Miskolc, 1881 (6. évfolyam, 1-104. szám)
1881-06-30 / 52. szám
576-52. Miskolcz, Csütörtök, június 30-1881. Hatodik évfolyam MISKOLCZ HELYI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI S ISMERETTERJESZTŐ KÖZLÖNY Előfizetési díj: Negyedévre............................................1 frt 50 kr. Félévre .................................................3 „ — „ Egész évre.................................................6 „ — „ Megjelen minden csütörtökön és vasárnap. Hirdetési díj: Négyhasábos petit sor 5 kr. Többszöri hirdetésnél olcsóbb. Bélyegdíj 30 kr. — Évi hirdetés 70 frt Egyes szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: Alsó-Papszer-utcza 22. sz., hová a szellemi érdekű közleményekczimzendők Kiadóhivatal: Széchenyi-utca 746. sz. Möessz-féle ház. Előfizetési felhívás. Lapunk hatodik évfolyamának második ésegyedi pályafutása immár végéhez közeledvén, tisztelettel felkérjük olvasóinkat lapunk további támogatására s előfizetéseik megújítására. Keveset ígérünk, hogy többet adhassunk. Hangzatos szavakkal, túlcsigázva ki nem vihető ígéretekkel nem lépünk fel olvasóink előtt. — Inkább keveset, de jót — mint sokat de kevésbé jót — igyekszünk nyújtani. Főczélunk leend ezentúl is — lapunk független irányát megtartva, városunk s megyénk társadalmi és közéletének hű tükrét feltüntetni. Alak tekintetében csinos, tartalom tekintetében élénk, változatos lappal szolgálni úgy a vidék, mint a város olvasó közönségének — A valót el nem titkolni — a városi s vidéki eseményeket hűen, s lehetőleg gyorsan szolgáltatni át. Lapunk rendes rovatai ezentúl is be lesznek töltve — s t. munkatársainknak szives ígéreteiket bírjuk arra nézve, hogy becses dolgozataikkal ezentúl is felkeresnek bennünket s lapunkat lehetőleg támogatni fogják. S igy jó lélekkel ígérhetjük, hogy a tartalom tekintetében nem csökkenni — de naprólnapra előre haladni — s a magasabb igényeket is kielégíteni igyekezendünk. Ennyi az s nem több, mit ez évnegyed végén mondani akartunk! Erős hitünk, hogy t. előfizetőink, kik már hatodik éve — jó és rosszat megosztva velünk — lapunkat anyagilag támogatták, ezentúl sem vonják meg tőlünk az anyagi támogatást s lapunkat valamint eddig, úgy ezentúl is mind szélesebb körben lesznek szívesek terjeszteni. Miskolcz, 1881. június 19. , szerkesztőség. Előfizetési dij házhoz küldéssel: Negyedévre 1 frt 50 kr. Egész évre 6 frt. Fél évre . . 3 frt — kr. Egy sz.ara 7 kr. Az előfizetési pénzeket kérjük alelirott kiadóhoz küldeni, a ki a hirdetmények jutányos ároni felvételről is intézkedik, valamint más nyomtatványok pontos és gyors elkészítésére is ajánlja magát a t. közönség figyelmébe. Sártory István özvegye. ORSZÁGOS PHYLLOXERA kísérleti állomás T. szerkesztő úr. *) E napokban jutott kezeimhez becses lapjának f. évi május 12-ik száma, melynek vezérczikkében „Borászatunk érdekében“ czim alatt a hazai szellészetünket komolyan fenyegető phylloxera vész leküzdésére czélzó javaslat adatik elő. Minthogy a vezetésem alatt álló orsz. phylloxera kísérleti állomásnak legfőbb feladatát épen* Tárgyhalmaz miatt késett. Szerk a phylloxera ellen javaslatba hozott ellenszerek és eljárási módok tanulmányozása és kipróbálása képezi; az illető czikben előadott javaslatot is kellő figyelemmel és méltánylással fogadtam. A javaslat lényege abban áll, hogy miután a pusztító rovarnak minden irtása sikertelen, igyekezzünk a baj elfojtására irányzott törekvések helyett inkább hazai szellőfajainkat magról nevelni, akad majd talán a magcsemeték között a phylloxerának ellentálló faj is. Éhez a javaslathoz, megvallom, sok szó fér. A javaslattevő a phylloxerának irtása és a phylloxera lepett, szőllőknek desinficziálása felett egyenesen pálczát tör , mert szerinte a peéri szőllőkben az irtás czélhoz nem vezetett. De ha a javaslattevő csakugyan miniszteri biztos