Miskolczi Napló, 1903. szeptember (3. évfolyam, 197-221. szám)

1903-09-01 / 197. szám

o­ dásunk az övék mellett? Hol van az állami adnainisztrácziónk, kultúránk, közegészség, közbiz­tonsági állapotunk az övékhez viszonyítva. Pedig az ő munkájuk nehe­zebb volt, mint a mienk lett volna. Mert országunknak fek­vése, helyzete, természeti gazda­ságai ezerszer több alkalmat nyújtanak egészséges ipar, vi­rágzó kereskedelem kiépítésére. De mit is busulunk ezen, mi­nek ezen csüggedni ?! Megma­radt a mi gondosan ápolt, hőn szeretett politikánk, a­mely „ápol bennünket és el is takar“. Él ám alaposan! A nagy költő szavai immár megszaporodjanak. „Itt élned, politizálnod és halnod kell!“ Az átkos politizálás pedig nap­­ról-napra jobban befészkeli ma­gát hozzánk. Átjárja egész köz­életünket, imp­egnálja társadal­munkat, növeli a válaszfalakat. Elszigeteli és elhidegíti az em­bereket egymástól s igy végzi romboló, pusztító munkáját, a­melynek legjobban örülnek oszt­rák testvéreink. A­mig nekünk a politika a száraz kenyerünk, addig nekik bőven jut a kalácsból. (csf.) NAPI Nyaralás N­iskolczon. — Levél a szerkesztőhöz. — R­égi igazság, hogy sohasem tudjuk eléggé megbecsülni azt, ami már a mienk. Mindig és mindenben újat, változatosat keres a lelkünk. A nagy­városi embernek tetszik a kisvárosi élet, a kisvárosi ember viszont a nagyvárosért rajong. Miskolczi em­bernek sohasem jutna eszébe pl. az Avast „isteni“ jelzővel tüntetni ki, mint azt egy nagyvárosi kis levél­­írónőnk tette, a­ki Miskolczra jött nyaralni. A kis levélirónő különben olyan érdekes “m­egfegéléseket” kö­zöl velünk s levelében annyi köz­vetlenség és annyi kedves naivitás van, hogy ime egész terjedelmében közre adjak: Kedves szerkesztő úr ! Ha a környezetem nem állítaná egész határozotsággal, hogy már közelebb vagyunk az őszhöz, mint a nyárhoz, nem hinném el. Az én naptáram szerint most május el­seje volna. Otthon, ragyogó szép fővárosunkban a katonazene hang­jai ugyanis csak ezen az egy napon zavarnak fel álmaimból. Ilyenkor sietve felöltözködöm, hogy a vá­rosligetbe „kirándulva“, szabad ég alatt költhessem el reggeli­met. Mennyivel boldogabb az én miskolczi kis barátnőm ! Ennyi május elsejét ünnepel­hetni, ez aztán valami! Nem is haragszom érte, hogy csak fél ötöt mutat az óra és én már nem alhatom tovább. Legalább megír­hatom szerkesztő úrnak, hogy mennyi hálával tartozom én a­­ Hámornak. Furcsa is az élet nagyon és sohasem hittem volna, hogy any­­nyira visszás. Ugy­e­bár, kedves szerkesztő úr, ön el sem tudja képzelni, hogy miért vagyok én lekötelezettje a Hámornak ? El­mondom. Azért, mert neki kö­szönhetem, hogy az idén a nya­rat Miskolczon töltöttem. Szüleim azt állítják, hogy engedelmes, jó leányka vágyok. Tanáraim jóvol­tából ezt bizonyítványom is igyek­szik igazolni. Mindezek jutalmául szüleim magukkal hoztak „nya­ralni” a Hámorba. De ember tervez, a hámori vendéglős vé­gez. L°gnagyobb szerencsémre nem kaptunk lakást. De mit is csináltam volna azon, bár nagyon szép, de unalmas völgyben ? Míg itt Miskolczon?! Óh ez egészen más! Tessék el­hinni­­, szerkesztő úr, hogy ott­hon csak iskolatársnőim vannak. Barátnője, a szó szoros