Miskolc, 1878 (3. évfolyam, 5-96. szám)

1878-08-01 / 61. szám

MISKOLC, 1878. augustus 1. 270.-61. szám. HARMADIK ÉVFOLYAM. k Előfizetési dij: 3 »Negyedévre 1.50 kr.pl |Félévre. . . 3 ft. ||| pEgész évre 6 „ g Megjelen ^ ^minden csütörtökönt * és vasárnapon Jjl MISKOLG. Helyi Érdeteket kÉpzeld, ipar, kereskedelmi, parászati És ismieretterjesztő közlöny. Szerkesztőségi iroda: Széchenyi-utca 757. sz., dr. Bódogh-féle ház. Eg­yes szám ára 7 sér. Kiadói iroda: Hirdetési dij: 1Négyhasábos petit­a sor 5 kr. Többszöri 1 ghirdetésnél olcsóbb.^ Bélyegü­r 30 kr. (füves hirdetés 70 frt­ Széchenyi-tér 749. szám. Kraudy-féle ház. A polgári iskolák Ugye Miskolcon. (Válaszul P. J. „helyreigazítására“.) (Folytatása és vége.) (K.) Ily irányú mozgalom azonban, vagyis a polgáriskoláknak szakiskolákkal való betetőzése, hazánkban eddigelé még csupán csak Budapesten indult meg. A polgári iskolai tanároknak, illetve tanítóknak e hó elején Budapesten tartott köz­gyűlése szintén oly indítványokat fogadott el ez intézmény tökéletesebbé változtatása érdekében, a­melyeket, ha a közoktatásügyi miniszter is osztani fog és érvényre emel, akkor azok a pol­gári iskolák életében jelentékeny fejlődési mozza­natot fognak képezni. A polgári iskolákra nézve azt is megjegyez­hetjük, hogy a legtöbb város nem fejleszteni vágyott ez intézményt, a­mint azt ennek az uj Uhuiknak a jövője követelte és az eddigelé szer­felett kevés művelődésben részesülő polgári osztály érdeke javulta volna, hanem, azt a hagyományos elvet avagy érzelmet szerepeltetendő, hogy tud­niillik „a kormánynak minden intézkedése rész" gáncsolta, szükségtelennek hirdette, sőt a hol hatalmában állott meg is buktatta azt. A papok idegenkednek tőle, mivel felekezeti színezettel nem bír; a középiskolák ügyeit intéző hatóságok, különösen pedig a tanári kar egye­nesen megbuktatására működnek, mivelhogy azt tapasztalják, hogy a polgári iskola az ő osztá­lyaik növendékeinek a számát apasztja; a városi képviselők, a­kik a tanügynek alig tulajdonítanak valami fontosságot, megragadják a kínálkozó alkalmat, hogy a kiadásokat kevesbítsék. S már csak emez okoknál fogva is nem mutathatja ki a polgári iskola életképességét. Pedig hogy mennyire nincs igazuk, mutatja Miskolc város polgárainak a példája is. Mi ugyanis merünk a város polgári osztályának érzékeny­kedés nélküli természetére és hajlamaira hivatkozni és fölhívni, ha vajon nem érzik-e az üzleti össze­köttetések sokoldalúsága között, nem különben a társadalmi élet viszonyainak közepette, hogy az ő műveltségök — az ő saját üzletek és ismeret­ségekre vonatkozólag is — mennyire hézagos, alig számba vehető, sőt sok tekintetben — semmi. Nem egyszer említettük már, hogy Miskolc iparos város és hogy iparosai nagyobb szolgála­tokat tettek e város tisztességes nevének, becsü­letes hitének az érdekében, mint akárki más. És fájdalom, az ő közvetlen lelki hasznukra mégis alig tett Miskolc valamit. Mert hiszen, ha tett volna, úgy iparosaink általában értenének az egyszerű könyvvezetéshez, leltározáshoz, üzleti levelezésekhez, számlák, nyugtatványok, felszaba­dító avagy felfogadó szerződések készítéséhez és bizonyítványok megírásához. De mivel közöttünk — hogy ne csak őszinték, de igazságosak is legyünk — alig ért mindezekhez összesen tíz, abból kitűnik, hogy Miskolc városa az ő három középiskolájával épen nem szolgálta az iparosok ügyét. És azért a gymnásiumokat még csak meg sem róhatjuk, mert a gymnáziumnaak az iparosok ügyéhez semmi köze. Ha ez így van, s ha az ellenkezőt bebizo­nyítani a tények valódisága nem engedi, akkor talán mégis csak van szükség Miskolcon a pol­gári iskolára ! A­mi a tantárgyak egyformaságát illeti, abban P. úrnak jó részben igaza van. A polgári iskola jelen szervezetében csak azáltal különbö­zik a gymnásiumoktól városunkban, hogy benne a torna, rajz, ének és könyvviteltan kötelezett tantárgyak, míg emittán nem azok. Ámde nagy a különbség a tananyag beosztására nézve. A gymnásium széles alapon épít, hogy azt a tudomány- vagy műegyetem tetőzze be; a polgári