Miskolc, 1880 (5. évfolyam, 1-105. szám)
1880-05-23 / 42. szám
mgfelelő esetekben nem fogom a tudomány érdekében elmulasztani és tapasztalataimat annak idején közzétenni. Hogy mennyire fontos a szív alapos és pontos megvizsgálása, mutatja. Takács ösmeretes borzasztó élete. De a Pesti Hírlap is említette, hogy egy grf. Battyányiné nevű úrnő Stájerország egyik falujában ravatalán felébredt, a maga körül levő égő gyertyát megpillantván, ijedtében valóban meghalt; no ez bizonyára nem törénik, ha az ottani orvos vagy halottkém szabályszerüleg jár el. (Folytatása következik.) Sárospataki levél. Május 14 — 15. Nem gondolom, hogy azok, a miket valamely lap levelezője megír, mind érdekes dolgok volnának s mindenkit egyiránt érdekelnének; de azt hiszem, a felől meg vagyok győződve, hogy valakit egy vagy más tekintetben érdekel; Péter ezt, — Pál pedig amazt vágyott avagy vágyik tudni. S ha a levelező Péternek is, Pálnak is szolgálhat valamely érdekes eseménynyel, örül rajta, mert azt hiszi, hogy kötelességének eleget tesz, legalább annyiban, amennyiben az idő és a körülmények lehetővé teszik. E feltevésből indulva ki, kedves kötelességemnek tanom tudósításaimat tovább folytatni, megírván mindazt a mi legközelebb két levelem közlése óta Sárospatakon történt s a miről nekem tudomásom van. Ha csak Pétert érdekli, bocsásson meg Pál, és viszont! Ha pedig senkit sem érdekel, tegyen róla a t. szerkesztő úr! Legelső dolognak tartom amaz örvendetes tény megemlítését, hogy tűzoltó egyletünk már a megalakulás mellett nemcsak öltönyökkel van teljesen ellátva, hanem igen szép fölszereléssel is bír; s nemcsak teljesen van szervezve, hanem gyakorlatait a legszigorúbb katonai pontossággal tartja, s azokban már bámulatos előhaladást tanúsít. Az igaz, hogy még csak mintegy játék- és tréfaszerűen, mert hála istennek! fennállása óta nálunk s a hozzánk közel eső községekben még nem volt tűz! Ne is adjon isten! mert hiszen a tiszeletre méltó egylet azt elfojthatja, de a szerencsétlen tulajdonos kárát meg nem térítheti , a félénk szívek rémületét meg nem akadályozhatja. Múltkori levelemben olyanformát is mondottam, hogy a tavasz a maga és az utána következő kellemesebb évszakok idényére, — hogy ne mondjam „évadjára“, — csolnakázó egyletetet szül. Ebből még a mai napig nincs semmi, sőt azóta emlegetni sem hallom. De hiszen ez, ha elmarad, sem nagy kár. Kinek ideje, kedves akarata van hozzá, csolnakázhatik a Bodrogon egyletalakulás nélkül is. Abból, — azt hiszem, — se haszna se kára a városnak ! Folyó hózikén, azaz ma egy hete, országos vásárunk volt. Az életnemű eddigi magas árát, majdnem teljesen megtartotta; alig szállott alább 30—40 krajcárral; az igavonó barmok, s kiváltképn a szarvasmarhák ára felebb emelkedett, s mert a kereslet nagy volt, az eladó tulajdonos oly árt kapott jószágáért, a milyet nem is lemért. Az ipar áru cikkeket adták és vették úgy, hogy bele bámul az ember olcsóságukba, — Sertés, sertéshús, zsír, szalonna ára 20 — 25 percenttel emelkedett volt. A kereslet nagy, a készlet kicsiny. 9-ikén a főiskolai ifjúság „magyar irodalmi önképző köre“ tartotta évenként egyszer szokásos nyílt ülését, melyet most is mint ennek előtte ugyancsak a főiskolai ének és zenekar közreműködése s a nagyszámú díszes közönség részvétteljes jelenléte ünnepélyesített. Levelem tartalma s e lap szűk kerete nem engedi meg, hogy az ünnepély lefolyását s a nevezett körnek ez iskolai évben a titkár által előterjesztett működését csati vázlatban is megkísértsem ecsetelni. De azt mindenesetre ki kell jelentenem, hogy az ünnepély élvezetes, a kör működése elismerésre méltó volt, s az ifjúság „magyar irodalmi önképző köre“ igen szép elhaladással lepte meg aelen volt közönséget, a mi nem tulajdonítható másnak, mint azon szellemnek, mely a tiszáninneni ev.r-i egyházkerület sárospataki főiskoláját századok óta jellemzi. Az ifjúság 12-iké d. u. és 13-ikán reggel távozott el Sárospatakról részint haza, részint legációkra. A pünköst ünnepi szünidő f. hó 23-ig tart, 24-én már mindenkinek benn kell lennie, mert a zárvizsgák már június 11-én megkezdetnek s a gymnasium 4 alsó osztályában júnis 16-án, tehát egy hónap múlva be is végeztetnek. Az érettségi vizsgálatok 17, 18, 19-én, a fel-gimnázium vizsgája 21, 22, 23, 24, 25-ikén lesznek. 