Miskolc, 1880 (5. évfolyam, 1-105. szám)

1880-09-16 / 75. szám

tája. Gyönyörű épület, ép oly fényes, mint kényelmes berendezésű termekkel, melyeknek csak az a hibájuk, hogy mind üresen állanak, különösen mióta az öregúr veszélyesen beteg. Bramante marches egyike volt a XIV -ik század leghírnevesebb embereinek, mint tudományt kedvelő természetvizsgálónak még a mai napig is fenn maradt neve; szerette környezetét, szerette leányát; — de rettentő szigort tanúsított mindenki irányában a ki vele bárminő összeköttetésben állott és kívánságát nem teljesítő bűn, becsületesen, vagy csak félig meddig tett eleget kötdességének. Mondják, hogy fiatal korában egész ellentéte volt magának; angyali kedélyű, víg szerette a társaságot és örömest eltréfált még a rangján aluliakkal is; de midőn kis fiát, kiben büszke ,családjának örökösét tekintette, a halál elragadta köréből egyszerre zord mogorva kedélyű, magába zárkózott lön, krülta az embereket és a szó szoros értelmében világgyűlölővé fajult. E fájdalmát éreztette leányával, Coralieval is, de a nemes keblű hölgy, látva szomorkodó atyját, elnézte és tűrte a szenvedélyén fajult önkényeskedést. Tudomására jutott e közben leányának szerelme és ez még jobban elkeserítette a már idős s beteges marcheset. Látva eredménytelen parancsait Carolienál, a legvégsőre határozta el magát, reménve hogy a fiatal lány nem lesz képes ennek ellenszegülni. De ez utolsó reményében is, — mint már tudjuk, — csalódott. Coralie feláldozni családját, nevét, rangját, szerelmének, mert meggyőződött, hogy csak ez úton érheti el boldogságát, szakítva az előítélettel, egyedül szíve választottját követve, elhagyta a fényes palotát, s lemondott a csillogó termek kényeiéről, hogy kedvesének éljen.. .. Ennyi keserűség megtörte az "öreg erejét. Beteg lett.... Már pár hónapja őrizte az ágyat s közelegni érezte végóráját. Amint múltak a napok, órák, oly mértékben növekedett a vágya, hogy életében még egyszer láthassa leányát, kit hibái és ballépései dacára is forrón szeretett. Mert hiába, midőn az ember érzi, hogy közeleg az óra, melyben megszűnik a siralom völgyébeni tartózkodásának határideje, olyan különös vágy szállja meg lelkét kibékülni a halállal, leszámolni az éllettel, tetteivel, és békével nyugodtan válni el a rögtől, melyhez a végzet kötődi az emberektől, kikkel egy sorson volt és osztozott örömben és fájdalomban, gyönyörben és báinatban ! Az utolsó óra kibékíti az embereket önmagokkal. Beismerjük a túlzást, melyre szén- védés, fájdalom, veszteség, gyász, hiúság, szén- s védely ragat; megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek akként, a mint a hit parancsolja, vigaszt, reményt keresünk és találunk az üdvözitő tanában, mert az írás is mondja „ha te megbocsátasz, neved is meg lészen bocsátva.“ Ha életed homokórájában a porszemek ritkáinak s a nap betegágyadra veti búcsú sugarait, ha életed, mécse utolsót lobbanni készül, repülj az iralókenet szárnyain a múltba s csodás igazságot fogsz találni e szavakban: A hit, dicsőség, fény, pompa nem boldogít, csak az, a mi a szívj magába zár, az a mienk! Az emberi szív virágkehely, melyben egy- .aránt megvan a méz és n íré: ez az oka. Egy a bűn az erénynyel egyszerre jön ismeretessé! A bűnös hamvain vád és ítélet az a föld, melyen csak nyomort tenyésztett Lehet-e békén aludni az ily hantok alatt?