Miskolc, 1878 (3. évfolyam, 5-96. szám)
1878-08-01 / 61. szám
MISKOLC, 1878. augustus 1. 270.-61. szám. HARMADIK ÉVFOLYAM. k Előfizetési dij: 3 »Negyedévre 1.50 kr.pl |Félévre. . . 3 ft. ||| pEgész évre 6 „ g Megjelen ^ ^minden csütörtökönt * és vasárnapon Jjl MISKOLG. Helyi Érdeteket kÉpzeld, ipar, kereskedelmi, parászati És ismieretterjesztő közlöny. Szerkesztőségi iroda: Széchenyi-utca 757. sz., dr. Bódogh-féle ház. Egyes szám ára 7 sér. Kiadói iroda: Hirdetési dij: 1Négyhasábos petita sor 5 kr. Többszöri 1 ghirdetésnél olcsóbb.^ Bélyegür 30 kr. (füves hirdetés 70 frt Széchenyi-tér 749. szám. Kraudy-féle ház. A polgári iskolák Ugye Miskolcon. (Válaszul P. J. „helyreigazítására“.) (Folytatása és vége.) (K.) Ily irányú mozgalom azonban, vagyis a polgáriskoláknak szakiskolákkal való betetőzése, hazánkban eddigelé még csupán csak Budapesten indult meg. A polgári iskolai tanároknak, illetve tanítóknak e hó elején Budapesten tartott közgyűlése szintén oly indítványokat fogadott el ez intézmény tökéletesebbé változtatása érdekében, amelyeket, ha a közoktatásügyi miniszter is osztani fog és érvényre emel, akkor azok a polgári iskolák életében jelentékeny fejlődési mozzanatot fognak képezni. A polgári iskolákra nézve azt is megjegyezhetjük, hogy a legtöbb város nem fejleszteni vágyott ez intézményt, amint azt ennek az uj Uhuiknak a jövője követelte és az eddigelé szerfelett kevés művelődésben részesülő polgári osztály érdeke javulta volna, hanem, azt a hagyományos elvet avagy érzelmet szerepeltetendő, hogy tudniillik „a kormánynak minden intézkedése rész" gáncsolta, szükségtelennek hirdette, sőt a hol hatalmában állott meg is buktatta azt. A papok idegenkednek tőle, mivel felekezeti színezettel nem bír; a középiskolák ügyeit intéző hatóságok, különösen pedig a tanári kar egyenesen megbuktatására működnek, mivelhogy azt tapasztalják, hogy a polgári iskola az ő osztályaik növendékeinek a számát apasztja; a városi képviselők, akik a tanügynek alig tulajdonítanak valami fontosságot, megragadják a kínálkozó alkalmat, hogy a kiadásokat kevesbítsék. S már csak emez okoknál fogva is nem mutathatja ki a polgári iskola életképességét. Pedig hogy mennyire nincs igazuk, mutatja Miskolc város polgárainak a példája is. Mi ugyanis merünk a város polgári osztályának érzékenykedés nélküli természetére és hajlamaira hivatkozni és fölhívni, ha vajon nem érzik-e az üzleti összeköttetések sokoldalúsága között, nem különben a társadalmi élet viszonyainak közepette, hogy az ő műveltségök — az ő saját üzletek és ismeretségekre vonatkozólag is — mennyire hézagos, alig számba vehető, sőt sok tekintetben — semmi. Nem egyszer említettük már, hogy Miskolc iparos város és hogy iparosai nagyobb szolgálatokat tettek e város tisztességes nevének, becsületes hitének az érdekében, mint akárki más. És fájdalom, az ő közvetlen lelki hasznukra mégis alig tett Miskolc valamit. Mert hiszen, ha tett volna, úgy iparosaink általában értenének az egyszerű könyvvezetéshez, leltározáshoz, üzleti levelezésekhez, számlák, nyugtatványok, felszabadító avagy felfogadó szerződések készítéséhez és bizonyítványok megírásához. De mivel közöttünk — hogy ne csak őszinték, de igazságosak is legyünk — alig ért mindezekhez összesen tíz, abból kitűnik, hogy Miskolc városa az ő három középiskolájával épen nem szolgálta az iparosok ügyét. És azért a gymnásiumokat még csak meg sem róhatjuk, mert a gymnáziumnaak az iparosok ügyéhez semmi köze. Ha ez így van, s ha az ellenkezőt bebizonyítani a tények valódisága nem engedi, akkor talán mégis csak van szükség Miskolcon a polgári iskolára ! Ami a tantárgyak egyformaságát illeti, abban P. úrnak jó részben igaza van. A polgári iskola jelen szervezetében csak azáltal különbözik a gymnásiumoktól városunkban, hogy benne a torna, rajz, ének és könyvviteltan kötelezett tantárgyak, míg emittán nem azok. Ámde nagy a különbség a tananyag beosztására nézve. A gymnásium széles alapon épít, hogy azt a tudomány- vagy műegyetem tetőzze