Miskolczi Napló, 1904. június (4. évfolyam, 124-146. szám)

1904-06-02 / 124. szám

s van, hogy a választók általánosságban el­fordultak egy olyan párt­tól, amely önmagát ítéli örökös meddőségre, különösen elfordultak a mi je­lenlegi függetlenségi pár­tunktól, amely teljesen elvesztette minden hitelét és a polgárság bi­zalmát. A szegedi választás számos tanúsága között tehát nem ép­pen utolsó az az 50 voks, amely Becsey zászlaja köré „csoporto­sult.“ Báró B­á­n­f­f­y Dezsőt pedig üdvözöljük szeretettel, mint Szeged város képviselőjét, magyar városnak, színmagyar képvise­lőjét. A legvéresebb csata: Miskolcz, június 1. A bevehetetlennek vélt orosz védőművek Kincsu város kör­nyékén a győzedelmes japánok kezében vannak s most már előrelátható Port-Arthur közeli sorsa. A japán katona nem is­mer akadályt, nyomul előre vakon, rendületlenül s nem ke­rüli, hanem inkább keresi a halált. Boldog, ha meghal a hazáért. Az ilyen katonaság ver­hetetlen. Az ilyennek győznie kell föltétlenül. Oku japán tábornok jelentése a kincsui csatáról olyan fensé­ges, mint egy hősköltemény. Csak az események száraz le­írására szorítkozik. Vázolja az összecsapás helyrajzát, jelzi a nacsaui magaslatok erejét s el­­­­mondja, miként védték magukat az oroszok és mennyi rettentő akadályt gördítettek a japánok útjába. Nehéz várágyuk és gyors­tüzelő ütegek és más ágyuk a hatalmas várnégyszöget, a­mely fedte az oroszok hadállását. — Magán a hegyen fölhányt sán­cok, drótsövény és robbanó ak­nák, mind megannyi veszedelem álltak az ostromló sereg útjá­ban. S a japán csapatok mégis előrenyomultak s hajnaltól estig tartó csatában megvették a hegyet és megvették a várat s mire leszállt az est, kitűzték a vár ormára a fölkelő nap lobogóját. Ádáz tusa napja volt ez, olyan, a minőt a modern fegyvertechnika tökéletesedése óta még nem látott a világ. Az ember eltelik bámu­lattal s megrendülve áll meg a lelki erőnek ama csodálatos nagysága előtt, a mely a japá­nok viaskodásában nyilatkozik meg. Ott áll a hadvezér és ostro­mot fuvat, bárha tüzet okád a vár s a hegy megvivhatatlannak látszik. A hadvezér ostromot fu­vat s a sereg előre tör: a kész veszedelembe, a biztos halálba. A csapatokból, a melyek elsőnek rohantak a hegyre, egy terem­tett lélek sem marad életben; az oroszok minden tisztet és minden legényt lelőttek. S akkor a hadvezér másodszor szólaltatja meg trombitán a parancsot az ostromra. S a japánok másod­szor vetik magukat a hegyre. És az ellenséges golyók másodszor elsöprik valamennyit. Mindez azonban nem rettenti sem Oku vezért, sem a katonáit. A tábor­nok harmadszor is ostromot fu­vat és a japánok harmadszor kapaszkodnak a hegyre s a po­kolnak minden tüzén, sáncon és holttesteken át végre is fel­jutnak a hegyre és a vár falaira. Ott ember ember ellen tusako­­dik, kétségbeesett harcban min­den talpalatnyi helyért, mig csak az ellenség meg nem futamodik és akkor —­banzáj! A japánok tizenhat órai harc után, fárad­tan, kimerülve, boldogan, má­moros lélekkel és elragadtatás­sal köszöntik a diadalt, a­mely annyi ezer testvérüknek életébe került. A léleknek azt a hatalmas erejét, az elszántságnak azt a rendületlen nyugalmát és azt a mérhetetlen szilárdságát, mely itt mind a hadvezérnek, mind pedig a csapatoknak magatartá­sában megnyilatkozik, bámulat­tal, csodálkozással és mély tisz­telettel fogadja az egész civili­zált világ. A kincsui ostromot nagyszerű fegyverténynek isme­rik el s elsőrendű szakértők írják, hogy a világ egyetlen hadserege sem tudott volna el­­lentállni a japán fegyvereknek. A világ egyetlen hadserege sem ! Ez nagy szó s azt mutatja, vi­lágos tanulságul számos korlá­tolt és rövidlátó hatalom szá­mára, hogy mire képes egy nép, amelyet nemzeti lelkesedés he­vít s a­mely nemzeti büszkesé­géért, nemzeti zászlajának be­csületéért vitetik harcba, piszkos, dohos levegőjű pince­szobák­tól sem irtózott. Aztán mikor az angyal látta, hogy ez a mosoly sem illik az ő arcára, az sem az ő mosolya . . . vissza­adta kis idő múltán kinek-kinek a saját mosolyát ... és ment tovább házról-házra és bezörgetett ajtóról ajtóra. Senkit sem került el a bánat, sőt egy egy helyre háromszor-négy­­szer is visszatért, amíg meggyőző­dött arról, hogy ott sem az ő önzet­lenül j­óságos mosolyával mosolyognak. Keresi, hosszú, nehéz évszázadok óta keresi már a bánat az ő moso­lyát. Keresni is fogja a végtelenségig, mindig, mindig keresni fogja és soha nem találja meg. Mert az a hatalmas, jóságos mo­soly, a­mint a földre került, millió