értelmé­ben vett barátnője, csak itt tet­tem szert. Mondjak még egyebet is? Otthon a vendéglőt és kávé­házat csak kívülről ismertem, ka­tona és czigányzenét csak május elsején hallottam, itt meg minden nap. Hát még ez a remek szép uszoda! A városligetért itt a népkert és az isteni Avas dúsan kárpótolnak és a mi a fődolog, mindenütt együtt lehettem czukros kis ba­rátnőimmel. Ezért tartó óra én kedves szer­kesztő ur örök hálával a­­ Há­mornak. Qyórike. Egyházmegyei közgyűlés. Az alsó borsodi ev. ref. egyházmegye szep­tember hó - án, szerdán fogja évi közgyűlését Miskolczon megtartani, hol a Tóth Dániel miskolczi lel­kész lemondásával megüresedett esperesi állásra megválasztott Nagy Ignácz lelkészt ünnepélyesen beik­tatják hivatalába. Tanárválasztás. A miskolczi ev. ref. egyház tanácsa tegnap, vasárnap délelőtt tartott közgyűlésében a fő­­gimnáziumi tornatanári állásra az igazgató­tanács ajánlatára Gáspár Gyula nagykállói tornatanárt válasz­totta meg, aki állását a napokban fogja elfoglalni. Szeptember elsején, Még egy nap és megnyílnak az iskolák kapui, hogy két hónapi vakác­ió után újra befogadják a tudo­mányra szomjas diáksereget. Mozgalmasabb, pezsgőbb lesz az utczák képe is, a­melynek a­­ könyveket czipelő diákok adják­­ csak meg az igazi hangulatát.­­ Hát még az iskolák tájéka ! Ott­­ valóságos vásári élet pezseg ilyenkor, szeptember elsején. Ki­­ ne emlékeznék boldog gyönyör­rel vissza az u. n. könyvbör­­zékre, a­hol Homéroszt „vá­szonba kötve“ 2 koronáért, ellen­ben egy „tiszta Tacitust fűzve“ 3 koronáért kínáltak nekünk. Vagy ki ne emlékeznék ilyenkor vissza az iskolák telefaragott padjaira, a­melyekre ő maga is egy tőrrel átdöfött szívbe faragta ki az ideálja nevét? — A mis­kolczi összes tanintézetekben hol­nap, kedden kezdődnek meg a behratások, melyek a hónap első hetét veszik igénybe. A jövő hét elején már megkezdődik a ren­des tanítás. Harminc­éves találkozó. Egérből írják: Szép és megható ünnepély volt augusztus hó 11-én, csütörtökön az egri főgimnáziumban. Harmincz éves találkozóra gyűltek össze azok az iskolatársak, akik 1873-ban tet­tek érettségi vizsgálatot. A talál­kozón az egykori iskolatársak közül 11 en jelentek meg. A névsor a kö­vetkező: Kovács­ Mátyás (Bátor), Dutkay Béla (KAI), Vaka József (Kompolt), dr. Endrey Gyula (Hód­mezővásárhely), Simkovits István (Sz.­Margit­), Ku­izin Gábor (Tar­­dos) dr. Tarnai Gyula (Mis­­kolcz), Vass József (Erdőtelek), Ki­lián Bertalan (Bodr.-Keresztur), Ko­vácsh József (Szolnok), Végh Gel­ő (Eger). Nagy tűz Boldván. Tegnap, vasár­nap délután egy óra tájban vészhír járta be a várost, mely úgy szólt, hogy: „Ég Boldva! Boldva lángok­ban áll!“ Ugyanekkor a helybeli tűzoltóságot sürgősen kérték, hogy menjen segítségre Boldvára, mert nagy tűzveszedelem fenyegeti a virágzó községet. Ez a körülmény erős tápot adott amaz első hírnek, hogy Boldva lángokban áll és még azok is, akik hajlandók voltak a rémes hírt túlzottnak minősíteni, aggódni kezdtek, hogy az uralkodó erős szélben és megfelelő segítség hiányában, tényleg elpusztul az egész község. A miskolczi önkéntes tűzoltóság érdemes főparancsnoka, Szombathy Sándor sürgős