Miskolc, 1880 (5. évfolyam, 1-105. szám)

1880-07-15 / 57. szám

Miskolc. Ötödik évi folyam. 473-57. szám. Csütörtök, július 15-én 1880. MISKOLC. HELYI ÉRDEKEKET KÉPVISELŐ IPAR, KERESKEDELMI ÉS ISMERETTERJESZTŐ KÖZLÖNY. Előfizetési díj: Tragyedévre ........ 1 fit 50 kr. Félévre................................................3» — „ Egész évre . ......................................6„ — „ Megjelen minden csütörtökön és vasárnapon. Szerkesztőségi iroda: Urak­ utcája 1122-ik szám. Hirdetési díj: Négy hasábos petit sor 5 kr. Többszöri hirdetésnél olcsóbb Kiadói iroda :­­ Bélyeg díj 30 kr. — Egyes szám ára 7 h­ Széchenyi-utca 746. sz. Möesszdéle ház.­­ Éves ixixaeté* vo frt. Nehány szó a tengeri akna és törpédéről. Közli: * (Folytatás.) I. A tengeri akna. A tengeri akna kikötők, csatornák, folyók és folyó torkolatok elzáratására használtaik úgy, hogy az azokon való ha­józás vagy csak azok megközelítése is sok nehézségbe és nem kevés bátorságba ke­rül. Egy ilyen akna általában egy fából vagy rézből készült tonnából áll, mely robbantó anyaggal van töltve és úszóképes­séggel bírván, a megvédendő terület előtt sorban és bizonyos távolságra egymástól le­­horgonyoztatik, akképen, hogy a tonna maga 3—5 méter mélyen a víz felszíne alatt úszik. Belseje egy gépszerkezettel van ellátva, mely azon esetben, ha egy kemény tárgy, p. o. hajó beleütődik, a­ robbantó anyagot gyuladásba hozza, — vagy pedig az egész szerkezete úgy van berendezve, hogy egy vizsgáló tiszt a szárazföldről vil­­lanyfolyam segítségével az aknát könnyen tevékenységbe hozhatja.­­ Az előbb em­lített aknát „contact aknának“ hívják, míg az utóbbi a „vizsgáló akna“ nevet viseli. Ezek szerint igen könnyűnek látszik bármely tengerpart elzárása s még­is igen nagy nehézségekkel kell küzdeni, hogy az tökéletesen sikerüljön. — Minde­nek előtt a tonnának hónapokig a kijelölt mélységben kell úsznia anélkül, hogy a beszivárgott víz elsülyeszsze, vagy a rob­bantó anyag és a nak mechanizmusa kárt szenvedjen, — az akna kezelése, annak lebocsátása, felhozatala tökéletes veszély­telen legyen, szerkezete oly tulajdonság­gal bírjon, hogy a saját hajók felettök tova úszhassanak s a megütődés esetén is robbanás ne eszközöltessék; — továbbá a villanygyujtásnál azon körülmény is te­kintetbe veendő, hogy viharos időben a villámlás r­á semminemű hatást se gya­koroljon. Az aknák víz alatti elhelyezésénél vigyázni kell azok egymástól való távol­ságára , mert, ha a távolság nagy, az el­lenséges hajók közöttök tova mozogha­tnak; ellenkezőleg, ha a távolság csekély, úgy az egyik akna felrobbanása annak szom­szédjait is tevékenységre kényszerítheti. — A víz mélysége is nagy szerepet ját­szik, mert a mély vízben szükséges hor­gony kötélnek (drótkötél) súlya az egész gépezetet a fenékre húzza, ha az akna maga az úszhatás végett rendkívül nagy terjedelemmel nem bír;­­ továbbá külö­nösen az angol partokon a dagály és apály is nagy befolyással van az akna elhelye­zésére, mert, ha a víz rendes magassága alkalmával az 4 méter mélységben úszik, a bekövetkező dagály folytán már 10 sőt 20 méternyire is száll, és ekkor hatása szükség esetén igen csekély vagy épen semmi lehet; míg ellenben az apály egé­szen a víz felszínére juttathatja, mely al­kalommal könnyű kikerülni. — Még sok más itten nem említett körülmény, külö­nösen a tengernek physikai tulajdonságai is számításba vétetnek ; mert bármily cse­kélységnek láttassák is az, mégis rövid idő alatt sok esetben az akna használhatat­lanságát idézheti elő. A mostani időben készülő tengeri akna egy robbanó­anyagot tartalmazó edényből áll, mely egy más nagyobb űr­mértékű edénybe van beletéve. A kettő között létrejövő üreg levegőt tartalmaz, mely az aknának az úszó képességet köl­csönzi. Az edény nagysága és alakja igen különbözik egymástól, s rendesen az el­érendő cél minőségétől függ. Az említett contact aknáknak kü­lfa­­lazatjain sok oly készülék van, mely az ütést, lökést vagy nyomást az akna belse­jébe vezetvén, ott vagy egy villámfolyamot állít elő, mely gyúlaszt, vagy pedig mecha­nikai módon egy kapszlihoz hasonló gyu­tacsot süt el, mely tüzét a robbanó anyag­gal közölve, az aknát széjjel veti.