__ Az öreg Bramante marchese, — mint mondám, — súlyos beteg volt. Már felvette a hit vigaszát... meggyónt... megbánta a leányán elkövetett méltatlanságokat és megbocsátott neki... De zaklatott és megszomorított szivét csak úgy vélte megnyugtathatni, ha Goralienak maga mondja el a megbocsátó szavakat, ha mégegyszer kebléhez szorítja, ha még egyszer csókolhatja, mielőtt átadná testét a földnek, lelkét az égnek ! Maga köré gyűjtete szógáit és meghagyta, hogy fogadjanak fel annyi futárt a hány csak elégséges lesz felkeresni leányát Velencében, mert azt jól tudta az öreg hogy Coralier férjével e városba ment. Aztán ,m adják meg neki, hogy atyja megbocsátott és ha még egyszer életben akarja látnihaladéktatlanul jöjjön Nápolyba........ Majd hátradőlt ágyában és kérte az Istent,hogy engedné meg neki azt a boldogságot: szeretett leányát, karjaiba zárva, ölelni. . . . * * * Nagy ünnep volt Velencében. A ríva S. Nicolon állt a Bucentoro, mely a tengert eljegyző dogét vitte. Az ünepélyes menet alatt dörögtek az arsenal ágyúi, zúgtak Velence harangjai. A Mario di Falieri dogét vivő hajó pompásan volt feldíszítve, aljától tetejéig nymphák, sirének, tritonok képleteivel túlhalmozva, a hátsó részén két szárnyas oroszlán, a piros bársony fedelet earatyok tartottták. A felső emelet a nobilik helye volt: ott ült egy teremheti a doge a tanácsosai s idegen követekkel. . így ment a büszke hajó, követve számú talán hajók s gondolák rajától. Az ünnepélyes tény pillanata megérkezvén, a trónterem hátsé r csürkebojtár, kis béres, ostoros, hetes még iskolakötelezettségének sem tesz eleget, már maga gondoskodik létfentartásáról. Csodálkozhatunk-e aztán azon, ha a fejtelen, erőtlen gyermeket a munka összetöri, idejekorán elsatnyál, csenevész marad? Csodálkozhatunk-e azon, ha daliás „fajunk“, hovatovább annyira esik, hogy egyes vidékek már ma is alig tudják a kötelezett, újonc létszámot előállítani? Csodálkozhatunk-e azon, ha a testben öszszetört ifjú egészségtelen, gyönge férfivá lesz, a néhány zengő esztendő után kimerül, elbetegesedik, meghal?! Ids ha még itt végét szakíthatnánk az elmélkedésnek, — De az oknak megvan a maga okozata is!__ A figyelmes észlelőt meglepi az az arnyítalanság, mely a munkás osztály ii, és nő özvegyei közt létezik, jóllehet a férfinál több erő, mégis sok százalékkal túl haladják a nő özvegyek a férfi özvegyek. Saját, a tisztán munkás népből álló gyülekezetem anyakönyvei szerint száz lélekre 6, 86 özvegy férfi és 10 özvegy nő esik. Minő különbség! És ezt tisztán a férfi túlerős, folyamatos foglalkozásának rovom fel. Arra, hogy a nők rendesen fiatalabbak 10-10 évvel férjeiknél, súlyt nem fektethetek, amennyiben az évek különbsége, a nagyobb erő, az alkat szilárdsága által kiegyenlíttetik. Ha még ez adatot kiegészítem azzal, hogy összes férfi özvegyeink, a földbirtokos, jobb módú osztályhoz tartoznak; ha kiemelem, hogy özvegy nőink 89-1 %-a a szegény munkás elemből került ki, azt hiszem érthetővé tettem, hogy a foglalkozásnak csakugyan van befolyása az élet tartamára; azt hiszem, közvetve rámutattam arra is, hogy épen azok a szegény, erős munkát végző családapák hunynak el, kik, úgyszólván, semmi örökséget nem hagynak maguk után, minek következtében az improduktív kor fogyasztása az anya kevésbé díjazott munkájára támaszkodik. Ennek természetes kifolyása a szükség, az anyagi épülésre csekély behatással levő sovány tápanyagok használása, a gyermekek munkára szorítása stb... Ha figyelemre méltatjuk amaz élettani állítást, hogy mentől több termelő esik a fogyasztóra, annál jobban táplált, fejlettebb, munkabíróbb és egészségesebb a nemzedék; ha tudjuk, hogy Franciaországban 3 fogyasztóra 8, 19 európai államban 6 és hazánkban csak 5 termelő esik; ha nem feledjük, hogy nagy halandósági viszonyunk mellett minden európai államnál több családfenntartásra utalt özvegy nőnk van, világossá lesz előttünk, hogy, — feltéve, ha viszonyaink nem alakulnak, — az állati élet elkorcsosulási folyamatossága, észrevétlenül bár, de ivadékról-ivadékra satnyábbá teszi utódainkat. Ez nem jól van így, ennek n°m szabad megtörténnie. Nekünk, ma élő nemzedéknek, vissza kell térítenünk a jövőnek, mit a múlttól vettünk! Ez emberi, polgári erkölcsi kötelességünk! FEKETE JÓZSEF. (Folytatása következik.) Városi képviselői közgyűlés. Miskolc város képviselő testületének szeptember 13-án tartott közgyűlésében alig voltak öt Idénen. Soltész Nagy Kálmán főpolgármester az ülés megnyitása után azonnal felhívta a közgyűlés fiigyelmét azon körülményre, hogy I. Ferenc József magyar király, Galíciából visszatérve, szept. 