Miskolc, 1878 (3. évfolyam, 5-96. szám)

1878-11-21 / 93. szám

MISKOLC, 1878. november 21. HARMADIK ÉVFOLYAM. 302.-93.szám. ̇ Előfizetési díj: hNegyedévre 1.50 kr.­ Félévre ... 3 ft. % Egész évre 6 „ Megjelen­t minden csütörtökön^ és vasárnapon. MISKOLC. Helyi Mtetet­­ésviselő, ipar, tereszk­, panászati is ismeretterjesztő Mily. Szerkesztőségi iroda: Széchenyi-utca 757. sz.,dr. Bódogh-féle ház. Egyes szám­ára V IIr. Kiadói iroda: Hirdetési dij: 1Négy hasábos petit * sor 5 kr. Többszöri 1 ^hirdetésnél olcsóbb.^ JIV Bélyegdíj 30 kr. ifiíves hirdetés 70 frt^ 33 =»'«*=■?$ _ ›$› Széchenyi-utca 746. száza. Jidesz-féle ház. Miskolc, 1878. november 19. Úgy halljuk, ma vette kezdetét, a pénzbeli könyöradományok kiosztása, azok között a károsultak között, a kik az első osztályozás rostáján átestek, és a segélye­zésnek náluk helye nem találtatván, folya­modni voltak kénytelenek. Nekünk nincsen semmi okunk azt hinni, hogy az illetők, nem a legnagyobb lelkiis­meretességgel és igazsággal igyekeztek el­járni, nehéz, és nem mindig háládatos feladatok teljesítésében. De épen azért, hogy más ol­dalról, a nagy közönség köréből se hangoz­tathassanak, az elégületlenség vagy a mél­tatlanság kitörései, annak meggátlására azt a módot ajánlottuk, hogy az adományban részesültek nevet hozassanak nyilvánosságra; — hadd tudja, lássa mindenki, ki kapott, és mennyit kapott a könyöradományból. Megint ismételjük ebbeli ajánlatunkat, most a segélyosztás végleges megejtésénél még inkább helyén lesz az.­­ Hogy pedig szükséges, azt csak az tagadná, a­ki a vi­lágosságnak ellensége, reggeli 9 órájára közgyűlést hirdetek és arra a­­­ közgyűlés tagjait azon tiszteletteljes kéréssel hívom meg, hogy tekintettel a törvény rendelke­zésére, mely szerint ily kérdések elhatározásánál a képviselő testület általános többségének múl­­hatlan jelenléte kívántatik,­­ teljes számban megjelenni és ekként a választó közönség irányá­ban a képviselővé megválasztatás folytán elvállalt polgári kötelességüknek eleget tenni szívesked­jenek. Miskolcon, 1878. nov. 17. Soltész Hagy Kálmán, polgármester, helyére hágott, s magáról a tetőpontról árasztja szélylyel sugarai teljét, szélcsend mellett megtör­­ténhetik, hogy a föld színével határos levegő-réte­geket megmelegiti, s megritkítja, a­nélkül, hogy ezek képesek lennének áttörni a rájuk nehezedő felsőbb rétegeken, mely esetben a hidegebb és melegebb lég kicserélődése minden nehézség nélkül menne végbe. Az alul összegyűlt ritkább és melegebb lég csak a jó alkalmat fogja lesni, s a legcse­kélyebb légmozgásra áttöri nagy erőszakkal a reá nehezedő hidegebb lég oszlopát s fölfelé száll. Helyére újabb lég tolul, még pedig annál nagyobb erőszakkal, minél nagyobb volt az alsó melegebb meg a felső hidegebb légréteg között a feszültség. S ilyenkor bekövetkezik az, a­mit például viznél mindenki könnyen megfigyelhet, ha azt egy beléje mártott test segélyével heve­sen megzavarja, s e testet hirtelen a vizből ki­rántja. A viz és a jég hevesen rohan az elha­gyott helyre minden oldalról s és mivel minden oldalról az egyik oldalról jövő sem érhet célt, tehát kisebb-nagyobb örvényben fog kavarogni a hely körül. A heves égalj vidékei ezáltal nagy­szabású forgószeleknek lesznek szülőföldjévé, melyeknek kerülete oly nagy, hogy az egyes vi­dékeken, a­hol áthaladnak, forgószél jellegüket felismerni egyáltalában nem lehet. Ezek az úgy­nevezett cyklonesek. Centrumokban a levegő nevezetesen meg van ritkítva, s ennek következ­tében a körülöttük levő tájakról rohamosan fog oda tódulni a levegő, mire a vihador örvény alak­jában tovább hömpölyög. Maga a centrum sok négyszög mértföldnyi területet foglal el s ott tö­kéletes szélcsend uralkodik, csak a nagyban le­szálló légsúlymérő képezi a veszély központjának külső jelét. A centrum fölé sötét, nehéz fellegek tornyosulnak, úgy, hogy sokszor elsötétítik az egész tájakat; volt rá eset, hogy a centrum fölé összegyülemlett felhőrétegek vastagsága 4 mért­­földnyinek becsültetett. Ezekből a nehéz sötét felhőkből nem cseppekben, hanem szakadó ár alakjában hull alá a víz, minden fogalmat meg­haladó mennyiségben, mintha az özönvíz korára tek! bár­mi módon, az mindegy! rebegy magában, de jól van! Ám történjék, a­minek történni kell! — Küldök hát pénzt, csak anyára meg ne haljon, meghalok hát én! s remegd térdekkel állt fel s a másik szoba felé tántorgott; itt meg­állt az ékszerszekrény előtt, s lelke elsötétült. — Nagy isten! hát itt van az, a miért