Miskolc, 1880 (5. évfolyam, 1-105. szám)
1880-07-15 / 57. szám
Miskolc. Ötödik évi folyam. 473-57. szám. Csütörtök, július 15-én 1880. MISKOLC. HELYI ÉRDEKEKET KÉPVISELŐ IPAR, KERESKEDELMI ÉS ISMERETTERJESZTŐ KÖZLÖNY. Előfizetési díj: Tragyedévre ........ 1 fit 50 kr. Félévre................................................3» — „ Egész évre . ......................................6„ — „ Megjelen minden csütörtökön és vasárnapon. Szerkesztőségi iroda: Urak utcája 1122-ik szám. Hirdetési díj: Négy hasábos petit sor 5 kr. Többszöri hirdetésnél olcsóbb Kiadói iroda : Bélyeg díj 30 kr. — Egyes szám ára 7 h Széchenyi-utca 746. sz. Möesszdéle ház. Éves ixixaeté* vo frt. Nehány szó a tengeri akna és törpédéről. Közli: * (Folytatás.) I. A tengeri akna. A tengeri akna kikötők, csatornák, folyók és folyó torkolatok elzáratására használtaik úgy, hogy az azokon való hajózás vagy csak azok megközelítése is sok nehézségbe és nem kevés bátorságba kerül. Egy ilyen akna általában egy fából vagy rézből készült tonnából áll, mely robbantó anyaggal van töltve és úszóképességgel bírván, a megvédendő terület előtt sorban és bizonyos távolságra egymástól lehorgonyoztatik, akképen, hogy a tonna maga 3—5 méter mélyen a víz felszíne alatt úszik. Belseje egy gépszerkezettel van ellátva, mely azon esetben, ha egy kemény tárgy, p. o. hajó beleütődik, a robbantó anyagot gyuladásba hozza, — vagy pedig az egész szerkezete úgy van berendezve, hogy egy vizsgáló tiszt a szárazföldről villanyfolyam segítségével az aknát könnyen tevékenységbe hozhatja. Az előbb említett aknát „contact aknának“ hívják, míg az utóbbi a „vizsgáló akna“ nevet viseli. Ezek szerint igen könnyűnek látszik bármely tengerpart elzárása s mégis igen nagy nehézségekkel kell küzdeni, hogy az tökéletesen sikerüljön. — Mindenek előtt a tonnának hónapokig a kijelölt mélységben kell úsznia anélkül, hogy a beszivárgott víz elsülyeszsze, vagy a robbantó anyag és a nak mechanizmusa kárt szenvedjen, — az akna kezelése, annak lebocsátása, felhozatala tökéletes veszélytelen legyen, szerkezete oly tulajdonsággal bírjon, hogy a saját hajók felettök tova úszhassanak s a megütődés esetén is robbanás ne eszközöltessék; — továbbá a villanygyujtásnál azon körülmény is tekintetbe veendő, hogy viharos időben a villámlás rá semminemű hatást se gyakoroljon. Az aknák víz alatti elhelyezésénél vigyázni kell azok egymástól való távolságára , mert, ha a távolság nagy, az ellenséges hajók közöttök tova mozoghatnak; ellenkezőleg, ha a távolság csekély, úgy az egyik akna felrobbanása annak szomszédjait is tevékenységre kényszerítheti. — A víz mélysége is nagy szerepet játszik, mert a mély vízben szükséges horgony kötélnek (drótkötél) súlya az egész gépezetet a fenékre húzza, ha az akna maga az úszhatás végett rendkívül nagy terjedelemmel nem bír; továbbá különösen az angol partokon a dagály és apály is nagy befolyással van az akna elhelyezésére, mert, ha a víz rendes magassága alkalmával az 4 méter mélységben úszik, a bekövetkező dagály folytán már 10 sőt 20 méternyire is száll, és ekkor hatása szükség esetén igen csekély vagy épen semmi lehet; míg ellenben az apály egészen a víz felszínére juttathatja, mely alkalommal könnyű kikerülni. — Még sok más itten nem említett körülmény, különösen a tengernek physikai tulajdonságai is számításba vétetnek ; mert bármily csekélységnek láttassák is az, mégis rövid idő alatt sok esetben az akna használhatatlanságát idézheti elő. A mostani időben készülő tengeri akna egy robbanóanyagot tartalmazó edényből áll, mely egy más nagyobb űrmértékű edénybe van beletéve. A kettő között létrejövő üreg levegőt tartalmaz, mely az aknának az úszó képességet kölcsönzi. Az edény nagysága és alakja igen különbözik egymástól, s