Miskolczi Napló, 1903. április (3. évfolyam, 74-98. szám)
1903-04-01 / 74. szám
2 — . . rj ■■ mn* I'I— J 1 ■ I '« -■ tőke azonban nem elegendő önálló kórház építésére — létesíttessék az „E r z sé b e t“ közkórházzal egy bizonyos megállapodás, amely szerint a közkórház megfelelő és újonnan építendő külön helyiséget tartana fenn a kereskedő-osztályból való betegek számára. Már most, hogy e két nézet közül melyik a helyesebb, jobb és üdvösebb, arra — a humanizmus nevében — csak azzal lehet válaszolni, hogy mindkét nézet jó, üdvös és helyes, de jobb ma valami, mint bizonytalan, hosszú időn, talán évtizedeken át semmi és csak azután minden. És itt értem el ahhoz a ponthoz, amely ezt a kérdést ma aktuálissá teszi. Lelkes férfiak gondozásukba vették újabban a kereskedelmi kórház ügyét. Mint első a kereskedők és kereskedő ifjak egyletének buzgó vezérférfiai nyúltak hozzá ehhez a nagyfontosságú, de mélyen szunnyadó kérdéshez. Tudvalevőleg ez az egyesület volt az, amely már 10 évvel ezelőtt lerakta a ma már virágzó kereskedelmi betegsegélyző pénztár fundamentumát és ezt már akkor egybeforrasztották egy majdan felállítandó kereskedelmi kórház eszméjével. Nos, újabban, a kereskedők és kereskedő ifjak egylete, vállvetve a kereskedelmi betegsegélyző pénztár igazgatóságával, napirendre tűzték a kereskedelmi kórház eszméjének megvalósítását. Tegnap ez ügyben értekezlet tartatott dr. Tárnai Gyula alispán hivatalos helyiségében, az alispán elnöklete alatt. Az értekezleten résztvettek a kereskedők és kereskedő ifjak egyletének, valamint a kereskedelmi betegsegélyző pénztárnak vezéremberei és elvben megállapodtak, hogy kapcsolatban az „Erzsébet“ közkórházzal, mielőbb megvalósítják a kereskedelmi kórház eszméjét. A kivitelre nézve azon tervben állapodtak meg, hogy a mostani földszintes sebészeti osztály fölé egy emeletet építenek, amely teljesen elkülönítve a kórház többi osztályaitól, a kereskedő osztályból származó betegek részére lenne fenntartva. A terv kivitelére szükséges kiadások fedezésére van már egy bizonyos tőke — körülbelül 14000 korona — és így annak megvalósítása a közeljövőben megtörténhetnék. Mi a magunk részéről szívvel-lélekkel azt óhajtanánk, hogy egy teljesen önálló, modern, mintaszerű kereskedelmi kórház építtessék, de ismerve a mai nehéz viszonyokat, tudva azt, hogy milyen óriásilag nehéz ilyen közcélokra a megfelelő tőkét előteremteni, megelégszünk egyelőre a szerény kezdettel és üdvözöljük a terv kezdeményezőit. Már most csak az szükséges, hogy lásson minden tényező, amely e nagyfontosságú kérdést előbbre vinni hivatva van, serényen munkához, hogy a terv megvalósításának útjából minden akadály elháríttassék, húsz részletet vagyis negyven forintot. Ekkor következett az én allegátám. — Tagadtam egyáltalán, hogy Zrínyi Miklós a nekem eladott képen kirohant volna, tagadtam, hogy száz arany volt a zsebében, tagadtam, hogy az a Zrínyi egyátalán azonos lenne a szigetvári Zrínyivel, hogy Zrínyi egyátalán Szigetvárról rohant volna ki, tagadtam, hogy ha ki is rohant Zrínyi, hogy ez abban az irányban történt volna, amint az a képen festve volt, tagadtam, hogy én valaha is képet kaptam volna a felperestől, mert legföljebb csak uzsonnaabrosz volt, amit