intéz­kedésére egy őrség, a főparancsnok személyes vezetése alatt, délután 1 órakor, teljes felszereléssel, vág­tatva elindult Boldvára. A m­iskol­­cziak egy órai erős hajtás után Boldvára érkeztek. Ott ekkor már tényleg nagy tűzveszedelem fenye­gette a községet. A tűz nagy kiter­jedést vett. Elpusztító Szathmáry Király Pál kastélyai, a belső gazdasági épületeket, gazdasági gé­peket stb. Szombathy tűzoltó­­főparancsnok érkezésekor már a tűz színhelyén a veszedelem elfojtásán dolgozott a sajószentpéteri és vámosi tűzoltóság. A miskol­­cziak érkezése után Szombathy vette át az intézkedést és együttes, erős, önfeláldozó munkával sikerült a tűz tovaterjedését, — daczára az erős szélnek — megakadályozni és egy helyre lokalizálni. Gabona-féle nem égett el semmi, az istállót is megmentették. A tűznél emberélet nem esett áldozatul. Azonban az oltásnál egy fiatal parasztfia, saját túlbuzgósága folytán, majdnem áldo­zata lett a boldvai tűznek. Ugyanis, midőn a lovakat a szivattyú elé be akarta kapcsolni, az ilyenkor sz­o­bácsi meg Mary néni helyett meg­jelen álmaiban előtte az a szép tengerész hadnagy, kivel a Wa­­sh­ington hadihajón rendezett mu­latságon ismerkedett meg. Hát úgy volt a dolog, hogy a hadnagy úr sokáig nézte a táncztól kipirult szép Ellyt, de nem merte tánczra kérni. Aztán mégis bátorsá­got vett magának és felkérte a má­sodik négyesre. Eleinte egy szót sem szóltak egy­máshoz. Alig mertek egymásra nézni. Nagysokára szakította meg a csen­det Elly : — Szereti a tengerész­életet ? — Nagyon! — Meddig időzik még itt hajójuk? — Holnapután hajnalig. — És aztán már itt hagynak bennünket?! — Megyünk! — szólt a hadnagy leverten — ez a parancs, de visz­­szatérek majd. Induláskor kora hajnalban Elly kilopódzott a kikötőbe. Az egész város még aludt akkor, csak a tisz­tek és katonáknak rokonai és hoz­zátartozói jöttek el utolsó Istenhoz­­zád, mondani.­­ Nemsokára felszedte a „Washing­ton” horgonyait. Megszólaltak az ágyuk. Egy hosszú, éles fütty és megindult a hatalmas hadihajó... A hadnagy ott állt a hajóorrnál, szalutálva Ellynek. Elly pedig lo­bogtatta kendőjét, míg csak a hajó el nem tűnt a láthatárból . . . * Nem is gondol már Elly a meny­országra, hanem szünes-szüntelen a „Wash­ington“-ra. Vájjon hol van? Vájjon merre jár? ... És mikor hozza vissza az ő igazi mennyorszá­gát? . . . És mikor az a megbámult, istení­tett, gyönyörű Egy selyem és bár­sonyban elmerengve, szomorú arcz­­czal sétál a Bridgestreeten, talán még azokat a rongyos és csenevész leánykákat is irigyli, akik ragyogó arczczal kínálják portékájukat és mindig mosolyogva kiáltják: — Buy hot peanuts ! Herczeg János. MISKOLCZI NAPLÓ Miskolcz, 1908 szeptember 1. Nem reálam! Kálnai Lápot utódua Grető Ignácz, kesztyűs-, kötszerész- és divat üzlete Miskolcz, Széchenyi­ u. 42. sz. Férfi és fiú fehérneműekben, de különösen nyakkendőkben a legolcsóbb. Saját áe már 30 évi fennállás óta készítésű kesztyűk és fűzők (Miederekben) a legnagyobb. Betegápolási czikkek- bebizonyított tény, hogy WOT ben, kötszerekben a legtájékozottabb. # Alakíttatott 1873-ik évben. * Keztyűk, fűzők, kötszerek és nyakkendők rendelésre pontosan készülnek. 1

Next