Miskolczi Napló, 1902. augusztus (2. évfolyam, 177. szám)
1902-08-02 / 177. szám
2 Magyar stílus, magyar műizlés. Miskolcz, aug. 1. (Ján.) Mi az a magyar stílus ? Az-e, amelyik czifra szűrrel és tulipános ládával kezdődik és a Hortiféle elrontott magyar ornamentikával végződik, vagy az-e, amit Lechner akar a modern stílusokból megteremteni ? Egyik sem, mert az előbbi finomodott, fejlett ízlésnek csak mint különleges, a népnek naiv gondolkozását feltüntető díszítés tetszhetik, abszolút művészi érték nélkül; a másikkal pedig a magyar érzés nem tud megbarátkozni. Erőszakkal, pár év alatt, megállapodott, erős, művészi stílust alkotni nem lehet, az még nem elég, ha egy ambiciózus ember akar teremteni valamit, érezni kell minden vonást, lelkéből kiformálni minden részét művének, mert pusztán akarattal és tudással lehet ugyan pillanatnyi értékű, sablonos dolgokat készíteni, de alkotni csak az Isten által művésznek teremtett ember képes. — S nálunk a nagy közönség, amely maga nincs tisztában a művészi fogalmakkal, — csakhogy műveletlennek ne látszassák, — habozás nélkül palctát tör a magyar stílus jövője felett, vagy éppen úgy csatlakozik a ferde irány követőihez. A közönség legnagyobb részének nem lévén művészeti ismeretei, a művészeti dolgokhoz komolyan hozzászólni nem is képes és mégis tudatlanságát szájaskodással takarja, a helyett,,, hogy igyekeznek jóizlését gyarapítani. Szokássá vált nálunk, hogy a közönség minden művészt leszamaraz, akinek műveit gyarló ízlésével nem tudja megérteni és a legszomorubb az egészben az, hogy az ily emberek legnagyobb része meg van győződve véleményének igazságáról. De térjünk vissza a magyar stílusra. Az nem napok, de évtizedek vagy századok alatt formálódik ki teljesen, addig csak tapogatódzik. Valamint a görög, román, csúcsíves és reneszánsz stílusok sem egy nap alatt jutottak el megtisztelt formáikhoz, úgy nem kívánhatunk a magyar stílustól sem varázslatosan gyors fejlődést. És van még egy másik ok is, melyet a felületesen szemlélők figyelmen kívül hagynak, tekintsük csak a művészetek fejlődését, látni fogjuk, hogy minden új irányt valamely szellemi vagy politikai forradalom előzött meg. Legújában is a 19. század azokból a morzsákból kapkodott össze valamit, amelyeket a múlt századok művészeti emelkedéséből ellopkodott, de hiszen nem is volt ideje és alkalma önállóan alkotni, mert a politikai elnyomatás szárnyát szegte minden szabad gondolkodásnak. Csak a század végén lépett fel egy új irány, a szeczesszió vagy modern stílus, amely szakítva minden eddigivel, a természetnek közvetlen tanulmányozásával az egyéni felfogást helyezi előtérbe. A modern stílus az iparművészetben a természetből vett elemeknek harmonikus vonalakban, díszítésre alkalmasabb, egyszerű formákban való reprodukálása, a festészetben és szobrászatban pedig a szabad felfogásnak, az igaz érzés által megtisztult természetnek s az önállóságnak teljes érvényesítése. A modern stílus és a magyar stílus szoros összefüggésben vannak egymással. A magyar stílust abban az irányban fejleszteni, a melyben eddig haladt, nem lehet. Ugyan sokan azzal érvelnek, hogy a meglevő motívumok elég alapot szolgáltatnak a magyaros irányban való fejlődésre, azért ezek felhasználásával boldogulhatunk. Pedig tévednek nagyon, mert előtanulmánynak jók ezek, de nem kész, befejezett dolgok. A művész nem csizmadiamester, ki talpbőrből, szögből, meg nem tudom én micsodából, forma szerint összerakja a csizmát, hanem önállóan alkotó tehetség, ki lelkéből vesz minden részletet, kit csak az anyag korlátozhat, de nem a tudományok gyűjtőneve alatt összefoglalt vaskalaposság és maradiság. A magyar stílus rokon a modernnel, mindkettő a természetet veszi alapul, azért jövője feltétlenül van is, de ne gondoljuk, hogy valamely stílus pusztán egy nemzeté. Ugyan mindenik stíluson rajta van az erős, nemzeti karakter, s erre a modern kor még nagyobb tért enged, de indító oka a művészet szabadsága, az egyén önállósága. A magyar stílust a régiből nem építhetjük fel, mert mihelyt csak a