19-én néhány percre a miskolci vasúti iarlóháznál ■ meg fog állani. A városi képviselői közgyűlés örömmel értesült arról, hogy az uralkodó útját városunk felé irányzó s elhatározta, hogy az álmaimat megragadva, testületileg fogja előtte kifejezni hódolatát. Ezután olvastatott a m. kir. belügyminisztérium azon rendelete, amelylyel megengedi, hogy városunkban a sör és finomabb szeszes italok pótfogyasztási adó alá vetessenek. Minthogy az országos népszámlálást megelőzőleg mellőzhetetlenül intézkednünk kell a házak pontos megjelöléséről, a tanács javasolja, hogy minden utcatáblával jelöltessék, és az egyes utcákban a házak szinte külön táblácskákkal itassanak el, mely táblákon az utca neve és a ház száma kitéve legyen. A sorszám minden utcában élőből fog kezdődni mi által az egyes házak megtalálása nagyon meg lesz könnyítve. A közgyűlés a tanács javaslatát elfogadta s annak végrehajtásával a tanácsot bízta meg. A Korona bérlője magyarázatot kért arra nézve, hogy neki szabad lesz-e azoknak is italt adni akik azt nem a Korona helyiségében akarják elfogyasztani. A város a Koronát úgy adta bérbe, hogy az aulók területén elfogyasztott italoktól a regale bérlői semmit sem követelhetnek, de az a szerződésben világosan ki van téve, hogy ezen jog csak a bent elfogyasztott italokra érthető; ha te-hát a bérlő azoknak is akar italt adni, akik azt onnan elvitetik, e tekintetben a regale bérlőivel tartozik egyességre lépni. Az eperjesi ügyvédi kamara kéri a közgyűjtést, hogy a krályi táblák elhelyezése tárgyában felterjesztett tervezetét pártolja. A képviselői közgyűlés örömmel vesz tudomást arról, hogy az eperjesi ügyvédi kamara városunkat is olyan helyül jelölte ki, ahol egy királyi tábla lenne elhelyezendő, azért ezen alkalomból kérni fogja a minisztériumot, hogy a kir. táblák elhelyezése alkalmával városunk helyzetét és közlekedési viszonyait tekintetbe vegye. Városunk azon esetben, ha ide egy kir. tábla helyeztetnék el, anyagi viszonyaihoz márt áldozatot is kész volna hozni. A sörház bérbe adásával megbízott küldöttség jelenti hogy bérlő nem jelentkezett. — A J A közgyűlés azért megbízza a hatóságot, hogy a sorháznak egy évre bérbeadásáról intézkedjék. Minthogy Imre István a megyének a magyár ügyében hozott határozatát nem fellebbezte, vele oly egyezkedés köttetett, hogy a város által már átvett s még az alpolgármestertől átveendő összegen felül 991 irtot tartozik megtéríteni. Ezen kiszámítást a közgyűlés elfogadta. Fehérmegyének a népnevelési egyletek alakítása ügyében városunkhoz intézett átirata a városi iskolai széknek adatott ki véleményadás végett. A közgyűlésnek 11 órakor már vége volt. Köszönet. Nagytiszteletű Fekete Károly ónodi ref. lelkész és egyházmegyei tanácsbíró úr fa miskolci ref. liceum tápintézete részére tett évenkénti ajánlatát az 1878, 1879 és 1880-dik évekre öszszesen 18 irtot, szíves volt kifizet . Nagytiszteletű Futó Sámuel bécsi ref. lelkész és egyházmegyei tanácsbíró úr pedig szinte a miskolci ref. liceum tápintézete részére tett évenkinti ajánlatát, az 1879 és 1880-dik évekre összesen 13 fitot, volt szíves a tápintézeti pénztárba beszolgáltatni.