felperes szállított, tagadtam, hogy felperes képes lett volna képet szállítani és hogy ebbeli képtelensége tudatában még volt képe ahhoz, hogy ilyeténképpen képesnek tartson arra, hogy képébe nézzek, — szóval a képtelenségig tagadtam ebbeli képességeit — úgy, hogy Zrinyi Mór ott hagyta a tárgyalást — kirohant a tárgyalástól úgy, hogy én menekültem a kereset összes részletei alól. Ez volt a Zrínyi Mór kirohanása. Csillag Károly: MISKOLCZI NAPLÓ Misboicz, 1903. április 1. — A képviselőház husvétja. A képviselőháznak ezúttal csak nagyon rövid húsvéti vakácziója lesz. Értesülésünk szerint a kormány szándéka, hogy a nagyhéten ne legyen ülés, de már a husvét után következő kedden újból kezdjék meg a katonai javaslatok, illetve az indemnitás tárgyalását. Eszerint a húsvéti vakáció április ötödikétől, április tizennegyedikéig tart. — Kassa város és a katonai javaslatok. Kassa város mai közgyűlésén a helyi függetlenségi párt vezérférfiai a katonai javaslatok ellen feliratot indítványoztak. Az állandó választmány a fölirat elejtését ajánlotta azzal a megokolással, hogy Kassa közönsége nem támogathatja a parlamentáris kisebbséget a többség és a kormány ellen. A közgyűlés a fölirat fölterjesztését határozta el. NAPI HÍREK. Itthon vagyok . . . Csonkult tagokkal, éhesen Ha jönnek hozzám koldusok, Zárt ajtót nem találnak itt S örvendek én, hogy »hon vagyok“, Kinek ,tanács“, kinek :segély !“ Adom, hisz’ az se’, ez se’ sok S ha nyílhat erszényem, szivem, Örvendek én, hogyhon vagyok“. De jönnek élhetetlenek, A léhák, mi koldusok , csak úgy dörög fülükbe szem : örvendek oh, hogyhon vagyok!* D. Papik Sándor: A Teleki-dij. Az Akadémia Telekidiját az idén majdnem elnyerte egy 15 éves gimnáziumi tanuló. I. (Az akadémia bíráló bizottság ülése. Az irodalom géniusza egyik sarokban zokog. Mind hősök ők, mind férfiak, sőt a bizottság több tagja írni, olvasni is tud.) A b i r á 1ó : Mélyen tisztelt Uraim ! Két munka van, melyet kitüntetésre érdemesnek tartok, az egyiket azért, mert mindjárt meglátszik rajta, hogy tanár írta, — már pedig általánosan elfogadott elv minálunk ősidők óta, hogy a Teleki díjat csak tanár nyerheti meg, mert bár rossz drámákat írnak, de fölötte okos emberek ám a tanárok. — A második mű rendkívül érdekes dolog. — Van benne valami ős naivság, valami szokatlan bűbáj. Az elsőnek tárgya röviden a következő: Egy fiatal tanár szerelmes egy nőbe, ki viszont. Azonban a fiatal tanár kiábrándul a nőbül, mert egy levélben a „lekvárt“ g-vel írta. A nő bánatában a nyílt színen megmérgezi magát hashajtóval, a tanárát is eléri büntetése : megdorgálja a főigazgató. A másik ma is rendkívül érdekes. Szerzője következetesen selypítve beszélteti hőseit, ami egyes jeleneteknél nagyban növeli a hatást. — Például : Ó te teszely halál, menet med szenvedészeimtől. Dele, óh dele ! Meséje a következő : A hősnő, kit elég sajátságosan Nuszi-nak hívnak, lakomára hívja ismerőseit. A lakomán sok előkelőség vesz részt, kik gombozással és golyózással töltik az időt. Súlyos és sötét intrikák után Pityu úr, a hős, egy rúd árpaczukorral leszúrja Nuszit, sőt megeszi a Nuszi ozsonna vajas kenyerét. A hős is megbünhödik, megmosdatják hideg vízzel és szappannal. Címe a két jutalmazandó