iskola azonban úgy osztja be a tan­anyagot, hogy hat év alatt teljes birtokába jus­son az ifjú a szükséges ismereteknek. Hasonlat­tal élve: olyan a különbség, mint egy földszintes és egy három emeletes épület között. A polgári iskolára vonatkozó intézkedései között a miniszter talán azt cselekedte mindenek­­fölött igen-igen kifogásolhatólag, hogy a polgá­ri iskola tantárgyai közzé a latin nyelvet is fel­vette. Ezáltal roppant eszmezavart idézett elő s határozatlanságot árult el az intézmény valódi irány­elveit illetőleg. Itt támadja meg valóban figyelembe­­veendőleg P. úr is a polgári iskolát. De a szer­vezni és nem rombolni vágyó egyének és iskola­székek előtt akadályul ez sem szolgálhatott. Hogy jóakarata célját a minisztérium elér­hesse, az iskolák lelkéről, a tanerőkről, a tör­vény értelme szerint gondoskodott­ (1876. évi XXVIII. törv. cikk 13. §.) Meggyőződött azon­ban később a felől, hogy a választásoknál hiba történt- Először, mivel a diploma nélkül megvá­lasztott tanár nem egy (mire a törvény kötelezi), de három év alatt sem szerezte meg a polgá­rak­ oklevelet. (Ez a hiba ugyan nem az iskolaszék hibája, de arra hárul vissza)­ Másodszor, mivel újabb választásoknál nemcsak erős felekezeti szint tüntettek ki, hanem ismét oklevél nélküli egyéneket választottak- igaz, hogy esetleg kitűnő tanerőket nyertek, de e miatt a kormány elveit föl nem adhatja. Mivel tehát a miniszter azt tapasztalta, hogy körülményeivel összevágó, hasznos intézményeket létez, nemcsak oklevél nélküli egyéneket választ az­­ Htsenek. — olvasandó. Szerkesztő, iskolaszék, hanem azokat a vizsgálat letételére­­ ----------- sem igen ösztönzi : tőlük a választás jogát meg­vonta. És azt a minisztérium, az isk­olát tekintve, nagyon helyesen cselekvő. Neki joga van a tör­vényt magyarázni is. Ez által pedig abba a sz­erencsés helyzetbe jut, hogy a magyar birodalomban foly­tonosan burjánzó hidra-főket némileg legalább bírja lecsapdosni. Miskolc város el­fogulatlan polgársága két­ségkívül átlátja, hogy a miniszter nem basásko­­dott, hanem az iskola benső érdekeit védé; ugyan­azért nincs-e jogunk ismételten szemébe mondani az iskolaszéknek, hogy a polgári iskola megbuk­tatása határozottan a miskolci polgárság érdeke ellen küzd. A miskolci polgári iskola azonban, azt hiszszük, az iskolaszék minden erőszakoskodása mellett sem fog megbukni. Sokkal erélyesebb belügyi minisztere van jelenleg Magyarországnak, semhogy ily törvényellenes cselekvényt a polgárság nagy hátrányára oly könnyen végre lehessen hajtani. De kötelességei a polgárságnak is vannak ez intézménynyel szemben. Igyekezzék e köte­lességeit jól felfogni Miskolc város polgársága ! Tegyen meg mindent, hogy ez intézmény felvi­rágozzék. Küldjék oda gyermekeiket! A fiukat, ha nem kiválóan tudományos pályára születtek, és a leányokat minden esetben. A polgári iskola mint közös iskola a társadalmi élet képe kicsiny­ben. Minden súrlódások kikerülése végett ismer­tessük meg gyermekeinkkel jó korán e képet. Az ósdi elveknek bukniok kell. A mindennapi élet bizonyítja, hogy a copfos rendszert meggyű­­lölte a korszellem. A polgári iskola új idő lehel­etének, új igényeknek a szülötte. Ápoljuk azt határozottan és a kancsal igények számbavétele nélkül. Végül jegyezzük meg, hogy Széchenyi az apagyilkosnak is hajlandó lett volna megbocsá­tani, hogy számunk ne fogyjon ; minden elnéz­hető azoknak is, a­kik a nevelés ügyéért buzognak.*) *) Értelmet zavaró hibák csúszván be ezen közleményekbe, azokat a következőleg javítjuk ki. Az első közlemény legutolsó kikezdésének utolsó pontjában : „erős műveit középosztálynak a tanítása helyett „megteremték* ; a másodiknaso 4. hasábjában, a 2. pontban „a csupán vak stb. helyett: a csupán, csak a fogalom meghatározása céljából felállított — osztály nem léphet most már ide vagy oda. Nagyon is léphet. Csakhogy ez esetleges körülmény stb. , majd alább: vasutaknál, postánál, tanító állomásnál alkalmazásra ajánlja stb., legalul pedig: Itt nyílik szép alkalom a tanfelügyelők előtt is, hogy a vidék

Next