Miskolczi Napló, 1903. május (3. évfolyam, 99-123. szám)

1903-05-01 / 99. szám

Miskolcz, 1903. május 1 MISKO­CZI NAPLÓ Lapunk legközelebbi száma, a holnapi munkás-ünnep miatt, szombaton este, a rendes idő­ben jelenik meg. Egyházkerületi közgyűlés. A tiszán­­m­ik­ui ev. ref. egyház K­u­n Berta­lan püspök és br. Vay Béla v. k. t. t. főgondnok elnöklete alatt május hó 5-én kedden tartja évi rendes közgyűlését Miskolczon. A közgyűlés fontosabb tárgyai a következők : A zsinati előmunkálatok. 2. A sáros­pataki főiskolában megüresedett 3 tanári, u. m. classicophilologiai, magyar-német és a vallástanári állá­sok választás útján való betöltése. 3. A miskolczi felsőbb leányiskolá­ban a Seltenreich Emma tanít­ónő lemondása folytán megüresedett fran­­czia és német tanítónői, valamint Szigeti Benedek Gyula lemondása miatt, a tornatanári állás betöltése iránti intézkedés. Elhalasztott ünnepély. Ismé­telten megemlékeztünk azon ke­­gyeletes ünnepélyről, a melynek rendezését a borsod megyei Nő­egy­let, boldog e­mlékezetü báró Vay Béláné, szül. gróf Teleki Zsófia arczképének le­leplezése kapcsán tervezett. Az e czélból tartani szándékolt díszközgyűlés határ­napja f. évi május hó 2-ára, szombat délutánra volt megálla­pítva. A­mint ma értesülünk, a díszközgyűlés megtartása egyelőre el lett halaszt­­v­a. Az elhalasztás oka abban rejlik, hogy K­u­n Bertalan ev. ref. püspök, a­ki az ünnepi be­széd megtartására vállalkozni szi­ves volt — mindnyájunk élénk sajnálatára — gyöngélkedik és igy nincs azon helyzetben, hogy az ünnepi szónoklatot megtart­hassa. A nőegylet elnöksége an­nak idején a hírlapok u­t­­j­á­n fogja tudatni a közönség­gel, hogy az ezúttal elhalasztott díszközgyűlés mikor fog meg­tartatni. Uj pénzintézet. T.-polgári gazda­sági és kereskedelmi hitelbank czím­­mel T.-Polgáron új pénzintézet ala­kult. Az alakuló közgyűlést f. hó 26-án tartották meg dr. Szőnyi Béla ügyvéd elnöklete alatt. Az intézet czélja, hogy működése területén a drága hitelviszonyokat megjavítsa és jövője már az által is biztosítva van, hogy a „Miskolczi Hitelin­tézet“ erősen támogatja. Vezér­igazgatóvá dr. D­é­k­á­n­y Lajost vá­lasztották meg. A vármegyei tisztviselők előlege. A belügyminiszter a vármegyei al­kalmazottak részére engedélyezendő fizetési előlegek tárgyában Borsod­­vármegye törvényhatósághoz a kö­vetkező kör rendeletét intézte: A m. kir. pénzügyigazgatóságok mellé rendelt számvevőségek, ille­tőleg számvevőségi kirendeltségek által ellátandó vármegyei közpon­ti számvevői szolgálat tárgyában 122.000/1902. B. M. sz., illetőleg 3600/1902. P. 31. sz. Utasítás ki­egészítéséül értesítem a czim­et, hogy amennyiben a hivatkozott Utasítás 8. szakasza értelmében a vármegyei számviteli teendők el­látása tekintetében általában az állami számvitelről szóló 1897. XX. t. sz. és az ennek végrehaj­­tása iránt kiadott, valamint az ál­talános (állami) pénztári ügykeze­lésre vonatkozó utasítások hatá­­rozmányai irányadók, a számviteli törvény végrehajtása iránt kiadott utasítás 125. szakasza szerint pe­dig a fizetési előlegek, átfutó ke­zelést képeznek s igy a költség­­vetési hitelt nem befolyásolják, en­nélfogva a vármegyei alispánok által engedélyezett fizetési előle­gekre vonatkozó utalványozások hitel­felhasználásnak nem tekint­hetők s ez okból a fizetési előle­gekről szóló utalványozásokat a Vármegyei Számvevőségi Utasítás 38. szakaszában tárgyalt hitelnyil­vántartásba sem kell felvenni, ami­ből önként következik, hogy a vármegyei alispánok a Vármegyei Ügyviteli Szabályzat 30. szakasza értelmében fizetési előlegeket az év végén 12 hónapi törlesztés mel­lett is akadálytalanul utalványoz­hatnak. Budapesten, 1903. évi áp­rilis hónap 22-én. A miniszter he­lyett: Gulner s. k. államtitkár. Ki lehet üzletvezető. A kereske­delmi miniszter fontos körrendeletet intézett a törvényhatóságokhoz. Szo­kásban volt ez előtt ugyanis, hogy egyes kereskedők és iparosok ide­gen iparhatóságok területén is fiók­üzletet nyitottak, a­melyekben