nekem becsületemet kell dobnom?! hiába küzdöttem hát egész hosszú éjen át, hogy meg bírjam győzni magamat, hogy elaltassam küzdő szivemet?! Hasz­talan! Anyámnak pénz kell! s nekem nincs, pedig küld­enem kell, bármi módon! hogy hol veszem, az nem kérdés, ahoz senkinek semmi köze; még akkor is mindegy, ha életemet adom el érte. — Istenem! istenem! de nyomorult is vagyok én. — Most kezdtem megismerni az élet becsét, most találtam fel eszményképemet, s most kel­l eldobnom azt magamtól. Gizella, Gizella, bocsásd meg nekem e vét­kemet! én nem tehetek róla, ha meg kell is bele halnom! m­ondá, s felnyitotta a szekrény ajtaját­ s egy gyűrűt vett kezébe, a legigénytelenebbet, melyet leginkább gondolta, hogy nem fognak észre venni. A mint keze a gyűrűhöz ért, megrendült, mintha tüzes vasat érintett volna, s felsóhajtott: istenem! istenem! — s bezárta az ajtót s távozott a teremből, mintha a gyűrű mázsányi teherrel húzná a föld felé; a mint a szoba ajtaját bezárta maga után, a könyvtárból egy halk sóhajtás hang­zott utánna, melyet esés zaja követett. közgy. $78, 151. HIRDETMÉNY. A­ város képviselő testülete által eladásra kijelölt ingatlan javaknak, jelesül a városi korcsma­teleknek és a Kiss János-féle háznak a város malmával együtti eladhatása feletti elvi határozat a f. évi október 28-án e végből tartott közgyűlé­sen az 1871. évi XVIII- t. c. 103. §-a által kívánt képviselő testületi tagok számának hiánya miatt eldöntetlen maradván, — a közgyűlés utasításához « éS 8éM&$g-Kérded, hogy van szegény fiad En édes, jó anyám! — — Ne kérdezd azt! — Nem mondhatom.... Mi haszna mondanám! — Mért mondanám, hogy éltem oly Bánatos, mostoha. . . Hogy a remény, hit elhagyott! — Ne tudd meg azt soha! — Óh hányszor mondtad­ .Gyermekem, Légy jó, rendes, szelid, Imádd az Istent! — Ne feledd, Az Isten megsegít!“ — . . . Imádtam Istent! Ajakam Hozzá tollászkodott! . . . Kértem, segitne gyermekét! — — S az Isten elhagyott! . . . Te hidd, hogy boldog gyermeked, Miként volt kebleden, . . . Te csak remélj! . . . s a bánatot, Azt hagyd meg én nekem! — _______ Kis József. Igló, 1878. nov. 10. t. v. 1878. 1106 sz. Hirdetmény. A Miskolc városára vonatkozólag a városi pénztári hivatal által a jövő 1879. évre összeállí­tott költségvetési tervezet a pénzügyi szakosztály­nak erre tett jelentésével együtt a városi tanács által felülvizsgáltatván, az 1871. XVIII. t. e. 115. §-a értelmében f. évi nov. 25-től f. évi dec. hó 10-ig bezárólag pénztári hivatalunkban az ellenük netalán felmerülhető észrevételek vagy kifogá­sok megtétele végett — közszemlére kitétetni rendeltetnek. Miről az érdeklett nagy közönség azzal ér­­tesittetik, hogy azok a kitűzött helyen a kitett határidőn belől, a hivatalos órák alatt mindenki által mgetekinthetők,­­ a netaláni 0sz­revételek pénztári hivatalunkban beadhatók. Kelt Miskolc város tanácsának 1878. nov. 16. tartott üléséből. Soltész Nagy Kálmán, polgármester. Szűcs Gyula, aljegyző. A Miskolcot elpusztított fergetegről meteorologiai szempontból érdekes közleményt ir a „Vasárnapi Újságában Hoitsy Pál. Az efele óriás viharok, melyeket Hoitsy vihadoroknak ne­­. V0Z. egyenlitő melléki vidékek szüleményei, képest ugyanezen célból a f. évi december 19-ének! Midőn a nap az illető vidékre nézve legmagasabb A NEVELŐ. Beszélj. Irta Cla­udius. (Folytatás.) — Hát biz art, kisasszony! Én mondtam meg, mert kérdezte a nevelő úr, hogy mit keresett nála tegnap este a kisasszony szobalánya? _ aztán nem is volt ő beteg, csak olyan futólagos főfájása volt, mely nemsokára el is múlt, egész éjjel itt, tetszik tudni kisasszony, olyan vonatos papirosra, mint a­miről zongorázni szoktak. — Szegény fiú, gondolta magában Gizella, egész éjjel dolgozott! de minek is mondtam meg neki ?! E közben az inas távozott s Gizella magára maradt s ismét elmerült ábrándjaiba. Ez alatt a nevelő a kínpad minden kínait átélte. A mint ájulásából felébredt, zongorázni kez­dett s egész éjjel zongoradarabokat irt, úgy, hogy reggel öt órakor már egy csomagot küldött lovas legénynyel a postára. Soha még talán életéért nem imádkozott úgy senki, mint ő küldeményének sikeréért! Azonban tudta azt jól, hogy arra legalább két hét kell, míg arra a legkedvezőbb válasz is meg­­érkezhetik, s feje ismét aláhanyatlott, keble hörgött. — Hát istenem! csakugyan olyan szívtelen gyermek vagyok én? hát tehetek én arról, hogy isten oly nyomorultnak teremtett, mint a férget? s én mégis teremtsek pénzt akárhonnan,­­ küld­

Next