dráma, uraim döntsenek ! (A bizottság szótöbbséggel az első műnek adja a díjat, de az utóbbira is esett egy szavazat. A felbontott jeligés levélből kitűnt, hogy a nyertes Pont Kenéz, a lekencze-kőrödi alsó polgári fiúiskola tornatanára. A másikat „Kovács Pityu, felsző-óvoda hallható“ írta. II. Pityu (homokot töltöget a nadrágszárába) : Hallottad ? Majd med nyeltem a Teleki-díjat ! Pufi (az orrát piszkálva): Ne mondd ? Ti nyelte med ? Személyi hír. Dr. Szentpáli István polgármester tegnap este hivatalos ügyben Budapestre utazott. Eljegyzés. Lipcsei Zoltán vármegyénk aljegyzője, társas életünk kedvelt tagja, eljegyezte Fáy Olga kisasszonyt, Fáy József vasúti mérnök és földbirtokos bájos leányát. Szocziáldemokraták gyűlése. A nemzetközi szocziáldemokraták munkástagjai vasárnap népgyűlést tartottak Diósgyőrben a fürdő melletti téren. A népgyűlés elnöke Jamzik Bertalan jegyzője Tóth N. lett. A népgyűlés szónoka Fülöp Bertalan volt, aki hosszú beszédben fejtegette a szocziáldemokraták álláspontját, beszédében kiterjeszkedett azon politikai, közgazdasági és társadalmi momentumokra, amelyeken a nép sorsa nyugszik, amelynek megjavításán gondolkozni és cselekedni kötelessége minden szocziáldemokratának. Munkás-egyleti ünnepély. Az orsz. munkás és rokkantak egyletének diósgyőrvasgyári fiókja fennállásának tizedik évfordulóját ünnepelte vasárnap, amidőn Márkup Ferencznek, az egylet védnökének arczképét leplezték le az ünnepélyes díszközgyűlésen. A miskolczi fiókegyletet Pfieger J. Ferencz védnök és Tomma Márton képviselték. A díszközgyűlést bankett követte, melyen számos felköszöntő hangzott el. Hídvégi Benő üdvözlése. Hftvegi Benő kir. tanfelügyelet neve napja alkalmából ma a miskolczi ál-polgári és felsőkereskedelmi iskola tanári kara, továbbá a miskolczi kölcsönös önsegélyző szövetkezet, (melynek Hídvégi elnöke) és a miskolczi Elemi iskolai Tanítók Otthona lakásán küldöttségileg felkeresték és jókivonataikkal elhalmozták. Eső. Hosszú szárazság után végre csendesen — mintegy lopva — megeredtek az ég csatornái. A kora hajnali órákban volt egy kis meleg eső. Délelőtt is „szemelt“, a kora délutáni órákban azonban már inkább nekibátorodott. A gazdák állítása szerint ugyan nem volt „égető” szükség az esőre, mert félő, hogy igen korán indul meg a vegetáczió és később aztán az idő viszontagságai könnyebben tehetnek kárt a vetésekben. No de hát, legalább nekünk, városiaknak most kedvünkre jött az eső, mert a hagyományos por kezdett már igen alkalmatlan lenni. Midőn — a késő délutáni órákban — e sorokat írjuk, a láthatár be van borulva és így kilátás van tartósabb esőre. Közgyűlés. A miskolczi Polgári egylet vasárnap délelőtt tartotta évi rendes közgyűlését a tagok élénk részvétele mellett. Elnök P fli eg-Pityu: Ed tanál, valami hülyeszéddel. — Maihát ám azot az atadémituszot. Pufi (bizalmasan) : Nad artébel vad te Pityu ! Pityu (önérzettel) : Hát nem tudod te tojász azt a mondászt az „Ahol unatkoznat“-ból. Tradédia teli a népnet ! — Isten minden jó volna, ezaz a papám ne téniázott vóna meg. — Különben ezt isz med ilomed felvonásban. — Mit szólasz különben Helczed Ferenczhez ? — Jól halad az a fiú ! (Leszakít egy gombot a nadrágja hátulsó részről.) Dele dombozni ! —is.