üzlet­vezetőké oly egyéneket alkalmaztak, kik maguk is önálló iparosok vagy kereskedők, vagy pedig nem bírnak a kellő képesítéssel. Ennélfogva el­rendeli a miniszter, hogy oly keres­kedők és iparosok, kiknek önálló üzletük is van, más üzletben nem alkalmazhatók s hogy az iparható­ságok szigorúan ellenőrizzék, hogy az üzletvezetők bírnak-e kellő képe­sítéssel. Rendkívüli közgyűlés. A Borsod­­miskolczi gőzmalom részvénytársa­ság 1903. évi május hó 17-én dél­előtt 11 és fél órakor Miskolczon a gőzmalom telepén rendkívüli köz­gyűlést tart. A tanácskozás tárgyai lesznek : 1. A csányi műmalom tár­sulat megszerzése, illetve beolvadá­sának és ezzel kapcsolatosan az alaptőkének 2400000 koronára való felemelésének elhatározása. 2. Az alapszabályok 5., 26., 44. §-ának módosítása. 3. Egy, esetleg 3 igaz­gatósági tagnak egy üzleti évre leen­dő megválasztása. Ella kisasszony és az obstruk­czió. A mai postával levelet kap­tunk K. Ella kisasszonytól. A leve­let igazában a függetlenségi párt­hoz kellett volna vinnie a postásnak. Alert annak szól. K. Ella kisasszony haragosan, de ünnepiesen kijelenti, hogy ezennel kilép a pártból. Eddig negyvennyolczasabb volt Bizony Ákosnál s mától kezdve kormány­pártibb lesz Soltész Nagy Kál­mánnál. Ennek a hatalmas és nem minden drámaiság nélkül való fordulatnak részben az obstrukczió, részben­­ Aladár úr az oka. Aladár úr még ifjú ember, de már két esztendeje epedő vőlegény és ha a bizottság két sorozáson se találta elég erős legénynek arra, hogy karddal, pus­kával védje meg a hazát, annyi ka­tonai virtus van benne, hogy meg­hódítsa az Ellácska szivét. A hó­dítást azonban csak a harmadik so­rozás fölmentő verdiktje után pe­csételheti meg törvényesen az anya­könyves. Aladár úr egész önérzettel bízik benne, hogy ha már kétszer nem kellett, harmadszor se kell ka­­tonáéknak , annál szívesebben kell Ellácskának. A sorozás idejét azon­ban tolja, egyre csak tolja kisebb az obstrukczió. Aladár úr tehát nem mehet az anyakönyveshez és Ella kisasszony nem öltheti föl a habos menyasszonyi fátyolt. Az el­keseredése tehát érthető és teljes joggal írhatja, hogy „egyedül az a gonosz obstrukczió az, a mi útját állja az én boldogságomnak, ezzel ki tudja, még hány leányénak, a­mivel nyilván árt a haza ügyének is!“ — Ella kisasz­­szony kérésén tehát jó lesz, ha gondolkoznak a politikusok , a haza ügye érdekében. Anyós és vő. Régi dal . . . régi dal . . . Igazán talán nem is lehet újságnak nevezni azt, ha anyós és vő összezördülnek, — az alábbi eset csak annyiban különbözik a többitől, hogy az anyós nem saját félelmetes fegyvere, hanem a rendőrség útján akar bosszút állani hirtelen kezű vején. Történt pedig az eset úgy, hogy M. J. jogszigorlót annyira ki­hozta sodrából anyósának K. S.-né­­nak­ izgatása, hogy elkeseredésének ütlegekben adott kifejezést. Az anyós jelentést tett a rendőrségen, csak most már fel ne mentse a vét a méltányos és humánus kir. járás­­bíróság. Kutbafult napszámos. Richter Tamás hibbant elméjű 22 éves nap­számos a Szeles­ utcza lakóinak szo­kott néhány fillérért apró-cseprő szol­gálatokat tenni. Egyébként „Kilós“ néven ismert alakja volt a Búza­­vásárnak. Ma reggel Berger Ármin­­né a Szeles­ utcza 22. sz. alatt lévő kútra küldötte két vödör vízért. De hiába várta, nem tért többé vissza. Úgy 10 óra tájban egy embert küld­tek a keresésére, akinek feltűnt, hogy csak egy vödör van a kút mel­lett, a másik pedig a kútba. Ki akarta húzni, de nem bírta, mert a vödröt valami megakasztotta. Nagy erőfeszítéssel mégis sikerült kirán­tani a vödröt és ekkor megdöbbenve vette észre, hogy a vödör egy em­beri testen akadt meg, amelyben a ruházatról Richter Tamást ismerte fel. A gyorsan előhívott mentők ki­húzták a kútból a szerencsétlenül járt napszámost, de egyéb munkájuk nem­ akadt, mert a napszámos már halott volt. Beszállították az Er­zsébet kórház hullakamrájába. A rendőrség megindította a vizsgálatot annak kiderítésére, nem terhel-e va­lakit a