magunkévá akarjuk tenni, kicsinyessé lesz az rögtön, de aki magyarul érez és ismeri a magyar motívumokat, az egy életerős, tiszta, modern magyar stílus megteremtője lehet. Áttérhetünk a magyar műizlésre. Kezdhetjük mindjárt ott, hogy a mi úgynevezett intelligens középosztályunk olyan halvány fogalmakkal bír a művészetről, mint Közép- Afrikáról bírtak a tudósok Stanley utazása előtt. Magasabb művészi ismeretek, tisztább érzés kell ahhoz, hogy Rippl-Rónait, Réthyt, Ferenczit és Mednyánszkyt megérthessék és sokan bizony magát Munkácsyt is lekritizálnák, ha nem restellenék mások előtt tudatlanságukat. A mi közönségünk a legmellékesebb dolgot, a technikát nézi és bírálja, de hogy van-e lélek a művész munkájában, az neki magas. Azonban ezért nem lehet csupán a nagy közönséget okozni; az iskolák is erősen okai a művészeti tudatlanságnak. Évek óta tanácskoznak azon, hogy a rajztanár vagy a klasszika-filológia tanárai adják e elő a műtörténelmet, s a vita vége az, hogy a tanuló tudja talán Homéroszt fordítani, de Rembrandt művészetéről legcsekélyebb fogalma sincs. A mi reklámminiszterünk, Wlassics, régen „tanulmányoztatja“ ezt a kérdést, de ennél tovább nem tudtunk haladni ! Ha a rajztanárok szeretnék anynyira a művészetet, amennyire művészeknek igyekeznek magukat feltüntetni, bizonyára megtalálnák az eszközt arra, hogy műtörténeti előadásokkal terjesszék a művészetek ismeretét a tanulók és a felnőttek között. (Folytatjuk.) ír MISKOLCZI NAPLÓ Miskolcz, lyu2. augusztus 2. Mennyi adót fizetünk? — Beszélő számok. — VIII. Miskolcz, aug. 1. Könyvkereskedők, könyvkötők és könyvnyomdászok: Grund István 7.50, Schulczer József 16, Rita József, Réthy A. József, Strauszmann Nándor, Eszterák Józsefné 24, Boros Benő 31.50, Márkusz Dávid 32, Starnberger Lajos 37, Sugár és Társa 43.50, Gedeon András 50, Berger Bernát 52, Hirschbein Adolf 55, Vadász Mór 92.60, Starnberger Bernát 102.53, Kardos József 162, Ferenczi Károly 162.50, Szelényi és Társa 216, László Adolf 258, Forster, Klein és Ludvig 265 korona — fillér. Korcsmárosok: Princz Miklós 6.10, Grünfeld Simonné 7.39, Scheffer Albertné 9.37, Márkusz Sárauelné 10, Grünberger Sámuelné 10.95, Schwarcz Sámuelné 12.07, Weisz Márton 12.69, Moskovics József 14.05, Gulyás József 19.48, Scheffer Sámuelné 20.42, Fogarasi Ferencz 20.88, Sugár Bernát 22.01, Fabula József 22.21, Szepessy János 22.36, Moskovics Sámuel 23.75, Bedécs Sámuel 26.77, Tőkés Alajos 26.86, Stern Béla 27.17, Glück Sámuel 28.51, Kohn Gábor 28.73, Kentner Ferencz 30.85, özv. Madanics Mihályné 34.62, Antal Andrásné 35 27, Groszmann Ábrahám 36.70, Neumann Bernát 37.20, Kovanecz József 39.68, Róth Ábrahám 40.58, Springer Jánosné 41.25, Ábrahám Dávidné 41.58, Schwartzenfeld Sámuelné 42.63, Spón Aronné 43 13, Rosenberg Ferenczné 43.31, Grünfeld Izrael 46, Klein Gáspár 47.48, özv. Frank Mórné 47.67, Bricz Adolf 48.55, Gandner Ede 49, Lefkovics József 49.19, Fried Pinkász 49.70, Deutsch Ferencz 50.14 Kohn Ábrahántné 51.48, Suitzer Miksa 53.99, Trumm Márton 54.22, Klein Ignácz 54.60, Friedmann Rézi 5554, Altmann Jakab 56.22, Gomba Gyula 56.78, Klein Ágoston 56.89, Klein Sámuel 57.09, Handler Zsigmond 57.44, Klein Vilmos 59.87, Neumann Antal 60, özv. Laczi Lajosné 60.59, Potenga Andor 66.04- Schwarcz Simon Sámuel 66.76, Flentye Gyula 68.71, Engelhardt Miksa 70.24, Gránát Miksa 73.32, Gaál Károly 75.99, Schlesinger Dávid 77.57, Klein Lipót 77.69, Kellner Jakab 86.62, Krausz József 92.78, Elbert Gyula 95.09, Grünberger Sándor 98.26, Dudrovits Árpád 99.50, Groszmann Ignácz 100.13, Degen Mór 100.25, Grósz Ábrahám 101.85, Groszmann Dávid 103.53, Ungerleider József 108.88, Klein Sámuel 109.43, Weisz Márton 129 15, Rácz Izsák 129.49, Grünwald Márkusz 142.88, Weisz Mátyás 141.99, Dávidovics Herman 143.40, Strausz Jónás 146.30, Kellner Ignácz 164.29, Lusztig Ignácz 171.44, Deszberg Fábián 199.86, Deszberg József 237.82, Wassermann Jakab 148.60, Breuer Adolf 309 kor. 44 fillér. (Vége köv.) fényen meghúzódott a bokrok aljában, mint a hasonló jelzésű ibolya. (Az ur azonban