Miskolczi Napló, 1909. június (9. évfolyam, 123-145. szám)

1909-06-02 / 123. szám

t­ len káros visszahatást eredmé­nyezett a pártéletben. Hiányzott a szilárd egység, a törekvések összeegyeztetése, a közös célok felismerése. Huszthy Béla sza­kított ezzel a régi rendszerrel és fölismerve a közvetlen érint­kezésből eredő üdvös hatást, arra törekszik, hogy a központi pártvezetőség és a vidéki kerü­letek között állandó és közvet­len kapcsolatot létesítsen. Ez vezette abban is, hogy a csáti gyűlésen részt vegyen. Minden­esetre helyes, ha a központi pártvezetőség és a vidéki kerü­letek között közvetlen kapcsolat áll fönn. Ezzel a pártszervezet nyer belső hatalomban és jelen­tőségben. A csáti gyűlésről alábbi tu­dósítás számol be: Pünkösd Hétfője mozgalmas nap volt Mezőcsáton. Ezen a napon tar­totta meg a kerület népszerű képvi­selője, Kubik Gyula beszámolóját. Délután pedig nagyszabású népün­nepélyek voltak. A beszámoló délelőtti 1­1 órára volt kitűzve, de már a kora reggeli órákban nagy élénkség volt Csáton. A kerület községeiből zászlós kocsi­kon érkeztek a választók. A Csátiak pedig fellobogózták házaikat Kubik Gyula képviselő, Kubik Bála főispán társaságában délelőtt 11 órakor fogaton érkezett Mezőcsátra. A város határán lovasbandérium várta, továbbá ott volt a polgárság nagy küldöttsége. A választók nevében Skoberda Antal kir. közjegyző meleg üdvözlő szavakat intézett a képviselőhöz, aki szíves szavakkal köszönte meg az ünnepélyes fogadtatást, hangoztatva, hogy a hódolat nem neki, hanem azoknak az elveknek szól, amelye­ket képvisel. Ezután kocsikra ült az egész társaság és impozáns szép me­netben bevonultak az ünnepi díszben pompázó Csátra.­­Az egész lakosság az utcákon volt és mindenütt, amerre a menet elhaladt, szívélyesen és lel­kesen ünnepelték Kubik Gyula kép­viselőt. A nagyvendéglő előtt megállott a menet. Itt már akkor az egész nagy, tágas teret elfoglalta a közönség, viharos éljenzéssel üdvözölve az ér­kezőket. Kubik Gyula az elkészített emel­vényre lépett és megtartotta be­számoló beszédét, mely a követke­zőleg hangzik : Tisztelt Polgárt­ársak, Kedves Ba­rátim ! Harmadszor fakadt a bimbó, har­madszor néz a magyar gazda egye­düli reménysége fáradságos munká­jának eredménye, gyümölcse elé — sajnos most is kedvezőtlen kilá­tással — amióta a mezőcsáti vá­lasztókerület, eddigi hivatásomtól — a mérnök szűk és gazdasági érdekek munkájától — elhívott és legnagyobb kitüntetésével bizalmával tisztelt meg, hogy most már a köz­pályán szeretett hazánk az ország érdekeit szolgáljam a kerület képvi­selőjeként. Büszke önérzettel gondoltam min­dig ezen kitüntetésből eredő köte­lességeimre, mert tudom, hogy ezen kerület lakosainak szívében a sza­badság, egyenlőség és testvériség hármas jelszavának buja tenyészetet biztosító termékeny melegágya van és így közöttünk a lelki rokonság, az eszmékért való harc­ban az együttérzés meg is marad. Meleg ragaszkodással és hálás ér­zelemmel mondok köszönetet tisztelt polgártársaimnak azon nagy meg­tiszteltetésért, hogy ily nagy szám­ban jelentek meg e helyen, hazafias érdeklődésüknek adván ezúttal is kifejezést. A nemzeti akarat teljes fenségében nyilatkozott meg az 1905. év január havában tartott választások alkalmá­val. Váratlanul és meglepetésre fel­ocsúdott a nemzet közö­s­össégéből, mondhatnám elfogultságából és ha­talmas, erőteljes megnyilatkozásban zárta le magáról a mindennel meg­alkuvó — egyedül pártérdekeinek élő — szabadelvű­párti uralmat. Az 1906. év május havára össze­hívott országgyűlésen, az ellentállást vezető vezérférfiakból alakult kor­mány támogatására kaptunk megbí­zatást. Külön-külön minden párt fentartotta és hirdette programját, de együttes működésére teljesítendő feladatául kitüzetett pótolni a sza­badelvű