­­ Ezen utóbbi mechanikai contact aknák csak na­gyon ritkán használtatnak, mert szerkeze­­ TARCA, Iké mag­ átny­ban. Sűrű erdő magányában Egyedül andalgok , Reád én édes kedvesem, Te reád gondolok. Te messze vagy, távol tőlem, Gondolsz-e rám néha ? Fölgyúl-e olykor lelkedben Szerelmünk világa? Megjelen-e előtted is, Miként álomlátás, Sötét éjnek sugáraként, Boldog viszontlátás? S­im, szellő kél a fák között; Figyelve hallgatom; Szívem heves dobogását Halkan elnémítom. Azt suttogja a lágy szellő, Azt a fák, levele: Nem lesz már az én szívemnek Soha kikelete. ÚJLAKY VILMA: LORENZÓ di VER0NESA. (Beszély). Irta: Ifj. Váncza Mihály. I. Nápoly fölött milliárd csillagokkal ragyogott az üde májusi jég. A virágillatos légben a csalogányok méla bús éneke hullámzott s­ a tengerparton a csacska habfodrok csintalan játékot űztek a csillagok rezgő fényével, szerelmes susogással lejtve tova a sze­szélyes stylű paloták virágárnyalt erkélyei alatt. Gyönyörű parkban vagyunk . . . kék vizű tó ringatja a nympheák kövér leveleit, illatos vi­rágait .... a rezgő nyárfa ábrándos mesét re­gél a kék nefelejcsnek; a hold és csillagok is elő­­bújtak, hogy meghallgassák ez édes susogóét s gyönyörködjenek a boldogságban, szerelemben . . Fehér öltönyű leány mellett félig ülő, félig térdelő helyzetben egy ifjú pihen, jobb" kezével a nő piciny ujjait szorítva, dús fürtű fejét pih­egő keblén" nyugtatva. . . Bianca a természet minden adományával meg volt áldva. Gazdag, szőke haj árnyazó fejét, kék szemei és korai piros ajkai a leggyöngédebb kellem sugarait áraszták vidor arcára és összhang­­zólag mosolyganak, ha beszélt, — ha pedig hall­gatott, egy ég felé néző­ bánkódó angyalhoz ha­sonlíts. Szép kék szemei mély bánatot fejezőnek ki és szíve nyugtalansága szenvedélyével csatázott, arca pírját fokozák s hangjának ama gyöngéd rez­gést adók, melynek nehéz ellentállani. Oly elra­gadó szép volt! . . . szép mint a rózsa szerény mint az ibolya, szerelme bódító, mint a liliom ambra illata. Kedvese Lorenzó, egy az olasz nap hevétől barnított, dúsfekete hajú ifjú, méltóságteljes alak­kal bírt. Arcán a szerelem szűzpírja lángolt, édes boldogság érzete töltötte el egész keblét, mely olyan volt, mintha szelleme harmóniájában meg­pattant volna néhány húr s most természetesen csak zűr­zavaros hangokat adhatott; de a zűr­za­varból is ki lehetett érezni gyakran csodás meló­­diájú hangokat! Felemelte szemeit Bianca arcára, melyet sze­líden világított a csillagok derűje s melyen az ifjú szerelem boldogságának mennyországa ült. Ezer szerető leány közűl talán nincs egy sem, kinek nem az volna meggyőződése, hogy sze­relme mindenki előtt titok. Így volt ez Biancánál is. A leplet, melyet szíveik fölébe vonnak, sze­meikre is fölvonják, a titkos szerelmi kín széttö­rik a nyílt ajtón s a bizalom gyengéd vallomása következik a titkos visszatartásra, melylyel eddig körülsáncolták keblöket. — Oh Bianca, szeress, mert különben mi az én életem a te szerelmed nélkül! Fa, melynek ki­száradt a gyökere; föld, melynek nincs napja, átok, melynek nincs hatása; de ha szeretsz, szívem túlárad a titkon, senki által nem tudott, nem sejtett szerelemüdvével s az megaranyozza a te életedet is! — Szeretlek, kedves jó Lorenzóm, szeretlek örökké, forrón; de ha rád gondolok, könnyek jön­nek szemembe, melyeknek forrását elrejtem, ne­hogy szememre vesse a világ, hogy egy ifjút si­ratok ! . . . (Folytatása következik.)

Next