26-tól 30-ig magánvizsgálatok. Az élőkéj szítő osztály (progimnázium) vizsgálata jún. 14-én, a felgimnénekkar és zenetanulók vizsgálata 13-ikán fog megtartatni, ennek végeztével testgyakorlati mutatványok tartatnak Az akadémiában a vallás- és egyháztudományi, valamint a bölcsészeti szakban a colloquiumok a rendes előadási órákon a tantermekben tartatnak minden nap június 30-ig. Június 20 án igazgatói jelentés a lefolyt iskolai évről afőiskola imatermében; ezzel kapcsolatban az akadémiai pályadijakat nyert művek jeligés leveleinek felbontása, az ifjúsági énekkar vizsgálata, szavalás verseny, s a pályadijak kiosztása. 28- 29-én egyházkerületi közgyűlés, melyen az ellenőri hivatal be- vagy be nem töltése is alkalmasint eldöntetik végre valahára. Jún. 29-én az egyházkerületi közgyűlést megelőzőleg b. e. dr. Soltész János, volt sárospataki tanár, felett emlékbeszéd fog tartatni. — Mindezekről a főisk. igazgatóság által kibocsátott jelentésből, melyet az ifjúság több száz példányban hordott szét, bővebb tudomást szerezhetnek az érdekeltek. Én annak csak rövid kivonatát adtam. Május 15-én a vasúti menetrend nálunk megváltozott s ugyanezen a napon, — mint hallottuk, — egy vonat valahol Szerencs és Lúc között a sínekről leszaladt, de hogy mily szerencsétlenség lett következménye, mi patakiak még e mai napig nem tudhattuk meg. Az időjárásunk nagyon rendetlen. Áprilisben oly gyönyörű napok voltak, hogy júniusnak is becsületére vált volna, a május pedig olyan, hogy április is megszégyenelhette volna. A jég hőmérséke hirtelen változik hidegről-melegre. Az égen fenyegető fellegek tornyosodnak a láthatár fölött körös-körül, egy és ugyanazon időben kelet és nyugat, nem ritkán még dél és észak felől is fenyegetőleg emelkednek fölénk a sötétkék fellegek. Azonban, hála a gondviselésnek még nálunk semmi kárt nem tett; sőt egy igen jó kis harmatszerű esőcskét kivéve, mely 12-ikén volt, május 5-ike óta nem is esett. E hó eleje ötödikéig gyönyörű esővel köszöntött be s öt napon át igen jól megáztatta határunkat. A mi sok helyen a veteményekre nagyon is szükséges volt, de sok helyen p. o. alsó határunk részén, melyet még most is víz borít, fölösleges. Vetéseink, a mi határunk roppant terjedelméhez képest nagyon kevés, igen szépek, kivévén a gabonát, mely mindenütt nagyon ritka. Repcénk kiázott, szőlőink kevés terméssel bíztatnak, s a bornak még mindig nincs nagyobb kelendősége. És most, bocsánatot kérve hoszadalmasságomért, berekeszteni soraimat. Isten velünk s áldása kövesse minden munkáinkat! azt találván Erdélyben is, eljajdúltam vége, gondolom, a magyar nemzetnek, mely már csak úgy áll fenn, mint egy hajdan erős, felséges várnak, most az idővész által naponként fogyton-fogyva düledező, hulló s végre egészen eltűnő romladéka! S ezen szívemet szaggató órában, itt Kolozsvárott, hol még rokon magyar szíveket leltem, eltökéltem magamban, hogy én, szegény magyar nemes ifjú, de azon régi igaz magyaroknak ivadéka, kik a magyarnak itt hazát szereztek és egy nagy, dicsö nemzetet állapítottak, homályomba rejtve, akár mint katona, akár mint egyszerű polgár, szívem véréből, hazafiúi érzelmemből, mint a selyembogár gyomrából egy fonalat fonok, melynél fogva veszni indu magyar nemzetiségünket, magyar nyelv, érzés és írás által, hacsak kevés idővel is, tovább életben tartsam. Magyarut fogok írni és csak a szívekhez szólni, mit? miként? — magam sem tudom még. Hogy talán célomat elérem, azért gondolom, mivel az én szívemre is nagy hatásal munkának eddig írt jobb, magyar elmemíveink. “ (Hátrahagyott munkák IV. k. 15. 