meg millió parányi kis darabra osz­lott. Ide is jutott belőle egy-egy hal­vány sugár, amott is maradt egy kevés, ez is kapott valami kis részt, a másiknak is jutott néhány atom az angyal mosolyából. Mindenki meg­tartotta és féltékenyen őrizte a maga jussát és drága örökségül hagyta az apa fiának, unokáinak azt a jusst, parányi jóságot a lelkében, napfé­nyes derűt a mosolygásban. A Bánat pedig házról házra jár . .. és bánatosan keresi az ő mosolyát. Az itt-ott megvillanó parányi részecs­kéből azonban soha, sohasem foltoz­gathatja össze az ő szerteszakadt kincsét. Pedig oly fáradhatatlanul keresi... Benéz minden ablakon, bezörget minden ajtón és szivet tépőn könyö­rög : „A mosolyomat! adjátok vissza a mosolyomat!“ MISKOLCZI NAPLÓ Miskoicz, 1904. június 2. NAPI HÍREK. Tájékoztató. Junius 1.­­xz ev. ref. főgimnáziumi ifjú­ság tánc­mulatsága a Népkertben. Junius 5. A közművelődési egyesület táncmulatsága. Junius 11. Izr. Nőegylet nyári mulatsága a Népkertben. Junius 12. Az izr. ipartársulat táncmu­latsága a népkertben. Junius 13. Vármegyei közgyűlés. Junius 19. Az önk. tűzoltó-egylet nép­ünnepélye a Népkertben és a nyári viga­dóban. Julius 2. Az iparos ifjúsági önképző-, olvasó és közművelődési­ egylet nyári tánc­vigalma a Népkerti Vigadóban. Lapunk legközelebbi száma a közbeeső ünnep miatt, pénteken este, a rendes időben jelenik meg. — Űrnapja. Holnap ünnepli meg Úrnapját a róm. kath. egy­ház. Ez alkalommal az ünnepi istentisztelet reggel 8 órakor tartatik az alsó mindszenti plé­bánia templomban. A szertartást Blazsejovszky Ferenc apátplébános végzi fényes se­gédlettel. Mise után a körmenet, melyben egy kisszázad katona­ság, valamint az összes kath. iskolák növendékei részt vesz­nek,­­ elindul a városban fel­állított oltárokhoz. Körmenet után a menet visszatér a temp­lomba, hol az istentisztelet Te Deummal végződik. — Eljegyzés: L­e­f­f­­­e­r Béla a Polgári sörcsarnok tulajdonosa el­jegyezte Korányi Ilonkát, Ko­rányi Boldizsár kéményseprőme­ster leányát — Halálozás P­o­l­a­t­s­e­k Ka­­rolin, néhai Polatsek Arnold leánya tegnap, kedden 19 éves ko­réban elhunyt. Temetése holnap d. u. 4 órakor megy végbe a Szé­­chenyi-utcza 93. számú gyászházból. — Felső-kereskedelmi iskolai ta­nárok szünidei tanfolyama. Ber­z­e­v­i­c­z­y Albert vall. és közokta­tásügyi miniszter 1904. május hó 2-án kelt rendeletével a hazai kereskedelmi szakoktatás érdekében a felső ke­reskedelmi iskolai tanárok számára — az eddig megtartott szünidei tan­folyamokhoz hasonlóan — a f. évi nyári szünidőben a miskolczi állami felső keresk. iskolánál oly tan­folyam szervezéséről gondoskodott, amely általában a közgazdasági és kereskedelmi ismeretek művelésével és terjesztésével a tanárok szakszerű tovább­képzésére fog alkalmat nyúj­tani. — E tanfolyam előadásának anyaga a közgazdasági, jogi, keres­kedelmi és földrajzi ismeretek és a keresk­­levelezés tárgyalására terjed ki. A tanfolyam 1904. évi julius hó 4-én kezdődik és ugyanazon hó 30-ig tart bezárólag. A tanfolyam vezetésével a miniszter dr. Schack Béla a f. keresk iskolák főigaz­gatóját bízta meg.­­ A tanfolyamra való felvételre mindazok a tanárok jelentkezhetnek, akik felső kereske­delmi iskolákban működnek. A tan­folyamon résztvevők közül legfeljebb húsz állami felső kereskedelmi is­kolai tanárnak egyenként 150 ko­rona segély­díj­at fog a miniszter en­gedélyezni. A nem állami felső ke­reskedelmi iskolák fenntartó testü­leteihez megkeresés ment az iránt, hogy hozzájárulásukkal egy-egy ta­náruknak tegyék lehetővé a tanfo­lyamban való részvételt Hasonló megkeresés ment a keresk. minisz­ter részéről a kereskedelmi és ipar­kamarák elnökségeihez a területükön lévő felső kereskedelmi iskolák ta­nárainak kiküldése iránt. Előadások lesznek naponként d. e. 8—11 ig és d. u. 3—4-ig a felső kereskedelmi iskola épületében. — Minden nap 11—12-ig általánosabb érdekű elő­ Nagy paplanraktárin » Figyelem! Figyelem! «3 fcadó­­­ca : Készpénzzel történt tavaszi bevásárlásomról megérkezve, azon kellemes helyzetben vagyok, hogy áruimat jutányos árakon bocsájthatom a t­ vevőközönség rendelkezésére. Nagy raktár: selyem-, SZÖVÖtt-, delii- és liberti blúzokból, nap- és esőernyőkben, selyem, fildekos ás klasse hegyükben. Mederek, haris­nyák, csipkék, csipke­gallérok, övék és mindennemű ruhadiszek Óriási választékban. A nagyérdemű kö­zönség szives látogatását ayH|*f*g KriflirD MillCC&A Széchenyi-utcza 87. sz. kérve, kiváló tisztelettel IWII I LI.HUILB1 lVill%9li — óra 09

Next