párt mulasztásait és orvosolni, gyógyítni a darabontok törvényte­lenségei által ejtett sebeket és húlá­­sokat. Az egyesült coaleált úgynevezett koaációs pártok munkáját lehet bírálni, de el kell ismerni, hogy nagy szor­galmat és fáradtságot, sok hazafias készséget fejtettek ki. Legelső ténykedésük Rákóczi di­cső fejedelmünk mártír szenvedések között kimúlt és messze idegenben porladozó földi maradványainak ha­zahozatala volt, eltörültük az emlékét meggyalázó törvényt és nevét körül­sugároztuk, a magyar nép lelkében mindig meglevő dicsfény koszorú­jával. Törvényt alkottunk a hazai ipar pártolására, hogy a közös vámterü­leten az osztrák verseny dacára tud­jon iparunk fejlődni, hogy nyers mezőgazdasági terményeink itthon dolgoztassanak fel legyen munká­sainknak keresetük mezőgazdasági terményeinket pedig ne kelljen ide­gennek olcsón odaadnunk, hogy drágán hozza azt feldolgozás után vissza. Ezen segélyek a kisiparnak adandó gépek és tanácsok a gyáripar adó­mentességben szállítási és egyéb ked­vezményekben részesül. Lelki szemeink előtt lebegett a legszegényebb néposztály sorsának javítása, enyhíteni kívántuk a ki­vándorlás káros nemzeti erőt fo­gyasztó hatásait.­­ Megalkottuk a cseléd és a munkások betegség és baleset­biztosítási törvényt. Itt el kell ismerni, hogy e kérdés ezerfölötti nehézségei miatt az alko­tott törvények nem feleltek meg a hozzáfűzött jogos várakozásnak, de a bajok enyhítésére már is történtek intézkedések és a hiányt ismerve azt orvosolni lehet. A bajok orvoslására már is történtek intézkedések a cse­­­lédtörvényre nézve abban, hogy az­­ elemi népoktatás ingyenes lett. Munkásházak építését határoztuk el Budapesten és a vidéken, hogy a tel­jes vagyontalanok otthont szerezhes­senek maguknak, Borsod vármegye 400-at épít. Nagy kötelesség mulasztást pótolt a törvényhozás az állami és nem ál­lami tanítók fizetésének rendezésével, kik valóságos apostoljai a magyar­­ságnak és hivatása magaslatán csak akkor lehet a tanító, ha nem küzd az éhenhalással. Sok lett már javítva helyzetükön, de reméljük, hogy az ország fejlő­dése még számos kívánság kielégíté­sére fog módot nyújtani. Hatalmas eszköz került a tanítói fizetés kiegészítésével a kormány kezébe. Módja van a nemzetiségi vidéken, az autonómiák dacára, meg­gátolni, hogy nemzetellenes tanokat és egyéb tévhiteket ojtsanak a fogé­kony lelkű ifjúság könnyen hivő lelkébe. Esküt tesznek az alkot­mányra. Befolyás biztosíttatott a közönségnek a helyi felügyelőségek útján. Teljesen züllött állapotban találtuk a M. Á. V. üzemét, ezt az állam legnagyobb vagyonát, mely 200 milliárd állami és 700 millió magán­tőkét kezel. A személyzet elégedetlenül és fe­gyelem híján végezte munkáját. A mozdonyok rosszak, kocsi kevés, hiányos felszerelés, rövid állomások. Nem pótoltak és nem fejlesztettek semmit. Áruszállításra nem adtak kocsit, de legalább veszélyes volt utazni a folytonos balesetek miatt. Közgazdaságunkra nehezedő ezen hiányok kiküszöböléséről gondos­kodni kellett a legfájóbb áldozatok útján is. A vasutas személyzet fize­tését rendezni kellett, mozdonyt, kocsikat, állomásokat építni.­ Az első 26 millió évi kiadást, az utóbbi 300 millió befektetést igényelt, mely 1911-ig elosztva lesz felhasználva. Kassa—oderbergi állami biztosítás 46 millió. Állami vasgyárak kibővítésére 16 milliót fordítottunk és állami szén­bányákat szereztünk 10 millióért, hogy a magánvállalatok a vasutakat és fejlödő ipart ki ne zsarolhassák. Vizeink hajózhatóvá tétele céljából 194 millió munkát irányoztunk elő hosszú évekre. Olcsó lesz ez által a tömeg áru szén, búza, áfa stb. szál­lítása. Különösen fontos ez a kerü­letre, melyet a Tisza és Sajó hatá­rolnak. A hajózó társulat létesítése már Jász-Nagy Kun Szolnok megye