be; a polgári iskola azonban úgy osztja be a tananyagot, hogy hat év alatt teljes birtokába jusson az ifjú a szükséges ismereteknek. Hasonlattal élve: olyan a különbség, mint egy földszintes és egy három emeletes épület között. A polgári iskolára vonatkozó intézkedései között a miniszter talán azt cselekedte mindenekfölött igen-igen kifogásolhatólag, hogy a polgári iskola tantárgyai közzé a latin nyelvet is felvette. Ezáltal roppant eszmezavart idézett elő s határozatlanságot árult el az intézmény valódi irányelveit illetőleg. Itt támadja meg valóban figyelembeveendőleg P. úr is a polgári iskolát. De a szervezni és nem rombolni vágyó egyének és iskolaszékek előtt akadályul ez sem szolgálhatott. Hogy jóakarata célját a minisztérium elérhesse, az iskolák lelkéről, a tanerőkről, a törvény értelme szerint gondoskodott (1876. évi XXVIII. törv. cikk 13. §.) Meggyőződött azonban később a felől, hogy a választásoknál hiba történt- Először, mivel a diploma nélkül megválasztott tanár nem egy (mire a törvény kötelezi), de három év alatt sem szerezte meg a polgárak oklevelet. (Ez a hiba ugyan nem az iskolaszék hibája, de arra hárul vissza) Másodszor, mivel újabb választásoknál nemcsak erős felekezeti szint tüntettek ki, hanem ismét oklevél nélküli egyéneket választottak- igaz, hogy esetleg kitűnő tanerőket nyertek, de e miatt a kormány elveit föl nem adhatja. Mivel tehát a miniszter azt tapasztalta, hogy körülményeivel összevágó, hasznos intézményeket létez, nemcsak oklevél nélküli egyéneket választ az Htsenek. — olvasandó. Szerkesztő, iskolaszék, hanem azokat a vizsgálat letételére ----------- sem igen ösztönzi : tőlük a választás jogát megvonta. És azt a minisztérium, az iskolát tekintve, nagyon helyesen cselekvő. Neki joga van a törvényt magyarázni is. Ez által pedig abba a szerencsés helyzetbe jut, hogy a magyar birodalomban folytonosan burjánzó hidra-főket némileg legalább bírja lecsapdosni. Miskolc város elfogulatlan polgársága kétségkívül átlátja, hogy a miniszter nem basáskodott, hanem az iskola benső érdekeit védé; ugyanazért nincs-e jogunk ismételten szemébe mondani az iskolaszéknek, hogy a polgári iskola megbuktatása határozottan a miskolci polgárság érdeke ellen küzd. A miskolci polgári iskola azonban, azt hiszszük, az iskolaszék minden erőszakoskodása mellett sem fog megbukni. Sokkal erélyesebb belügyi minisztere van jelenleg Magyarországnak, semhogy ily törvényellenes cselekvényt a polgárság nagy hátrányára oly könnyen végre lehessen hajtani. De kötelességei a polgárságnak is vannak ez intézménynyel szemben. Igyekezzék e kötelességeit jól felfogni Miskolc város polgársága ! Tegyen meg mindent, hogy ez intézmény felvirágozzék. Küldjék oda gyermekeiket! A fiukat, ha nem kiválóan tudományos pályára születtek, és a leányokat minden esetben. A polgári iskola mint közös iskola a társadalmi élet képe kicsinyben. Minden súrlódások kikerülése végett ismertessük meg gyermekeinkkel jó korán e képet. Az ósdi elveknek bukniok kell. A mindennapi élet bizonyítja, hogy a copfos rendszert meggyűlölte a korszellem. A polgári iskola új idő leheletének, új igényeknek a szülötte. Ápoljuk azt határozottan és a kancsal igények számbavétele nélkül. Végül jegyezzük meg, hogy Széchenyi az apagyilkosnak is hajlandó lett volna megbocsátani, hogy számunk ne fogyjon ; minden elnézhető azoknak is, akik a nevelés ügyéért buzognak.*) *) Értelmet zavaró hibák csúszván be ezen közleményekbe, azokat a következőleg javítjuk ki. Az első közlemény legutolsó kikezdésének utolsó pontjában : „erős műveit középosztálynak a tanítása helyett „megteremték* ; a másodiknaso 4. hasábjában, a 2. pontban „a csupán vak stb. helyett: a csupán, csak a fogalom meghatározása céljából felállított — osztály nem léphet most már ide vagy oda. Nagyon is léphet. Csakhogy ez esetleges körülmény stb. , majd alább: vasutaknál, postánál, tanító állomásnál alkalmazásra ajánlja stb., legalul pedig: Itt nyílik szép alkalom a tanfelügyelők előtt is, hogy a vidék