szerencsétlenségért felelősség. Akadályverseny. A turfon jár­tas sportsmanok valahogyan ne higyyék, hogy e sorokkal a ló­versenypályák ártatlan akadályai­ról óhajtunk írni. Oh, dehogy. Azok szabályszerű, ártatlan, ke­délyes akadályok. Mi egészen másféle akadályokról és másféle akadályversenyről kívánunk ez­úttal megemlékezni. Mondhatnánk röviden, hogy a költözkö­désről akarunk írni. De ez a szó „költözködés“ egyál­talán nem fejezné ki a tényle­ges állapotot. „Akadályver­seny“ ez már némileg közelebb jár a valósághoz. Aki költözkö­dik, azt általában sohasem lehet irigyelni, de az, aki az idén, Miskolczon, a Széchenyi-utczán levő lakásából, vagy lakásába költözködik, az igazán „megbűn­­hődte már a militát és jövendőt.“ Ugyanis, a j­á­r­d­á­t mind­két oldalán felszakították és új aszfalttal burkolják egyszerre. Tessék már most elképzelni a szegény, költözködő polgártár­sunk helyzetét! A házból csakis úgy juthat ki, vagy a házba be, ha a gőzölgő, füstölgő aszfaltot átugorja! Hát, kérem nem akadályverseny ez? Szerény né­zetünk szerint talán mégis te­kintetbe kellett volna venni, hogy május elsején költözködni szok­tak és az aszfaltozást erre való tekintetből bátran el lehetett volna 2—3 nappal halasztani. Nem ment volna tönkre a világ. Teréz utolsó kívánsága. Kisírt szemekkel, bánattól roskadozva alá­zatosan nyitott be egy asszony a városi orvos hivatalos helyiségébe. Az asztalig ment és ott némán meg­állt. — Mit ki van jó asszony ? — Meghalt a Teréz. A jó asszony olyan hangon mondta ezt, mintha az egész világon min­denkinek tudnia és éreznie kellene, ki az a Teréz. Valóban, éreznie le­hetett hangján, hogy Teréz, a­ki a tavasz virágaival borított ravatalon nyugszik, leánya , egyetlene és min­dene volt ennek a siró asszonynak. Hogy kisírta magát, elmondta rendre az orvosnak mindazt, a­mit kellett. A halott nevét, életkorát . . . tizen­hat esztendős volt a szegény. Az­után elhallgatott, pedig látszott rajta, hogy küzködik valamivel. — Hogy nyomja valami a szivét , valami, a­mit nehéz elmondani. Sóhajtott és menni indult. Az ajtónál visszafor­dult. — Tekintetes ur . . . — Akar valamit ? — Igen. Csak azt, hogy valahogy ki tudná módolni a tekintetes ur, hogy a kereszten ne az én nevem­ről, hanem az emberéről írnák ki a Terézt. — Miért? — Hát isten az Isten előtt nincs is abban szégyen. Szerettük egymást én meg az emberem. De hát nem lehetett szemre mennünk. A ló meg­­rúgta az embert, oszt meghalt a szegény, így hát rajta maradt a ne­vem a Teréz lelkemen. Oszt meg­kért, amikor az észczaka haldokolt, hogy ha lehetne, hiszen olyan jók a városi urak, hogy az apja nevéről hinákt a kereszten. Hogy a többi lányság meg ne vesse a keresztjét... Mert, ha meg nem tenné a tekinte­tes ur, hazajárna a Teréz lelke min­den éjfélkor . . . Lakásváltoztatás. Dr. Katona László orvos lakását május 1-én Széchenyi u. 26. sz. alá, a Hitel­bankkal szembe helyezte át. Műkedvelő előadás. A máv. mis­­kolczi dal- és önképzőköre szomba­ton május hó 2-án jótékonyczélű műkedvelő előadást rendez a szín­házban. Szinre kerül G­é­c­z­y István 3 felvonásos népszínműve : A gyi­­mesi vadvirág. Kezdete 7 órakor. Előadás után táncz a Horváth szál­loda nagytermében. A kis Tóth Pista bánata. Szivet marczangoló látvány szemtani voltak ma délben a Szemere-utczai járó­kelők. A Szemere-utcza 11. sz. alatt házat építenek. Itt dolgozott Tóth János taligás is meg 5 éves kis­fia, Pista. Tegnap azonban beteg lett az öreg Tóth János. Egy napszámos végezte helyette a munkát, a­mi ab­ból állott, hogy a lebontott ház kö­veit, homokját és tégláját a taligán el kellett hordania. Ebben a mun­kában segédkezett kicsi erőtlen kar­jaival a kis Pista az öreg napszá­mosnak. Éppen végeztek egy rako­mánynyal s a megrakott taliga már útnak is indult, mikor a ló egyszerre megcsúszik s a taliga lóval együtt a három méter mélységű gödörbe esik. A kis Tóth Pista iszonyú jaj­veszékelésbe tör ki s kezeit tördelve ész nélkül ugrik a gödörbe egyre kiáltva . 3

Next