minőségben járt Peéren, akkor okvetlenül tudnia kellene, hogy ott a szénkéneg nem irtási, hanem csak gyérítési czélból alkalmaztatott, tudnia kellene továbbá, hogy az u. n. gyérítési eljárás, mely csak nagyobb infícziált területeken gyakoroltatik, a rovarnak nem teljes kiirtását, hanem csak megkevesbítését czélozza. Ha pedig Peéren gyérítés után is még mindig annyi phylloxera maradt volna a talajban, hogy annak egy ötödrészét (! ?) phylloxera képezte (amit legalább is kétségbe vonok), — ez leg-209. bz. TAReU Lemondás om mondom többé, hogy szeressél, Úgy sem fogsz már szeretni te hidráit rég, hogy nem szerettél, Szemed minden tekintete. Bálád immár végkép lemondok, Boldog bár nem leszek soha Édes, fájó szerelmi gondok, Tűnjetek messze el, tova! Végbúcsúm csengő rímben írom, Szerelmem síríratja ez . Magamat még egyszer kisírom S mindennek vége, vége lesz! Lemondok én, bár fáj e mondás, Ajkam nem ejt már több panaszt, Édes lesz mégis a lemondás. Ha, kedves, érted tűröm azt! radi József. „Az ezred leánya“ Humoreszk. (Folytatás ) Falusi táj. Jobbra egy fa, balra egy fa, a háttérben két fa. Föllép egy sárgába öltözötthölgy, nagyon piros orczákkal s egy inasféle egyén ditto barnában (a ki magát a szűk frakkban nyilvánvalóig kényelmetlenül érzi) s falusiak szája szerint s nemszerint annyian, mint a paradicsom néhai boldog lakosai, t. i. egy férfi és egy nő. A zene kezdődik, megnyugtatásomra nem ismét az „Angot“ és „Fatinitza“ négyesekkel s „Barátim föl csatára“ kezdi egyhangúlag a falusiak férfikara, a nőkkara némán marad. Kíváncsian jártatom szemeimet a barátokat fölfedezendő, kikhez e dalt intézve, de a publikum „gros“-ja nem engedő figyelmét ily mellékes dolgok által félrevezettetni. „Barátim, föl csatára“ énekel ezalatt az egyhangú féfikar csüggedetlenűl tovább, mig egyszerre s csak a sárga dáma — valószinüleg a maredesnő nagysága — neki ront a szerencsétlen karnak s annyira megijeszti, hogy ez barátságos felhívását a csatázást illetőleg egyszeribe elfeledvén össze vissza, jobbra-balra sorakozik s négyas csapatokat formálva a szögletbe, azaz baloldali fa alá koncentrálódik (Szent Isten ! ha e hadászati műtétet az én kedves A. hadnagy barátom takt tikai, stratégiai és más sok . . . ai szempontból tekintve, fölvehette s igy , a hálás utókor számára megmenthette volna!) — Ezalatt a m ar ch e s a ! kezdi énekét: „Nhem védh mheg emgbemet nevemh A háborúnak a rhémitől — — “ Szegény egy kicsit dühöngött, mintha folytonosan chronikus katarrhusban szenvedne, a mi nem emelé énekénnk szépséget, de önérzete daczára ennek emelkedett volt, mit az által vélt legszemmel láthatóbban kifejezni, hogy minden magasabb hangjegynél lábujjaira ágaskodott, mely emekedett helyzetből azután lassacskán visszaesett a színpad niveau-jára, így apránként oly fortissimóba lógázta saját magát, hogy időn azt énekli: „Megbhónálva, alighézzam már“ — e szavakkal kifejezettnek tökéletesen ellentmondott istentelen ordítása által, de a pát közönségét, annak vigasztaló tudatára ébresztő, hogy lélekzési szervei a legjobb állapotban vannak Egy rövid párbeszéd még feltűnik arra, hogy helyet adjon a még lirikusabb hangulatnak. A víg czimborák csapata köréig, szemükben égi tűz, közökben üres sprieg. Hosszú vajúdása még hosszasabb skálázás után megtudjuk, hogy hol vagyunk. Nem földi éden ez, fújja az első tenor. „Valódi menyország“ dörmögi a hass secund. — S amint aztán így raindenik eldörmögte a magáét — azon logikai következtetésre jut a publicum, hogy olyan egyének családi tűzhelyében vagyunk, kiknél a melengető tüzet két csillogó fekete szem szórja. Csakhamar megjelenik a csillogó fekete szemek tulajdonosa Mariska nagysága is. A vígczimborák „hoche vivával“ fogadják, aminek nagyon természetes utójátéka a serlegek összekocczantása. Ezen valóban életveszélyes serleg forgatás elől