rendesen az elérendő cél minőségétől függ. Az említett contact aknáknak külfalazatjain sok oly készülék van, mely az ütést, lökést vagy nyomást az akna belsejébe vezetvén, ott vagy egy villámfolyamot állít elő, mely gyúlaszt, vagy pedig mechanikai módon egy kapszlihoz hasonló gyutacsot süt el, mely tüzét a robbanó anyaggal közölve, az aknát széjjel veti. Ezen utóbbi mechanikai contact aknák csak nagyon ritkán használtatnak, mert szerkeze TARCA, Iké mag átnyban. Sűrű erdő magányában Egyedül andalgok , Reád én édes kedvesem, Te reád gondolok. Te messze vagy, távol tőlem, Gondolsz-e rám néha ? Fölgyúl-e olykor lelkedben Szerelmünk világa? Megjelen-e előtted is, Miként álomlátás, Sötét éjnek sugáraként, Boldog viszontlátás? Sim, szellő kél a fák között; Figyelve hallgatom; Szívem heves dobogását Halkan elnémítom. Azt suttogja a lágy szellő, Azt a fák, levele: Nem lesz már az én szívemnek Soha kikelete. ÚJLAKY VILMA: LORENZÓ di VER0NESA. (Beszély). Irta: Ifj. Váncza Mihály. I. Nápoly fölött milliárd csillagokkal ragyogott az üde májusi jég. A virágillatos légben a csalogányok méla bús éneke hullámzott s a tengerparton a csacska habfodrok csintalan játékot űztek a csillagok rezgő fényével, szerelmes susogással lejtve tova a szeszélyes stylű paloták virágárnyalt erkélyei alatt. Gyönyörű parkban vagyunk . . . kék vizű tó ringatja a nympheák kövér leveleit, illatos virágait .... a rezgő nyárfa ábrándos mesét regél a kék nefelejcsnek; a hold és csillagok is előbújtak, hogy meghallgassák ez édes susogóét s gyönyörködjenek a boldogságban, szerelemben . . Fehér öltönyű leány mellett félig ülő, félig térdelő helyzetben egy ifjú pihen, jobb" kezével a nő piciny ujjait szorítva, dús fürtű fejét pihegő keblén" nyugtatva. . . Bianca a természet minden adományával meg volt áldva. Gazdag, szőke haj árnyazó fejét, kék szemei és korai piros ajkai a leggyöngédebb kellem sugarait áraszták vidor arcára és összhangzólag mosolyganak, ha beszélt, — ha pedig hallgatott, egy ég felé néző bánkódó angyalhoz hasonlíts. Szép kék szemei mély bánatot fejezőnek ki és szíve nyugtalansága szenvedélyével csatázott, arca pírját fokozák s hangjának ama gyöngéd rezgést adók, melynek nehéz ellentállani. Oly elragadó szép volt! . . . szép mint a rózsa szerény mint az ibolya, szerelme bódító, mint a liliom ambra illata. Kedvese Lorenzó, egy az olasz nap hevétől barnított, dúsfekete hajú ifjú, méltóságteljes alakkal bírt. Arcán a szerelem szűzpírja lángolt, édes boldogság érzete töltötte el egész keblét, mely olyan volt, mintha szelleme harmóniájában megpattant volna néhány húr s most természetesen csak zűrzavaros hangokat adhatott; de a zűrzavarból is ki lehetett érezni gyakran csodás melódiájú hangokat! Felemelte szemeit Bianca arcára, melyet szelíden világított a csillagok derűje s melyen az ifjú szerelem boldogságának mennyországa ült. Ezer szerető leány közűl talán nincs egy sem, kinek nem az volna meggyőződése, hogy szerelme mindenki előtt titok. Így volt ez Biancánál is. A leplet, melyet szíveik fölébe vonnak, szemeikre is fölvonják, a titkos szerelmi kín széttörik a nyílt ajtón s a bizalom gyengéd vallomása következik a titkos visszatartásra, melylyel eddig körülsáncolták keblöket. — Oh Bianca, szeress, mert különben mi az én életem a te szerelmed nélkül! Fa, melynek kiszáradt a gyökere; föld, melynek nincs napja, átok, melynek nincs hatása; de ha szeretsz, szívem túlárad a titkon, senki által nem tudott, nem sejtett szerelemüdvével s az megaranyozza a te életedet is! — Szeretlek, kedves jó Lorenzóm, szeretlek örökké, forrón; de ha rád gondolok, könnyek jönnek szemembe, melyeknek forrását elrejtem, nehogy szememre vesse a világ, hogy egy ifjút siratok ! . . . (Folytatása következik.)