kez­deményezése és a többi vármegyék hozzájárulása útján folyamatban van, az állam is fogja támogatni. Állami vasgyárak kibővítése és a szénárak emelkedésének meggátlására 16 milliót fordítottunk. A külfölddel törvény ellenére kö­tött szerződéseket törvénybe iktattuk. Kötöttünk Ausztriával is vám- és kereskedelmi szerződést, nemzeti ön­állóságunknak kidomborításával a vám- és kereskedelmi szövetség for­mája helyett nemzetközi szerződés alakjában és ez az, amit a kvóta fel­emeléssel megfizettünk az önálló nemzeti bank felállításához újra megvásárolt jogon kívül Alkotmány­bistorllékok a közigaz­gatási bíróság hatáskörének kiter­jesztése és hatásköri bíróság felállí­tásai sállal szereztettek. Közelről érdekel bennünket, hogy a megye fővárosát és székhelyét, Miskolcz városát, fejlődésének ered­ményeként külön törvényhatósággá alakította a törvényhozás. Szól ezután az adóreformról, amely lehetőleg a szegény során emberek terhein igye­kezett könnyíteni. Majd így folytatja: Ezek azok a fontosabb intézkedé­sek, melyeket a törvényhozás foga­natosított és amint méltóztatnak tudni, egyiket égetőbb szükség pa­rancsolta a másiknál, hogy az or­szág belső állapotában rend legyen és nyugodt munkálkodás lehetővé váljék. Kitűzött feladata lett volna még a koalítiónak az új választási reform elkészítése, de részint mert a be­nyújtott részleges törvényjavaslat nem biztosítja az ország vezetésében föltétlenül a magyarság fölényét és különösen mert a szabad demokrati­kus fejlődésnek nem nyújt biztos alapot ezen javaslat, a koalitió belső egységét megingatta és teljesen meg­zavarta az időhatárpont által önma­gától előtérbe tolált bank­kérdés. Az önálló magyar nemzeti bank megvalósításának kérdése a függet­lenségi és 48-as párt 40 éven ke­resztül mindig vallott sarkalatos programmpontja, még­pedig nem pusztán politikai okokból hanem az körökbe, hiszen csak azt kell mon­­danom­ : újságíró vagyok ! Annyifelé vagyok hiva uzsonnára, vacsorára, hogy alig tudom számon tartani. És jelen kell lennem minden mu­latságon ! Tyűh ! ha látná apa, hogy tudok mulatni ! Néha egy egész hétig nem alszom ágyban. És — ne tessék azért félni — nem árt meg. Pedig virradatkor én táncolom az utolsó csárdást, engem kísér haza muzsikálva a cigány. Mit, haza ! Dehogy! a bál után még morzsa­­bálát csapunk s ott is a fö­d alá iszom az embereket. És én józan fővel megyek a redakcióba. És csak úgy dűl belőlem a tárca, meg a vers. Csak látná apa! És Erzsiké! Kár, hogy Dinesen itt­­ mennyi nacht­­muzikot kapna ! (Notabsne : azt írja apa, vigyázzak, mert azt beszélik, hogy Erzsikét valami erdélyi szol­­gabiróhoz akarják adni. Vigyázzak? Ugyan hogy hihet apa mindenféle pletykának ! Hiszen Erzsike már írt volna róla. S hogy tán mulattatják őt ? Hogy egy szolgabiró bomol utána ? Hát olyan nagy dolog az, Istenem ! Hadd mulasson szegény leány, hisz fiatal még !) . . . Hanem igaz ! Kérném szépen édes­apa, legyen szíves ezt a pár száz forintos váltót pénzre váltani valahogy. Tetszik tudni, a reprezentálás nagyon sokba kerül. Hogy egy darabig ingyenesen kel­lett a lapnál dolgozni, bizony rá­ment az a kis pénz is, amit ház­­vételre zsugorgattam. Aztán meg az a sok mulatságban való muszáj részvétel, cigány, pincér borravalója, itt inii, ott enni, gondolhatja apa, hogy bizony sokat fölemészt. Aztán elegánsan is kell járnom, két három szalonruhát kell készen tartanom. (Folyt. köv.) MISKOLCZI NAPLÓ Miskolcz, 19C9. junius 2. * Ú­jAít Országos Gyermekvédő Liga Nem ajándékoz, minden sorsjegye nyer nem kockáztat. A legkisebb nyeremény valódi arany v. ezüst tárgy. 400,000 sorsjegy 400,000 arany és ezüst nyeremény. Főnyeremény 20,000, 4,000, 3,000 stb. kor. értékben. Ara: Egy korona 50 fin. Kapható FERENCZI B. könyvkereskedésében. i

Next