Miskolczi Napló, 1903. szeptember (3. évfolyam, 197-221. szám)
1903-09-01 / 197. szám
o dásunk az övék mellett? Hol van az állami adnainisztrácziónk, kultúránk, közegészség, közbiztonsági állapotunk az övékhez viszonyítva. Pedig az ő munkájuk nehezebb volt, mint a mienk lett volna. Mert országunknak fekvése, helyzete, természeti gazdaságai ezerszer több alkalmat nyújtanak egészséges ipar, virágzó kereskedelem kiépítésére. De mit is busulunk ezen, minek ezen csüggedni ?! Megmaradt a mi gondosan ápolt, hőn szeretett politikánk, amely „ápol bennünket és el is takar“. Él ám alaposan! A nagy költő szavai immár megszaporodjanak. „Itt élned, politizálnod és halnod kell!“ Az átkos politizálás pedig napról-napra jobban befészkeli magát hozzánk. Átjárja egész közéletünket, impegnálja társadalmunkat, növeli a válaszfalakat. Elszigeteli és elhidegíti az embereket egymástól s igy végzi romboló, pusztító munkáját, amelynek legjobban örülnek osztrák testvéreink. Amig nekünk a politika a száraz kenyerünk, addig nekik bőven jut a kalácsból. (csf.) NAPI Nyaralás Niskolczon. — Levél a szerkesztőhöz. — Régi igazság, hogy sohasem tudjuk eléggé megbecsülni azt, ami már a mienk. Mindig és mindenben újat, változatosat keres a lelkünk. A nagyvárosi embernek tetszik a kisvárosi élet, a kisvárosi ember viszont a nagyvárosért rajong. Miskolczi embernek sohasem jutna eszébe pl. az Avast „isteni“ jelzővel tüntetni ki, mint azt egy nagyvárosi kis levélírónőnk tette, aki Miskolczra jött nyaralni. A kis levélirónő különben olyan érdekes “megfegéléseket” közöl velünk s levelében annyi közvetlenség és annyi kedves naivitás van, hogy ime egész terjedelmében közre adjak: Kedves szerkesztő úr ! Ha a környezetem nem állítaná egész határozotsággal, hogy már közelebb vagyunk az őszhöz, mint a nyárhoz, nem hinném el. Az én naptáram szerint most május elseje volna. Otthon, ragyogó szép fővárosunkban a katonazene hangjai ugyanis csak ezen az egy napon zavarnak fel álmaimból. Ilyenkor sietve felöltözködöm, hogy a városligetbe „kirándulva“, szabad ég alatt költhessem el reggelimet. Mennyivel boldogabb az én miskolczi kis barátnőm ! Ennyi május elsejét ünnepelhetni, ez aztán valami! Nem is haragszom érte, hogy csak fél ötöt mutat az óra és én már nem alhatom tovább. Legalább megírhatom szerkesztő úrnak, hogy mennyi hálával tartozom én a Hámornak. Furcsa is az élet nagyon és sohasem hittem volna, hogy anynyira visszás. Ugyebár, kedves szerkesztő úr, ön el sem tudja képzelni, hogy miért vagyok én lekötelezettje a Hámornak ? Elmondom. Azért, mert neki köszönhetem, hogy az idén a nyarat Miskolczon töltöttem. Szüleim azt állítják, hogy engedelmes, jó leányka vágyok. Tanáraim jóvoltából ezt bizonyítványom is igyekszik igazolni. Mindezek jutalmául szüleim magukkal hoztak „nyaralni” a Hámorba. De ember tervez, a hámori vendéglős végez. L°gnagyobb szerencsémre nem kaptunk lakást. De mit is csináltam volna azon, bár nagyon szép, de unalmas völgyben ? Míg itt Miskolczon?! Óh ez egészen más! Tessék elhinni, szerkesztő úr, hogy otthon csak iskolatársnőim vannak. Barátnője, a szó szoros