16. lap.) Erdélyben alig töltvén nyolc hónapot s 1793. január 5-én hadnagynak neveztetvén ki mind az ezrednél, mind a nemes testőrseregnél Zala vármegye részéről, régi óhajtása teljesült, midőn a az utóbbit választhatta s Bécsbe mehetett. Itt harmadfél évet töltött, mely idő alatt megtanulta a francia és olasz nyelvet, még pedig az utóbbit önszorgalmából, minden mester nélkül; mert az olasz tanárt még 1791. novemberében elbocsátották a testőröktől (Magyar Kurir 1791.) tehát már ő nem tanulhatott a tanórákon csak franciát, németet s időnként magyar tanárt hallgathatott. De a nevezett két nyelvet nagyon megkedvel s gyakori, nagy előszeretettel, mint későbbi Hattyúdalában maga írja: Itt a frank és olasz nyelvet Gyakorolván sikerrel. Szerettem a társalkodást Frank és olasz emberrel; nemcsak, hanem szerette ám még a költőkkel valló társalkodást is. Bizonyítja az, hogy egyszer Eszterházy Miklós herceg, a testőrség főkapitánya vendégeivel, Lord Spencer és Granvillelel, kik az intézettel közelebbről kívántak megismerkedni, Kisfaludy szobájába lépvén, őt Tassénak magyarra fordításával foglalkozva találták. (Le is fordította Tasséból a XIV-dik évek egy részét s az egész XV. és XVI. éveket, melyeket ő első, második éveknek nevez; — egyszerűen jó nyelve, tartózkodó színezése, mérsékelt újítása s mindenütt helyes, jó nyelve, jó ízlésre mutattak.“ (Budapesti szemle) Szolgálati kötelességeinek teljesítése után, minden percét a nyelvek tanításán s a külföldi irodalmak remekműveinek tanulmányozásán kívül, Bécs akkori irodalmi és művészeti köreiben töltötte. Az ott tartózkodó magyarok közül Görög Demetert, gróf Kolonics László, a herceg Eszterházy Pál és Ferencz Károly fő- herceg nevelőjét, a M. Hírmondó íróját, Kerekest, Takácsot és Bacsányit szerette legjobban, továbbá Somsich Lázárt és Sándor Istvánt, a Magyar könyvesház szerzőjét. „Mert kebelem ott is mindig Hazám felé dobogva Szívem lángja olthatlanm Hazám felé lobogva, Jártam-keltem a hullámzó, Zajos világtengerben, Ott is magyart szerettem csak keresni az emberben“ mondja hetven éves korában írt verses életrajzában. Martinovich apáttal is volt ismeretsége, de őt épen azon estén fogták el, mikorra Kisfaludy hozzá ígérkezett egy zeneestélyre, így elkerülte a veszélyt, mi várandott reá. Bécsből 1795. őszén látogatóba haza rándúlván, a badacsonyi szüreten megismerkedett Szegedi Ignác tanácsos és zalamegyei alispán kedves leányával, Rozáliával, kit Himlyében Lizának nevez s „kinek mind akkori testi kellemei, mind a többi felett ragyogó erkölcsi s elmebeli szép s ritka tulajdonai et annyira meghatók, hogy bizonyosnak hitte, hogy csak ő vele boldogulhat földi pályályában, annyival is inkább, minthogy viszont hajlandóságot véle sejteni a rokon érzelmeket tápláló szívben.“ (Önéletrajz) Ezt azért is reménylhette mivel déli testalkata és kellemes modora már Bécsben is feltűnt, hol a legelőbbkelő családoknál megfordult s hol „A mimika királynéja, Kit minden nagy imád vala,“ barátjának választá a csekély hadnagyot. (H. d.) De épen ez volt szerencsétlensége; mert midőn Eszterházy herceg halálával új főnökké a másod kapitány lett, ki is szerencsétlen imádója volt a mimika királynéjának, Donna Medinának, miért is Kisfaludyval sehogy sem tudott megférni. — r. 1. A miskolci helv. hitv líceum igazgatóságától. A miskolci helv. hitvallást követők líceumi főgymnásiumában a folyó 1879 — 80-ik iskolai év végével tartandó köz- és érettségi vizsgálat napjait az iskolai elöljáróság következőleg állapította meg: A közvizsgálatot megelőzőleg a gymn. 8-ik osztály tanúiói június hó 7-én és 8-án tesznek osztály vizsgát A gimnáziumi 8-ik osztályú vizsgát kellő sikerrel letett tanulók írásbeli érettségi vizsgát tesznak június hó 9. 10. 11. 12-ik napjain. Ugyanezek szóbeli vizsgálatot tesznek június bő 14. 15. 16. 17-ik napjain.