illatos mivoltát tagadja.) De mivel nálunk csak közgyűlési vagy főnöki jóváhagyással lehet nyaralni, amiről a rendőrségnek a lapok útján tudomása van, cseppet sem csodálható, ha a fent nevezett urat a rendőrség jól dreszszírozott őre igazolásra szólította fel. Nevezzük az urat egyelőre Diszkrét úrnak, aki az igazolás felszólítására kedélyesen feleli, hogy ő idegen és nyaral, hazája Miskolcz és a nagyvilág, neve felesleges, mert váltót nem ír alá. Ez az előjáték, most jön a tárgy. A deliquens habozik, jobban mondva minden felvilágosítást megtagad, most jön a nyomozás. Diszkrét úr kánikulai sétákat rendeztet a rendőrséggel, diktál lakást helyben és vidéken. Ki Ő, merre van hazája? A tanácsnok úr erélyes fellépésére Diszkrét ur Hurta Gusztáv, zsarnóczai lakosnak vallja magát, de persze, hogy ő-e az, a Zsarnóczával történt sürgönyváltás sem tudja eldönteni, s így Hurta ur a pénteki tolonczszállitásig a város pénzén továbbra is, mint nyaraló vendég marad. NAPI HÍREK. Évfordulón.*) Mért is nincsen szent porodnak Ismert helye, sírja, Mért is nincsen nagy neved egy Kis fejfára Írva? Mert nem takar dallal teli Lombos erdő mélye — Mért tűntél le, mint csillag a Végtelen nagy éjbe ? Lombos erdőn úgy szeretnék Sirhalmodra lelni, úgy szeretném porladozó Fejfád átölelni; Ejteni egy forró könnyet Hamvaidra hullva — S lánglelkednek lobogását Átérezni újra. Varságh János. A rózsabimbó és a méh. Egy úr, aki nyaral. Az oly sokszor és oly szépen regénekelt Avas oldalában — az olasz közmondásnak hódolva - nyaral egy diszkréten öltözött jónevelésű úriember. Nyaral, mert nem dolgozik, az olasz közmondásnak hódol, mert hever (Dolce farniente), diszkréten öltözött, mert czipője, kabátja le van vetve; jónevelésű, mert sze *) Tegnap volt 53 éve, hogy Petőfi Sándor a segesvári csatában elesett. Hurta úr unatkozik. Ha még oly kellemes is az „édes semmittevés“, de hamarosan megunja az ember, ha rendőrség védő szárnyai alatt kénytelen a négy fal között, döngi-döngicséiui, s így Hurta úr is kezdte unalmasnak találni a helyzet, s a nála interwienra megjelent foglárt (börtönfelügyelő) tárt karokkal fogadta s kérve kérte, hogy egy országot egy zongoráért, vagyis egy olyanért, amit hangolni kell, mert Hurta ur megint engedve inkognitójából, bevallja, hogy szabad, vagyis nem nyaraló idejében zongora hangolással is szokott foglalkozni. De hál’ Istennek a rendőreink még nem annyira kiműveltek, hogy a részükre a város zongorát is tartana. Hurta úr pihenése alatt, megvomult a városban minden zongora, rövid ruhás bakfisok, huszonkét évet meghaladott özvegyek, tizennyolc évet még (és soha) be nem töltött kisasszonyok, gondterhelt apák, egymásnak adják a kilincset Horváth kapitány urnái, s panaszt emelnek egy ismeretlen barbár ellen, aki a hangolás ürügye alatt szétszedte és kivégezte a ház soha el nem hallgató masináját, a zongorát, s azóta, nem szól a rózsabimbó és a méh, azóta nem döngicsel a kisasszony, mert elromlott a kisasszony zongorája, jobban mondva szétszedték a kisasszony zongoráját. Újabb nyomozat és még nagyobb bonyodalom. Ki a barbár tettes ? — mondják a fentiek. Ki a jóltevő ? — mondják az agyonkinzott családapák. A rendőrség kutat, de persze, ahol nincs, ott ne keress. A foglár is részt vesz a nagy esemény megbeszélésében s eszébe hozza jó szelleme, hogy felvilágosítást talán ad a kóterban lévő zongorás. Hurta büszkén megjelen, a kapitány kérdez, Hurta vall s jön a megoldás. Hurta örökké nyaral s ha éhes, zongorát keres, melyet a hangolás ürügyével szétszed s előleget vesz, innen megugrik s tovább megyen s így tart ez addig, míg van zongora, hogy éppen mind szétszedte már, az az ő baja. A titok kipattant s jön a finálé, vagyis bucsujárás a városház udvarán, arczok örömmel, gratulácziók, ahol a házban csak zongora volt, mert Hurta uram jóltevő, napok óta, kinek füle ep, nem szólt a fülébe a rózsabimbó és a méh, a kisasszony nem döngicsel, a lakó, szomszéd boldog s az áldozat, Hurta úr, mint rab, Zsarnócza felé útra kél, szegény, jóltevő Hurta jó útra ’ kél ! Augusztus.