értelmében vett barátnője, csak itt tettem szert. Mondjak még egyebet is? Otthon a vendéglőt és kávéházat csak kívülről ismertem, katona és czigányzenét csak május elsején hallottam, itt meg minden nap. Hát még ez a remek szép uszoda! A városligetért itt a népkert és az isteni Avas dúsan kárpótolnak és a mi a fődolog, mindenütt együtt lehettem czukros kis barátnőimmel. Ezért tartó óra én kedves szerkesztő ur örök hálával a Hámornak. Qyórike. Egyházmegyei közgyűlés. Az alsó borsodi ev. ref. egyházmegye szeptember hó - án, szerdán fogja évi közgyűlését Miskolczon megtartani, hol a Tóth Dániel miskolczi lelkész lemondásával megüresedett esperesi állásra megválasztott Nagy Ignácz lelkészt ünnepélyesen beiktatják hivatalába. Tanárválasztás. A miskolczi ev. ref. egyház tanácsa tegnap, vasárnap délelőtt tartott közgyűlésében a főgimnáziumi tornatanári állásra az igazgatótanács ajánlatára Gáspár Gyula nagykállói tornatanárt választotta meg, aki állását a napokban fogja elfoglalni. Szeptember elsején, Még egy nap és megnyílnak az iskolák kapui, hogy két hónapi vakáció után újra befogadják a tudományra szomjas diáksereget. Mozgalmasabb, pezsgőbb lesz az utczák képe is, amelynek a könyveket czipelő diákok adják csak meg az igazi hangulatát. Hát még az iskolák tájéka ! Ott valóságos vásári élet pezseg ilyenkor, szeptember elsején. Ki ne emlékeznék boldog gyönyörrel vissza az u. n. könyvbörzékre, ahol Homéroszt „vászonba kötve“ 2 koronáért, ellenben egy „tiszta Tacitust fűzve“ 3 koronáért kínáltak nekünk. Vagy ki ne emlékeznék ilyenkor vissza az iskolák telefaragott padjaira, amelyekre ő maga is egy tőrrel átdöfött szívbe faragta ki az ideálja nevét? — A miskolczi összes tanintézetekben holnap, kedden kezdődnek meg a behratások, melyek a hónap első hetét veszik igénybe. A jövő hét elején már megkezdődik a rendes tanítás. Harmincéves találkozó. Egérből írják: Szép és megható ünnepély volt augusztus hó 11-én, csütörtökön az egri főgimnáziumban. Harmincz éves találkozóra gyűltek össze azok az iskolatársak, akik 1873-ban tettek érettségi vizsgálatot. A találkozón az egykori iskolatársak közül 11 en jelentek meg. A névsor a következő: Kovács Mátyás (Bátor), Dutkay Béla (KAI), Vaka József (Kompolt), dr. Endrey Gyula (Hódmezővásárhely), Simkovits István (Sz.Margit), Kuizin Gábor (Tardos) dr. Tarnai Gyula (Miskolcz), Vass József (Erdőtelek), Kilián Bertalan (Bodr.-Keresztur), Kovácsh József (Szolnok), Végh Gelő (Eger). Nagy tűz Boldván. Tegnap, vasárnap délután egy óra tájban vészhír járta be a várost, mely úgy szólt, hogy: „Ég Boldva! Boldva lángokban áll!“ Ugyanekkor a helybeli tűzoltóságot sürgősen kérték, hogy menjen segítségre Boldvára, mert nagy tűzveszedelem fenyegeti a virágzó községet. Ez a körülmény erős tápot adott amaz első hírnek, hogy Boldva lángokban áll és még azok is, akik hajlandók voltak a rémes hírt túlzottnak minősíteni, aggódni kezdtek, hogy az uralkodó erős szélben és megfelelő segítség hiányában, tényleg elpusztul az egész község. A miskolczi önkéntes tűzoltóság érdemes főparancsnoka, Szombathy Sándor sürgős intézkedésére