! Mindenkinek van egy—egy csillaga, A mely élet sorsa, tétele közös. A te csillagod kimérten halad, Amig az enyém bolygó üstökös! — — A te életed, csendes, sima tó ... . Az enyém tenger, folyton változó ! — Te csak odaadó szerelmet kívánsz, Nem vágy szép lelked csillogás után, Elvonulva a világ zajától, Szerelmednek akarsz élni csupán! Az én lelkem dicsősségre vágyik, S utamra egy csillag sem világít! Ne mond, hogy ez csak kába gondolat, Ismerem én nagyon jól végzetem! — Mint az őrült, kit rögeszméje bánt, . Nem feledhetem azt egy perezresem! — — Küzdök érette fáradhatlanúl, Amig a sir fölém nem domborul! — Óh érzem én, hogy mit úgy óhajtok, Nem érhetem el soha.... sohasem! — Hogy a dicsösség babér ága helytt, Hideg gunykaczaj jut csak én nekem! — — És én küzdök, remény nélkül vakon. Amíg hajóm elvész egy zátonyon!— S ha megmenekszem egy tört darabján, Megyek tovább! — végzetem „küzdeni!“ A dicsőség magasztos temploma Eögös pályámat bevégezni ki! . . A világ rám járt, szemetet, hajit —! S mely bátoriba, elhagyott a hit! . . . Ne sirass engem édas angyalom! Nem érdemiem én drága könnyidet! Nem mossa az le kinzó bánatom . . Ne vigasztald csüggedő lelkemet! — Számomra nincs sehol vigasztalás. Az én sorsom dicstelen elmúlás!“ Kis József: Különféle. — Orey Gyula azon cikkére amely lapunk elején ma megjelent, különösen felhívjuk olvasóink azon részét amely mezei gazdasággal foglalkozik. Igen figyelemre méltóknak tartjuk az abban elmondottakat, és felette hasznosnak, ha felszólalása nem hangzanék el eredmény nélkül. — Borsod megye alispánja 1. évi julius hó 8-ra délelőtti 10 órára rendkivüli megyei közgyűlést hí össze. — Tárgya lesz a jövő 1878-1881-ki országgűlésre vonatkozólag a királyi meghivó levél kihirdetése, s ennek folytán az országgyűlési képviselőválasztási eljárásra nézve szükségelt előkészületek megtétele. Ezen tárgy előleges megbeszélése végett a fentebb jelzett napon délelőtt 9 órakor az alispáni hivatalos helyiségben állandó választmányi ülés fog tartatni. Bolygó rendszerünk átnézete. Közli ifj. Váncza Mihály. A különböző égitestek, melyek a mi bolygórendszerünkhöz tartoznak, mind a nap körül végzik pályafutásukat. Ebből magából is látható, hogy mennyivel kell a nap anyagi tartalmának nagyobbnak lenni, viszonyítva a bolygók és holdjaikhoz! A megejtett számításokból kitűnt, hogy a nap felülete 600-szor nagyobb mint ezen testek összes felülete. De tömegének súlya még jelentékenyebb, úgy hogy ha a napota egy mérleg ser- 1 pengőjébe helyeznénk, a másikb az összes bolygók 750-szeres súlyát kellene helyeznünk, hogy egyensúlyba hozzuk őket. Bolygóink három osztályba sorozhatók : közép nagyságú bolygók, bolygódok és főbolygók. Ezen három csoport mindenik tagja, egymáshoz nemcsak nagyságban és naptáli távolságban, hanem physikai analógiában is arányos, így Mercur, Vénus, a föld és Mars csaknem egyenlő tengelyforgással bírnak, és Mercur kivételével mindegyiknek anyaga ugyanazon sűrűséget mutatja. Ha a tengelynek a pályasíkja iránti fekvését tekintjük, amely oly nagy befolyással van az évszakokra, e négy középbolygók ismét két kis-