egy őrség, a főparancsnok személyes vezetése alatt, délután 1 órakor, teljes felszereléssel, vágtatva elindult Boldvára. A miskolcziak egy órai erős hajtás után Boldvára érkeztek. Ott ekkor már tényleg nagy tűzveszedelem fenyegette a községet. A tűz nagy kiterjedést vett. Elpusztító Szathmáry Király Pál kastélyai, a belső gazdasági épületeket, gazdasági gépeket stb. Szombathy tűzoltófőparancsnok érkezésekor már a tűz színhelyén a veszedelem elfojtásán dolgozott a sajószentpéteri és vámosi tűzoltóság. A miskolcziak érkezése után Szombathy vette át az intézkedést és együttes, erős, önfeláldozó munkával sikerült a tűz tovaterjedését, — daczára az erős szélnek — megakadályozni és egy helyre lokalizálni. Gabona-féle nem égett el semmi, az istállót is megmentették. A tűznél emberélet nem esett áldozatul. Azonban az oltásnál egy fiatal parasztfia, saját túlbuzgósága folytán, majdnem áldozata lett a boldvai tűznek. Ugyanis, midőn a lovakat a szivattyú elé be akarta kapcsolni, az ilyenkor szobácsi meg Mary néni helyett megjelen álmaiban előtte az a szép tengerész hadnagy, kivel a Washington hadihajón rendezett mulatságon ismerkedett meg. Hát úgy volt a dolog, hogy a hadnagy úr sokáig nézte a táncztól kipirult szép Ellyt, de nem merte tánczra kérni. Aztán mégis bátorságot vett magának és felkérte a második négyesre. Eleinte egy szót sem szóltak egymáshoz. Alig mertek egymásra nézni. Nagysokára szakította meg a csendet Elly : — Szereti a tengerészéletet ? — Nagyon! — Meddig időzik még itt hajójuk? — Holnapután hajnalig. — És aztán már itt hagynak bennünket?! — Megyünk! — szólt a hadnagy leverten — ez a parancs, de viszszatérek majd. Induláskor kora hajnalban Elly kilopódzott a kikötőbe. Az egész város még aludt akkor, csak a tisztek és katonáknak rokonai és hozzátartozói jöttek el utolsó Istenhozzád, mondani. Nemsokára felszedte a „Washington” horgonyait. Megszólaltak az ágyuk. Egy hosszú, éles fütty és megindult a hatalmas hadihajó... A hadnagy ott állt a hajóorrnál, szalutálva Ellynek. Elly pedig lobogtatta kendőjét, míg csak a hajó el nem tűnt a láthatárból . . . * Nem is gondol már Elly a menyországra, hanem szünes-szüntelen a „Washington“-ra. Vájjon hol van? Vájjon merre jár? ... És mikor hozza vissza az ő igazi mennyországát? . . . És mikor az a megbámult, istenített, gyönyörű Egy selyem és bársonyban elmerengve, szomorú arczczal sétál a Bridgestreeten, talán még azokat a rongyos és csenevész leánykákat is irigyli, akik ragyogó arczczal kínálják portékájukat és mindig mosolyogva kiáltják: — Buy hot peanuts ! Herczeg János. MISKOLCZI NAPLÓ Miskolcz, 1908 szeptember 1. Nem reálam! Kálnai Lápot utódua Grető Ignácz, kesztyűs-, kötszerész- és divat üzlete Miskolcz, Széchenyi u. 42. sz. Férfi és fiú fehérneműekben, de különösen nyakkendőkben a legolcsóbb. Saját áe már 30 évi fennállás óta készítésű kesztyűk és fűzők (Miederekben) a legnagyobb. Betegápolási czikkek- bebizonyított tény, hogy WOT ben, kötszerekben a legtájékozottabb. # Alakíttatott 1873-ik évben. * Keztyűk, fűzők, kötszerek és nyakkendők rendelésre pontosan készülnek. 1